Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-10-20 / 20. szám
2 VENDÉGLŐSÜK LAPJA 1908. október 20. melőkre, hanem a vendéglősökre és kereskedőkre is ; végre a fogyasztó nagyközönség is nagyon érzi hatását, mert hiába termelünk olcsó bort, mire az a fogyasztó asztalára kerül, már két-háromszorosára emelkedik az ára. Ez az oka annak, hogy a bor nem tud ismét nemzeti italunkká válni, de ez az oka a még egyre folyó borhamisításoknak is, mert a nagy boradó mellett csak a „szaporított“ bor biztosit kellő jövedelmet. Tehát úgy nemzetgazdasági, mint egészségügyi tekintetben egyaránt kívánatos, hogy ez a most már elviselhetetlenné vált adóteher vállainki ól levétessék. Ennek a feltétlen szükségességét felismerve, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete f. hó 21-én d. e. */29 órára Budapestre országos tiltakozó gyűlésre hivta össze a boritaladó törlése érdekében a termelőket, kereskedőket és vendéglősöket, valamint azok országos és vidéki szervezeteit, továbbá az országgyűlési képiselŐket, bortermő városokat és községeket, egyszóval az összes érdekelteket. Reméljük, hogy ez a mozgalom, amelynek olyan fontos a czélja, a kellő sikerrel fog járni. Mindenki, akinek csak módjában van, vegyen részt ezen a tiltakozó gyűlésen. Ahol pedig ez nem lehetséges, legalább átirattal vagy sürgönnyel fejezzék ki a községek érdekeltjei a mozgalomhoz való csatlakozásukat. P boradó ellen. A »Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete« elnökségétől a következő levelet kaptuk: Budapest, 1908, okt. 12-én. Igen tisztelt Szerkesztőség! A hazai bortermelés helyzete a boráraknak eddig nem tapasztalt alacsony színvonalra való hanyatlása folytán válságossá vált. A termelők nemcsak hogy nem élveznek már ilyen körülmények között semmi hasznot nagy befektetéssel és óriási fáradsággal létesített szőlejük után, hanem egyenes veszteséggel dolgoznak. A helyzet valóban komoly volt.it felismerve, egyesületünk kötelességének tartja, hogy a termelők segítségére siessen. Annak pedig csak egy eredményes módja van, az, hogy a súlyos és amellett igazságtalan boritaladó sürgősen töröltessék, Ezt kell nekünk most követelnünk. És ezért egyesületünk f. hó 21 - é r e fél 9 órára Budapesten országos tiltakozó gyűlésre (Tattersal, Külső kere- pesi-at) hivta össze nemcsak az első sorban érdekelt szőlősgazdákat, hanem a vendéglősöket és kereskedőket is és azok országos és vidéki szervezeteit is, továbbá az országgyűlési képviselőket, gazdasági és szőlészeti egyesületeket, hegyközségeket, bortermelő városokat ás községeket, egyszóval az egész érdekeltséget Jelentős mozgalmunktól azonban csak az esetben várhatunk kellő sikert, ha a szaksajtó teljes erejéből támogat bennünket törekvésünkben, És azért arra kérjük, hogy a mellékelt memorandumban foglalt adatok felhasználásával szíveskedjék ezzel a nagyfontosságu kérdéssel b. lapja legközelebbi szimában első helyen foglalkozni, úgyszintén mellékelt hírünket is közölni. Nagyon kérjük, hogy ezt az ügyet felkarolni szíveskedjék. Fél millió szőlősgazda és egész éven át foglalkoztatott egy millió munkás megérdemli, hogy a szaksajtó most, a kritikus pillanatban, odaadóan segítse ügyét. Tessék ezt a kérdést felszínen tartani és az érdekeltséget felhívni, hogy minél nagyobb számban vegyen részt ezen az országo s tiltakozó gyűlésen. Vagyunk kitűnő tisztelettel Dr. Drucker Jenő. Minthogy a boritaladó leszállítása a vendéglősöknek is életérdeke, de egészségi és erkölcsi szempontból nemzeti érdek is; ennélfogva készséggel közöljük a boritaladó leszállításának kérdését behatón megvilágító emlékiratát szőlősgazdáink egyesületének : A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII, és XXXV. t.-c.), 1875-ben (XXVIIII ) 1888 ban (XXXV.) egyre súlyosbította a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-cz.) eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort termelt (1891-ben 15, 1893-ban 11 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott és 1893-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasztásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, külföldi provenien- cziáju volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Flelyes volt-e abban az időben még tetemes adóval is megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drágasága és az ennek nyomán felburjánzott nagyarányú hamisítások folytán, általános fogyasztási czikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt finánczpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. (Praeliminálva volt 1898-ban 15'2, 1901-ben 15'6 millió korona és tényleg befolyt 14 4, ill. 145 millió korona!) De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza: az olasz borvámklauzula és a boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. És megindították a küzdelmet a szőlőtermelők nemcsak a gazdasági egyesületek, de a törvényhatóságok utján is, melyek sorban felírtak a kormányhoz és a képviselőházhoz, hogy közgazdaságunk eme két béklyójától szabadítsa meg az országot. így tudomásunk van arról, hogy a következő megyék és városok kérelmezték a boritaladó leszállítását az országgyűléstől: Baranya, Bars, Bereg, Békés, Borsod, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Heves, Krassó-Szörény, Moson, Pozsony, So- mogy, Szabolcs, Szeben, Szilágy, Temes, Tolna, Ung, Zemplén. Baja, Debreczen, Komárom, Kolozsvár, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szabadka, Székesfehérvár, Sopron, Az olasz borvám ellen kifejtett küzdelmet teljes siker kisérte, pedig ott a nemzetközi politika, egy szövetséges állam legfőbb anyagi érdeke is belejátszott, mennyivel több okunk van reményleni, hogy a boritaladó törlésére vonatkozó kérelmünket, melynek teljesítése tisztán a magyar kormánytól és országgyűléstől függ, teljesíteni fogják, midőn nyilvánvaló, hogy ennek teljesítésétől szőlőtermésünk egész jövője függ. Csak akarnunk kell, csak impozáns módon kifejezést kell adnunk annak, hogy mindannyian akik szőlőtermeléssel, kereskedelemmel, borok kimérésével foglalkoznak, ezt meggyőződésből és teljes erőnkből követelik, úgy kérésünk meghallgatásra fog találni. De szóba került ez a kérdés a törvény- hozás termeiben is nem egyszer és mindannyiszor elismerték a kormány tagjai is ennek jogosultságát, amint hogy az ország- gyűlési képviselők többsége is rokonszenvezett ezzel az eszmével. Emlékezetes, hogy 1902-ben a pénzügyi költségvetés tárgyalásakor már csak egy hajszálon múlt, hogy a képviselőház nyílt ülésében a boritaladót le nem szavazták. Nemcsak az egész ellenzék, mint egy ember, de a kormánypártnak is igen jelentékeny töredéke részint ellene szavazott, részint tartózkodott a szavazástól és igy is alig sikerült Széli Kálmán akkori miniszterelnök egész befolyásával a pénzügyminiszter leszavaztatá- sút megakadályoznia. Azóta is felszínen lebeg a kérdés és éven- kint vagy valamelyik bizottsági ülésen, vagy a teljes ülésen interpelláczió, beadvány vagy beszéd alakjában szóba kerül. ígéretekben —;a legilletékesebb helyről, az időközi pénzügyminiszterek részéről — nincs hiány. Előzékeny formában kijelentik, hogy a kérdés nagy fontosságát honor almunkra elismerik és módját fogják ejteni, hogy rövid időn belül ezen a terhen könnyítsenek. Junktimot állítottak fel, hol a szeszadó felemelésének, hol az általános adóreformnak kérdésével, hogy egyidejűleg fog ez a kérdés is ren- deztetni. Azóta, mióta ezek a stereotyp nyilatkozatok elhangzottak, a szeszadó felemelése megtörtént, az adóreformtervezet elkészült, de a boritaladó leszállításáról még ez ideig pozitív formában nincs tudomásunk. Kezdettől fogyva rámutatott számos fel- terjesztés és interpelláczió arra, hogy a boritaladó leszállítása (azelőtt ezzel megelégedhettünk volna, ma azonban annak törlését kell kívánnunk, mint egyedül czélhoz vezetőt) nem jelent pótolhatatlan veszteséget, ha ezzel szemben a szeszadót felemelik. Tehát megadtuk az eszmét is, miként lehet a hiányt az állami költségvetésben pótolni. A tanácsot a pénzügyi kormány elfogadta, felemelte a szeszadót úgy, hogy az 37 millió koronával többet fog jövedelmezni, mint eddig, de a 16 millió korona nyersbevételt jelentő boritaladó törléséről azért még ma sincs szó! Mert ugyan mit jelent ez a tétel az állami háztartásban? Jóformán semmit. Az a 16 millió korona alig tesz ki többet az évi bevétel lo/o-ánál, mert hisz az 1909-i állami költségvetés 1555 millió korona bevételt prae- liminál. Mikor először kértük a boritaladó leszállítását, vagyis körülbelül 10 millió koronával való csökkentését, akkor az állami előirányzat alig 1000 millió koronát igényelt; azóta a szükségletek egy félmilliárddal növekedtek. Ha minderre találtak a pénzügy- miniszterek fedezetet és fognak a jövőben az egyre emelkedő kiadásokra megfelelő alapot találni, lehetetlen, hogy éppen a rbor- italadó aránylag csekély összegére ne kerülne máshonnan fedezet. De még ha csakugyan nem akadna, még akkor is közgazdaságunk és állami vagyonmérlegünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy a milliárdnyi értéket képviselő szőlőbirtokok fenmaradjanak, hogy a félmillió bortermelő, kereskedő és vendéglős exisz- tencziája biztosítva legyen, mint az, hogy ideig-óráig deficzit nélkül végződjék az államháztartás mérlege. Nem is szólva arról, hogy egy jómódú szőlőbirtokosság sok más czimen az ily módon elmaradt adót (sokszorosan ki fogná pótolni. Lám, Francziaországban 1900-ban, mikoi először volt igazán nagy termésre kilátás, jóformán 48 óra alatt eltörölték a boradói (csak valami jelentéktelen forgalmi adói hagyva meg), pedig ott 173 millió frankka szerepelt ez az adónem az ország költség vetésében, vagyis kitette annak 5o/0-át. Éí mégis belement abba a kormány, mert £
