Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-11-20 / 22. szám
1910. november 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Ami különben nálunk speciálisan a bor- italadót illeti, az uj magyar képviselőházban igen sok hive van a boritaladó eltörlésének, illetve tetemes módon való leszállításának, mert mindinkább tért hódit az a felfogás, hogy a lelket és testet romboló pálinka kiküszöbölésével a magyar bort kell a magyar nép italává tenni, ez pedig csak olcsóbbá tételével érhető el. Ámde mikor lehet a bor olcsó? Csak akkor, ha az állam eltörli, vagy tetemesen leszállítja a boritaladot. Hiszen — szégyen, gyalázat — sehol a világon nincs a bor oly súlyosan megadóztatva, mint nálunk Magyarországon, aminek a következménye azután az, hogy pálinkafogyasztás tekintetében a második helyen álló ország vagyunk Európában. A mai nagy boritaladot még az abszo- litizmus korszakában hadisarcz gyanánt rótták ránk a derék osztrákok és az azóta uralkodó magyar kormányok dehogy szállították volna le, sőt egyik fő állami jövedelmi haszonnak tekintették. A mostani képviselőház nagy szolgálatot tenne nemcsak a szőlősgazdáknak és fogyasztóknak, vendéglősöknek és korcsmárosoknak, hanem általában az ország összes lakosságának, ha a boritaladot megszüntetné s e helyett fölemelné a pálinka adóját, úgy hogy ez a méregital teljesen kiszorittatnék különösen a munkás és szegényebb társadalmi osztály köréből. A képesítéshez kötöttség mellett. A „Vasvármegyei Vendéglősök Ipartestülete“ azon kérelemmel fordult az „Országos Iparegyesület“ elnökségéhez, hogy hasson oda, hogy a jövőben a képesítéshez kötött iparosok sorába a vendéglős és korcs- máros ipar is fölvétessék. Ugyancsak a vasvármegyei vendéglősök ipartestülete megkereste a vármegyebeli összes országgyűlési képviselőit is, a magyar vendéglős iparosságnak ezt a régi és jogos kérését az uj ipartörvény javaslat tárgyalása alkalmával felszólalásaikkal és szavazataikkal is támogassák. A vasvármegyei vendéglősök ezen ✓ nagyon helyén való és szükséges állásfoglalásnál követhessék az ország többi vendéglős és korcsmáros ipartestületoi is. fiz Országos Iparegyesület a vendéglősökhöz. Az „Országos Iparegyesület“ tudvalevőleg mozgalmat indított meg az általános drágaság megszünteté-e tárgyában. Feliratban fordult a kereskedelmi miniszterhez, kérve, hogy a husinség enyhítésére hasson oda, hogy az állatoknak azt a mennyiségét, a mit a balkáni szerződések tartamára kontingált tiz esztendő három első évében, mint friss húst hoztunk be, lehetőleg a Balkánról élő állat formájában szerezhessenek be, igy megtakarítván a húsnak nagyobb vámját is. Átiratban fordult az Iparegyesület a kávés és vendéglős ipartársulatokhoz, megemlítvén, hogy az egyesület szakosztályának ülése a drágaságnak további okát látja ennek a két I iparágnak szigorú elkülönítésében és a nálunk divó tulgazdag étlaprendszerben, j s rátér a külföldön a rövid és a teljesen | bevált^’menü-rendszerre. Az átirat kiemeli, hogy ezek specziálisan magyarországi szokások, érdemes volna tehát velük bővebben, esetleg együttes ülésben foglal- I kozni, miután nyilvánvalóan hozzájárulnak j a drágaság növeléséhez. Az Iparegyesületnek a Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok ipar- ; társulatához intézett átirata a következő : Igen tisztelt Elnökség ! Az Országos Iparegyesület a drágaság ! kérdésével foglalkozván, arra az eredményre jutott, hogy az élelmezés drágaságának, nevezetesen a nyilvános étkezőhelyek drágaságának oka nálunk egyrészt a vendéglői és kávéházi ipar teljes elválasztása, másrészt az a körülmény, hogy a mi vendéglőinkben a menü-rend- ! szer szerint való étkezés csak kivétele- j sen fordul elő. A külföldön ez a kettő jóformán egy iparágat alkot. Elfér egy helységben. Az óriási teremben, igaz, hogy ember ember hátán ül, de azért a modern követelményeknek megfelel. Hiszen ezt nem kell a tek. Elnökségnek külön elmagyaráznunk. Ez és még egy más körülmény a magyarázata annak, hogy noha az élelmiszerek és különösen a hús nyers állapotban a külföldön drágábbak, mint mi- nálunk, a külföldön az ember nyilvános helyeken olcsóbban étkezik, mint itthon. Az a másik körülmény, a mire czél- zunk, a menü. Nálunk ezt az intézményt csak bankettekből s egy-két halvány kísérletből ismerjük, de azokból is a borsos árakról. A nyugoti ember ellenben betér a mindennapos vendéglőjébe és másfél, vagy két márkáért s két, vagy harmadfél frankért olyan fényesen ebédel, vagy vacsorái, mint nálunk legföljebb ünnepi alkalomkor. A magyarázat egyszerű. A nmnük mellett — betudva a helyiség tökéletes kihasználását is — alig van rizikó. A restaurant tulajdonosa tudja, hogy körülbelül mennyi kisebb és mennyi nagyobb igényű vendégre számíthat, tehát minden ételből csak annak megfelelő mennyiséget kell készíttetnie. Nálunk 2 — 3 oldalas ételsor kell a vendégnek, hogy utoljára is ne tudja a sok íranczia és angol ételnévből kihalászni, hogy mit egyék. Ellenben fizeti a vendéglősnek a | sokféle ételtartással járó nagy rizikóját. Mindezekből kifolyólag, kérjük a tisz- j telt ipartársulatot, hogy ezt a két dolgot tegye megfontolás tárgyává s ha szükségét látja, velünk ebben a tárgyban, esetleg a másik rokonipartársulat j bevonásával, közös értekezletre össze- I gyűlni szíveskedjék. . | I Table d'hote Budapesten. A Sipos Sándor ismert hírlapíró által kitünően szerkesztett „Fővárosi Hírmondó“ felveti azt az érdekes eszmét, hogy Budapesten meg kellene honosítani a table d’ hote rendszert, az úgynevezett családias jellegű, társas, közös étkezést a vendéglőkben. Ahány külföldi utas érkezik Budapestre — írja laptársunk — mind elcsodálkozik azon, hegy a mi vendéglőinkben nincs table d’hote, vagyis olyan közös asztal, a hová az étkezni kívánó vendégek bizonyos meghatározott órában összegyülekeznek s bizonyos meghatározott díjért, az étlapkártyán feltüntetett valamennyi ételből tetszésszerinti mennyiségben vehetnek. Ez nagyon kellemes, jó és olcsó étkezés. Kellemes azért, mert a vendégek a szépen fölteritett hosszú asztaloknál egymás mellett ülvén, a közelebbi szomszédokkal bemutatkozva, mintegy családi körben érzik magukat. Ez az étkezés ideje alatt kötött ismeretség — természetesen — egyáltalában semmire sem kötelezi az illetőket, és mégis nagyon sokszor kiinduló pontja lehet szorosabb barátságnak, jövedelmező üzlet-kötéseknek, vagy éppen házasságnak. fó és olcsó a table d’hote-rendszer azért* mert a vendéglős átlagban számítja ki az ételek mennyiségét és nem kénytelen minden egyes vendégnek külön-külön adagot kimérni. Így sokkal kevesebbe kerül neki a vendégeknek jobb ételekkel való kielé- I gitése, mint külön adagolással, kevésbbé ] jó ételekkel. Már a kiszolgáló személyzet j tekintetében is nagy megtakarítása van a vendéglősnek a table d’hote-nál. Mert ha j a vendégek nagy tálakban, körülhordva | kapják az ételeket, akkor husz-huszonöt í vendéget két pinezér könnyen kiszolgálhat, 1 mig ha minden egyes vendég (ahogy nálunk szokás) külön asztalhoz igyekszik ülni, akkor ugyancsak ügyes pinezér legyen az, aki öc-hat vendég ételét, folytonos ide- oda ugrálás közben ki tudja szolgáltatni. Hát még a konyhában milyen fölfordulást okoz, ha a rendes számú látogatókon kívül csak néhánynyal több érkezik ! Nagyon helyeselhetjük az Országos Iparegyesület végrehajtó-bizottságának a budapesti vendéglősökhöz intézett azt a javaslatát, hogy tegyenek kísérletet a menü- rendszer (table d’hote) behozatalával, a mely az üzem egyszerűsítése révén az étkezést is olcsóbbá teszi. Maga indítványozó laptársunk is kételyét fejezi ki az iránt, hogy a felmerült eszme egyáltalán sikerülni fog-e. Szerinte egyik oka ennek az, hogy Magyarországon nem egységes az étkezési idő. Ahány ház, annyi a szokás. Ennek megint az az oka, hogy a hivatalokban, gyárakban, iskolákban nincs meg a teljes és végleges megállapodás a reggeli egy folytában tartó, vagy a déli órákban megszakított s délután újra folytatandó munkaidő tekintetében. És igy ebből az következik, hogy az egyik ember déli 12 órakor, a másik délután három órakor, a harmadik öt, hat órakor este ebédel, tehát nagyon nehéz lesz a vendéglősöknek egy fix időpontot találni, mikor a közönség nagy része ebédel. Társadalmi, sőt politikai aggályai is vannak a gondolat fölvetőjének a table d’hote rendszer létesítését illetőleg. Mi a családias, társas, közös vendéglői étkezés eszméjét elég érdekesnek tartjuk. Elhisszük azt is, hogy a table d’note étkezés kellemes is, olcsóbb is, de minket főként az érdekel, mit szólnak hozzá vendéglőseink. A table d’hote rendszer egyáltalán kifizeti-e magát s a legtöbb esetben nem kell-e arra a korcsmarosnak, vendéglősnek reáfizetnie s általán nem jár-e több fáradtCDBA-DUROZIER & C" FRACZ1A COGNACGYÁR PROMÖNTOR. 1------- JLJPITTATOTT 1881. =>
