Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-08-05 / 15. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. augusztus 5. félóra alatt elérhetjük Kufsteint, mely a ma­gyar történelem lapján szomorú emlékeket támaszt fel lelkűnkben. Mi azonban nem északi, hanem nyugoti irányban haladunk tova és ezután már foly­ton az Inn völgyében haladva este 7-re be­érünk Tirol székhelyére, a tenger színe fö­lött 579 méter magasan fekvő, 50.000 la­kost számláló Innsbruck városába. A hely szűke nem engedi, hogy ezen szép alpesi városról bővebben megemlékezzem. A vá­rosnak állandóan két ezred katonasága van, legszebb utczája az Inn jobb partján, a Mária Terézia-utcza, középen a Szt Anna szobra, a honnan a hegyek felé való kilátással gyö­nyörű panoráma kínálkozik. A nyüzsgő utcza forgalmiról egyszerre a 2540 méter ma­gas »Solstein«-ra téved tekintetünk. Inns­brucknak igen érdekes vendéglői vannak. A keskeny, de igen magas és hosszan felnyúló tetejű házak földszintjén berendezett ven­déglők bolthajtásos falakkal elég alacsonyak, a falak a körülhuzódó tölgyfaszinü faburko­laton felül furcsa, mondhatni bizarr fali fest­ményekkel vannak telve, melyek a tiróli nép ajkán még mindig élő regéket symbolizálják. Kávéház igen kevés van, de minek is, Inns­bruckban éjjeli élet nincs, a tiróliaknak pe­dig nappal más dolguk van, minthogy egész éjjeleken a kávéházakban lebzseljenek. Fel­tűnő az érdekes népviselet, a nőknél a tol­las tiroli zöld kalap, rövid ránczos szoknya és a zsinóros prruszlik, a férfiaknál a tollas süvegkalap, a térdig érő nadrág, a bársony válltartó és a rövid kis kabát. | Julius 5. Reggel már tovább utaztunk és mondha­tom, hogy eddigi utazásom alatt ezen mai ut volt utamnak legvadregényesebb része. Land- eckig terjedő utunkban czirka 90 kilométert teszünk még meg az Inn völgyében. Innen azután az Inn folyót elhagyva, utunk mind­inkább érdekesebb lesz. A Paznauer patakon (165 méter hosszú, 18 m. magas vashídon) áthaladva, a Stanzer-patak völgyébe érve, vonatunk innen kezdve, egy jó félórán ke­resztül, a tenger színe fölött 1304 méter ma­gasságban fekvő St. Antal állomásig foly­tonosan emelkedő nyugoti irányt tart. Itt m r az alpesek régiójába érünk. Az egyik alaguton ki, a másikon be, egyszerre csak az arlbergi vasút legszebb pontjához érünk; a 3038 méter magas Parseier csúcs irányá- nyában feltűnik a magaslatra épített Wies- ber vára, majd közvetlen utána szédítő ma­gasságban halad át vonatunk. A szédítő mély­ség fölött egy 250 méter hosszú, úgyneve­zett Trisanna-viaducton (a két szélső végén bolthajtásos kőoszlopok állnak 65—65 mé-7 térré, ezekre van'azután a 120 méter hosszú összekötő vashid helyezve) halad át vona­tunk. A 86 méter magasságból alant a Stan­zer völgyben közvetlen a vashid alatt egy vizierőre berendezett villamos telepet lá­tunk. Pár perez múlva egy 202 m. hosszú alaguton áthaladva, már magunk mögött lát­juk a mérnöki tudomány igazi bámulatba ejtő csodáját, a Trisanna-viaduktot. Nem so­kára Szt Antal állomást érintjük, mikor még az arlbergi alagút nem volt, ezen helység volt a nyugoti Tirol végállomása, innen már csak kocsin lehetett abban az időben Voralbergbe jutni. Ma azonban már az arlbergi alaguton akadály nélkül halad át vonatunk. A 10.270 méter hosszú alagút 1880-tól 1883-ig épült 24 millió korona költséggel. Az alagút leg­magasabb pontja 1311 m. a tenger színe fölött, a gyorsvonat 19 perez alatt vonul át rajta, mihelyt kiérünk, már Voralbergben vagyunk. 5 év előtt ezen a részen a »nagy Tubel« oldalán nagy hegyomlás volt, mely az egész vasúti pályát 3 kilóméternyi hosszú­ságban elpusztította, azóta fúrták a »nagy Tubel« alatti alagutat, melyen most vonatunk átahlad. Egy jó órán keresztül száguld vo­natunk Voralberg óriási hegycsoportjai kö­zött; hideg van, kénytelenek vagyunk kis kabátjainkat felvenni; házat, embert, állatot alig látunk, rideg hely ez nagyon, egyik részen sötét felhők lepik el a hegyoldalakat és zuhog az eső a völgybe, a másik részen süt a nap és látni engedi mélyen a völgy­katlanban elhúzódó szegényes falucskát. Csak a vasúti kocsi ablakából érdekfeszitő ezen Bergengóczia, de itt élni, nem kérnék belőle! Számos helyen a hegyoldalba. vájt, oszlopos korridorok alatt halad el vonatunk, melyek a gyakori hegyomlások ellen védik az alant elhúzódó vasúti pályát. Tizenegyre járt már az idő, mire vona­tunk, folytonosan lefelé lejtve, az 1300 m. magasságból s a tenger színe fölött 456 méter magasan fekvő — Voralberg egyik legszebb és legkedvesebb helvére — Feldkirch állo­másra ér. A városkának 5000 lakosa van, érdekes épülete az 1478-ban épített gót stilü temploma. Voralberg forgalmi központja, in­nen ágaznak el Olaszországba, Svájczba, Francziaorszígba, Bajorországba, Ausztriába induló vonatok. Itt már legalább is 8 fokkal melegebb van, mint fent, a honnan jöttünk az arlbergi vonalon. Innen azután már a Rajna völgyét mindinkább megközelítve, dél­nyugati irányt tart be vonatunk. A Lichten­stein herczeg rajnamelletti vára mellett el­haladva, déli 12 órára — előbb egy szép vashídon, a Rajnán áthaladva — Svájcz egyik határállomásához, Buchs-ba érünk. (Folyt, köv.) Társas reggeli: Augusztus 7-ikén: Deutsch Pál vendég­lőjében, VII. Dohány-utcza 54. szám. Augusztus 14-ikán Boross Gyula ven­déglőjében I., Márvány-utcza. Augusztus 21-ikén Ehm János vendég­lőjében. Augusztus 28-ikán D ö k k e r Ferencz ven­déglőjében. Szeptember 4-ikén Schnell József ven­déglőjében. Szeptember 11-ikén kongresszus miatt el­marad. Szeptember 18-jkán Kovács József ven­déglőjében, Tavaszmező-utcza 7. Mátyásföld. Krajcsovits Rezső vendéglős kar­társunk park-vendéglőjét ajánljuk a nagyérdemű közönség szives figyelmébe. A Mátyásföldi park­vendéglő és szálloda majálisokra, társaskirándulá­sokra legalkalmasabb és legkedveltebb hely. Családok és magánosok részére szobák ojcsón bérelhetők. Krajcsovits Rezső parkvendéglője a fővárosi közönség legkedveltebb kiránduló helye. Nagy fedett tekepálya, tánezterem, színpad, gyö­nyörű erdőség áll a t. közönség szórakozására. Kitűnő konyha. Saját termésű borok. A czinkotai helyiérdekű vonat reggel 5-től este 11-ig negyed- óránkint közlekedik. „Jó barátok“ összejövetelei. (Utánnyomás tilos). Augusztus 5-én K r i s z t Sándor ur ven­déglőjében I. kér., Tabán, Hegyalja-ut 22. szám. Kőbányai vendéglő. Augusztus 12-én Szommerer György ur vendéglőjében, »Fáczán-vendéglő« Zug­liget. Augusztus 19-én Schnell József ur ven­déglőjében IX. kér., Bokréta-utcza 20. Augusztus 26-án Schafhauser Endre ur »Szabadság Haj-ang« vendéglőjében. Ká­belgyár átel’.enében, Fehérvári,-ut. Szeptember 2-án Jäger Ignácz ur ven­déglőjében V., Váczi-ut 50. szám. Zugliget. Sommerer György „Fáczán“ vendég­lője a Zugligetben társas kirándulásokra a leg­alkalmasabb hely. Jó italok, kitűnő konyha, elő­zékeny kiszolgálás várják a nagy közönséget. KÜLÖMFÉLÉK. A miniszterelnök mint násznagy. Iparunk­nak és a magyar demokráciának szép napja volt julius 20-án. Ugyanis Müller Antal, az Országos Kaszinó vendéglősének leánya, Miczi kisasszony, ekkor tartotta esküvő­jét a terézvárosi templomban Morbiczer Jenő banktisztviselővel, aki szintén vendég­lős-famíliából származik. A násznagyi tisz­tet a menyasszony részéről Wekerle Sán­dor miniszterelnök, a vőlegény részéről Thék Endre gyáros viselte. A miniszterel­nök diszmagyarban jelent meg az esküvőn, amely örvendetes bizonysága volt annak, hogy Müller Antal szaktársunk és fővá­rosi bizottsági tag, mily tiszteletben része­sül, s hogy a becsületes munka mindennél jobb nemeslevél. A fényes esküvőn ipar­társulatunk tagjai közül számosán jelentek meg. Ott láttuk Gundel János elnököt, L i p p e r t Lajost, W i 1 b u r g e r Károlyt, Maloschik Antalt, Schnell Józsefet, Sprung Jánost, Kovács Józsefet Prindl Nándort, Wágner Vilmost, Schárhánn Ferenczet, Lukács Já­nost, Freinreisz Istvánt, Ehm Jánost, Doktor Lászlót, Dökk er Ferenczet, Paládi Lászlót, Kori Istvánt stb. Nyoszolyó leányok voltak: Morbitzer Böske, Ruprich E. Kozálik Miczi kis­asszonyok. Vőfélyek: Madary Árpád fő­hadnagy, Ruprich Bandi és Majoss Gyula huszár hadnagy. Vadászok versenye. A főváros kiváló pol­gáraiból állió vasadi vadásztársaság — melynek buzgó elnöke vasadi Tost Ká­roly — a székesfőváros legkiválóbb vadásztár­saságává küzdötte föl magát, amiről újabb bizonyságot adott. Ugyanis julius 26-án tar­totta 3-ik galamblövő versenyét, amely igen látogatott volt. A verseny dijai igen szép és értékes tárgyak voltak. A lövészet ered­ménye a következő: első dijat nyert Schweiger József 30 lövéssel 36 egy­séggel, második dijat Feind Ferencz, har­madikat Kasch Adolf, negyediket Kasch János, ötödiket Osváth Kálmán nyerte el. A lövészet végével mulatság volt, amelyen a monori jeles banda húzta a nótákat s a vasadi legények és leányok tűzzel tánczol- tak a derék vadászok gyönyörködtetésére. HnrOálh ÁC fcilhn tekeasztal-, dákó- és mübutorgyár norvain es csillag Budapest, VII., Klauzál-tér 6, = (Ezelőtt István-tér.) Telefon 95—31. Teljes kávéház, étterein és szálloda berendezések. Állandó raktár kész és használt tekeasztalokban. Árjegyzék vidékre ingyen és bérmentve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom