Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-08-05 / 15. szám

19U8. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 A szépen sikerült vadászat F e u n d Ferencz szakavatott, buzgó rendezését dicséri. A tár­saság markotányosai Márt ha József és II- 1 é s Árpád. Gazda csere. A zimonyi „Grand Hotel“-t Rozs ás i J.-től Schöpf Gyula és Klacs- m a n n Károly vette át. Értekezlet. A vasúti vendéglősök minap értekezletet tartottak Budapesten s elhatá­rozták, hogy a kereskedelmi minisztertől ké­relmezni fogják a vasúti állomásokon a sza­bad gyümölcsárusitás eltiltását. Vendeglönyitas. P r i n d 1 Nándor, az úgynevezett vendéglősdinaszták egyike, aki­nek fényes Andrássy-uti üzlete évtize­deken át volt Budapest legelőkelőbb közön­ségének gyülekező helye, majdnem közéleti első forum, amint jelentettük, megvette W e- kerle Sándor miniszterelnök Damjanich-ut- cza 5. szám alatt levő palotáját s abban é magas színvonalú vendéglőt nyitott. A fé­nyes lokalitást e hó elsején nyitotta meg nagy és intelligens közönség részvételével. Az uj Prindl-hajlék egy csapásra kedves helye lett a müveit közönségnek. Fényes esküvő. A fővárosban fényes es­küvő volt a múlt héten. A vendéglősipar egyik kiválósága, M itt le Frank szálloda- igazgató és K1 o s Betti urhölgy, id. Klos Hermann, ganzgyári vendéglős, bájos leánya tartotta esküvőjét. Násznagyok voltak: Ka­szás Lajos vendéglős és ifj. Klos Her­mann. Koszorús leányok: Krach Irma és Przyborszky Ottóné. A násznép sorá­ban láttuk Windisch Ferencz iskolaigaz-^ gatót Németujvárról, Werderber József gyárigazgatót, J á g e r Károly, S t e m p i e n Lajos főmérnököket, K o m m e r Béla szál­lodai üzletvezetőt, Przyborszky Ottó főmérnököt, Schubert Vilmos tiszthe­lyettest, Tuljevis Irma, Przyborszky Ottóné úrnőket, a menyasszony nővéreit, Krach Irma, As bóth Olga, Pribitzer Mar­git J< a s z á s Laipsná úrnőt, s a rokonokat. A lakodalmon a Ganz-gyár jeles zenekara játszott. Kerestetik. S c h e y Mari főzőnő felkére­tik, hogy jelenlegi czimét tudassa Koller Ferencz lőcsei szállodás úrral. A zöldséggyökér elrakása. Ha gumó- vagy gyökérzöldséget korlátolt helyen té­lire el akarunk rakni, akkor a régi eljárás­sal, amely abból áll, hogy homokkal lapo­san kiszórt nagy téren helyezzük el a zöld­séget, szakítani kell és a következőképpen járunk el: A gyökereket körben úgy rak­juk el, hogy hegyeik szemben álljanak egy­mással. Alul száraz homokból álló réteg jön, azután egy sor gumózöldség, majd me­gint egy homokréteg, azután egy sor gyö­kérzöldség stb. és ezt is folytatjuk, mig pi­ramis áll elő. Különösen sárgarépa, zeller stb. tartható el ily módon igen jól télen. Helyesen akkor járunk el, ha egy rétegbe csak egyféle zöldséget rakunk. Szaktanácsok a fogyasztási adónál Ezen­túl a fogyasztási adók kezelése sem törté­nik oly önkényesen, mint eddig; mert a pénz­ügyminiszter az ellenőrzésére szaktanácso­kat szervez, amelyeknek a szerepe olyan lesz, mint a felszálamlási bizottságoké. A hivatalos lap már közli is a sör, szesz, ásvány, olaj és czukortermelés megadózta­tásával megbízott fogyasztási adószaktaná­csokra vonatkozó uj szervezési szabályren­delet értelmében szükséges intézkedéseket, az elnökök s az egyes szaktanácsosok kine­vezését. Székesfehérvár példát ad. Mig a székes- főváros egyre kiméleteskedik a lelketlen hus-uzsorásokkal, addig a székesfehérvári lapok már örömmel üdvözölhetik a város hatóságának előkészítő munkálatát egy ha­tósági mészárszékhez, hogy kényszerítsék a mészárosokat a hús árának leszállítására. Horváth Sándor gyásza A budapesti evan­gélikus egyház lelkipásztorát, nagytiszteletü Horváth Sándor urat, nagy csapás érte: neje, Simonyi Hajas Gizella úrnő, bol­dog házasságának 45-ik, életének 63-ik évé­ben áhitatos megnyugvással elhunyt. Az agg lelkipásztort annál mélyebben sújtja elvesz­tése, mert hiszen most készül nyugalomba, mely részére immár nemcsak pihenést, ha­nem rideg magányt is jelent. Fájdalmában nemcsak evangélikus hívei osztoznak őszinte részvéttel, hanem Budapest és az ország egész társadalma; mert Horváth Sándor a léleknek oly emelkedettségével annyi Krisztusi szelídséggel töltötte be papi tisz­tét, ami őt korunk magasztos alakjává avatja. Méltó társa volt a megboldogult úrnő, aki nemes szivével igazi példája volt a magyar úrasszonynak. Életében hűséges társa volt férjenek, halálában kedves emlékével vigasz­talója legyen. Az örökkévalóságba távozása ne sújtsa le szeretteit, hanem emelje föl szi­vüket a szent ígéret ihletével: Bizony mind­nyájan élni fogunk a mi atyánk orszá­gában. Hódító hazaszeretet. Aki igazán szereti hazáját, az szeretetének mindenütt jelét ad­hatja. Fájdalom, ezt közülünk oly kevesen teszik; pedig tehetnék, mert az őszinte sze­retet megnyilatkozása mindenkor hóditó, tisz­telettel gerjesztő. Mutatja ezt Tudor Rezső példája, aki néhány é.v előtt egyszerű pin- czérként került ki Ausztráliába s ma ott Brisbanne legelőkelőbb szállodájának, a »Gresham Hotel«-nek a tulajdonosa. Május hó 24-én ünnepelte Ausztrália az angol bi­rodalom nemzeti ünnepét. Ezzel az alkalom­mal Tudor a szálló tornyára ötméteres or- szágczimerünkkel ékes magyar trikolórt vo­natott, mi a városban nagy feltűnést kel­tett. Az ottani lapok aztán úgy magyarázták meg az esetet, hogy Tudor igazi magyar, budapesti származású s a magyar zászló egyike Európa legrégibb s a tiszteletre leg­méltóbb zászlainak. Tudor e szerint a leg­szebben hódolt az angol birodalom nemzeti ünnepének. Tudor Rezsőt meghatottan üd­vözöljük hazafias’cselekedetéért. Vajha egy- egy Tudor volna minden külföldön tartóz­kodó magyar! Válasz a budaiaknak. Budapesti nagy ipartársulatunk után a budai vendéglősök ipartársulata is megismételte azt a kérel­met a kereskedelemügyi miniszternél, hogy az uj ipartörvényben a vendéglősipart a ké­pesített iparágakhoz sorolják. Kossuth Fe­rencz kereskedelemügyi miniszter most vá­laszolt az ipartestületnek. Ebben a válasz­ban közli, hogy az eszmét tudomásul vette és azt annak idején az érdekelt körök ré­széről eléje terjesztendő kívánalmakkal együtt, beható megfontolás tárgyává fogja tenni. i Fejedelmi adomány. Aradról jelentik : Andrényi Károly, a borkereskedői körökben jól ismert kiváló nagykereskedő 200.000 ko­ronát tett le gr. Károlyi Gyula főispánnál egy Aradon létesítendő gyermekkorház czél- jaira. A likőrök festése. A m. kir. belügymi­niszter 1907. évi 2770—907. sz. harmadfokú ítéletében kimondotta, hogy likőrök festése ártalmatlan festőanyagokkal nem esik a 35.556—905. sz. rendelet tilalmazása alá, mert a likőrök festése ártalmatlan festő­anyagokkal úgy külföldön, mint nálunk rend­kívül el van terjedve és ezen áruknak tet­szetősebbé tétele festés utján az áru cse­kélyebb értékét nem is leplezi, mert annak természetes színéből sem következtethetünk még jó vagy rossz minőségére. A likőrök fentjelzett festése tehát a vevőt az áru mi­nősége felől nem tévesztheti meg, romlott­ságát, vagy csekélyebb értékét nem lep­lezi. — De ha a festőanyag ártalmas, mér­ges, amint legtöbbször az? — Tessék i a miniszternek megállapítani, hogy a festés­hez minő anyagok használhatók! Törley emlékezete. Törley József, az elhunyt pezsgőgyáros, aki a magyar pezsgő hírének úttörői közé tartozott, azok közé, akik a magyar pezsgőt rangban a franczia champagnei mellé helyezték a világpiaczon, mindenképpen megérdemli nemzetünk hálás megemlékezését. Kétszeresen megérdemli tő­lünk, vendéglős-iparosoktól, akikkel mindig együttérzett és akiknek a javára fejedelmi alapítványt tett. Meg is emlékezünk erről méltóképpen, arczképét a vendéglősök or­szágos kongresszusán ünnepélyesen fogjuk leleplezni. A kongresszusnak fontosabb tár­gya lehet sok, de kegyeletesebb egy sem. A kongresszusnak már ez az egy pontja is elég arra, hogy a vendéglősök tömegesen zarándokoljanak Debreczenbe. Legyünk ott mindnyájan! Nagylelkű embereket csak há­lás szivek érdemelnek! Üdvözlet egy vendéglősnek. Lapunknak 11 -ik számában megemlékeztünk Sá^ghy Jó­zsef szaktársunk méltatást érdemlő tulajdon­ságairól s az ő Gát-utcza 8. szám alatt levő vendéglőjének kellemeiről. Hogy dicséretünk igazságos volt, mutatja az, hogy — ami ily esetben ritkán történik — Lakner János úrtól a velenczei bortermelők nevé­ben gratulácziót kaptunk Sághy barátunk részére. A munka nemesit. Mégis csak más idő­ket élünk, más szellem kezd meghonosodni nálunk az uj kormány aerája alatt. Kez­dik meglátni a szegény, dolgos érdemét is s a király tünteti ki a munka jeleseit. Ijgy ő felsége a személyekörüli magyar minisz­ter előterjesztésére, hosszú és hu szolgála­tuk elismeréséül, Weisz Miksának a kőbányai »Dréher Antal sörfőzde részvény- társaság« főtisztviselőjének, a Ferencz Jó- zsef-rend lovagkeresztjét, M a r i c h Ágos­ton művezetőnek az arany érdemkeresztet, Bodánszky Ignácz kereskedősegédnek, Lili Sándor betűszedőnek, Mentschel Károly ékszermunkásnak, Hammer Károly Frigyes gépésznek és Kalafony József kereskedőse­gédnek a koronás ezüst érdemkeresztet, vé­gül Kroner Sándor czipészsegédnek és Lojkó Mátyás malommunkásnak az ezüst érdem­keresztet adományozta. — Mintha nem is nálunk történt volna, oly szokatlan ilyesmit olvasnunk. Adja Isten, hogy ezután gyak­rabban tehessük, mert a trón demokráciája biztosítja a nép odaadását. Egyébként kü­lönösen gratulálunk jó emberünk, Weisz Miksa ur megérdemelt kitüntetéséhez. Nehéz a járom. A szocziálista párt a szakszervezetekkel valóságos igába haj­totta a munkásokat. A munkások valóság­gal rabjai a szakszervezeteknek, amelyek még roppant adóval is sújtja őket. A leg­nagyobb állami adó is eltörpül a munká­sok pártadójával szemben. Ámde annál is tűrhetetlenebb leigázásuk, miért is egyre hangosabb a zúgolódás a szakszervezetek és a pártbasák ellen, sőt úgy a külföldön s hazánkban is kezdenek a munkások szer­vezkedni a szocziálista kényurak ellen. így legutóbb Szegeden mintegy nyolczvan nyom­dász megalakította a szocziálista szerveze­ten kívül álló nyomdászok, könyvkötők és papirkereskedők országos segitőegyesületét. A gyűlés nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy az egyesület hivatva lesz szerves kap­csolatba hozni a grafikai ipar különböző ágait űző munkásokat, hogy az egyesület­ben menedéket találjanak a szakszervezet terrorizmusa ellen. Áz egyesület tagjainak betegség, munkátalanság és rokkantság ese­tében segítséget nyújt, azonkívül nyomdász­szakiskola létesítésével gondoskodik tagjai­nak szellemi képzéséről is, mindezt csekély illeték fejében, mert a nyomdatulajdonosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom