Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-06-20 / 12. szám
XXV-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1909. junius 20. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Selléri jubileumára. Viharos, megtépett hosszú századokban, Mellén aczél vérttel, szablyával kezében, Künn a csatasikon, ontá vérét a hős, Maghalni dicsőén, a haza nevében. És mi ünnepeltünk, panteont emeltünk. Jöt Clió. Tetteit ércztáblára véste, Rangot, czimeket nyert s késő ivadékok Példájául állott ragyogó emléke. Került fordult idő... Jött egv újabb század, Magasztosabb, bölcsebb eszmékkel telítve, Mikor nem ágyú búg a népek üdvére, Manem egetverő gyártőmeg kéménye, Amikor a műhely az a dicső harcztér, Ahol nemzeteknek győztes harczát vívják S a hős czimerébe, az arany oroszlánt A kohók szét hulló szikráit, iktatják. Negyven esztendeje, virradt ez a korszak Megujhodott szellő, szép Magyarországra, Hol a rendi szellem, az ősi vitézség Csak a szent előjog, a véres kard járta, óh a Gondviselés, mely ezt a nemzetet, Ezer év viharán keresztül vezette, Óh a Gondviselés, a mi országunkat, Lám most sem feledte, lám most is szerette, Gondviselés adta a hősöket nékünk, S kik a modern csatasikra szálltak. S hol uj diadalt, győzedelniet csatát Vívtak ki elszántan a magyar hazának. Az egész uj jelben: az ipar jelében, Rakták le köveit egy uj ezredévnek, Fenntartani azt az ősi magyar hazát, Árpád fiainak, ős magyar népének. E modern hősök közt Te voltál az első, Bátor elszánt vezér, ott a csatasorban, Tied volt az eszme, Te rántottál kardot, S vitted diadalra fölemelt karodban. A merre csak gép bug, alól pöröly csattog, A Te neved zengi, és Téged dicsérget Kelettől nyugatig az ipari munka, Mely csak e hon földén buzgó tettre ébred. Azért ha e nemzet majd panteont emel, Hova nagyjainak bronzszobrokat állít. A modern Árpádok díszes sorai közt Lerakva hálája őszinte virágit, Te leszel az első ebben a bronz-sorban S ez a legkevesebb, mit a nemzet adhat Annak a fiának, ki alapítója Létünk talpkövének: a magyat iparnak. Vaskezekkel. A közönség hangulata áléit. Aggodalmai már nem izgatják, hanem csak elernyesztik. Egyre kisebb a hite, kevesebb a reménye, hogy az élettel diadalmasan megküzködhet. Nemcsak azok gondolkodnak igy, a kik czuczi- lista bujtogatók után indulnak; ha^em inkább azok szenvednek ebbe a lethargiában, a kik csöndesen dolgoznak és komolyan igyekeznek. Elviselhetlenül drága az élet s egyre drágul. A lakás drágasága már arra a fokra hágott, a hol a polgárnak koldusbotot kényszerit a kezébe, ha lakni akar. A leglelketlenebb uzsorát űzik ezen a téren a legszemtelenebbül. Egyébként is vérlázitók a lakás- viszonyok. A lakások szükek, szeny- szesek, férgektől elözönlöttek. Gyermekeinket nem akarják megtűrni s a házmesterek durvasága megalázó. A bérlő rab, a házmester porkoláb, a kitől mindent el kell tűrnünk, ha nem akarjuk leütni, mint a veszett kutyát. Igazán nevetséges, hogy ma még szabadságról mernek beszélni az emberek, nevezetesen, a budapestiek. Gyalázata a székesfőváros hatóságának, hogy ilyen állapotokat megtűr. Adózó polgárainak megnyuzásához, megaláztatásához még kezet is nyújt. Érthető különben, hiszen a városi bizottság háziurak sokadalma, a kik mindent a maguk javára kovácsoltalak. Éhez a rettenetes állapothoz járul még, hogy az élelem drágasága hihetetlen magasságra szökkent s az árakat elképzelhetlen furfanggal még folyton emelik. Húst már-már alig ehetünk s a kenyér ára is már akkora, hogy középmodu már azzal sem lakhatik jól. Hol van még a tej és a többi? Ebbe az állapotba belenyugodni, ezt elnézni egyértelmű a népgyilkolással. Ezt tovább tűrni nem szabad. A törvényhozásnak, a kormánynak, a hatóságoknak vaskezekkel kell megragadnia a rablók, fosztogató uzsorások üstökét. Üssenek vasököllel ? afár háztulajdonosok, kereskedők es iparosok koponyájára, ha mindjárt be is törik az a koponya. Végre is nem azért küzd, fárad az emberek milliója, hogy néhány ezer háztulajdonos, malmos, hentes, mészáros meggazdagodjék. Az állam és a község érdeke is azt kívánja, hogy minden polgára boldoguljon; mert az elpohosodoit kufárok sohasem voltak és sohasem lesznek az állam oszlopai. Alkossanak uj törvényeket és szabályrendeleteket az uzsorásgarázdálkodás eltiltására, korlátozására. Csinálják meg a tűrhető, normális házbérek skáláját s a kik ezeknél többet szednek, sujtassanak ötvenszeres adóval. A fő élelmi czikkek, mint a hús, liszt, zsir, árát a hatóságok állapítsák meg; mert nem engedhető, hogy a nyerészkedők kapzsisága miatt a hiányos és rossz táplálkozása miatt népünk elcsenevészedjék. Ezek az intézkedések tanúságot tennének arról, hogy a törvényhozásban s a hatalom birtoklóiban van emberség s valóban arra igyekeznek, a mire elhivattak: a nép boldogitására. Hogy a cselekvés órája elérkezett, hogy vesztegetni való idő nincs, ezt Fanda Ágoston és 7IMMFR FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet; Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24 Zimmer Péter utóda Ilii Ifi tli rLliLliUL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24 Álapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára
