Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-05-05 / 9. szám
1909 május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Illavai faárugyár, Frischer M. Vezérképviselet és gyári raktár: KLOPFER S. JENŐ. Telefon 84-39. Budapest, VII. kér., Károty-körut 9. SZ. Telefon 84-39. Összecsukható kerti székek, padok és asztalok. * Elsőrendű gyártmány. * Kizárólag csavar megerősítés. Árjegyzék kívánatra. E cikk írója, aki lapunknak is régi, állandó munkatársa, elléggé ismerős iparunk viszonyaival, bár ítéletét mindenben nem oszthatjuk. Eltekintve ettől, eszméink diadalát olvassuk ki ebből a cikkelyből, mert azt bizonyítja, hogy szőlősgazdáink a velünk való szövetkezés szükségét átérezték. Ez pedig nagy érték. Szőlősgazdáink oly nagy anyagi és erkölcsi erőt képviselnek, hogy ők biztosíthatják jogosait törekvéseink sikerét, amint ezt Ihász György évek előtt több ízben kifejtette lapunk hasábjain. Ragadjuk meg az alkalmat, érintkezzünk szőlősgazdáink egyesületével s tegyük meg a lépéseket borvásárló szövetkezetünk megalapítására, mert ha ezt megtesszük, bizton számíthatunk arra, hogy a kormány, illetőleg a földmivelési miniszter a mi szövetkezetünket is részesíti tetemes anyagi támogatásban abból az összegből, melyet Darányi erre a célra költségvetésébe fölvett. Ne habozzunk, hanem kezdjük meg a tárgyalásokat azonnal, amire szőlősgazdáink az alkalmat megadták a boritaladó, e régi kívánságunk, sürgetésével is. Ha megértjük egymást szőlősgazdáinkkal, úgy a vendéglősök csakhamar az anyagi és erkölcsi jólét legmagasabb fokára emelkednek, a társadalom legtekintélyesebb osztályává lesznek. Magyar vendéglős — magyar zene. A magyar embernek az a szokása, hogy ha kesereg, ha örvend, ha békül, ha vesz- kődik, ha politizál, ha egyébként társalog, ha egyedül van, ha többedmagával — bor nélkül semmi sem megy a rendes kerékvágásában. Bor kell neki. Ez vigasztalja, ez vidámitja, ez ösztökéli, ez viszi nagy tettekre, ez •— néha bűnökre. Őseink borivók voltak utódaik méltók maradtak emlékükhöz. Hát még ha egy kis muzsikaszó is hallik, [ akkor azután mindenre képes, így van ez falun, igy ez a városban. * A XX. században vagyunk, A világ óriásit változott. Haladunk villamos erővel. Megváltozik természetünk, erkölcsünk, Ízlésünk, kedélyünk s modern emberek lettünk. Nem j borozgatunk odahaza, nem rendeljük a czi- gányt lakásunkra, hanem vendéglőbe járunk, Ott van az igazi élet. Látunk, hallunk, tapasz álunk Ott szerzünk barátot, ott ellen- ■ séget. Leróva a napi robotot, ott pihenünk. Az otthon nem kell, mert nyakgat az asz- szony, bőg a gyerek, A korcsmában ? Hah! Mindenki rendelkezésünkre áll, lesik még a gondolatainkat is megtesznek a kedvünkért mindent; ami a fő, gorombás- kodni is szabad s ha egy helyen kissé megmelegedtünk még hitelt is élvezünk. A vendéglátó gazda mindent megtesz a kényelmünkre, mert hát ez az ő üzlete, ebből él i s ha nem igy bánik velünk, odébb megyünk, ; mert korcsma van bőven. Nemcsak városban van ez igy, de fa- , lun is. I Nézzük meg- a bortermelő parasztot, Nem jár az ma pinczeszerre, hanem igyekezik borán túladni s ő is már a korcsmába jár, mert csak ott az igazi élet, ott van minden, mi szemnek, szájnak, fülnek jól esik. Hisz ő is XX. század gyermeke. Csak nem jár töretlen gatyában, mikor pantalló van! Csak nem ül az asszony szoknyája mellett s hallgatja a nyavalygó gyerekeket, mikor a korcsmában jobban esik a bor s van muzsika is, amibe ha egy pénzt beledob, hát olyan gyönyörűséges nóta jön ki belőle, hogy ilyet eddig csak az angyalok halottak a ma- j gas mennyországban, Hát ha már a falusi ember igy tesz, mi j modern városi emberek nem engedjük ma- j gunkat lepipálni. , Soraim egy kissé csipkelődő izüek, de nem a vendéglők, vendéglősök ellen szólanák, Oh nem! Csak azok ellen, kik állandó lakosai a tanyának; kik részére másutt élet nincs, csak a vendéglőkben. Itt élnek, itt lebzselnek, itt töltik el igen gyakran haszontalanul az időt. Más az, ki oda van. kényszerűvé s ismét más, ha csakugyan szórakozni járunk oda s egy-két pohár bor mellett igazán élvezetes pár órácskát tölt el magaszörü barátjai körében. Vendéglőre szükség van. E nélkül meg nem lehetünk. Ez a mi kis kaszinónk, a honnan bizony számos esetben már országot- forgató eszmék, nagy dolgok kerültek elő. Hírneves vendéglőink bizonyítékot tehetnek róla, De ezek oly vendéglők, hol a vendéglős együtt gondolkozik vendégével s valósággal egy családot képeznek, Ilyen helyen élvezet együtt lenni. Ha azután hébe-hóba egy kis jófajta muzsika is akad, akkor annak az estének emléke mindig kedves masad a társaság előtt. * Elérkeztem a vendéglőhöz és muzsikájához. Budapesten is, a vidéki városokabn is s falun is mindenütt van untig elegendő vendéglő. Mind a vendég kényelmére létesült s van benne minden, ami csak kell. Bor, sör, pálinka, étel, figyelmes kiszolgálás s zene. De még milyen zene. Kinek kell ma czigány? Kinek kell magyar nóta? Jó volt ez ősapáinknak, de nekünk XX, század gyermekeinek ily ócskaságokkal ne álljon elő a vendéglős! Automatát ide! Móriczot bele, Vig özvegyet, Panama Manót! Ez kell a magyarnak! Csak nem hozzuk az időt oly unalmas nóták mellett, mint teszem a »Cserebogár, sárga cserebogér!« Va’ósággal éh ezet úgy esten den vendéglők előtt végigsétálni, különösen nyáron, mikor az ajtók nyitva vannak. Mindennünen hallatsz k: Csin, csín! Bum, bum! Sztam, sztam, sztaratattam, Hát nem szép ez? Hébe-hóba egynémely vendéglőből kihailátszik a magyar nóta is, ugyancsak automatából. Szegény Petőfi, Beleznay, Fráter, Kacsóh! Le vagytok pipálva. Ha ezentúl megcsináljátok is a nótát, korrektúrára adjátok oda ezeknek a cseh, német s egyéb fajta zeneszei szám-gyárosoknak. Ezek azután majd csinálnak belőle nótát. Mit tudtok t ő hozzájuk képest! Az a rongyas czigány meg menjen vályo got vetni, ne czinczogjon itt a fülünkbe S a szemtelen még tányérozni is mer! Lárr, az automata ezt nem teszi. Milyen élvezel 50—60—100 krt is belehajigálni abba a fene masinába. Egyet csavarintunk rajta s hr kell, akár a mennydörgős menykőt is tudjí utánozni. Hogy a sokféle czepperli, walczer egy-két kínos magyar nóta, felébe, harmadába van is belerakva a gépbe, ki tudja azt! Fő, hogy szóljon, a falak reszkessenek s a publikum pedig tomboljon az operák hallatára, * Valóban szomorú jelensége az időknek, hogy a magyar ember abból is kivetkőzik, amiről eddig legalább hires volt. Levetettük a magyar kedélyt. Kedélyünk is olyan lett, mint sok egyebünk, Nemzetköziek lettünk ebben is s mulatni is csak úgy tudunk, ha recsegve, ropogva tehetjük azt. Nincs, vagy legalább alig van már magyar nóta, az a bűbájos zene, mivel a világ bámulatát vívtuk ki. Élveztük az istenadta ajándékot, — a magyar czigányt A magyar czigányt, ki testvérünk volt örömünkben, bánatunkban. Velünk érzett mindig s isteni muzsikájával de sokszor lelkesített, vigasztalt bennünket. Élelmes szomszédaink még kedélyünket is megmételyezték, Hadd pusztuljon igy is a magyar! Vetkőzze le ezt az utolsó erényét is s akkor — — — milyen jó üzlet is a magyar bőr. * Előkelő ur, sőt újabban asszonyság, megjelenik a vendéglőben. Ajánl egy zenélő automatát teljesen ingyen, sőt százalékot is fizet a vendéglősnek Kecsegtető ajánlat. El is fogadtatik s a tanulékony, minden újdonság iránt fogékony magyar pedig dobálja bele a masinába a pénzét, annyit, hogy ezért előkelő zenében s igazi műélvezetben lehetne része. A vendéglőst nem lehet kárhoztatni mert ő a vendégek gusztusa szerint kénytelen cselekedni. Tartana ő czigányt, de hát a nagyérdemű közönségnek ez nem kell. Hogyan lehetne ezen a visszás állapoton segíteni? Hogyan kell a magyar kedélyt visszalopni a magyarba? Hogyan szerezzük vissza a czigányt, lelkünk felét? Vele az isteni magyar nótát? Apellálok a magyar vendéglősök magyar hazatiságáía. Minden hazafias cselekedetnél megmutatták, hogy ott vannak a küzdők sorában. Vállvetett igyekezettel dolgoztak mindig a magyar ahza kiépítésén. Módjukban van, mert az ország népe hozzájuk j r s egy magyar vendéglős valóságos missziót tud teljesíteni, Tegyenek most is úgy! Az automatákat adjuk vissza szépen cseh és német — sajnos néhány magyar — testvéreinknek. Vigyék ők azt széjjel a nagyvilágba, boldoguljanak velők, Isten segítse őket! Csak ide hozzánk be ne eresszük azt a mindenféle
