Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-09-20 / 18. szám
3 910. szeptember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA dánunk a busevésről, vendéglőseink és korcs- j márosaink pedig kénytelenek lesznek vege- ' táriánus éttermekké átalakítani üzleteiket. Erre a hirre különben megmozdult végre a husdrágaság ellen a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is és a kormányhoz nagyon kemény pontozatban tiltakozik az ellen, hogy az osztrák furfang ravasz tari- fális kedvezmények kieszközlésével még drágábbá tegye a magyarországi húst s igy Wien javára kaparintsa el annak legjobb falatait. Különösen tiltakozik az ellen, hogy a magyar királyi államvasutak vonalain is megadják az Ausztriába való husszállitás javára az ötvenszázalékos tarifakedvezményt, de követeli ezt a kedvezményt a Budapestre szállítandó vágómarha és hús részére. Kéri továbbá, hogy a Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaságnál eszközölje ki a kormány, hogy az egy nagyobb hajóját kütő- készülékkel rendezze be husberaktározásra, hogy azon a szerbiai hús olcsóbban szállíttassák Budapestre. Persze, a nagy hus- uzsorások, nagyvágók, bizományosok üzel- mei ellen nincs a mi kamaránknak tiltakozó szava. A magyar királyi államvasutak igazgatósága részéről minderre azt felelik, hogy nincs szándék arra, hogy az Ausztriába szállítandó húsra megadják az ötvenszázalékos tarifakedvezményt, de ha ezt mégis kierőszakolnák Bécsből, úgy az Igazgatóság ugyanezt a kedvezményt meg fogja adni a Budapesti piacz részére szállítandó hús részére is. Ez azonban — mindenki beláthatja — nem fog segíteni a magyarországi nagy husdrágaságon. Már csak azért sem, mert a Déli vasút nagy tarifális kedvezményével Bécs majdnem az egész Dunántúlnak vágómarhaállományát a saját részére biztosi- totta. Nem kell felni a borszükségtöl. A »Köz telek«, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület« hivatalos lapjában olvassuk a következő, a vendéglősök és korcsmárosok figyelmére is méltó sorokat: »A hegyi bortermelés ősidők óta létezett. A nemzeti vagyonnak tehát évszázadokon át jelentős tényezője volt. Homoki szőlők voltak ugyan már a filoxera előtti időben is, azonban csak az általa okozott invázió óta lendültek fel és foglaltak egyre tért, úgy, hogy ma már domináló állásba jutottak. Jelentőségük tehát alig terjed ki 20—30 évre. A homokon könnyű szerrel termesztenek 40—50 hl. bort, mig a hegyi szőlősgazda örül, ha 15—20 hl.-t kap. Az igaz, hogy a homoki szőlősgazda tömegre dolgozik, mig a hegyi szőlősgazda kvalitásos bort igyekszik előállítani. A homokon fele olyan költséggel lehet bort és szőlőt termeszteni, mint a hegyen és mégis egyformák az árak. Ez a homoki szőlősgazdák által elért nagy anyagi siker az összes siki, sőt búzaföldek gazdáit is arra buzdította, hogy szőlőt telepítsenek. Ez a túlhajtott telepítés visz bennünket válságba, túltermelés felé. 1908. évben a hivatalos jelentések szerint már 8 millió hektoliteren felül szüreteltünk. A valóságban 10 milliót is tett ki bortermésünk. Ha tavaly és az idén nem pusztít a jég, a peronospora és a fagy, akkor bizonyára rekordterméseink lettek volna ezekben az években is. Az utolsó tiz év átlaga pedig 4 millió hektoliter sem volt. Tegyük hozzá még: Borfogyasztásunk roppant csekély. Oly kicsi, mint semmilyen bortermelő államban. Továbbá a borértéke- sitési viszonyok a képzelhető legrosszabbak. Több jeles hegyi borvidék máris termelői csődbe került. Ä borfogyasztás elterjesztése elé az állam gördíti a legnagyobb akadályt a horribilis és igazságtalan boritaladóval, továbbá azzal, hogy a sörnek és -szesznek mindenféle kedvezményt biztosit, mig a borral egyáltalában nem törődik. ' A korcsmák megrendszabályozása. A fenti czim alatt a »Magyar Gazdaszövetség« kitünően szerkesztett folyóirata, a »Szövetkező s«, mely tudvalevőleg a magyar bortermelők érdekeit is védelmezi, a következő nagyon komoly sorokat közli, mely a magyar gazdatársadalom egy magát hivatásos képviseletének tartó magánhivatalnoki kar véleményét tükrözted vissza. Az antrefilé ez: »Az Országos magyar Gazdasági Egyesület fölterjesztést intézett a belügyminiszterhez, melyben a ma dívó korcsmarendtartási szabályrendeletek revízióját sürgetve, kívánatosnak jelzi, hogy a népi számára kínálkozó s rá veszedelmes ivási alkalmakat szociális és népjóléti szempontból különböző óvintézkedésekkel lehetőleg gyéritsük s az itt mutatkozó veszedelmeket enyhítsük. Leggyökeresebb orvosságnak jelzi itt az OMGE. a1 vasárnapi munkaszünetről szóló törvény végrehajtását minden italmérő helyen. Annyi bizonyos, hogy ez a vasárnapi korcsmatilalom a legradikálisabb mód volna a do- logtalan csoportosulások, alkalmi ivások megakadályozására egyrészt, a nép meg- mételyezésének meggátlására másrészt. A nép ugyanis a pihenésre szánt vasárnapot ma átkorcsmázza s igy fáradt testét felüdülés helyett a mértéktelenül élvezett alkohol gyilkos hatásának dobja oda. Az államnak önvédelmi és népvédelmi kötelessége, hogy az OMGE. megszivlelésre méltó fölterjesztését magáévá tegye, any- nyival is inkább, mert a gazdák kívánalmai sem ^z állam financiális érdekeit, sem a nagyközönség anyagi helyzetét károsítóan nem érintik.« * Utólagos jóváhagyás biztos reményében lenyomattuk ezt a bölcs antrefilét s magunk is abban a véleményben vagyunk, hogy az italozási alkalmakat korlátozni kell. Különösen a pálinkaitalozási alkalmakat. De már engedtessék meg nekünk még az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, sőt a radnai sörgyáros, gróf Zselinszky Róbert részéről is, hogy a vendéglők, korcsmák vasárnapi kényszermunkaszünete ellen foglaljunk némi állást. E tekintetben hivatkozunk a »Szövetkezés« egy kitűnő tárczájára, melyet Sz. Szi- gethy Vilmos szegedi levéltáros irt s amelyben elmondja egy szegény földmives ember álmodozásait. Ez az ember sorsjegyet vett s mindjárt elmondta a feleségének, hogy ha nyer, mit is fog cselekedni. Többek közt azt mondotta, hogy minden vasárnap ellátogat a korcsmába. Az asszony rászólt: — Akkor én a korcsmát vasárnapra be- csukatom! — Ma is? — kérdi az ember. — Hiszen ma is vasárnap van. — Ma még nem — mondá az asszony, mert ma még az egész heti nagy munka után szeretnék ott egy jó pohár bor mellett eldiskurálni. Nos hát ebből a kis epizódból is kitűnik,' hogy Magyarországon a korcsmák és vendéglők vasárnapi bezárásának kérdése nem éppen olyan kisszerű probléma, melyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kitűnő eszü igazgatójának, Rulinek Gyulának is sikerülne ezidőszerint megoldania. Az a szegény munkás, iparos nép, hogy megélhessen, egész héten át dolgozik. Joga van tehát neki is arra, hogy vasárnap valami lelket, testet élesztő szórakozást keressen magának. Ha ebből az alkalomból tisztességes korcsmát, vendéglőt keres fel, az ellen igazán senkinek sem lehet kifogása, hiszen ott vagyonpocsékolásra, — mint például a nagy urak kaszinóiban — úgy sem engedtetik néki az alkalom. Ám tessék velünk együtt arra törekedni, hogy a pálinkamérések, söntések vasárnapra legalább bezárassanak, de a tisztességes bormérések, vendéglők és korcsmák ellen ne tessék éppen annak a gazdatársadalomnak nevében merénylő manővereket intézni, amely gazdatársadalom nagyrésze úgy is szőlőtenyésztő és bortermelő Magyarországon. Különben is csak egyszerűen frázis az, hogy Magyarországon a korcsmák és vendéglők vasárnapi bezárását követelik. Ezt a nagyközönség egyszerűen nem óhajtja. És ezt keresztül vinni nagyvárosokban, különösen Budapesten, lehetetlenség is. De ha' már az Országos Magyar Gazdasági Egyesület bölcs észbeli tehetsége óhajt valami nagy és uj dolgot, akkor egyenesen azzal a kéréssel forduljon a kormányhoz, hogy vasárnapra szüntessen be minden étkezést és italozást. Ez igazán nagy gazdasági eredmény volna. R boritaladó. A magyar bortermelőknek, szőlősgazdáknak ahhoz a mozgalmához, melynek az országgyűlésen is immáron jelentékeny számú támogatója van — hogy a boritaladó teljesen eltöröltessék, vagy jelentékenyen — lehetőleg a minimumig csökkentsék, a magyar vendéglős és korcsmáros iparosoknak is teljes erejükből hozzá kell járulniok. A nagy boritaladó az oka, hogy vendéglőseink silányabb minőségű bort is drága pénzen kénytelenek mérni, hogy a söntésekben bár olcsóbb, de mérgező hatású, pinczékben szüretelt, hamisított bort mérnek s hogy továbbá a testi, lelki szervezetet megrontó pálinkaivás még mindig növekedőben van nálunk a borfogyasztás rovására. Anyagi, erkölcsi és állami érdek megköveteli tehát nálunk is a boritaladó eltörlését, vagy legMODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, feliróköny vek, szel vény könyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczí=körut 60. sz. Telefon 47 37 és 86 — 73. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Te'efon 47—37 és 86—73.
