Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-11-20 / 22. szám
19U8. november 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 óhaja az, hogy a katonai élelmezés és ellátás tárgyaira nézve közvetlenül a termelőkkel lépjen érintkezésbe, e tekintetben mír megfelelő utasításokat is adtam a vezetésem alatt álló hatóságoknak. Szívélyes üdvözletekkel A. Casano.« »Kedves Ferraris! Hivatkozással a bortermelőknek Casalmonferratoban tartott gyűlésére és az e gyűlés tárgyában hozzám intézett leveledre kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez irányban úgyis már mindent elkövettem, úgy, hogy sehogy sem volna indokolt, ha a tengerészcsapatoknál kiosztásra kerülő bormennyiséget még felemelném, minthogy úgyis már naponta a behajózott legénység fél liter, a szárazföldi alkalmazásban levő legénység egyharmad liter bort kap naponta, mint rendes adagot. Ezen mennyiségbe nincs beszámítva a soronkivüli adagolás, amelyben a gépek mellé beosztott legénység részesül. A határozati javaslat második részére vonatkozólag, mely a nevezett gyűlésen hozatott, t i. a bornak a szövetkezeti pinczéből való beszerzése dolgában, hivatkozom a képviselőház junius hó 24-i ülésén hozott kijelentésére. Ennek folytán megfelelő alkudozások folytán a főbb szövetkezeti pinczékkel, melyek czélja, hogy bizonyos mennyiségű borszükséglet ez utón fedeztessék és pedig egyelőre kisérletképen 9—12 fokos borokban a szárazföldi szolgálatot teljesítő tengerészek részére. Fogadd stb., C. Mirabello.« Jó volna, ha a mi kormányunk is követné az olasz példát, mert hazai szőlőgazdaságunk nagyon is rá van utalva, hogy a hadsereg a borfogyasztók sorába álljon. De kormányunk abban is kövesse az olaszt, hogy a katonaság borát ne a kereskedőktől vegye; mert, amint a kórházi borellátásból tudjuk, a kereskedők komisz és gyilkos pancsot szállítanának. Svájczi utamból. Irta: Kneffel Béla. (Folytatás.) Ezekután, hogy svájczi utániról kedves olvasóimnak beszámoltam, csak úgy tekinteném szerény útleírásomat teljesnek, ha a svájczi szállodásoknak általam vázolt szövetségi szervezete után összehasonlítást tennének a mi ipari állapotainkkal. Czélom nem a lekicsinylés, hanem csak a visszamaradottságunk feltüntetése. Czélom nem a jelen rendszernek svájczi mintára való újjászervezése, mert hiszen a mi iparunk a svájciakéhoz hasonló tökéletes nívóra még évtizedek múlva sem jut el, hanem czélom rámutatni, hogy mily tetterő rejlik a közös ipari érdekekért küzdők, egymást teljesen megértők szoros összetartásában. A magyar szállodások és vendéglősök eddig még nem értettek egyet. Szomorú tapasztalat bizonyítja, hogy a magyar szállodások és vendéglősök között számos esetben ellentétek merülnek fel. Szövetségünknek a jelenben legfontosabb teendője volna az, hogy a magyar szállodásokat és vendéglősöket pont- ról-pontra — kivétel nélkül — felvilágosítsa, hogy tulajdonképen mik is azok az elódáz- hatlan teendők, melyeknek elvégzése iparunk haladása terén ezidőszerint feltétlen megkövetelhető. Egyenesen rámutatván a magyar szállodai és vendéglői kar indolencziájára hozza fel, hogy hiszen minden egyes szállodásnak és vendéglősnek csak örömére szolgálna, ha Magyarország területén a magyar szállodások és vendéglősök mestersége is számottevő iparként lenne elismerve. Mi, a kik hivatva volnánk az ország közgazdasága ' terén egyik legfontosabb misszió betöltésére, nemtörődömséggel szemléljük annak a pár embernek küzdelmes munkáját, amelynek nemes czélját, sajnos, bizony nagyon sokan fel ,sem tudják fogni és igy aztán a lelkes kis tábor erőtmegfeszitő munkája — a kellő pártolás híján — improduktív marad. Egyáltalában sokan vannak közöttünk olyanok, akik nemhogy elismeréssel adóznának a vendéglős-ipar érdekeiért küzdő, nagy tapasztalatu vezető férfiainknak, hanem azok becsületes fáradozását hivalkodásnak tudják be, elért sikereiket pedig lekicsinylik, sőt hirdetik, hogy az elért sikerek, valamint a jelenlegi törekvések is nem szolgálják a magyar vendéglősök érdekeit. Bár módjában állna szövetségünknek, hogy a svájczi szállodások és vendéglősök életviszonyairól, elfoglalt társadalmi állásukról, üzletkezelésükről egy kis ismertető könyvecskét oszthatna ki az összes magyar vendéglősök között, úgy talán egy részük megértve a könyvecske kiadóinak jóakarata szándékát, külföldi szaktársaik elért sikerein felbuzdulva, felismernék nagy visszamaradottságukat és talán be is látnák, hogy itt az ideje, hogy a magyar vendéglős-iparosok is bizalommal és lelkesedéssel sorakozzanak a vendéglős-ipari törekvések diadalra juttatása érdekében kibontott zászló alá. Meddig tart még ez a vásári állapot? Hát még az intéző körök előtt sem részesülhetünk a kellő gondozásban? Ha mi magunk nem tudunk segíteni a tűrhetetlen, középkorbeli, ósdi állapotokon és a szerte- tagozódás és a százféle szövetkezési irány alapján közeledünk az igazságot és tekintélyt osztó társadalomhoz, hát akkor hogy | értsen meg bennünket a jogot osztó állam- | hatalom, hogy legyen bizalma bennünk, hogy j a kívánt reform életbehozatalával magunkhoz, iparunk tekintélyéhez méltóan, egyértelműig, minden vonakodás, idegenkedés nélkül fogjuk-e azt keresztül vinni, illetve az életben sikerrel alkalmazni? Meddig lesz még a szállodai és vendéglői mesterség az élhetetlenek és tudatlanok próbaállomása? Meddig préselik még a szakmájukat értő iparosokat, hogy azok, miután becsületes, törekvő fáradozásukat az értelem kapcsán siker koronázza, — a joggal igen, de nem szaktudással rendelkező kontár alakokkal szemben — hatványozott arányban rójják le állampolgári kötelezettségeiket. Meddig fejlődik még a jogosztás? A végtelenségig? Talán, ha igy haladunk, a jövő évtizedben már annyira fognak szaporodni a jogok, hogy kénytelenek lesznek a helyhez kötött jog helyett a vándorjogot behozni, akkor azután valóságos népvándorlás lesz, hogy még Árpád apánk is, ha felébredne haló poraiból, dicsérőleg nyilatkozna 1000 év utáni dicső nemzedékének könnyű, gondtalan élettel kecsegtető, korcsmajogért kapaszkodó szívós kitartásáról. Hiszen már ma is a magyar vendéglői karnak legalább 20 o/o-a (talán még több is!!) nehéz anyagi ! gondokkal küzd. Pedig higyjék el, Uraim, ha nem cselekszünk és nem tömörülünk önön érdekünkben, még rosszabb állapotok fognak bekövetkezni az eddigieknél. Talán csak nem hisszük el, hogy az a 300 ember, mely jelenleg a szövetség létszámát teszi, képes lenne az országos érdekeket kivívni. Valóban szégyen, hogy egy 17 millió lakosú ország »országos vendéglős szövetsége«, ahol — ezer joggal rendelkező ember foglalkozik a szálloda- és vendéglőiparral, csak 300 tagot számlál. Nagy hiba az nálunk, hogy kicsinyes érdekek vezetik az embereket és korlátolt felfogásuk közepette minden nemes törekvésben önérdeket vélnek felfedezni. Nem is szólva az anyagiakról, pedig sajnos, ez is szomorú fényt vet reánk, hogy azért a pár koronáért, amit évente befizetni kellene, fösvény módjára vagy irtózik, vagy pedig, ha nehezen befizeti is, már mindjárt oly eredményeket vár, melyek saját üzleté körében jutnának első sorban érvényre. Német-, Francziaország és Svájcz, melynek szállodásai a megállapított arány szerint 20—100, vendéglősei pedig 10—50 koronát fizetnek a szövetségi pénztárba, fel tudtak emelkedni hivatásuk érzületének magaslatára és 5—6 év alatt gyönyörű eredményeket voltak képesek felmutatni. Ne feledjük tehát, hogy mi magyar szállodások és vendéglősök az iparunk terén még sok fontos lépés teljesítése előtt állunk; ha mindezt sikeresen elérjük és ha majd elérkezik az idő, hogy egyetértő egységes szervezetünkkel a nemzeti előrehaladás terén minket is tekintetbe vesznek, akkor kezdődik el a mi munkánk, amely egy egészséges magyar idegenforgalmi politikának alapját vetendi meg. Addig, míg ez idő számunkra érkezik, nekünk még sokat kell látnunk és tanulnunk, de mindenekfölött még többet cselekednünk is. Éljünk a biztató igével: »Türelem rózsát terem!« Vége. Társas reggeli: November 27-ikén Hoffbauer Lipót vendéglőjében (V. Váczi-körut 19.) Deczember 4-iken : Fürst Tivadar vendéglőjében (VI., Csengery-utcza 45.) Deczember 11-ikén: Pelczmann Fere ncz éttermében (VIII., Rákóczi-ut 5.) („Pannónia“-szálloda) Deczember 18-ikán: Kommer Fere ncz éttermében, „Vadászkürt“-szálloda (V., Kishid-utcza 5.) Deczember 25-én Karácsony szén ünnepe miatt nem lesz társas reggeli „Jó barátok“ összejövetelei. November 25-ikén: Doktor Lászlónál, IX. Üllői-ut 1. Deczember 2-ikán: Almássy Józsefnél, VIII Baross-utcza 92. Deczember 9-ikén: Kónya Sándor vendéglőjében, V. Váczi-ut 31. Deczember 16-ikán: Fürst Tivadar vendéglőjében, VI., Csengery-utcza 45. Deczember 23-ikán : Schmauder József vendéglőjében, IX., Bokréta-utcza 12. Deczember 31-ikén : K o f 1 e r Frigyes vendéglőjében, VIII., Őrömvölgy-utcza 34. CZUBA-DUROZIEMC“ FRANCZ1A COGNACGYÁR PR0M0NT0R ALAP1TTAT0TT 1884.
