Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-05-05 / 9. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. május 5. durrogó, csörömpölő, kalapáló, czirimpelő, zengő szekrényeket. Ne csufitsuk vele magunkat, ne magyar zenénket. Az újonnan jelentkező »üzleti képviselők« pedig igyák meg borunkat, sörünket, hallgassák meg a mi hamisítatlan zenénket, mely még az operát, czepperlit stb. is jobban tudja, mint a dibdáb masina s akkor be fogják látni, hogy itt »nincsen sz lmodra hely«. Vendéglőseink igy cselekedve, kárt sem fognak szenvedni, mert az ily muzsika úgy is vcsak duhaj népnek való s ezáltal pedig elriasztják a tulajdonképpeni közönséget. A duhajabbja is le fog csillapodni s a pénzét magyar czigányra fogja költeni, nem pedig egy üzleti alapra fektetett külföldi leleményességre. Írjak-e holmi sramli, harmonika stb. eféle zenei élvezetről? Kár a tintáért. Kész ger- manizáló akczió ellenünk. De a katonazenét tartó vendéglős urakhoz van egy pár szavam. Szép a zene s perfekt műélvezetben is van részünk. De semmiféle magyar jellege nincs a zenének. Követeljék meg a karmester uraktól, hogy a paritás elvénél fogva a műsor minden második száma magyar szerző munkája legyen. Vannak nekünk oly zenei termékeink, hogy mellette elbújhat sok idegen kompo- ziczió. Pénzt visznek, magyar pénzt, adjanak érte muzsikát s magyart. Soraim nem lesznek meddők, mert magyar emberekhez, magyar vendéglősökhöz szóltam, kik vezető tényezői közé tartoznak annak a tábornak, hol a magyarság ügyét előre kell vinni. A közönség? Kedves, naiv, könnyen hajlítható. Vezetni kell őket! Horvát Gyula. Glück Frigyes ünneplése. F. évi április hó 26-ikán a »Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége«, továbbá a »Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárcsok ipartársulaia» és a »Badapesti vendéglősök sazőirányú tanoncziskolája felügyelő-bizottsága nevében Gun del János szövetségi és ipartársulati elnök vezetése alatt nagyszámú küldöttség tisztelgett Glück Frigyesnél, a szövetség lemondott alelnöké- nél, aki tudvalévőén a szövetség tanoncz- ügyi szakosztályi elnökségéről és a budapesti vendéglős-tanoucz-szakisko'.a felügyelőbizottsági elnökségéről is lemondott, hogy neki az 1908. évi szeptember hó 11-én Deb- reczenben megtartott Vili. szövetségi rendes évi közgyüéslen hozott határozat értelmében a díszes kivitelű és nagyértékü emléklapot átnyújtsa. Glück Frigyes a küldöttséget, melynek M a 1 o s i k Antal, Glück Erős János, Mülier Antal, Dökker Ferencz, Kom mer Ferencz, Wil burger Károly, Palkó vies Ede, Pelzmann Ferencz, Burger Károly, Kramer Miksa, Kamarás Mihály, Hack István. Nősek Ignácz, Doktor László, Wilburger Antal, Bias eh ka István, Putnoki István, Palád y László, Lukács János, Bittner Alajos, továbbá dr. Solti Ödön jogtanácsos, W alter Károly szakiskolai igazgató, F. Kiss Lajos szerkesztő és szövetségi titkár és Ihász György szerkesztő voltak a tagjai, a Pannonia-szálló angol szobájában fogadta, ahol őt a küldöttség nevében Gun- del János elnök nagyhatású beszéddel üdvözölte, melyben találó szavakkal ecsetelte ama osztatlan fájdalmat, melyet Glück Frigyes visszavonulása a vendéglős közügyektől az ország összes vendéglősei szivében keltett. A debreczeni közgyűlés ismeretes határozatára való vonatkozással átnyújtotta a szövetség értékes és gyönyörű kivitelű átiratát, biztosítván az ünnepelt férfiút a vendéglősök összességének örökké tartó tisz- teeletéről, hálájáról és ragaszkodásáról és arról is, hogy a magyar vendéglősök, akiknek szivében kitörülhetetlenül él Glück Frigyes évtizedeket felölelő önzetlen és áldozatkész munkásságának emléke, mindenkor iparunk legnagyobb büszkeségének fogják őt tekinteni. Glück Frigyes mély meghatottsággal köszönte meg a szívből jövő üdvözlést és kijelentette, hogy bár a megváltozott \ iszonyok miatt egyidőre a vendéglős- ügyektől vissza is vonult, távozása nem végleges, mert szeretett ipara érdekében a jövőben is minden tőle telhetőt el fog követni. E pillanatban reá nézve vigasztaló tudat, hogy — habár ipara érdekében kitűzött czél- jait nem is érhette el oly mérvben, mint óhajtotta volna kartársai hálásan őrzik munkássága emlékét és kil tás van arra is, hogy a jövő nemzedék eredményesen fog tovább ha’adl atni a megkezdett utakon Öt családi hagyományok kötik iparához és igy szive hajlamát követve mindenkor kész lesz arra hogy ipara morális és gazdasági érdekeiért síkra szálljon. E szempontból buzdításra nincs szüksége, miért is hisz és reményű hogy nyugodtabb idők helyreálltával tevékenységét újra megfogja kezdhetni. Az emlékirat szövege a következő: Nagyságos Glück Frigyes urnák, szállodás, a »Ferencz József-rend« lovagja, a porosz királyi »korona-rend« lovagja, Budapest székesfőváros törvényható ági bizottságának tagja stb., stb. A »Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége« 1908. évi szetpember hó 11-én Deb- reczen sz. kir. város székházában tartott Vili. rendes évi közgyűlése fájdalmas megnyugvással és a vendéglősipari szakoktatási ügyet ért pótolhatlan veszteség lesújtó érzésétől áthatva vette tudomásul Nagyságodnak úgy a »Magyar Vendéglősök Országos Szövetségénél«, mint a »Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatánál« és a Budapesti vendéglősök szakirányú tanoncziskolájánál viselt tisztségeiről való lemondását és egyben nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy jegyzőkönyvében Nagyságodnak a hazai szállodás- és vendéglősipar fejlesztése és felvirágoztatása és különösen a vendéglősipari sz kok'atás eszméjének megteremtése, fejlesztése, a szakiskolák országos szervezése érdekében évtizedeken át kifejtett lelkes, önzetlen és áldozatkész munkásságáért soha el nem múló háláját örökíti meg, Nagyságodat a szövetség tiszteletbeli tagjának és a szövetség tanoncz- ügyi szakosztálya örökös diszelnökének választja meg. Amidőn Nagyságodat közgyűlésünk ezen határozatáról kartársi szeretetünk , meleg ragaszkodásunk, hálánk és tiszteletünk biztosításával értesítjük és a felajánlott tisztségek szives elfogadására kérjük, engedje reménylenünk, hogy Nagyságod, aki egész életével, műiden munkájával eszméivel és törekvéseivel iparunknak eligér- keett, mienk marad a jövőre is, amikzént neve kitörülhetlen betűkkel marad bevésve iparunk történetének lapjain. Budapesten, 1909. április havában Gundel János s. k. szövetség és ipartársulati elnök, Glück E. János s. k. szövetségi alelnök, Mai ősik Antal s. k. ipartársulati alelnök, Walter Károly s. k. igazgató, dr. Solti Ödön s. k. jogtanácsos, F. Kiss Lajos s. k. szövetségi titkár, Poppel Miklós s. k. ipartársulati titkár. Az iszakosság ellen. Az iszákosok számára gyógyító-intézet létesült Rákospalotán az »Általános közjótékonysági Egyesület« buzgólkodása folytán. Ebből az alkalomból gróf Andrássy Gyula is tett intézkedést, kiadván a következő rendeletet: »Az alkoholizmus ellen való védekezés nagy fontosságától indíttatva és az állam- háztartás betegápolási költségeinek csökkentése érdekében elrendelem, hogy az állami elmegyógyintézetek, mint az alkoholizmus áldozatainak megmentésére hivatott tényezők, az iszákosok gyógyítását különös gondjuk tárgyává tegyék. E célból szükségesnek tartom, hogy az intézetek orvosai az ápolószemélyzetnek alkohol-ellenes oktató előadásokat tartsanak s nekik a szeszes italok élvezetétől való teljes tartózkodást ajánlják. Minthogy pedig az eddigi élelmezési rend szerint könnyen megtörténhetik, hogy az ápolóknak adni szokott szeszes italokhoz iszákos, epileptikus vagy általában intézeti betegek is hozzájuthatnak, minthogy továbbá az ápolói szolgálat a legnagyobb fokú állandó éberséget, önuralmat és a legjobb példaadást követeli, a szeszesital-illetményeket megszüntetem, úgy hogy az elmegyógyintézetek tisztviselői, alkalmazottai, az ápolók, házicselédek és szolgák készpénzben kapják jtaljárandóságaikat. Az elmebetegek kórállapotára nézve a szeszesitaloktól való teljes tartózkodás lévén kívánatos, egyúttal arra is felhívom, hogy a szeszesitalok étlapi rendelését szüntesse meg és gondoskodjék arról,'hogy az elmebetegek sem mulatságokon, sem ünnepeken, sem más alkalmakkor szeszesitalokhoz ne jussanak. Elég radikálisan szól ez a rendelet, de úgy véljük, hogy nem csak a rákospalotai intézet 12 betege szorul védelemre, hanem azok a százezrek is, akik a boradó s a nyomorúság folytán most a pálinkások szabad martalékai. Vagy ezeket nem tartja figyelemre méltóknak a belügyminiszter ur? Vagy talán a pálinkások jóléte fekszik jobban a szivén ? így kell lennie, amikor rendeletével szemben a vendéglősöknek az ellenük elkövetett iparkihágások miatt a székesfőváros tanácsához intézett előterjesztésében ilyesmiket kell olvasnunk: »Mult évi november hó 26-án kelt beadványunkban panaszt emeltünk a helybeli kávésok azon törvényellenes eljárása miatt, hogy a kávéházban a vendéglőipart is gyakorolják, amennyiben vendégeiknek vendéglői ételeket (valóságos szakács készitménye- nyeket, úgymint: levest, halakat, továbbá meleg és hideg sülteket) iparszerben tálalnak, a nélkül, hogy erre megfelelő ipar- engedélyt váltanának; miáltal az 1884. évi XVII. törvénycikkbe ütköző iparkihágást követnek el és az idézett törvény alapján alkotott törvényhatósági szabályrendelet ellen is vétenek. Ugyanakkor kértük annak a kérdésnek eldöntését is, vájjon megfelelő külön iparengedélyalapján gyakorolhah>e a vendéglőipar is a kávéházban ? A tekintetes tanács 1908. évi január hó 2-án kelt 266325y907. I. sz. határozatával úgy döntötte el a felvetett kérdést, hogy a kávéházakra érvényben levő 610/889. k. gy. sz. szabályrendelet 7. §-ában foglalt rendelkezésből kifolyólag a szabályrendeletben említett iparágak közül két vagy több iparág, tehát a kávéház és vendéglőipar is egy és ugyanazon helyiségben gyakorolható.
