Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-07-20 / 14. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. julius 20. hogy ha az éttermi alkalmazottak nem tartanák be a szerződésüket s ezáltal a közélelmezést megakadályoznák. Már magának a közérdeknek szempontjából is tehát a munkabérszerződéseket megfelelő biztosítékokkal kell körülvennünk, mert különben felbomlik egész mai társadalmi rendünk, hogy helyet adjon az anarchiának. Mindéin ipartörvény, minden gyári törvény kötelező módon szabályozza a munkabérek kifizetésének rendjét, a munkásoknak nyújtandó egyéb szolgálmányokat, munka- feltételeket s hogy ezeknek betartására is törvényes eszközökkel szorítható a munkaadó. Méltányos tehát, hogy a szerződésszegő munkásokkal szemben is alkalmazza a törvényhozás a jogi megtorlást. A sztrájkok és a korcsmám ipar Bármiféle anyagi veszedelem éri az ország lakosságát, azt kétségtelenül a vendéglős és korcsmáros ipar érzi meg első sorban és legérzékenyebben. Legyen rossz termés és ezzel kapcsolatban drágaság, ez a korcsmáros iparosságot többszörösen sújtja. Először, mert az emberiség pénztelenségben szenvedvén, kerüli' a lehetőségig a vendéglői és korcsmái helyiségeket. Másodszor megdrágulván az élelmiszerek ára, azokat a korcsmáros és vendéglős is drágábban kénytelen bevásárolni, anélkül, hogy az ételadagokat ő is aránylag drágábban adhatná. Tehát itt is vészit és ráfizet. Szóval a társadalom minden rétegét érhető bajok a vendéglős, korcsmáros iparosságot sújtják a legérzékenyebben. Ezek közé a bajok közé tartoznak a napjainkban, kivált itt Budapesten, gyakran megismétlődő nagyarányú ipari sztrájkok, melyek az iparosmunkások keresethiányát, pénztelenségét idézik elő. Már pedig Budapesten a közép- és kiskorcsmák túlnyomó része az ipari munkásságból él és hétröl- hétre való hitelnyújtás által ezeknél van leginkább érdekelve, ha ez az ipari munkás nem keres, vége van egyes vendéglők és korcsmák hasznot hajtó forgalmának is. Az ez évi tavaszszal nagyon szépen megindult az építkezés Budapesten. Örvendtünk ezen több szempontból is. Először, mert a tömeges építkezések mégis csak leszállítják majd a lakások és üzlethelyiségek most horribilis bérárait, másodszor, mert az építési forgalomtöbblet több keresetet biztosit munkásnak, iparosnak, kereskedőnek s igy haszna lesz abból a vendéglősnek, korcsmá- rosnak is. Hiszen ha megkezdődik majdan a székesfővárost is körülölelő hajózási csatorna és az uj nagy államvasuti állomás- palota kiépítése, melyek milliókat igényelnek, mennyi forgalom s igy haszon juthat majd ebből Budapest korcsmárosainak és vendéglőseinek is. Ezidőszerint azonban úgy áll a dolog, hogy a tavaszszal szép arányban megindult építkezés már most, a nyár derekán meg- j akadni készül s valószínűleg meg is akad. ‘ Oka ennek pedig, hogy néhány műhelyben a lakatosmunkások sztrájkolni kezdtek, mire a nagy lakatos és vasgyári üzemek tulajdonosai azzal akarnak válaszolni, hogy mintegy huszonötezer lakatos és vasmunkást kizárnak a munkából, műhelyeikből, gyártelepjeikről. Ha a gyárak nem szállíthatják az épületekhez a vasanyagot, akkor természetesen megakad itt a kőművesek, ácsok, épületasztalosok, bádogosok, szobafestők, mázolok, állványozók stb.-ek munkája is. A huszonötezer munka nélkül maradt vasmunkás magával ránt a keresetlenség, pénztelenség veszedelmébe még vagy százötven- ezer embert, akiknek nagy része rendesen a korcsmákban és vendéglőkben szokott étkezni. Képzelhetjük, hogy minden téren, de különösen a korcsmáros és vendéglős ipar terén micsoda anyagi romlás következik ebből. Bölcsen tudjuk mi azt, hogy a hatalmas sztrájk és munkáskizárási áradatot maguk a vendéglősök és korcsmárosok meg nem állíthatják. Ámde a saját iparágukban is szerzett keserű tapasztalatok kell, hogy arra indítsák őket, hogy ők is csatlakozzanak amaz ipartestületi és ipartársulati mozgalomhoz, mely a sztrájktörvény megalkotását sürgeti a kormánynál és az országgyűlésnél. Mert mig ez a sztrájktörvény megalkotva nem lesz, mindig lesznek^ itt nagy bérharcok, | sztrájkok, munkáskizárások, melyek mint valami anyagi romlást előidéző elemi csapások, pusztítva tombolnak végig az egész magyar gazdasági életen s igy a vendéglős és korcsmáros iparon is. A járványos betegségek és a korcsmák. Újra a tífuszjárvány pusztít Budapesten, mely tudvalevőleg a ragályos betegségek közé tartozik. Ennek a szerencsétlen magyar fővárosnak lakosságát — bár a legegészségesebb helyen, erdős hegyek tövében s nagy folyam mellett fekszik — minden esztendőben megtizedeli valami nyavalya, melyet leginkább a Galiczia felől bevándorlott elemek hurczolnak be. Ezek az elemek Budapestre érve, először leginkább kiskorcsmák- ban s ezekkel kapcsolatos olcsó szállóhelyeken állapodnak meg s csak azután- mennek állandó szállást keresni. A székesfőváros egészségügyi hatósága most elrendeli ezeknek a kiskorcsmáknak és szállóhelyeknek tisztasági szempontból való ellenőrzését s felhívja a szállóhely-tulajdonosokat, hogy a kinél valami gyanús megbetegedés történik, arról az illető azonnal tegyen a kerületi elöljáróságnál jelentést, hogy a szükséges intézkedések megtehetők legyenek. Hát mind ez helyes dolog, de leginkább szükség volna Budapesten a pálinkamérések és söntések hatósági ellenőrzése, mert köztisztasági szempontból a legkifogásolhatóbb helyiségek, valóságos melegágyai mindenféle járványos epidémiának. A legalsóbbrendü néposztály — csavargók, szegény koldusók — ezekben a helyiségekben fordul meg s mivel ez a néposztály anyagi helyzeténél fogva kielégítően sem nem táplálkozhatik, sem nem tisztálkodhatik, a pálinkamérések fertőzött levegőjéből ez hordja szét városszerte a járványos betegségek csiráit. Ezeket a sön- téseket, pálinkásbutikokat, melyek éjjelenként titokban tót napszámosoknak szállásul is szolgálnak, kellene első sorban köztisztasági vizsgálat alá venni s a legnagyobb részük fertőtlenítését elrendelni. Harminczezer korona a vendéglő asztalon. Magyarország fővárosa Budapest, bizony ma már megüti a világvárosi mértéket. Idegenforgalma folytonosan emelkedik s hatalmas középületein kívül vannak olyan fényes vendéglői és kávéházai, melyek úgy berendezés, mint mintaszerű kiszolgálás tekintetében kiállják a versenyt Bécs, Berlin, London vagy akár Páris vendéglőivel. Szállodáink is vannak olyanok, hogy fényes berendezés és kényelmi szempontból bátran szolgálhatnak ideiglenes otthonul s nem egyszer szolgálnak is hercegeknek, fejedelmeknek és királyoknak. Ami a rendet fentartani igyekszik, van elég jóravaló székesfővárosi államrendőrségünk is ügyes és képzett detektív testülettel De ami a világvárosok belső életéből nem hiányzik, az — sajnos — nálunk sem hiányozhatik. Itt is kialakult a bűnösök társadalma, mely hivatásszerűen tör a mások vagyonára. A zsebmetszők ott utaznak a vasúti kocsikban, ott ólálkodnak az állomásokon és ott ülnek a fényes vendéglők fe- hérteritékei és a kávéházak márványasztalai mellett. A hamis kártyások ugyanezen a helyeken szedik leginkább kifordítandó áldozataikat. És a napilapok rendőri krónikái telve vannak híradásokkal, hogy most ezt, most amazt itt lopták meg állomáson, vendéglőben, korcsmában, kávéházban, azt meg itt fosztották ki a notórius hamis kártyások. És ez igy is van, mert a rossz emberek gonosz szándékú cselekedeteit nem csak a derék korcsmáros, vendéglős, hanem sokszor még az egész rendőri hatalom sem képes megakadályozni. Hát az ellen sem lehet kifogás, hogy ezeket a dolgokat kiírják az újságokba. Hanem mi most mást akarunk írni. Van Budapestnek egy egyszerű, de azért mégis országszerte ismert és kedvelt vendégfogadó-szállodája ott a keleti pályaudvar közelében. Ez a régi hires Debrecen szálloda, melynek vendéglőjében jó magyar bort mérnek és ízletes magyar ételeket szolgálnak ki. A vendéglő nagy utcai termében bizony forgalmas az élet. Még az úgynevezett csendes forgalmi időszakban is megfordul ott naponként néhány száz ember. A napokban a déli órákban megjelent a Debrecen szálló vendéglőjében egy úri ember egv egyszerűbb öltözetű, de nagyon csinos, kékszemü nővel. Bort rendeltek, uzsonnáztak, fizettek, aztán távoztak. A férfi annyira el volt foglalva a vele volt hölgygyei, hogy nem vette észre, miszerint telt erszényét ott felejtette az asztalon. És ehhez a telt erszényhez ott a nagyforgalmu vendéglőben nem nyúlt senki. A fizető főpincér, Molnár Gábor vette észre s rögtön tisztába jött azzal, hogy ki hagyta azt ott. Nem törődve azzal, hogy tiz felé is hívják, fölkapta az erszényt s rohant vele az utcára. A távolban, a pályaház irányában meglátta előbbi vendégeit, az úri embert és a nőt, Elkezdett utánuk kiáltozni: — Megálljának! Tartóztassák fel őket! A járókelők csakugyan feltartóztatták a párt. A férfi ijedten kérdé: — Vétettem valamit? — Az asztalon tetszett felejteni az erszényét — mondta a már akkor odaért Molnár Gábor fizető főpincér s odaadva azt tuajdonosának, a hállálkodás elől sietett visz- sza a Debrecenbe, ahol már türelmetlenkedni kezdtek a vendégek. Az úri ember pedig megállt ott a Baross- szobor mögött, kinyitotta a bugyellárist és számlálni kezdte az abban lévő bankókat, azután elégedetten csettentett a nyelvével: — All right! Meg van mind a harmincezer korona! * Ezt a történetet nem találtam följegyezve a napilapok rendőri krónikájában. De én följegyeztem. Mert ilyet nem igen produkálnak más országok világvárosai. Egy söntés rejtelmeiből. Az úgynevezett »Bor, Sör és Pálinka Sön- tések«-ről már elmondottuk többször véleményünket. Ezen vélemény alá tartozik a Kaufmann Jakab-féle Thököly-uti söntés is. Mindössze egy bolthelyiségből áll, melyben deszkafallal kerítve ott van ama bizonyos hely is. A pinczelejárat ugyancsak a boltból vezet le csapóajtón, melyen felárad a spiritusz és pálinka szaga. Képzelhető, az
