Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-10-05 / 19. szám
19U8. október 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 nyegesen meg van jelenleg nehezítve, a közgyűlés azon kívánságának ad kifejezést, hogy véleménye ezen nagyfontosságu rendeletekre nézve is megkérdeztessék és meghallgattas- sék. Megbizatik az országos vendéglős szövetség igazgató tanácsa, hogy ezen szellemben sürgősen emlékiratot készítsen, abban a kar sérelmeit felsorolja, azt a nagyméltóságu kereskedelemügyi magyar királyi miniszter úrhoz felterjessze és ugyanott személyesen is közbenjárjon.« Kérem, uraim, méltóztassanak indítványaimat elfogadni. Kikötő-keresztelő magyar. Múltkori számainkban már megemlékeztük Tudor Rezső hazánkfiáról, aki jelenleg Ausztrália Brisbane városában a „Gresham“ szálló tulajdonosa. Megemlékeztünk arról, hogy Tudor rövid idő alatt mily tekintélyre emelkedett, s mily hévvel terjeszti az ausztráliai angolok között a magyarság és Magyarország iránti rokonszenvet. így legutóbb Ausztrália nemzeti ünnepén szállóját magyar lobogókkal diszitette föl, mit az angolok megtisztelésnek tekintettek, s a lapok ebből az alkalomból a magyar lobogót Európa legrégibb, s tiszteletre legméltóbb lobogójának mondották. íme, ilyen hódolatra késztet az őszinte, erős hazaszeretet! Még előbb közöltük Tudornak egy indítványát is, hogy Pest nevét, minthogy ez szláv eredetű, s történelmi alapja nincs, nevezzük el Attilának. Helyes történelmi érzékkel tette ezt Tudor, mert Buda, a mai vár, bátyjának, Buda királynak volt széke, mig Attila palotája a római aquincumnál Óbudán állott; tábora pedig az aquincumi Dunahid pesti fejénél szállásolt. Attila tehát, akinek a neve ma is él minden nép csodálatában, megérdemelné, hogy nevét fennen hirdesse utódainak részben általa alapított fővárosa. Ha ez talán politikai okokból nehézségbe ütköznék, úgy hálátlanság tőlünk, hogy Óbuda és Aquincum közötti térségen hatalmas lovasszobor nem hirdeti a világhódító emlékét, a magyar honszerzés történetének első diadalmas korszakát. Némely lap reflectált Tudor indítványára léha élczelődéssel, pedig a kérdés csak kegyeletes tárgyalást enged meg. Lám, a külföld, a nagyhatalmú, ridegnek mondott angol másként bánik azokkal, akik a feledésből felidézik a múlt egy-egy nagy emlékét. így legutóbb Tudor azt tette, hogy a mexikói lapokban indítványozta, hogy újonnan épülő kikötőjüket, a történelmi tradíciókra való tekintetből — „Coalracoa- /m“-nak nevezzék. Tudor indítványával behatón foglalkoztak a historikusok és a geográfusok, s helyeslő véleményeik folytán a mexikói kormány kinyilatkoztatta, hogy a XIX. és XX. század legnagyobb müvénél, az Atlanti és a Csendes tengert összekötő csatornánál épülő óriási kikötőjük neve „Coalracoalevs“ lesz. Tehát az uj kikötőnek magyar ember, Tudor Rezső az elkeresztelője, amint ezt a „Truth“ és más angol lapok is Írják, s W. D. Pearson kormányzó levele is megerősíti. Különben Tudor Rezsőtől julius 6-áról újabb levél is érkezett hozzánk, amelyben megküldi a szállodája számára készíttetett podgyász-ragaszokat, levélboritékokat és levelezőlapokat. Ezek a magyar színekkel pompáznak, s a szálloda czimere alatt a következő magyar mondás ékeskedik: „Isten hozta!“ Hej, ha minden magyar ilyen büszke volna, pedig joggal lehetne — a magyarságára. vájjon meg mernék-e csúfolni a mi szent lobogónkat ? ! De hadd beszéljen a derék Tudor levele maga: Brisbane, 1908. jul. 6. Tisztelt Ihász ur! Sok volt a teendőm a „Gresham“ szálló átalakításával és bebútorozásával, most teljesen üres épületet vettem át. A kőfalakat kivétettem a harmadik emelettől a földszintig, helyükbe aczéltra- verseket kellett tétetnem. Az étterembe domborított aczél menyezetet készíttettem. Mindezeket Lydneyből kellett rendelnem. A légszeszcsöveket és csillárokat kivétettem és helyükre villámos világítást rendeztettem be. Az egész épületben villámos csengetyüket és telephonokat alkalmaztam. A villámos felvonót New- Yorkból kellett hozatnom. A legújabb szerkezetű ez, gyors és nagy emelő erejű. A négy zongorát és az összes bútorokat ezen a felvonón vittük az emeletekre. Folytatom buzgón Magyarország propagálását. Már is 15.000 darab nemzeti szinü podgyász-ragasztót használtak és 40.000 vörös fehér zöld levelezőlapot. Mindkét szállodai czimert magam rajzoltam és most a régi „Lennons Hotel“ czimerét annyiban változtattam meg, hogy magyar jelszót használok benne: „Isten Hozta!“ Ausztrália tökéletesen angol, miért is igen nehéz egy külföldi üzletembernek saját hazáját hirdetni. Én csak azért tehetem, mert szállodáimat első rangra emeltem, magam csakis angolul beszélek és csakis angol személyzetet alkalmazok. Olvastam, hogy néhány másnak született újságíró Budapesten nevetségesnek tartotta ajánlatomat fővárosunkat „Attila“-ra átkeresztelni. Hogy ezt otthon nevetségesnek tarthatják, azt mutatja, hogy otthon már kevés a hazafi. Mint az ide mellékelt újság-kivonat mutatja, a mexikói kormány örömmel vette ajánlatomat uj kikötőjüket máskép elnevezni. Jaj, de ott minden ember lelkes hazafi. Tisztelettel maradok : Tudor Rezső. Rz „Rlbecker". A budai Ráczváros legnépszerűbb vendéglője az Albecker, ahova legszívesebben rándulnak a jó borra s magyaros eledelekre vágyó pestiek. Erről a sokat emlegetett, kedves vendéglőről érdekes remineszcenciákat olvasunk Móricz Páltól a »Rákos Vidéke« hasábjain. Ebből közöljük az alábbi sorokat: Ott a Ráczváros lejtőjén öregedett meg a budai, mint pesti népek előtt egyaránt kedves fogadós gazda, Albecker Antal is. Még napától, a hires »Frau Godl«-tól örökölte Holdvilág- és Hullám-utczai fogadóját. Eber- hardnétól,. attól az öreg budai korcsmáros- nétól, akinél kitünőbb főzőasszony nem került Pest-Budán. Dicsérték is, látogatták is, még a »császár« nyalka burgzsandárjai is. Szerény volt, egyszerű volt, vendégszerető volt ez az asszony és ízletes étkeit dicsérvén, hízelegtek is neki: — Frau von Eberhardt... — Nem, nem! Kérem csak Frau Eberhardt. Haj, haj! Akkor még kevesebb czimmel is megelégedtek az emberek. Kevesebb volt a »nagyságos uram«, a »nagyságos asszonyom«, de annál több a — tisztesség... \ Ama ráczvárosi hires vendéglős, Albecker Antal is, mindig ragaszkodott a régi idők egyszerűségéhez, aki is az egyik ráczvárosi keskeny sikátorban, jó harmincz esztendővel ezelőtt, a napa vendéglője »alatt« nyitott korcsmát. Majd a »Frau Gödi« halála után az Eberhardt-féle vendéglőbe költözött »fei« és mivel felesége is csakolyan kiváló főzőasszony volt (rucza, s egyéb sültek, halfélék képezték a kis vendéglő különleges étkeit), hírében, felkapottságában még inkább nevekedett az Albecker-korcsma. Jó bora meg (parádi vízzel!) az ivókat csábította a ráczvárosi kirándulásra... Évek múlván: »Albecker komából« lassankint igy lett »Albecker bácsi« — »Tóni bácsi...« És mig1 felesége a tűzről pattant fürge, bájos lányokkal (az egyiket Fanda halászmester vette nőül) a konyhában forgolódott a rózsásra sült ropogós bőrű kácsák, libák máglyái, paprikás halak kasztrolyai mellett, addig az öreg Albecker uram hegyoldalra épült fogadója pinczegádorából kormányozta a külső üzletet... Rokon lányok szolgálták ki a vendégeket, majd később veje, Schreil Győző, a jelenlegi derék vendéglős... Még néhány évvel ezelőtt is a pinczegádorban tipegett az öreg Albecker bácsi. Mert a világ kincséért se adta volna ki kezéből a pinczekul- csot, o(ly nagyra tartotta borai jóhirét! Kék melleskötőben tiipegett-topogott az öreg' vendéglős. Haját megezüstözte az idő. Simára borotvált arczárói a jókedély, nyugodt lélek derűje sugárzott le. — Olcsón jót! ez volt az egyedüli üzletelve és ez holta után is tartó becsületet, nevet örökített az öreg korcsmárosnak, aki pár évvel ezelőtt vejének adta át az üzletet, midőn meghalt jó felesége... Mint szedett szőlőtőke, olybá is tűnt fel a jó öreg. Ma már a hires öreg budai vendéglős is ott pihen a kövér magyarföldben. Becsületes művelője volt ennek a földnek... Néhány hete temették el. Azonban vendéglője fent- maradt. A vendéglőt: »Albecker Antal vendéglője« régi nevén, régi hagyományaival, különleges budai magyar konyhájával, pinczéjével, házias kiszolgálásával (Isten áldja a kedves Fánikát!) és cziterásaival együtt ma is megtalálhatjuk. Mindössze, hogy a Kereszttérre költöztek át. Nagyobb helyiségben, de a régi hagyományok betartása mellett viszik tovább az üzletet a derék örökösök. És bár a busongós kurucz nóták után ka- czagos »jodlék« is zendülnek, manap már sűrűbben hangzik a magyar szó... Csak az az öreg bolygó czukrász nem változott, az Drjf.rnlílf44 gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat. y y l ^ (Volt Szimmer-féle.) Telefon 51—80. Budapest, VIII. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére.
