Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-12-20 / 24. szám
1909. deczember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 a. pénznek oltárt emel és dobzódik az erkölcstelenség posványában. A tudás, a tudomány, szorgalom, vallásos erkölcsi élet, hűség és becsületesség, munka és szeret, ha pénzed nincs és vagyonod, csak nyomort és megvetést és rabszolgaságot hoz reád. Elsőnek kellene lenned, de utolsó maradsz. Ha pénzed és vagyönod van, minden bűnnel, minden becstelenséggel első leszel és oda álhatsz a porondra hirdetni a becsületességet és ostorozni a bűnt. Mindenki hisz neked, mert pénzed és vagyonod van. De szegény és pénztelen ember hallgas. Mert halálra Ítél a becstelenség a gazság. Börtön és bitófa lesz jutalmad, avagy a megvetés és száműzve leszel, eszed a hontalanságnak keserű kenyerét. De azért ember „küzdj és bizva-bizzál“, mert jönni fog egy idő midőn egyenlő lesz ember és ember. Diadalt fog ülni a munka és a becsület. Égjetek, lobogjatok ezer és millió gyer- tyácskák meggyujtott lángjai, a szent karácsonyfának. Törjétek át fényes sugaraitokkal a hamisságnak a képmutatásnak álarczát, hogy a szenvedő emberiség lelke bejuthasson az igazság, templomába, a békének, a szeretetnek, a jólétnek és boldogságnak oltárán áldozatot tenni. fl vendéglős karácsonya. Odakünt esett a hó. Nem is a hó, hanem jéggé fagyott vizcseppek hulltak a földre olyan csilingelőssel, mint hogyha az angyalok ezüst pénzdarabokat dobáltak volna le a megmerevedett földi rögökre. Karácsony este volt. Az utcákon fogatok robogtak még végig, de a kávéházakban vendéglőkben kihaltnak látszott már az élet. Ilyenkor minden családapa, vagy akinek családi otthona van, haza vonul, csak az agglegények, a senkitől nem szeretett emberi példányok maradnak meg a kávéházi, vagy korcsmái asztalok mellett. A főváros egyik előkelő polgári vendéglőjében is, a nagy étkező teremben, ahol máskor százszámra fordul meg a vendég s egyik a másiknak helyére várakozik, ma alig voltak huszan-huszonöten. Ezek is javíthatatlan agglegények, az élet boldogságának számüzottjei. Hanem azért a pinczéreknek, éthordóknak csak ott kellett forgolódniok mellettük. Maga a vendéglős is ott ült a sarokasztalnál, karosszékében. Hát hiszen sértésnek is vették volna, ha nem lett volna ott. A szomszédos belső szobákból, családi otthonából csendes suttogás, szellőszerü hangja jutott el hozzá. A felesége, életének hűséges segítőtársa most disziti fel a karácsonyfát négy kis gyermekének örömére, akik egy másik szobában várják a mi Urunk Jézus Krisztus születését és az örömünnep ajándékait. Az utczán betlehemes fiuk járnak s behallatszik énekük: Menyből az angyal Lejött hozzátok Pásztorok! Pásztorok! Talán álmodozás, talán valami visszatükröződő látománya a múlt időknek vesz erőt a mi vendéglősünk lelkén. Amint a villamoslámpa az áram hevétől egyszer halványabban, egyszer ragyogóbban csillan, az ő lelki világába is odahoznak valami bús, de édes gondolatot az emlékezésnek idegszálai. Volt egykoron ő is gyermek, mint most az ő gyermekei. Hajh, de neki senki sem készített karácsonyfát. Kis borfiu volt. Otthon az özvegy édes anyja egy hideg kis külvárosi szobában várakozott minden szombaton a heti keresetére. 0, milyen boldod is volt, mikor ezt a keresetet hazavihette. Mikor éthordóvá lett, akkor akart egy boldog karácsonyt teremteni az édes, jó anyjának. Az akkori viszonyok közt összekuporgatott pénzéből vásárolt ajándékokat. Jó meleg kabátot, topánkákat. Éjfél után volt, mikor hazament. O, milyen örömmel fogadta az öreg asszony. Hanem talán az az öröme volt az életének utolsó fellobbanása. A vér a szivibe tódult. S annak a napnak évfordulóján, mikor a názáreti megszületett e világra, megszűnt az ő édes anyjának szive dobogása. Meghalt. De azért és azóta is eljön hozzá minden karácsony estén az emlékezetnek ködképeiben, u, hányszor is hallhatta a csüggedésnek óráiban: — Édes fiam csak küzdj! Csak előre! És ő törtetett előre a maga nehéz, rögös pályáján. Az ételhordóból fizető fő- pinczér lett. Garas!, garasra halmozott. Ott voltak előtte a könyelmü léhaságok példái, s ezek egy-egy emberi életet rombadön- tenek s ezek valának az intő mutatók az életnek utján, hogy helyes irányba haladjon. Ekkor jött egy másik karácsony est, Öreg főnöke is az utolját járta a múló év végével. Magához hívatta. Reszkető kezével megsimogatta az ő még dús fürtjeit s kezébe tette szép ifjú leányának kezét: — Tudom, hogy szeretitek egymást, hát legyetek egymással boldogok. O, micsoda szép karácsony este is volt ez! Ilyen szép ajándékot nem hozott másnak a kis Jézus, mint neki ezen a szent estén. Az ő kedves feleségét. De meg is becsülte ezt az ajándékot. Szorgalmával, törekvésével, aminek bizonysága az a három emeletes palota, melyet ma már magáénak mondhat, s a melyben most fényes üzlete van. De más bizonyság is van. Az a négy szép gyermek, két fiú s két leány, aki most várja a kis Jézus ajándékát. Az utolsó vendég is készülődik hazafelé a vendéglőből. Máskor talán nem volna helyén de most a jó vendéglős könnyeb- bülten sóhajt fel. Hála az Istennek, magunkra maradtunk! A szomszéd szobából kihallatszott már akkor a gyermeki ének: Dicsőség, dicsőség, Menyben az Istennek. Békesség, békesség Földön az embernek. Bényitott. A ragyogó karácsonyfa körül ott állott egész kis családja. Ott voltak alkalmazottjai. Felesége szemében az öröm gyöngyei ragyogtak. S ő, mintha a kis viaszgyertyák fénye mögött egy áldó szellem árnyait látta volna. Az édes jó anyjáét. S mintha annak az ajka suttogta volna: A becsületes rendes munkádnak élvezd örömeit. A közeli templomban éjféli misére kondultak meg a harangok. Ide is elhallatszott az ének: Gloria: Gloria J. excelsio Deo. R nagy Budapest. Budapest az elmúlt félszázad alatt óriási- lag fejlődött, de a következő félszázad alatt ez a fejlődés valószínűleg még rohamosabb lesz. A Duna—Tisza közti nagy csatorna terve már készen van papiroson, még pedig oly módon, hogy ez a hajózható nagy csatorna a Hungária-körut irányában egész Erzsébetfalváig körülöleli a fővárost. Kétségtelen, hogy ennek a csatornának mind a két oldalán uj paloták, áruraktárak emelkednek s az itt keletkező uj városrészben uj szállodák, vendéglők, kávéházak élénkítik a forgalmat. A czin- kotai határ irányában nem sokára megkezdik építeni az uj hatalmas pályaudvart, melynek a mostani pályaudvarok csak lebonyolító, mellékállomásai lesznek. Ezzel egyidejűleg szaporítják a vasúti sínek számát is, hogy minél több vonat a vizen át szabadabban roboghasson be a székesfővárosba. Nincs messze az idő, midőn Újpest, Szentmihály, Kispest, Erzsébetfalva, Budafok-Promontor városok az összeépit- kezés folytán, városi közigazgatásilag is Budapesthez csatoltatnak. Az állam, az országgyűlés s maga a főváros is mindent megtesz arra, hogy amint az osztrákok megcsinálták a Gross-Wient, a Nagy-Bécset, ennek a századnak első felében megszülessen a Nagy-Budapest is. Csak egy hatalmas tényezőt nem látunk részt venni erejének igazi magyarságával a magyar székesfőváros kiépítésének munkájában. Az uralkodóházat és annak tagjait. Ő felsége a király mindössze is csak egy bérpalota építésével járult hozzá Bédapest fejlesztéséhez. Ezenkívül az uralkodó csak nagy ritkán van magyar királyi székhelyén s még akkor is az asztalára kerülő husnemüt, sőt még az ivóvizét is Bécsből szállítják Budapestre. A főherczegek közül csak az egyedüli József főherczeg lakik közöttünk, az is visszavonult életet él. Pedig micsoda hatalmas fellendülése lett volna a magyar székesfővárosnak már a múlt évtizedekben, ha az uralkodóház tagjai csak felényire elhalmozzák kegyeikkel, mint amennyire elhalmozzák Bécset. Hogyan megnövekednék ezzel vendéglői és szállodai forgalmunk is. Pedig ehhez jogunk is volna, mert mi magyarok éppen úgy fizetjük az uralkodó család sok milliós czivilistáját, mint az osztrákok. De hát azért mindegy. Az uralkodó család hozzájárulása nélkül is kiépül majd a nagy Budapest, az állam és saját polgárainak jóvoltából s elfog jönni az idő, midőn majd idegenforgalmunk is szaporodni fog. Az idegenforgalomnak várható növekedésével az a kérdés merül fel, hogy előkészületeket tesznek-e a mi vendéglőseink, szállodásaink ezen forgalomnak tisztes kihasználására ? Igaz, épülnek uj szállodák s vendéglőink, kávéházaink kiállják a verCOGNAC CZUBA-DDROZIER & CIB FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. 1— ALAP1TTAT0TT 1884. =====
