Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. január 1. Tliíttl TlTJarlaP császári és kir. lllluul llVdllíU. udvari szállító porczellángyáros és nagykereskedő Budapest, V, Dorottya-utcza 14. gSfiSSf, Alapittatott 1854. Teljes edényberendezések szállodák, kávéházak és vendéglők részére. Állandó nagy raktár bélés külföldi, valamint eredeti angol gránit-por- czellánban. Kívánatra költségvetés és mintadarabok (esetleg külön tervezés alapján) küldetnek. Társas reggeli: 1908. január 3-ikán: Kommer Antal vendéglőjében („Virág bokor") V., József-tér 1, szám. Január 10-ikén: Palkovics Ede éttermében, „Angol királynő“ szálloda. Január 17-én: Mayer Ferencz vendéglőjében V., Arany János-utcza 6. Január 24-én: Förster Konrád vendéglőjében, V., Váczi-körut 68. Január 31-ikén: Kovács E. M. vendéglőjében IV., Curia-utcza. Február 7-ikén: Lukács János vendéglőjében L, Fehérvári-ut 14. „Jó barátok“ összejövetelei. (Utánnyomás tilos). 1908. január 8-ikán: Podoletz Ferencz vendéglőjében, VIII., Mátyás-tér és Szerda- helyi-utcza sarok, Január 15-ikén: Schlotter Antal vendéglőjében, IX., Üllői-ut 81. Január 22-ikén: Almássy József vendéglőjében, VIII., Baross-utcza 92. Január 29-ikén: Palády László vendéglőjében, VI., Eötvös-utcza és Szondy-utcza sarok. Szakácsok összejövetelei. A Magyar Szakácsok Körének tagjai minden kedden délután Márk Károly kávéházában, IX., Sütő-utcza 5. szám alatt tartják társas összejöveteleiket. Minden hónap utolsó keddi napján pedig rendes választmányi ülés tartatik a kör hivatalos helyiségében ugyanott. Szakácsok elhelyezését a „Kör“ ingyen intézi. Ez irányban való megkeresések ide intézendők. A „Magyar Szakácsok Köre“ t. tagjaihoz! isztelettel felkérem a Magyar Szaká- osok Körének összes tagjait, hogy az őszi dény beálltával a kör helyiségeit (IV, Sütő-utcza 5.) minél gyakrabban látogatni szíveskedjenek, hol minden kedden a délutáni órákban értekezletet tartunk. Palkovics Ede, elnök. Nyilatkozat. Steiner Pál, a „Jóbarátok“ asztal- társaságának elnöke szükségesnek tartotta, hogy ellenem abban a lapban tegyen egy nyilatkozatot közzé, amely lap ellen én éppen a Steiner Pál elnöklete alatt álló asztaltársaság és az anyaipartársulat érdekében évek óta a legönzetlenebb küzdelmet folytatom. Midőn a szakírói munkálkodás függetlensége ellen intézett eme teljesen indokolatlan támadást a leghatározottabban visszautasítom: annak eldöntését minden józan gondolkozásu ember Ítéletére bízom, hogy ez-e azon jutalom, amelyre munkásságommal jogot formálhatok? Budapest, 1907. deczember 29. Ihász György. R pálinka ellen. Évek óta sürgetjük a pálinkamérők korlátozását, különösen azt, hogy ezek a mérések vasárnap zárva tartassanak. Kimutattuk, hogy ezt a nép egészségi és vagyoni érdekei követelik. Bizonyítottuk, hogy az állam érdeke is követeli ezt, mert a pálinka romboló hatása folytán észrevehetően csappan a nép harcz-ereje, emellett anyagilag tönkre menve, erkölcsileg elzüllve a proletariátusnak azt a rétegét szaporítja, amely előbb-utóbb a közpénzen való eltartásra szorul s fenyegeti az ország biztonságát. Bizonyítékaink, kérelmünk nem használtak; sőt a pálinkások minden alkalommal a kormány és a hatóságok dédelgetésében részesültek. Mindez pedig azért van igy, mert a kormány a szeszfogyasztásban az államkincstár jövedelmeinek tekintélyes részét találja. Ez ugyan csöppet sem humánus ok, sőt szé- gyelni való a XX. században; ámde már ez igy van a kettősmonarchiában, ahol az állam erkölcsi alapjaiért kevesebbet szoktak aggódni. Az eszme azonban, amelyet éppen a mi lapunk hangoztatott legsűrűbben és legerősebben, nem veszett ki az elmékből, sőt egyre szélesebb körben hódit. Fölkapták s követeléseik kardinális részévé tették a gazdák, föl-fölhangzik a sajtóban, a gyűléseken s igy diadalában reménykedhetünk. Legutóbb az ország egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb egyesülete, a közegészségügyi egyesület tette magáévá. Az Országos Közegészségi Egyesület alkohol-bizottsága a minap Schvvartzer Ottó dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen a belügyminisztériumnak beadandó ama memorandummal foglalkozott, amely a vasárnapi munkaszünetnek a pálinkamérésre való kiterjesztésére irányul. A memorandum főrésze az, hogy az égetett szeszes italok elárusitásának záróórája mindenütt, tehát nemcsak a pálinkamérésekben, hanem a szállókban vendéglőkben, korcsmákban, kávéházakban fűszer- és szatócs- üzletekben vasárnap délelőtt tiz órára tűzessék ki. Az alkohol-bizottság a memorandumot elfogadta és elhatározta, hogy beterjeszti az országos közegészségi egyesületnek. Már eddig is számos kiváló egyesület bejelentette a memorandumhoz való hozzájárulását. A kérdés tehát hivatott helyre jutott s minthogy a tervezet memorandumhoz más I egyesületek is csatlakoznak, kétségtelen, hogy a kormány nem húzhatja ki magát a cselekvés kötelezettsége alól. Mi üdvözöljük az egyesületet, kívánjuk, akcziójának a siker dicsőségét, bárha kívánalmaikat nem találjuk hiba nélkül valóknak. Ami a vendéglősöket illeti, nincs kifogásunk az ellen, hogy ránk is kiterjesszék a pálinkamérési tilalom-időt; ámbár ez nem annyira kívánatos. Á vendéglőkben ugyanis nem mérik azokat az olcsó spiritusz-pancsokat, amelyekkel a pálinkások mételvezik a népet s igy azok, akiket meg akartunk menteni a pálinkaméregtől, nem is jártak s nem is fognak járni a jobb, de drága vendéglői pálinkára; j hanem majd vasárnap 10 óráig literszámra > bevásárol a butikban s otthon issza le magát. E helyett az kívánatos, hogy vasárnap a pálinkamérők egyáltalán ne nyithassanak ki üzletet, a vendéglősök pedig 10 órán túl pálinkát ne mérhessenek. Ennek már lenne hatása! Még az is hiánya a közegészségi egyesület emlékiratának, hogy a pálinka-hamisítás büntetését, illetőleg a pálinkacsináláshoz a káros szerek használatának eltiltását nem követeli. Ámde azért igy is üdvözöljük sikralépését, mert hát jobb a valami, mint a semmi. Á pezsgőgyártás mai állásáról. Ha a magyar pezsgőborgyártás jelenlegi viszonyait akarjuk méltatni, okvetlenül vissza kell kissé pillantanunk arra az időre, midőn hazánkban alig ismerték a jó magyar pezsgőt és igaz ur csak franczia pezsgőt rendelt nyilvános helyeken, klubban és családja részére. Nincs nehezebb feladat, mint a közönség megszokott Ízlésével egy uj élvezeti czik- ket megismertetni és őt ennek fogyasztására bírni, még nehezebb pedig az uj gyártmányt népszerűsíteni és annyira megkedvelteim, hogy kiszorítsa a publikum kinevezett kedvenczét. A magyar pezsgőipar hosszú éveken keresztül kénytelen volt előítéletekkel és ellenszenves fogadtatással megküzdeni, ámde a magyar borokból franczia módszer szerint készített pezsgők, amelyek minőség tekintetében sikeresen állották ki a versenyt, lehetővé tették, hogy hazai pezsgőnk megkezdhesse hóditó körútját saját országunkban és versenyre kelve itthon a franczia borokkal, külföldön is híveket szerezzen a hires magyar pezsgőgyártmányoknak. Mert ma már kérkedés nélkül és büszkén állíthatjuk, hogy minőség tekintetében a magyar pezsgő bátran felveheti a versenyt a franczia produktumokkal és ennek köszönheti iparunk, hogy ma már a külföldön is éppen úgy ismerik jó hirü hazai pezsgőinket, mint nálunk idehaza. így például a Törlei-gyárnak „Talis- mán“ jelzésű pezsgője az egész magyar pezsgőbor-iparnak talismánja lett és annak osztatlan elismeréssel adóznak, nemcsak az országban, de annak határain kívül messze tengereken túl is. Nemes törekvés, kitartó szorgalom, mély körültekintés és alapos szaktudás kellett ahhoz, hogy az első évek küzdelmeiben legyőzhette a magyar pezsgőipar fejlődésének azon akadályait, melyeket a viszonyok eléje gördítettek. Hazai gyárosaink erőmegfeszitéssel végrehajtott munkájának köszönhetjük ezen kiváló iparunk mai helyzetét és magas fokú fejlődését. Látni lehetett, hogy a magyar pezsgőfogyasztás évről-évre emelkedett és mig a múlt évtizedekben millió és millió korona értékű franczia pezsgő jött be évenként Magyar- országba, addig a behozatal az utolsó évtizedben a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint jelentékenyen csökkent. Ezen tények fényesen dokumentálják, hogy hazai gyárosaink sikeresen küzdöttek a még csak nemrégiben annyira favorizált franczia pezsgők inváziója ellen. Mint azonban minden terméket, amely a közforgalomnak van szánva, hamisítanak, úgy imitálják és hamisítják hazánkban pezsgőborainkat is és pedig igen nagy mennyiségben nemcsak saját iparunk ká-
