Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-05-20 / 10. szám
XXV-ik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1909. május 20 A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZEREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre. . . 12 kor. Félévre .....................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Uj ipartársulati tagok. A »Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmarosok ipartársulata« tagjai közé, Farkas István bátyánk buzdítására újabban a következő kartársaink léptek be: Pentz Lipót vendéglős, VI. Máglya- utcza 3. Hartmann Ferencz vendéglős, Vili. Óriás-utcza 24. Bittesehr József vendéglős, Vili. Vas-utcza 1. Lininger Alajos vendéglős, Vili. Szentkirályi-utcza 4. Lapunk szerkesztősége ajánlására pedig belépett: Ében hő Károly vendéglős, VIII. Jó- zsef-körut 50. Bokros Károly lemondása. Bokros Károly a következő levelet intézte hozzánk: Tisztelt szerkesztő ur, kedves barátom! A mai napon értesítettem dr. Solti Ödön jogtanácsos urat, hogy a nyugdíjintézet elnökségétől visszavonulok. Midőn ezt Szerkesztő urnák is tudomására hozom, nem mulaszthatom el, hogy őszinte és hálás köszönetét ne mondjak azon szives jóindulatért, melyben úgy engem, mint az intézetet mindig részesítette. Nagyon kérem, ne vonja meg továbbra sem jóindulatú támogatását az országos nyugdíjintézettől, melynek éléről kénytelen vagyok távozni. Budapest, 1909. május 8. Tisztelettel Bokros Károly. R hegyek és hotelek országa. Irta: Kneffel Béla. Mily fönséges eszmék vezérelhették azokat a nagy férfiakat, akik a hegyek zord világába egy barátságos otthont varázsoltak a szűk viszonyok között élő lakosságnak pedig egy boldog jövőt biztosítottak. Ott, ahol a zordon sötétlő meredek hegyóriások égbe meredő csúcsainak tömkelegében — a csillámló hómezők vonzó delejétől, a hegymászó sport fokozódó lázától hajtva — mindinkább a magasba, a fagyos glecscserek jégvilágába törekszik a fáradó turista, hogy azután fáradtsága a célnál, egy egész uj világot felölelő meseszerü látvány utján, ezerszeresen kárpótolva legyen; ott, ahol a pár ezer méter magasságban a hegypiramisok széltől védett lábainál, a fenyvesek rengetegeiben üdülést keres a pihenni vágyó lélek; ott ahol a vadregényes völgyek ölében a hit, béke és szeretet ver tanyát az emberi szivekben; ott, ahol a gazdasági élettől hangos fensikokon a becsületes munka nyomán a boldog megelégedés uralkodik; ott, ahol a tó- és folyóparti városok kultúrája, ipara és kereskedelme még a világot járó müveit európait is bámulatba ejtik: Ott érvényesül egy életrevaló maroknyi nemzet jövőbe vetett, okos. üzleti nemzet- gazdasági politikája, amely igaz, hogy nagy áldozatokat követelt, de az üzleti szellem meghozza a befektetett közvagyon áldásos gyümölcseit. Svájcz úgy gazdaságilag, mint iparilag csak azon időtől kezdve kezdett rohamosan fejlődni, amikor a svájczi polgárság 1874-ben az alkotmányreviziót — melylyel Svácz egyöntetű nemzeti jelleget nyert — megszavazta; amely időben a szövetséges nagyhatalmak is újonnan megerősítették azon régi (1813) határozatukat, melyben Svájczot semleges államszövetségnek ismerik el. Amint Svájcz teljes szabadságának és há- borithatatlanságának biztos tudatában érezte magát, megkezdődött a nagy nemzeti munka, megmozdult a heverő tőke, életre kapott a vállalkozási kedv, hogy a czélszerü befektetéseknél, a nemzeti előhaladásban, a köz- vagyonosodásban együttesen vállvetve működjenek közre. Svájcz nagy nemzetgaz- dászai már azelőtt is igen jól tudták, hogy ezen kis állam, a többi európai államok sorában — mostoha helyi viszonyainál fogva — sohasem fog világkereskedelmi jelentőségre vergődni. Jól tudták, hogy az ipari- és őstermelés csak földjük egy ötödén képes produktiv eredményeket felmutatni, ami azonban elenyésző csekély eredmény egy ország íel- virulásához még az esetben is, ha a fokozott túltermelés folytán még a kivitelre is jutna. A svájczi nép az áldást szűkén osztó földjén felismerte a jövőbeni nagy munkát, mely eltőte áll és rövid időn belül megmutatta, hogy miként lehet egy ily földet, melynek kétharmad része, a teremtő nagyszerű alkotásait dicsérő természeti szépségek pazar megnyilatkozásain kívül, lakosságának egyebet nem képes nyújtani, egyszerre világforgalmassá tenni; megmutatta, hogy egy ily nagy, a művelésre elveszett terméketlen területet mily intézményekkel lehet az állam javára, fejlődésére, gazdagodására virágzóvá tenni. Az egyes nemzetek közgazdasági életében kell, hogy mintaállamként szerepeljen a kis Svájcz, kell, hogy követendő példaként álljon előttük az a harmonikus, békés együtt- munkálkodás, amelylyel Svájcz az idegenek rokonszenvét kiérdemelve, az idegenforgalom terén egész Európában az első helyre jutott. A természeti kincsek értékesítése terén — a mi nálunk még ma csak idea — ott már minden befejezett tény. Évente milliókat áldoznak a közlekedési utak jókarban tartására és az uj — merész vállalkozásu — hegyi vasutak kiépítésére. Egyedüli ambi- cziózus törekvésük, hogy a hazájukban járt idegenek igaz elismeréssel nyilatkozzanak a közlekedés terén elért merész technikájukról. A természeti csodákban (mint pl. nálunk a dobsinai jégbarlang, vagy az aggteleki csepkőbarlang) igaz, hogy Svájcz szűkölködik, de pótolják mindezt azok az emberi alkotások, amelyek csak egy oly nagy idegenforgalmú államban vihetők ki és lehetnek gazdasági szempontból produktívak, mint amilyen nagvarányu idegenforgalommal Svájcz már ma is rendelkezik. Ki merne nálunk a Lomniczi csúcs tetejére felkapaszkodó fogaskerekű vasút, avagy a nagy tarpatak völgyet átszelő vasúti viadukt és ezzel kapcsolatban a magas tátrai hegyóriások meredek hegyszakadékai között merészen kanyargó hegyi vasút, vagy a Gerlachfalvi csucsia — gránit tömbbe vájt kanyargó alaguton — felrobogó villamos vasút vagy a svábhegyre emelendő 250 méter magas felvonóliftmerész építési terveivel foglalkozni. És mindez előttünk improduktívnak tetsző vállalkozások a kivétel tekintetében talán még hatalmasabb méreteket öltve fényesen váltak be Svájcz idegenforgalmában. Ha azután tekintetbe vesszük azt a nagy kényelmet, a melyben a Svájczban időző idegenek úgy a szállodákban, valamint kirándulásaik alatt a folyton változó és a fokozódó kíváncsiságukhoz mért várakozásukat sok esetben felülmúló nagyszerű természeti képek csodás élvezése közben a svájczi vasutakon, hajókon és egyéb modern jármüveken észlelhetnek, ne csodálkozzunk azon, ha Svájczot az idegenek özönével keresik fel. Ma már — 2500 méter magasságig — alig vannak üdülő vagy szép kilátást nyújtó helyei Svájcznak, a melyek a modern technika vívmányát dicsérő különféle villám-, gőz-, motor- vagy vizierőre berendezett jármüvein könnyen, minden legkisebb fáradtság nélkül is megFanda Ágoston és 7|M|V|FR FFRFSSiPT halászmester Budapesten. Föüzlet; Központi vásárcsarnok, Telefon: 61— 24 Zimmer Peter utóda fcllfllfltn rLnLlluL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: SS—24 Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
