Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-05 / 9. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. május 5. sem köthet. Hogy munkanapokon mikor legyen nyitva a korcsma, azt a bizottság állapítja meg, vasárnapon és ünnepnapon azonban nem szabad délelőtt tizenegy óráig kinyitni. Bezárni hétköznap is, meg ünnepen is este nyolcz órakor kell. Azonkívül az uj javaslat a részegséget is szigorúbban bünteti, mint eddig. Aki először lesz részegség miatt előállitva, az pénzbírsággal sujtatik, másod Ízben fogházbüntetést kap, harmad Ízben pedig az iszákosok nyilvántartott listájára kerül és többé korcsmába nem járhat, i yennek szeszes italt kiszolgáltatni tilos. Minthogy nemcsak a foltos tífusz, hanem a bolondság is ragadós, jó lesz miséket szolgáltatnunk, nehogy a mi demagógjainkba is beleüssön a korcsmák államosításának kergesége. Ránduljunk a zöldbe! Itt a tavasz, a virágfakasztó május s az emberi természet vágyakozik a természet kebelére. Madár dal, virágillat, üde levegő, ezektől vidul, épül a lélek. Ne is mulasszuk el, hogy naponta meg ne forduljunk a szabadban, a hol a tavasz örömein kívül a mi derék, sokat koczkáz- tató szaktársaink, a „zöld vendéglősök“ immár készen várnak bennünket minden jóval. A kiránduló közönség tájékoztatására ezennel megkezdjük a székesfőváros kiránduló helyeinek ismertetését útvonalak szerint. Kezdjük az erdős, hegyes szép Budával, a méltóságosan ormoló Gellért tájékával. A mint átérünk az Erzsébet-hidon gyönyörű teraszával hivogatón int felénk öerstl J. Gellért-kávéháza, a hol útra valóul egy kis kávét ugyancsak ajánlatos ! bekapnunk. Elsétálva a Gellért sötét fala mellett, túl a Ferencz-József-hidon, elsőnek Fiedler Gusztáv vendéglőjét találjuk, melynek barátságos külseje megállít bennünket egy pohár sörre. Azt sem bánjuk, ha a „Kis Kossuth,,- hoz, Lukács barátunk vendéglőjébe nyitunk be, mert ott a tiszta bor s a magyar, szabad szellem ikertestvér. Pompás, előkelő hely árnyas udvarával Wehrmann Béla vendéglője, mely kitűnő ételeiről és italairól városszerte ösmeretes. Tovább menvén a Fehérvári-úton, a Kábel-gyár átellenében a híres „Szabadság harangjá“-ra bukkanunk, Schafhauser Endre gyönyörű vendéglőjére, a hol Buda és Pest előkelő polgársága találkozik kitűnőnél kitünőbb borok mellett. A Kelenföld viruló síkján bolyongva, a Mohai-utcza elegáns villái közül büszkén emelkedik ki az országház buffetjének, Kellő Vilmosnak mintaszerű vendéglője, a melyet Singhoffertől vett át s emelt magas fokra. Kellő egyike a legműveltebb szaktársainknak, a ki Burgyán Aladárral, a „Protestáns Árvaház“ növendéke volt s hivatott- ságból, magasabb ambíciótól eltelve,llépett szakmánk munkásai közé. A Kelenföld végpontján az állomásnál van Hacker György vasúti vendéglős hires, tiszta boráról hires vendéglője, a hol ugyancsak üdítő a pihenés mindennapos katonazene mellett. A vonal mentén visszaérünk a Tabánba, Czakó-utczán át a Naphegyre, őseink hajdani s várberkére, áldozó helyére, a hol Oerstl bátyánk gendoskodik fáradalmunk s gondjaink elűzéséről. Kellemes vendéglője mindjárt a naphegyi iskola mellett van. Minthogy a Svábhegy csábitón kéklik, ellátogathatunk a gyönyörű virulásu//Ws- völgybe is, a hol a zugliget legnevezetesebb vendéglője az „Orvvadász“ állja utunkat, a hol a természet szépsége s az elegancia ölelkezik. Jeles barátunk, a ki legutóbb Péczelen hódította meg a főváros közönségét, Szabó Lajos, most Balázs csárdáját emelte elsőrangú színvonalra, mig Balázs bátyánk Mária-Remetén nyitott kellemes vendéglőt. Nagy utat tettünk meg, folytatását jövő számunkra halaszthatjuk. R szeszadó. Már megemlékeztünk a kormánynak arról a szándékáról, hogy a szeszadót fölemeli. Bárha mi, amint több ízben kifejtettük, az élvezeti szesz monopolizálását mind a kincstárra, mind közerkölcsiségre hasznosabbnak tartjuk, a szeszadó emelésébe is bele tudunk nyugodni, mert a szesz drágulása elő fogja mozdítani a bor és a sör fogyasztását. A szeszadó ügyében értekezlet is volt, melyen Wekerle Sándor pénzügyminiszter a következő megnyitó beszédet mondotta: Az államszükségletek fokozott növekedése uj bevételi források feltárására, ezek között a szesztermelésnek nagyobb hasznosítására és evégből magának az adótételnek emelésére utal bennünket. De ettől eltekintve, a szeszadóból eredő jövedelem hatályosabb biztosítása és az adóteher arányosabb megoszlása érdekében, nemkülönben azon hatásnak mérlegelése, melylyel a szeszadóztatás a termelésre bir, a termelés irányítása, főleg pedig az a körülmény, hogy a kisebb adótétel mellett bizonyos szeszmennyiség megosztására vonatkozó törvényes intézkedés a jelen szesztermelési idénynyel véget ér, már magában véve újabb törvényhozási rendelkezést tesz szükségessé. Ezek a szempontok voltak irányadók, midőn az Ausztriával való újabban kötött gazdasági és pénzügyi egyezmény során némely kölcsönös megállapítást létesítettünk és ezek a szempontok vezéréinek azoknak a törvényes intézkedéseknek előkészítésében, amelyre nézve szabad kezet tartottunk fenn magunknak. A leglégenyesebb újítást abban keressük, hogy a kisebb adótétel mellett főzhető szesznek kontingentálását nem hosszabb időre kívánjuk megállapítani, hanem a valódi szükségletnek megfelelően, évről-évre meghatározni, továbbá, hogy a termeléstől várható haszon biztosítása érdekében a kisebb adótétel és a nagyobb adótétel közötti különbséget 24 koronával kívánjuk emelni. A termelés fokozása, különösen pedig az ipari czélokra való felhasználás elősegítése érdekében a kiviteli prémiumot 7 korona fix tételben óhajtuk megállapítani. Az eczetterme- lésre felhasznált szeszt a kontingens szeszből kiválasztani óhajtjuk. El kívánjuk törölni a 3 korona illetéket, amelyet a denaturálásért kell fizetni, sőt megfontolás tárgyává kívánjuk tenni, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingensének emelése mellett az ipari czélokra használt szesz után ne adjunk-e különös bonifikácziót. Az adózás irányítása, nemkülönben a technikai fejlődésre való tekintetből újabb szabályozást igényel az általányozás alá eső szeszfőzdék adózása. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésben szabad kezet biztosítottunk magunknak ugyan az adótétel tekintetében, a kezelés egyszerűsítése, a forgalom, a termelés és a fogyasztási viszonyok alapos mérlegelése azonban kívánatossá tenné, hogy azonos adótétellel adózzunk. Ez is inditott bennünket arra, hogy a szeszadótételek meghatározásánál a mai 100 koronáról a tételt 140 koronára kívánjuk emelni. A legalaposabb megfontolást a kisebb adótétel mellett főzhető szeszkontingensnek megállapítása és meghatározása, különösen a törvényhozás által már inaugurált irány figyelembe vételével a mezőgazdasági szesztermelésnek elősegítése mellett az ipari szeszfőzők kontigensének korlátozása képezné. Az adótétel különbözeiének felemelése, a labil kontigens, különösen pedig a mezőgazdasági szeszfőzdék kontigensének emelése indokolttá teszi, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék mai bonifikáczióját 4 koronára leszállítsuk, ami az egész reform egyik főfeltételét teszi. Mindezek a kérdések, amelyeket rövid vonásokban igyekeztem megjelölni, a legalaposabb megfontolást és megvitatást igénylik, nemcsak az állam pénzügyei, hanem még inkább a gazdasági termelés szempontjából. Ezért voltam bátor az összes érdeltek sorából ilyen tág körű szakértekezletet összehívni, hogy a kérdést minden oldalról alaposan megvitassák és a kormányt a nagyjelentőségű reform keresztülvitelében támogassák. Midőn őszintén köszönetét mondok a megjelent uraknak, akik részben személyes meghívásra, részben pedig mint az egyes testületek kiküldöttei voltak szívesek idefáradni, kérem, hogy a feltett kérdésekre és általában a szeszadózásra vonatkozó nézeteiket előadni és ezzel a nagy munka előkészítését elősegíteni szíveskedjenek. R szénsavról. A szerves anyagok különféle bomlásánál, az égésnél, erjedésnél és az emberek mint állatok életprocessusánál egy gáznemü test képződik, melynek a természetben igen fontos szerepe van, ez a szénsav. A képződő szénsav a levegővel keveredik s ily alakban a növényekbe jut, azokat táplálja s igy újból szerves anyaggá, a fa és más növény főalkatrészévé lesz. Azelőtt nem tulajdonítottak ezen lég- nemütestnek oly nagy jelentőséget, minővel tényleg bir. Nemcsak a növények táplálkoznak vele, hanem egyes ételekben és italokban nélkülözhetetlen úgy az emberek, mint az állatoknak. Ha a vizet forraljuk, apró légbuborékok szállnak fel, melynek legnagyobb része szénsav, ezek elillanásával a viz veszti üde izét és bármennyire hütsük azt, nem frissít többé, kellemetlen izü folyadékot kapunk, melyet csak kényszerűségből iszik az ember. De nemcsak a forralásnál illanik el a szénsav, hanem a közhőnél is, ha szénsavtartalmi folyadék a szaoad levegőn hosz- szabb ideig áll, például a sörből, ha a hordó nyitva áll. A szénsavtartalmu italokból a távozó szénsavval együtt elvész azok friss üdítő izük is. Egyszer egy öreg ur panaszkodott, hogy az orvos forralt tejet rendelt neki, ő azonban képtelen azt meginni, undorodik tőle. Azt tanácsoltam neki, hogy vegyítsen a tejbe kevés szódavizet. Megpróbálta és miután igy a forralásnál kiűzött szénsavat pótolta épp úgy Ízlett neki a szódavizestej, mint a nyerstej. Igen fontos szerepe van a szénsavnak a sörnél. Sőt szénsav nélkül el sem lehet képzelni. Valóban senki sem inná meg szívesen azt a szénsav^ nélküli folyadékot,
