Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-08-20 / 16. szám

1908 augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Az uj végrehajtási törvény. A pénzzel kufárkodó kis pénzintézetek, az uzsorások, a részlet-üzletes martalóczok és czinkosaik ugyancsak nagy zajt csapnak, hogy az uj végrehajtási törvény nem javára, hanem ártalmára lesz a népnek; mert ezen­túl végkép nem kapnak hitelt, mostani tar­tozásaikért pedig egyszerre megrohanják hi­telezőik. Hát ami az első okot illeti, úgy áll a dolog, hogy a szegény ember, az úgyne­vezett »kis ember« eddig sem kapott hitelt s amit kapott is a jajveszéklő bandáktól, bár ne kapta volna s jó, hogy ezután nem kapja; mert ez okozta s ez okozná a ma­gyar nép, különösen a kisbirtokos és a kis­iparos végső romlását. Ami pedig a második okot illeti, hát az ügyes fenyegetés; mert bölcsen gondosko­dik az uj végrehajtási törvény, hogy ezek az embertelen pénzszipolyok meg ne rohan­hassák adósaikat. így állván a dolog, a közönség nem he- derit a hirtelen báránybőrbe öltözött far­kasok üvöltésére, mert azért csapnak oly éktelen zajt, s azért hullatják krokodilus- könyeiket, hogy' ezentúl nem prédálhatják szabadon a szegény emberek birka-nyáját. A jobbágyság felszabadítása óta ennél üd- vösebb törvény nem került ki országgyűlé­sünkről s ha néhány évtizeddel előbb szü­letik meg, ma nem volna ily borzasztó nyo­mor kincses Magyarországon. Ha majd kiegészíti ezt a törvényt az »Ott- honmentesités« törvénye, úgy elmondhatjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, jobb jövőjének fundamentuma mindörökre leté­tetett. Igazságügy miniszterünk büszkén tekint­heti magát e törvény atyjának s meghoza­taláért méltán illeti meg ezt a kormányt a dicső »nemzeti« jelző és a nép hálája. Véget vet ez a törvény, amelyet joggal nevezhetünk »szent« törvénynek, a családok pusztulásának; mert nem engedi, hogy föl­dönfutókká tétessenek s a dolgos kezekből a kenyérkereső szerszámot nem engedi ki­csikarni, hogy helyébe a megalázás és két­ségbeesés koldusbotját nyomja a lelket- lenség. Különös hálát érdemel az igazságügy mi­niszter és a kormány a vendéglősök részé­ről, mert az uj végrehajtási törvény nem­csak családi fészküket ótalmazza, hanem ipari existenciájukat is. Ugyanis a végrehajtási törvény 14. pa­ragrafusa értelmében a szegény vendéglős­nek nem foglalhatják le az ipara üzéséhez szükséges eszközeit, berendezését, sőt még anyagkészletét sem 150 korona erejéig s e mellett még készpénzük is mentesítve lesz a szükséges minimumig a 15. és 16. sza­kaszok előírása szerint. Ebből következik, hogy az a vendéglős, aki tönkre megy, újból talpra állhat s sze­rencsésebb körülmények közátt még vagyo­nossá lehet, nem úgy, mint most, amikor egyszeri bukás a yégső elmerüléssel járt. A végrehajtási törvény tehát bennünket ! is hathatósan véd, tehát szükséges, hogy ezt az emberséges törvényt minden vendéglős alaposan ismerje, miért is közöljük bennün­ket közvetlenül érintő részeit, amint követ­kezik : A törvény szövege a következő: 1. §. A végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-cz. 51., 54,1, 55., 58., 60., 61., 62., 63., 67., 71., 120., 156—158. és 187. §-ai hatályon kivül helyeztetnek és helyükbe a jelen törvényben az illető hatályon kivül he­lyezett rendelkezésre utalással felvett ren­delkezések lépnek. 2. §. Az 1881 : LX. t.-cz. 51. §-a helyébe: A végrehajtás alól ki vannak véve és ennél­! fogva még a végrehajtást szenvedőnek bele­egyezésével sem foglalhatók le: 1. az isteni tiszteletre és a házi ájtatos- ságra közvetlenül szánt tárgyak, az ima­könyvek, az isteni tiszteletre szánt helyisé­gekhez tartozó szerelvények, a sírok és sír­boltok fölszerelése, valamint a végrehajtást szenvedő vagy háznépe temetéséhez köz­vetlenül szükséges tárgyak; 2. a vallási ereklyék és a családi arcz- képek; 3. rendjelek, érdempénzek és egyéb dísz- jelek ; 4. a köz- vagy magánhivatalhoz, intézet­hez vagy üzlethez tartozó pecsétnyomók, bé­lyegzők, irományok, feljegyzési, üzleti és egyéb könyvek, valamint a köz- vagy ma­gánhivatalhoz tartozó más fölszerelések; 5. a közszolgálat teljesítéséhez, valamint a hivatás gyakorlásához szükséges egyen­ruha, úgyszintén a vallási szertartásokat tel­jesítő személyeknek hivatásuk gyakorlásá­ban előirt ruházata; 6. a fegyveres erőhöz, csendőrséghez, va­lamint egyéb hatósági őrszemélyzethez tar­tozó egyének fegyvere, felszerelése, szerszá- számai, műszerei, kocsijai és lovai, ameny- nyiben a szolgálathoz tartoznak; 7. tisztviselőknek, köz- vagy magánhiva­talnokoknak, lelkészeknek, tanároknak és ta­nítóknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, or­vosoknak, mérnököknek, íróknak, művészek­nek és általában tudományos vagy művészi hivatáskörben működő személyeknek, vala­mint szülésznőknek hivat suk gyakorlásához szükséges könyvek, iratai, mintái, műszerei, segédeszközei; 8. a gyógyszertár berendezése, munka- szeiei, tartályai és gyógyszerkészlete, ameny- nyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van; 9. a kórházak és a gyógyintézetek felsze­relése, amennyiben az a végrehajtás foga­natosításakor ott elhelyezett betegek részére szükséges; 10. a végrehajtást szenvedőnek és ház­népének a háztartáshoz szükséges házi és konyhabútor, edények, főző- és evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szük­séges tárgyak, a szükséges ágy- és fehér­nemű ; 11. a végrehajtást szenvedőnek és ház­népének betegsége vagy testi fogyatkozása okából szükséges gyógy- és egyéb szerek és segédeszközök; 12. a végrehajtást szenvedőnek és ház- i népének iskolai könyvei és taneszközei; 13. a kereset folytatásához és a szemé­lyes biztonsághoz szükséges fegyverek; 14. kisiparosoknak, kézműveseknek, ipari (gyári) munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, akik magukat kézimun­kával tartják fenn, a keresetük folytatásá­hoz szükséges szerszámok, eszközök, mű­szerek és állatok, továbbá kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészlete 150 korona érték erejéig; 1 15. a .végrehajtást szenvedőnek és ház­népének egy havi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő- ás világitószerek, ezek hiá­nyában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg; 16. annyi készpénz, amennyivel a végre- rehajtást szenvedőnek és háznépének szük­séges lakásbére egy negyed évre fedezhető; 17. a végrehajtást szenvedő választása szerint: egy tehén vagy négy juh, vagy négy kecske, úgyszintén ezen állatok részére fél­évi takarmány, ennek hiányában pedig a le­foglalható készpénzből a beszerzésükhöz szükséges összeg; 18. mezei gazdálkodással foglalkozók ré­szére az általuk miveit vagy miveltetett, de legfölebb tizenkét kataszteri holdnyi szántó­föld miveléséhez szükséges vetőmag (28. §.), igavonó jószág, félévre szükséges takarmány és szalma, továbbá gazdasági eszköz és trágya; vetőmag hiányában pedig a lefog­lalható készpénzből a beszerzéshez szüksé­ges összeg; 19. azoknál a személyeknél, akiknek já- landóságai egészben vagy részben le nem foglalhatók, a náluk talált készpénzből olyan összeg, a mely a végrehajtás foganatosítá­sától a járandóság legközelebbi esedékes­ségéig terjedő időre a le nem foglalható járandóság összegének megfelel; 20. azok a vagyontárgyak, amelyeket kü­lön törvény a végrehajtás alól kivesz. 3. §. A 2. §-ban említett minden dol­got végrehajtás utján le lehet foglalni e dolog vételárának behajtása végett, ha a végrehajtást elrendelő bíróság kérelemre a végrehajtást elrendelő végzésben vagy ké­sőbb külön végzésben az illető dolgot le- foglalhatónak kimondotta. A 2. §. 2. pontja esetében lefoglalhatok a foglalványok (keretek), ha az ereklyétől vagy az arcképtől állagának sérelme nélkül elválaszthatók. Annak javára, akinek tartására a végre­hajtást szenvedő a törvénynél vagy törvé­nyes gyakorlatnál fogva köteles, valamint a törvénytelen gyermek javára megállapított tartás behajtása végett a 2. §. 15., 16., 17, 18. és 19. pontjai esetében az ott említett készpénzösszegek fele lefoglalható. A 2. §. 19. pontja esetében a 15. pont szerint a végrehajtást szenvedőnek megha­gyott összeget be kell számítani. 4. §. Az 1884: LX. t.-cz/ 27. §-a a kö­vetkező rendelkezésekkel egészittetik ki. Oly végrehajtás esetében, amely a járulékok nél­kül száz koronát meg nem haladó pénzösz- szeg behajtására irányul, vagy amelynek tár­gya a járulékok nélkül száz korona értéket meg nem haladó dolog vagy jog: a végre­hajtást feltétlenül hivatalból foganatositan- dónak kell kimondani. Ebben az esetben oly költséggel, amelyet bármely végrehajtási cse­lekménynél a végrehajtató közbenjárása oko­zott a végrehajtást szenvedő nem terhel­hető. Ugyanezek a szabályok a folytatólagos végrehajtásra is állanak. A végrehajtás tárgyának értékét a bíró­ság az 1893: XVIII. t.-cz. 3. és 4. §-aiban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával a felek meghallgatása nélkül állapítja meg; ebben a kérdésben felfolyamodásnak helye nincs. 5. §. Az 1881: LX. t.-cz. 35. §-ának első bekezdése azzal egészittetik ki, hogy az elő­terjesztés a sérelmes eljárás foganatosítá­sakor szóval is megtehető a kiküldött előtt, aki azt jegyzőkönyvbe foglalja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom