Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-04-20 / 8. szám
XXV-ik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1909. április 20. f ff ■■ A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZEREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDÉKÉIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Üdvös rendelet. Néha-néha mégis csak meghallják a szavunkat. Amiért annyi panasz hangzott el, az italmérési engedélyek derüre-borura való osztogatását értjük, végre mégis lett foganatja kérésünknek. Ugyanis a pénzügyminiszter az italmérési engedélyek kiadásának korlátozása, azok létszámának apasztása tárgyában 31.641—908. szám alatt az alábbi körrendeletét bocsáj- totta ki valamennyi királyi pénzügyigazgatóságnak (a fiumei kivételével): Az italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-c. nem tartalmaz oly határozott rendelkezést, mely az egyes községekben engedélyezhető korlátlan kimérési engedélyek létszámának .számszerű megállapítása egyenes utasítást tartalmazna. E tekintetben a 12. §. első bekezdésében általánosságban csak az mondatik, hogy azitalmérésilét- szám megállapítása mindenkor az illető községek állandó és hullámzó lakosságának szükséglete, tehát a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyok figyelembevételével eszközlendő. A törvény 18. §. első bekezdésének ama rendelkezése folytán, mely szerint az italmérési illeték-minimum megállapításánál egyik tényezőként a község népességének 500 lelke veendő alapul, a gyakorlatban az a nézet fejlődött ki, hogy az 500-as lélek- szám a korlátlan kimérések számának megállapítására is kötelező; sőt az ily engedélyt elnyerni óhajtó felek általában s maguk közt a községek jelentékeny száma e nagyarázatot odáig vitte, hogy nemcsak minden 500 lélekszám után a községeknek föltétien igény van egy korcsmára, de igényelni szokták a szaporítást már akkor is, ha a lakosság az 50 0-a s lélekszámot csak alighogy meghaladta. E téves nézetben pedig megerősítve lettek az által, hogy óhajtásuk a pénzügyigazgatóságok jelentékeny részénél támogatásra talált. Szükségesnek találom kijelenteni, hogy e nézet teljesen téves, a korlátlan kimérések számának megállapításánál kizárólag csak a közszükséglet lehet irányadó s az 500 lélek utáni egy kimérés, — egyes kivételes esetektől eltekintve, — csak a létszám maximális megállapításának tekintendő. Minthogy pedig sem a kincstárnak, sem pedig a fogyasztó közönségnek nem áll, ma- I guknak az italmérőknek pedig épen nem állhat érdekében az, hogy a korlátlan kimérők száma a valódi szükségen túl sza- ; poritassék, mert a túlságos versengés által j egyrészt az italmérőknek önfentartása s ez- 1 zel kapcsolatban köztartozásaik lerovása lesz megnehezítve; másrészt ellenben az italmérők nehéz helyzetük könnyítését esetleg ab- ' ban kereshetik, hogy silányabb minőségű | italokat mérnek ki, miáltal a fogyasztóközönség érdekei szenvednek; mindezeknél fogva kívánatos, hogy az italmérési engedélyek lehetőleg korlátolt számban és csak teljesen megbízható oly egyének részére adassanak ki, kik iparukat is alapjában ismerik és e téren már megfelelő gyakorlattal és tapasztalatokkal bírnak. Utasítom a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy a korlátlan kimérési engedélyek létszámának szaporítása iránt a községek részéről támasztott óhajtásokra és kérésekre csak abban az esetben indítsák meg az eljárást, illetve csak akkor tegyenek a szaporítás érdekében hozzám előterjesztést, h a az összes figyelembe veendő körülmények mérlegelése után, álét- számemelés feltétlenül szükségesnek mutatkozik, viszont a létszámba tartozó engedmények megüresedése esetén tegyék mindig alapos megfontolás tárgyává, hogy az üresedést nem kellene-e a némely községben már túlságos magasra emelkedett létszám apaszt á- sára felhasználni, mely esetben az apasztásra irányuló eljárás késedelem nélkül megindítandó. Minthogy pedig a korlátlan kimérők legtöbbet a korlátolt kimérők versenye ellen panaszkodnak s a jövedéki kihágások jegyzékei e panaszokat nagy részben igazolják, az ország minden részéből szerzett tapasz- talatokpedig azt mutatják, faluhelyeken, hol a pénzügyőrség ellenőrzése is ritkább és nehezebb, a korlátolt kimérések nemcsak a korlátlan kimérők helyzetét nehezítik meg, de a könnyű és feltűnés nélkül való hozzáférhetőség folytán a nép erkölcseire is károsabban hatnak, különösen az asszonyoknak és serdükletlen ifjaknak lehetővé tevén az italok könnyű beszerzését: utasítom a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy az engedélyek kiadása körül jövőben még az eddiginél is nagyobb szigorral és körültekintéssel járjanak el, különösen szem előtt tartván, hogy a füszerkereskedőknek és szatócsoknak, főleg faluhelyeken, sőt kisebb városokban is nem képezheti tulajdonképen hivatását,, hogy égetett szeszes italokat po- harazzanak és utcára kimérjenek, minélfogva az ily üzletek, — egyes nagyon kivételes indokolt eseteket kivéve, — csak kis mértékben való elárusitásra szóló engedélyekkel látandók el. * Nyilvánvaló, hogy ez a rendelet sem orvosolja teljesen nagy sérelmünket, de mégis közeledés igazságunk felé s némi javulását jelenti a tarthatatlan állapotnak; ennélfogva köszönettel üdvözöljük érte a pénzügyminisztert. Rendeletek a mértékhitelesitésrök Kossuth Kereskedelemügyi miniszter a múlt héten bocsátotta ki azokat a rendeleteket, amelyben a mértékhitelesitésről való 1907. évi V. törvényczikkben nyert felhatalmazás alapján megállapítja a hitelesítés alá bocsátható mértékek és mérőeszközök kellékeit, azoknak az első és időszakos hitelesítéskor, valamint a közforgalomban szabályszerű értékükből megengedhető eltéréseit, továbbá az azokon alkalmazandó hitelesítési bélyegek alakját. Külön rendeletekben intézkedett a miniszter a mértékek és mérőeszközök hitelesítéséért járó dijakról, megállapítja az állami mértékhitelesítő hivatalok szervezetét és szolgálatát, a központi mértékügyi intézet szervezetét és ügyvitelét, a hordójelző hivatalok berendezését és szolgálatát, végül az 1874. VIII. tör- vényczikk alapján fölállított hordóhitelesito hhatalok működését. Egy további rendelet a bort, sört és szeszes italt tartalmazó zárt palaczk mennyiségtartalmának kötelező megjelöléséről szól; második rendelete a különleges mértékegységről és mérőeszközről, harmadik rendelete a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén hitelesített hordóval való elbánás módjáról szól. A negyedik rendeletet a kereskedelmi miniszter Horvát-Szlavonországok területére vonatkozólag Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértve adta ki, mely az 1874. évi VIII., az 1875. évi LVIII. és az 1891. évi VI. törvényczikk alapján kiadott korFanda Ágoston és 7|M[VIFR FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzle*: Központi vásárcsarnok, Telefon: 31—24, Zimmer Peter utóda fclllllfltn ILnUwL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 3S—■24 Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, radapes,!. Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
