Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-20 / 18. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Bármily drágák legyenek a sajtó eme magánjellegű szolgálatai, az üzletvil >g még sem nélkülözheti. Nem nélkülözheti az állam sem, különösen akkor nem, amikor mint valamely vállalat tulajdonosa, mint eladó vagy bérbeadó, tehát mint üzletfél áll előttünk. Mégis, mit tapasztalunk? Az állam, mint üzletfél, igen zsugori, csaknem a piszkosságig zsugori. Mig a kortesszolgálatokért hajlandó busásan fizetni, addig a neki hasznot hajtó szolgálatoknál garasoskodik, ha már semmikép sem bujhatik ki a fizetés kötelezettsége alól. Beküldeti üzleti jelentéseit és hirdetményeit s ha ezekről a megtisztelt lapok megemlékeznek vagy talán egész terjedelmükben közlik, jót nevetnek a jóhiszemű kiadókon. Tessék a megrendelést felmutatni! Ha ilyen nincs, a lap egy fillért sem lát s a kiadó nyögheti a nyomdaköltségeket. Ha pedig ez a fogás nem használ s az állam szükségét látja, hogy ez vagy az a hirdetése bizonyos lapban megjelenjék, oly alacsony árt szab, amelyet magánfél nem is merne fölajánlani. Az állam példáját követi aztán némely hatóság is, ami természetes, mert hát fejétől büdösödik a hal. Ez az eljárás, melyet a kormány és a hatóságok követnek az állam nevében, vétek az állam ellen, mert ennek a tekintélyét és népszerűségét veszíti el. A kormánynak és közegeinek nem volna szabad szem elől téveszteniük, hogy az állam, ha néha jogilag mint üzletfél jelentkezik is polgárai előtt, azért fején sugárzik fenségének nimbusza; tehát nem sülyedhet a hirdetési ügynökök s a teleki téri vacako- sok színvonalára. Ne a hasznos szolgálatok rovására takarékoskodjanak a funkcionáriusok, hanem a haszontalanok mellőzésével s hirdetményeik és reklámjaik megfelelő e'.he'yezésével; mert, például, minek egy vendéglő vagy fürdő bérbeadását tiz újságban hirdetni, amikor egy vendéglős-szaklapban való hirdetéssel nagyobb eredményt érnének el. K+-' ^ K*' K*- K*' K*- ^«kx^ ■■<*; $zimon István, A magyar nemzet jövendő történetének megírásánál a historikusnak leghálásabb feladata az lesz, ha megírja az ország fővárosának mesébe illő megújhodását. Szinte tüneménybe menő varázslatos módon ment végbe a régi, ódon Pest eltűnése. Egy szép napon, az apró kis rozoga sárga házak, a hires hatvani kapun túl elterjedő mocsaras táj, homokbuczkák eltűntek és mint a hamvaiból kelt főnix-madár, ragyogott fel, közel millió lakosával, tündér-palotáival, a fényben úszó, gyönyörű: Budapest. És akik a história számára ezt a szép regeszerü témát megcsinálták, első sorban a kereskedők voltak. A magyar fővárosi kereskedelem bámulatos fejlődésének köszönhető, hogy ma, ilyen mindenki által megbámult fővárosunk — lehet. A kereskedelemnek, mely ma minden ország haladásának, gazdagodásának, boldogulásának egyetlen eszköze, úgyszólván: talpköve. Ha a régi jó boltosok kikelhetnének ott a kerepesi temetőben zöldelő csendes sírjaikból, azt hinnék, hogy ezt az egész temetőt valahova New-Yorkba vagy Chicagóba telepítették át, csak legföljebb a Gellérthegyről ismernének talán rá, hogy ez az a hely, ahol az ő kis, olajmécscsel világított, apró, sötét boltocskáik áliottak, csilingelő ajtóikkal. A gyönyörű Budapest e megteremtése pedig az ő utódaik érdeme. A füszers:akma a legrégibb kereskedelmi ágak egyike a hazában. Vezető szerepet vitt mindenkor és tagjai a magyar közép- osztály sorából kerültek ki. A füszerkereskedő testület intelligens testület volt már akkor is, mikor a budapesti kereskedelem még gyermekkorát élte. És igy vezérszerepet játszott a magyar kereskedelem megteremtésében és ennélfogva a főváros nagygyá emelésében is. Az érdem tehát azoké, akik a megalapítás nagy munkájában részt vettek. A magyar kereskedelem modern apostolainak tiszteletreméltó első tagjai sorában áll: Szimon István. Legszebb korszakát élte át a fővárosnak. A régi kereskedő kiváló tudásával, nagy szakértelmével, műveltségével és intelligenciájával a legszebb példáját nyújtotta annak, mint kell megérteni egy embernek a kor hivó szavát és az uj, modern füszer- kereskedelem megalapítása terén valóban elévülhetlen érdemeket szerzett. A füszerszakma a legnehezebb szak a magyar kereskedelemben. A kereskedő valóságos rabja üzletének. Kora reggel nyit, késő este zár. Akkoriban még vasárnapi munkaszünet sem volt, a tanonc-évek is sokkal keservesebbek voltak, mint ma és a kereskedő egész fizikumát igénybe vették. Olyan tehetségű emberek, mint Szimon István, máshol keresték a könnyebb érvényesülést, vagy hamar beleuntak a küzdelembe és ime ő törhetlen kitartással élte át hivatásának legnehezebb korszakát. Lehet mondani, patriarcha volt tekintély dolgában a kereskedővilágban és köztisztelet, nagy népszerűség, általános szeretet veszi őt ma is körül. Ha érdemek méltatásáról van szó, ilyen derék, példás életű férfiak szolgálnak rá legjobban a hazában. Ő a magyar kereskedelem megteremtésének egyik legderekabb harcosa, ma pedig elsőrendű oszlopa, méltán juthat hát ki néki is abból, aminek az a neve, hogy nemzeti elismerés és hála. Egyforma-e a bor a hordóban? A weinsbergi, württembergi kir. szőlészeti kísérleti állomás közleményeiben Meissner dr. tanár foglalkozik azon kérdéssel, hogy a bor összetétele a hordó bármely magasságában egyforma-e. Meissner a következőket Írja: Általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a hordó közepéből kerül elő a bor szine-java és bár ezt indokolni senki sem tudja, mégis mindenfelé úgy tudják, hogy a bor vegyi összeállítása a hordó különböző magasságában más és más. Úgy képzelik a dolgot, hogy a borban a könnyebb és nehezebb fajsulylyal biró anyagok rétegenként szétválnak, a könnyű alkohol felszáll a magasba, vagyis a felsőbb bormennyiség alkoholban gazdagabb, a nehezebb vonatanyagok pedig alább, azaz a hordó fenekéhez közelebb tanyáznak. Ez a felfogás azonban sehogy sem egyezik meg az ozmózis törvényével, amely szerint az oldékony anyagok viszonylagosan rendeződnek el a folyadékban, ami már eleve is kizárja azt, hogy a bor vegyi összetétele a hordó különbozö magasságában más és más legyen. Tagadhatatlanul fontos dolog az, hogy ez a kérdés végleg tisztáztassék és pedig nemcsak a boreladó és vevő érdekében, hanem az ellenőrző közegek szempontjából is, akik a borászat és a borkereskedelem szolgálatában a törvény értelmében arra hivatvák, hogy a bormintákat összegyűjtve, azokat a kísérleti állomásoknak beszo’gáitassák. Mert ha a fennebb hangoztatott és a bor különböző összeállítását propagáló nézet igaz volna, úgy a bort, mielőtt az ellenőrök abból mintát vennének, nagy nyomással más hordóba kellene átfolyatni azért, hogy az egyenletessé válván, igaz mintát adjon. Ugyanez áll azon szőlősgazdára is, aki egy hordóból többeknek ad el bort. Megtörtént nemrégiben az is, hogy a bírósági szakértő úgy nyilatkozott, hogy az át nem szivattyúzott borban egyenlőtlen rétegek vannak, vagyis nem mindegy az, hogy a bort a hordó fenekéről, avagy a közepéből folyatjuk. Hogy a kételyeket teljesen eloszlassa, Meissner tanár, a kir. weinsbergi (Württemberg) vincellériskola pincéiben kísérleteket eszközölt; két hordónak különböző magasságából bormintákat szívott fel egyik végén kődarabbal súlyosbított gummicsö- vön olyképpen, hogy ha teszem fel, az edény közepéből akarta a bort meríteni, úgy előzőleg a hordó mellső falán az átmérő hosszát a felső akonától a jelzett középig a gummicsövön lemérte és ezt, nehogy már a magasabb rétegekből is kerülhessen bele bor, összeszoritva, a megjelölt pontig a hordóba sülyesztette és csak akkor eresztette meg a folyást, mikor meggyőződött arról, hogy a cső belső szája a kívánt ponton -van. Az igy nyert mintákat utóbb a kísérleti állomáson vegyileg megvizsgálta. A vegyelemzés megállapította azt, hogy a teljesen kierjedt bor — ezek képezték a kísérlet tárgyát — vegyi összetétele a hordó mindegyik részében egy és ugyanaz; megállapította továbbá még azt is, hogy ez a szabály nemcsak a kierjedt uj, hanem az akár fehér, avagy veres óborokra is érvényes, csak a mesterséges vagy pancsolt, különösen ezuk- rozott boroknál van eltérés. A józan, ha botlik, nagyot esik; a részeg, ha elesik is, nem üti meg magát. * Jó Hafiz a csárda padján ült s a hetedik mennyországban járt. * Az ifjúságnak pajtása, az öregségnek gyá- mola a bor. * A bor a legerősebb tüzelő: még az önzést is fölengeszteli. * Korcsma nélkül üres tarisznyával járna a könyörület. * Minden szőlőhegyi hajlék a szeretet menedékháza ebben a rideg világban. * A gyönge kisdedet borban fürösztik, a keservet borba fojtják. * A szegé lylegény csak az országúton volt betyár, a csárdában gavallér. * Diogenes minden bizonynyal boroshordóban lakott, különben nem lett volna bölcs. * A rómaiak díszben ültek az asztalhoz, rózsakoszorut fontak homlokukra, hogy megtiszteljék a bort. * Aki borral kínál, kenyeret is kész adni. * Az áldomás hálaadás Istennek, a tor áldás a halottra. * Ha visszaélsz a borral, földhöz vág.
