Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-10-20 / 20. szám
XXIV-ik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1908. október 20 VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..... 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Kommer Ferencz. Vannak emberek, akiket helyzetüknél fogva a társadalom megkülönböztet ; ámde ez a megkülönböztetés inkább szerencse, mint érdem. Sokan aztán beérik azzal, hogy a mi szerencse, holtuk napjáig csak szerencséjük maradjon. Viszont vannak némelyek, akik helyzetük, születésük ragyogását nagyobb fénnyel, önön szellemük, lelkűk lángolásával homályositják el. Egyszerre úgy lépnek elénk, mint valami égi tünemény a gloria sugár- őzömében. így toppant a nemzet elé a pozsonyi országgyűlésen gróf Széchenyi István. Nem akarjuk a mi iparunk szerény körét a nemzeti élet egész szférájának magasságáig emelni ; tudjuk, hogy a mi közéletünk kiválói a na gyok nagyjának mértékével nem mérhetők, de vannak a kisebb életpályáknak is hasonlóságai a nagyok elipsiseihez. Lehetetlen, hogy ezek a hasonlóságok szembe ne ötöljenek. A mi debreczeni országos gyűlésünkön akaratlanul is a pozsonyi Széchenyi-jelenet jutott eszünkbe, mikor Kommer Ferencz előadta tanulmányát és indítványát az ipartörvényjavaslatról. Tiszteltük, becsültük őt ezelőtt is, ismertük magas színvonalú képzettségét s valami azt súgta, hogy nem a közönséges átlag-emberek fajtájából való; de lényének kiválóságát igazán csak Debreczenben tapasztaltuk. Az az egyszerűség és logikus él, a hogy iparunknak képesítéshez kö- j töttségét bizonyította, a hogy a tör- ! vényjavaslat hiányait és hibáit fölfedte, a legteljesebb hivatottságról tanúskodik. A kik hallották őt, mindnyájában egy gondolat fogant meg: Kommer Ferencz a jövő embere! Ha valaha — mentői később legyen! — a természet szomorú rendje úgy hozza magával, hogy szeretett, ősz vezérünktől meg kell válnunk, a paizsra csakis Kommer Ferenczet emelhetjük. Tudás, talentum, iparunkban való alapos jártasság, előkelő, megnyerő modor, szilárd anyagi helyzet, nagy összeköttetés, de különösen az a ritka tulajdonság, hogy az eszméket és az ügyeket a személyi vonatkozásoktól menten, mindig a közérdek szempontjából tudja tekinteni, praedestinálják őt közöttünk a vezető-szerepre. És ennek nem lehet gátja, nem mondhat ellent a pártoskodás; mert működéséhez semmi személyeskedés, semmi intrigua emléke nem fűződik, tehát vele szemben a bizalom, a szeretet meg nem oszolhat. Erős kezekkel, messzelátó szemekkel irányítja majd iparunk gályáját í s a lényéből kiáradó igazságszeretettel, bölcs belátással bizonyára megteremtője lesz közöttünk az összhangnak, amiért ma még hiába sóvárgunk. Éppen azért, ha a jövőre gondolunk, lehetetlen a legelső helyen nem őt látnunk. És ez a látomány megnyugvással tölt el, mert érezzük, tudjuk, hogy a vezéri bot méltó kezekre száll, s iparunk szervezetét nem érheti ráz- kódtatás, nem sújtja visszaesés, hanem tovább is, sőt fokozatosan fejlődik a haladás a fölvirágzás jegyében. Szabad-e az italmérési engedélyről lemondani? Ez a furcsa kérdés került bírói döntés alá. A döntés szerint — igen természetesen — az italmérési engedélyről való lemondás szerződésszerű kikötése törvénybe ütköző cselekménynek nem tekinthető, a Kúria felülvizsgálati tanácsának 1908. évi 100. számú határozata szerint, mely igy szól: A felperesnek az az álláspontja, hogy az italmérési engedélyről lemondás kikötése törvénybe ütközik és ezért bírói utón nem is érvényesíthető, téves azért, mert az állami italmérési jövedékről szóló 1899: XXV. t.-cz. 15. §-ának 1. pontja értelmében a lemondás az engedély megszűnésének törvényesen elismert egyik módja lévén, mivel semmiféle jogszabály nem tiltja azt, hogy valaki valamely jogosultságáról, bárha szerződéses kötelezés következtében is, lemondjon: a peres felek tiltó jogszabályba ütközés nélkül állapodhatnak meg abban, hogy a felperes le fog mondani a Rás községben élvezett italmérési engedélyéről annál is inkább, mert — amint azt a Kúria 1904. november 23-án 340. számú Ítéletével is kimondotta '— az 1899. évi XXV. t.-cz. 1., 15., 31. és 35-ik §-ainak rendelkezései az italmérési engedély bérbeadását vagy másra átruházását sem nyilvánítják az erre vonatkozó szerződés érvénytelenségét eredményező tiltott jogügyletnek, hanem ebben az esetben is csak elvonhatónak mondják ki az italmérési engedélyt. A felebbezési bíróság tehát nem sértett meg jogszabályt, midőn a peres felek közt a saját megállapítása szerint létrejött jogügyletet nem nyilvánította tiltottnak és bírói utón sem érvényesíthetőnek, hanem midőn a felperes lemondását a kereseti követelés egyik előfeltételeként állapította meg. Küzdelem a boritaladó törlése érdekében. A „Borászati Lapok“ jelenti: A hazai bortermelés válságos helyzetbe került. A borárak az egész országban oly alacsony színvonalra szálltak alá, hogy ilyen árak mellett a bortermelés nemcsak nem bizonyul már jövedelmező foglalkozásnak, hanem egyenes vesztességgel jár. E rendkívül súlyos helyzetből a kibontakozásnak csak egy módja létezik: a tulmagas és amellett teljesen igazságtalan boritaladó törlése, amely egyforma sulylyal nehezedik nemcsak az elsősorban érdekelt terFanda Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ halászmester-------------- BUDAPEST, föüzlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V., József-tér 4. szám, telefon: 62—39. -------------Az egyedüli halkereskedő ezég mely az úri háztartásban és az előkelő éttermekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktáron tartja. Humár, pisztráng, osztriga, rajn^iiazacz, langoysi. -mi
