Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-12-20 / 24. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. deczember 20. senyt bármely világváros hasonló vállala­taival. Ide azonban más is kell, ami nekünk még hiányzik. Az esetleg ideözönlő idege­nek előtt ismertté kellene tenni vendéglő­inket, kávéházainkat, kiránduló helyeinket, még mielőtt azok Budapestre érkeznének. Sajnos, erre nézve nincs meg bennünk az élelmesség. Jártunk Olasz-, Német-, Franciaország­ban s mielőtt még egy-egy nagy városba értünk volna, a vasúti kocsikban már meg­találtuk azokat az útbaigazító köteteket, melyek képben és Írásban megismertetnek bennünket az illető nagy város^ vendéglői és szállodaviszonyaival. A szállás, étel és ital árával, úgy, hogy mire a kupéból ki­szálltunk, már tudtuk, hogy hova menjünk, melyik szálló, vendéglő felel meg legjob­ban a mi igényeinknek. A bécsi vendéglő­sök, szállodások — mint lapunkban már említve is volt — az osztrák kormány tá­mogatásával adtak ki ilyen ismertető köte­teket. Csak nálunk nincs erre való igyeke­zet. Van itt ugyan mindenféle budapesti utmutató-kalauz, csak szállodai, vendéglői, kávéházi kalauzunk nincs. Pedig lejárt már az az idő, mikor a „jó bornak nem kell czégér.“ Ma annak is kell. Mindennek reklám kell, még a legelőkelőbb vendéglő­nek is, amint azt vendéglőseink maguk is tudják. Hogy ki adja ki ezt a szállodai, ven­déglői s kávéházi kalauzt, az már a rész­letekhez tartozik. Leghelyesebb volna, ha maguk Budapest vendéglősei adnák ki, még pedig minden ismert európai nyelven. Még tiszta jövedelem is maradna a kiadás­ból, melyet valami vendéglősi közczélra lehetne fordítani. Hozzájárulnának ezzel is a kiépülő Nagy-Budapest forgalmának eme­léséhez, mely minden iparosnak, keres­kedőnek, de legelsősorban a szállodások­nak, vendéglősöknek létérdeke. R pozsonyi szelet története. Az 1862-iki esztendőben esett meg az alábbi történet, mely arról világosit fel bennünket, hogy miként lett a Pálffy-rosté- lyosból pozsonyi szelet. Abban az időben jelenet meg Pesten a „Nővilág“ czimü hetilap, melynek volt egy „Háztartás“ rovata, melyben egy alkalom­mal a szerkesztő leírta, hogy mint készítik a pozsonyi vendéglősök a Pálffy-rostélyost. Alighogy megjelent e lapszám, éjféltájban felzörgetik a szerkesztőt, hogy menjen a rendőrséghez, mert lefoglalták a lapját. A szerkesztő felmegy s Pulcz sajtóügyi rendőr­fogalmazótól kérdi, hogy mibaja van az ártatlan „Nővilág“-gal ? — Hát ez mi itt ? — kérdi Pulcz ur s a „Háztartás“ czimü rovatnak első czikkét mutatva a szerkesztőnek. — Pálffy-rostélyos — felelt a szerkesztő. — Miért Pálffy-rostélyos ? Mert ezt a rovatot egy pozsonyi előkelő vendéglősné Írja. Pozsonyban pedig — tetszik tudni — gróf Pálffy János igen népszerű four. Bizonyára a leirt módon i szereti a rostélyost s azért nevezték el nevéről, mint az Esterházi- és Széchenyi- rostélyost is. Esterházy és Széchényi grófok nevéről. Megjegyezzük, hogy akkor Magyarország önkényuralmi kormányzója gróf Pálffy Móricz volt. — Ah, lári-fári — mondá a rendőrfogal­mazó. — A rostélyost előbb megverik? — Igen, hogy puhább legyen ! — Azután tűzre teszik? — Igen. — Ez a czim tehát azt jelenti, hogy ő exczellencziáját a kormányzót előbb meg kell verni, azután tűzre dobni. — Uram! — szólt meglepetve a szer­kesztő — eddig azt hittem, hogy a sorok közt én tudok olvasni, de ime, most kala­pot emelek az ön tudománya előtt. Legyen tehát pozsonyi rostélyos. Nem ! A „rostélyos“ szónak nem szabad bent maradni. — Parancsoljon tehát uram, mi legyen a czikk czime. — Pozsonyi szelet. így lett a Pálffy-rostélyosból pozsonyi szelet. Orvtámadás, A M. K. L. jelenti: »Az osztrák vasúti minisztérium azt az értesítést adta ki, hogy az osztrák államvas­utak uj árutarifája 1910. január Inén ha­tályba lép és hogy az uj tarifák kiadását a közelebbi napokban megkezdik. Hogy az áruszállítást az uj tarifák mennyire meg­drágítják, az kitűnik abból, hogy az állam­vasutak teherszállítási díjbevételeiből 40 mil­lió K bevételi többletet várnak. Jelentéke­nyen megdrágul a személyszállítás is és mi­vel a tnagánvasutak követni fogják az állam­vasutak példáját, mindazoknak, akik az osz­trák vasutakat igénybe veszik, január 1-től kezdve jelentékeny többlettel kell számol- niok. Az uj árutarifa egy füzetből áll, a díjtételek többnyire emelkedtek, de itt-ott mérséklésekkel is találkozunk. Ami az uj ki­vételes díjszabást illeti, ilyen 29 van meg­állapítva és ezekben először nyernek alkal­mazást az egyes osztrák termelőhelyekről számított iránytarifák. Az uj osztrák tarifarendszer a magyar terményeknek különösen Bécsbe való szállí­tását felette megnehezíti, sőt egyes árukra nézve lehetetlenné teszi. Egyes relációkban ugyanis — és épp azokban, melyek a mi exportunkra nézve fontosak, — a kilométer­távolságokat önkényüleg meghosszabbítot­ták, nevezetesen a marchegg-gánserndorf- brünni vonal 50 kilométerrel, a vlarapass- ung.-hradischi és szakolcza-országhatári vo­nalon szintén jelentékenyebb távolsági kü­lönbözetek állottak elő, de különösen azok­ban az irányokban lett a kilométer-távolság meghosszabbitva, melyek a bécsi összekötő vasúthoz vezetnek. Ez bizonyára csak azért történt, hogy az Ausztriával való vasúti összeköttetésünk legfontosabb pontjain, ne­vezetesen Marcheggen, Bruckon, Szakolczán és Vlarapasson át a magyar áruk jogtalan szállítási dijakkal terheltessenek meg és ek­ként exportunk lehetetlenné tétessék. így pl. a Marchegg-Gánserndorf-Lindenburgon át menő áru oly fuvart fog fizetni, mintha Marchegg-Stadlau-Brünnön át szállíttatott volna, azaz a tényleges kilométer-távolságnál 50 kilométerrel többet. Ez lisztnél, gaboná­nál stb. mmázsánként 24 f-t fog tenni. Épp igy lesz ez a Marchegg-Bécs vagy Bruck- Bécsen át való forgalomnál és külön-külön számittatik a marchegg-bécsi, illetve bruck- bécsi díjtétel, aztán a bécsi összekötő vonal díjtétele és ehhez hozzáadandó lesz a Becsből a rendeltetési állomásig esedékes fuvar. Ez minimum 30—35 fillért tesz métermázsán­ként, eltekintve a különben is horribilis tarifaemelésektől. Hogy pedig Szakolczán vagy Vlarapasson át se mehessünk be Ausz­triába, ott ugyanazt fogják tenni, 40—50 kilométerrel emelik a távolságot. A távolságoknak önkényes emelése, mi­hez a szállítási dijak horribilis megdrágu­lása járul, különösen liszt-kivitelünket fogja sújtani.« Ez alattomosan előkészített támadás a magyar közgazdaság ellen,; mert az a czélja, hogy a vasúti szállítási dijak önkényes megállapításával elvonja tőlünk azokat a gyér előnyöket, amiket a vámegyezség meg­hagyott. Igazi orvtámadás ez, Magyarország anyagi megrontására, valóságos hadviselés ellenünk, ami kétségtelenné teszi, hogy Ausztriával közösségben nem élhetünk. Gazdasági ön­állóságunk most már nemcsak kívánatos, hanem kényszerű is.« Előfizetési felhívás. A „Vendéglősök Lapja" ebben az eszten­dőben ünnepelte fennállásának huszonöt­éves jubileumát. Huszonöt esztendő nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy hírlap- vállalat életében is. Ha visszatekintünk erre a huszonöt évre, a múlt nehéz küz­delmeinek egész sorozata tárul elénk. Be­csületes elszántsággal küzdöttünk minden­kor a magyar vendéglős iparosság érde­keiért, ezen iparnak minden vonatkozásban való magyarságáért, de hány akadályt kellett leküzdenünk, mennyi ellenséges irányt legyőznünk s a méltatlanságnak mennyi támadását elszenvednünk, a mig a mi harczunkat siker koronázta. Erőnk volt mindenkor csüggedést nem ismerő akaratunk. Erőnk volt a tisztes magyar vendédlős-kar támogatása s erőnk az, hogy soha nem kerestük a személyeskedés za­varos ingoványait, hanem haladtunk a nemes czél felé, mely nem más, mint a magyar vendéglősök egyetemének erkölcsi és anyagi felvirágoztatása. Ha visszatekintünk erre az elmúlt hu­szonöt esztendőre, melynek elején a „Ven­déglősök Lapjáénak első száma hagyta el a nyomdát, hatalmas változást látunk a magyar vendéglős-ipar történetében. És ezt a változást nem a hanyatlás, hanem a fejlődés idézte elő. Milyen óriássá fejlődött azóta Budupest vendéglős ipara, mely ma — büszkén állapíthatjuk meg — kiállja a versenyt bármely világváros hasonló ipa­rával. És ez az ipar európai színvonala mellett immár teljesen magyarrá lett még a külvárosokban is. A vendéglői pályára készülő ifjakat ma már az üzleti gyakorla­ton kívül szakiskolában képezik ki udva­rias müveit szakemberekké s ma már eb­ben az országba a kis- és nagyvendéglős, korcsmáros nem kicsinyeit, hanem számot­fNTTL TIVdMR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. ------------- Legnagyobb vá laszték étkező, kávés, teás és mosdókészletekben.------> -------7 ----- — ----------Teljes kelengyék. Dú s választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ALAPITTATOTT 1854. ... TELEFON 31—53

Next

/
Oldalképek
Tartalom