Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-05 / 19. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. október 5. Ezt minden épizlésü embernek el kell ismernie s el is ismeri. Ez a vigasztalásunk a «Pesti Hírlap» för- medvényével szemben s ez az elégtételünk is, a miért, bizonyára, a guta kerülgeti azt a mérges urat, akinek haragudnia muszáj, különben nem fizeti a redakczió. Köszönet özv. Törley Józsefné Őnagyságának. Mit elmondani akartam élőszóval, de nem lehetett a nagy zaj miatt, itt mondom el. Mint a magyar vendéglősök szövetségének szerény tagja, el nem mulaszthatom, hogy özvegy nagyságos Törley Józsefné Úrasszony vendégszeretetéről meg ne emlékezzek és az ott érzett örömemnek és bámulatomnak kifejezést ne adjak. Örültem, hogy részese lehettem azon igazi magyar vendégszeretetnek. Bámultam azt a tündérmesébe illő kincset, mit a szorgalmas munka és szeretet alkotott és teremtett. De leginkább megragadta figyelmemet az, hogy a legegyszerűbb munkástól kezdve, fölfelé a legelső tisztviselőig, mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat a nagyasszony házánál. Mit jelent ez? Azt, hogy a munkás és a munkaadó között létezik az az aranykapocs, mi édesen összetartja mindkettőt egymással — egymásért — a közös munkában azért, hogy a munka által gazdagon és dúsan érett gyümölcsöt aránylagos közösségben boldogan élvezhessék. Ez isteni és hazafias jelenség. Mi úgy nemzeti, mint társadalmi szempontból is szentséges erővel bir. Mely erő, ha minden nagy ipari vállalatnál, minden műhelyben, minden hivatalban él és irányit: akkor megszűnnek azon szocziális forradalmi harczok, mi a vagyon ellen a munkás lelkében izzó és égető tűzzel ég. De megyek tovább és izzó gondolataim világában keresem azt az igazságot, mely igazságnál fogva minden hízelgést kizárva, megállapítsam azt, hogy hol terem a boldog, igaz élet hervadhatatlan, tövisnélküli virága. Könnyű megtalálni. A becsületes, szorgalmas munkában, a munkaadótól nyújtott, munkásai és alkalmazottjai iránt érzett becsülésben és szeretet- ben olyformán, hogy elismerés, méltó jutalom adassék annak a munkásnak és alkalmazottnak, aki szorgalommal, hűséggel, munkájának verejtékével, kötelességtudóan segíti gyűjteni a vagyont. Mely munkás és alkalmazott nem kér egyebet, mint gondnélküli megélhetést, sze- retetet és becsülést munkaadójától és főnökétől. Mindezt örömmel mondhatom özvegy Törley Józsefné nagyasszony házánál nemcsak éreztük, de láttuk. Legyen Őnagyságának élete áldva! Nagy lelke lebegjen mint őrző angyal, munkásainak és alkalmazottjainak tükörében. Özvegyi bus fátyola ne a szomorúság és bánat, de az öröm és dicsőség szimbóluma legyen. Virág teremjen minden érzésében és minden gondolatában, mely virágot fűzzék j koszorúba azok, kik Őnagyságának nemes bizalmát szerencsések bírni. Ugyimint a nemeslelkü ifjú utód, a nagyra- törő nemesszivü ifjú Törley, a nagygondolkodó nemes ur. Valamint Pfender Emil és Szente igazgató urak, kik méltók a vendéglősök és fogyasztók tiszteletére és becsülésére. És azon előkelő lelkek és főmegbizottak által font koszorúnak hervadását soha sem engedjék azok, kik hivatali és képviselői ; megbízást bírnak és azok a munkások, kik ott dolgoznak. Különös megemlítést érdemel az a jólelkü és nagyúri megjelenésű, kedves öreg ur, kit Salacz bácsinak nevezünk, asszonya, özvegy csantavéry Törley Józsefné. Ők azok, kik, mint a méh, virágról- virágra szállva gyűjtik a nektárt, ők is úgy gyűjtik a pezsgőt fogyasztó közönséget, miáltal leszárad a munkásnak verejtékkönnye, megédesíti életüket a szeretet és megelégedés honol munkás és munkaadó között, főnök és alattvaló között. Mi nemcsak dicsőséget, de halhatatlanságot, örök életet biztosit Őnagyságának, a Törley-ház nagyasszonyának. Legyenek tehát üdvözölve a munkások. Legyenek üdvözölve a gyár tisztviselői és képviselő urai, főnökeikkel egyetemben, a háznak nemes ifjú utódja és annak nagyasszonya, özvegy csantavéri Törley Józsefné úrnő! Legyen köszönetem utolsó szavai azon forró óhajtásom kifejezője, hogy tartsa meg Őnagyságát az Isten erőben, egészségben, lelki vidorságban az emberi kor legvégső határáig, az iparunk díszére, nemzetünk büszkeségére, édes hazánk dicsőségére. És ha egykoron életének viruló rózsaszirmai a földre hullnak, de illata az égbe szálljon. És borulj le a munka előtt ember, miként Isten előtt leborulsz. Mert mindazt, mi néked áletfentartást, dicsőséget, fényt, vagyont és hatalmat ad: a munka erdeme. Szeresd és becsüld a munkást. Budapest, 1909. szept. 29-én. Lukács János vendéglős. Jubileumunk Lapunk fennállásának 25 éves jubileuma az elismerés és szeretet megtisztelő jeleit termette számunkra. Különösen remek kiállítású, gazdag tartalmú száma szinte büszkeséggel töltötte el a vendéglősöket, hogy ilyen hatalmas, magas színvonalú szaklappal dicsekedhetnek. Szerkesztőnk elvhü, kitartó munkálkodá- dásáért lelkesen nyilatkozott meg az országos szövetség közgyűlése is, amely L u- kács János indítványára s Gun del János elnök ajánlatára szűnni nem akaró éljenzéssel határozta el, hogy szerkesztőnket közhasznú s .érdemes munkálkodásáért át- iratilag üdvözli. Meghatottan mondunk köszönetét e buzdító, n ekünk mindennél drágább elismerésért úgy az országos szövetségnek, mint illusztris elnökének s a kiváló szellemű indítványozónak. Ezt a kitüntető határozatot szépen égé- , sziti ki, szinte virágos koszorúvá fonja a | sajtó méltánylása s egyesek üdvözlései, a melyeket hálás szívvel köszönünk és alább leközlünk: Kedves jó Ihász bácsi! Engedje meg, hogy ugyan azt a gyermekkori megszólítást használjuk, mint 15 évvel ezelőtt, amikor nekünk a két kis Sziklai lánykáknak jutott az a megtisztelő szerep, becses lapja 10 évi jubileuma alkalmából, hívei által készített nagy olajfényképnek leleplezésénél szerepelhetni. Istenkém, milyen dobogó syivvel vártuk azt a szót, hogy hulljon le a lepel! Kicsi kezünk annyira reszketett az izgalomtól, hogy majd a képkeretet huztuk le a lepel helyett. Kedves szülőinknél tett látogatásunk alkalmával, találkoztunk az ünnepi számmal, mely b. lapja 25-ik évfordulójakor adatott ki. Engedje meg, hogy ez alkalommal mi is sorakozhassunk a gratulálok sorába, és tiszta szívből azt kívánjuk, hogy á magyarok Istene tartsa meg Önt az emberi kor legvégső határáig a legjobb egészségben, és a legnagyobb boldogságban embertársai és becses lapja díszére. Sok őszinte szives üdvözlettel: Hojfmann Sándorné sz. Sziklai Ella G rá bér Ernő né sz. Sziklai Margit Ihász György lapszerkesztő urnák Budapest. Kedves barátom! A rohanó idők legyenek azok a perczek, évek, vagy évtizedek és századok, szeretik temetőnek nevezni, mely eltakarja emlékeinket, vágyainkat és sóhajainkat, reményeinket és csalódásainkat, küzdelmeinket és har- czainkat és harcz közben hullatott köny- nyeinket... De a sir fölött mindig ott áll a hit és reménység angyala, mely ég felé mutatva, feltámadást hirdet, s amely glóriával fonja körül a nemesen küzdőnek ve- rejtékes homlokát. Te is harczoltál! Hátad mögött 25 küzdelmes esztendő, melyek fölött ma diadalmas győzőként állasz, hogy jubilálj! Jubilálj, örülj, ünnepelj, mert az eszme, mely hevített, s munkára hajtott, melynek szolgálatába szegődtél, 25 év alatt ezrek és ezrek szivét ragadta meg, s a kicsiny mustármag, terebélyes fává növekedett, melynek árnyékában élvezed és élvezd még nagyon soká Istentől megáldott munkásságodnak gyümölcsét. Szüleid, — mint tudom — papnak szántak, de te nem vetted fel a papi talárt, hanem felöltötted a tüzeslelkü Illésnek palástját, hogy mint próféta és apostol, a templomon kívül hirdesd az igét, főként olyan embereknek, akik 25 évvel ezelőtt nagyrészt idegenajkuak valának. Huszonöt év! Mikor a «Vendéglősök Lapját» megindítottad, rajtad kívül talán senkisem hitte, hogy az megérje a jubiláris 25 évet. És megérte, mert apostoli lelkesedés, rendkívüli szorgalom, akadályokat nem ismerő, munkától vissza nem riadó lelked vértezve volt a jövendőbe való látással, s az abból feltámadó biztató reménységgel. Szavaim nem a hízelgés és dicsőítés szavai akarnak lenni. Huszonöt év alatt alig találkoztunk párszor, mert a főváros élete legtöbbször megőrli az igaz barátságot is, de jól esik lelkemnek, ha, mikor lapoddal jubilálsz, baráti szivemnek egv szerény virágát küldhetem hozzád, hogy küzdelme dre emlékeztessen, s jövendőbe vetett reményedet erősítse. Csak haladj előre, küzdj és bízva bízzál! Budapest, 1909. szept. 18. Régi barátod Keresztesi Samu zuglói ref. lelkész, vallásianár. Ihász György urnák a »Vendéglősök Lapja« szerkesztője Budapest. Kedves barátom! Örömmel értesültem áldásdus tevékenységed huszonötödik évfordulójáról és sietek, hogy ezen örvendetes alkalomból leg- szivélyesebb és legőszintébb szerencsekivá- nataimat fejezzem ki.
