Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-07-20 / 14. szám
XXIV-ik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1908. julius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : j IHÁSZ GYŐR Gr Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A zsarolók ellen. Az állam nem lehet dajka, nem vezetheti kézen a polgárait. Az amerikai köztársaság, például, a csalással szemben alig védi a népét, mert úgy gondolkodik, mindenkinek legyen magához való esze s ne engedje magát becsapni. Van ebben valami. Az amerikai em bér, akinek az üzlet mindene, az üz ^et-csinálás akadályát látja a csalás ell* n irányuló állami akczióban. És ké+ségtelen, hogy körülbelül minden túlzott és leleményes reklámban a csalás elemei rejlenek. Ha tehát nagyon lelkiismeretesen járna el az állam, úgy elfojtaná az üzletcsinálás gőzét, a reklámot. Ezt pedig az amerikaiak nem engedhetik, inkább engedik futni a csalókat, legfölebb ezzel a figyelmeztetéssel védekezik ellenük : „Légy süket; csak a szemeidnek higgy!“ Innen van, hogy az amerikai publikum mindig a csalatott rovására nevet. Ámde nálunk mások a viszonyok, mert más a véralkatunk. A magyar, alapjában véve, a becsületesség embere, tehát hiszékenység embere ; tehát a csalás ellen az állam kénytelen megtorlással élni. Ezért történt, hogy meg kellett alkotnia a reklámozást is megnehezítő „Tisztességtelen versenyéről szóló törvényt. Van ezenkívül is több olyan törvényünk, amelyeket az amerikaiak kiskorúságunk bizonyítékainak tekintenének. Ámde akármit bizonyítanak is ezek a törvények, annyi szent, hogy szükség van rájuk. Vagy nem szükséges-e az uzsorát üldöző törvény? Nagyon is az, sőt még bajnak keli tekintenünk, hogy nem elég szigorú és széleskörű. Hogy nem elég széleskörű, mutatja az, hogy nem bünteti az italuzsorát. A korcsmái hitelről szóló törvény ugyan erre irányul, ámde ez nem ott tapogat, hol a macska lapul. Ez a vendéglőket állítja csaknem teljesíthetetlen követelés elé, de ügyet sem vet a barlangokra, ahol valósággal dühöng az italuzsora. Pedig hány ilyen fosztogató-barlang van, különösen mostanában nagyon szaporodnak a rendőrség szárnyai alatt. Egész sereg „cabaret“ keletkezett az utóbbi időben, ahol nehány gazdául fölcsapott iparlovag a legarcátlanabb és a legtürhetetlenebb módon rabolja a bebolonditolt publikumot. A művészi produkcziók mindennek mondhatók csak művészieknek nem s tartalmukra valósággal buta ostobaságok. Ezek a lebujok ártalmára vannak a művészetnek, kárára a szegény művészeknek, akiknek szorultságát lelketlenül zsarolják ki a lélekkufá- rok. Ne a bárczás leányokat hajszolja a rendőrség, hanem ezeket a bestiális vállalkozókat. Ezek a minden megbélyegzésre méltó fosztogatók hallatlan árakat követelnek vendégeiktől s ha ezek felháborodni merészelnek, durváskod- nak s rendőrséggel fenyegetőznek. Nem hisszük, hogy a rendőrség örömmel fogadná a mentorságot, éppen ezért kérjük a szocziális igények iránt sok érzéket tanúsító főkapitányunkat, hogy vessen véget ezekben a lebujokban űzött zsarolásnak. Követelje meg, hogy árjegyzéket tegyenek minden asztalra, sőt az árjegyzéket a bejárat ajtajára is függesszék ki, hogy a közönség, ha látja, hogy uzsoraárral dolgoznak a | vállalkozók, elkerülhesse veszedelme | barlangjaikat. Még ez sem elég. A rendőrség eszközölje ki azt is, hogy dalcsarnoki s egyéb művészi mutatványokra engedélyt csakis művészek és irók kaphassanak. így majd kipusztulnak a lélekku- fárok, az italuzsorások s elérjük azt, hogy nyilvános helyeinken tisztes művészek igazán a lélek kenyerével traktálják a publikumot, amire ugyancsak nagy szükségünk volna. R császárfürdő. Lapunk több ízben sürgette, hogy fürdőink fejlesztésére minden erőnket használjuk föl; mert ezekkel oly idegenforgalmat szerezhetünk székesfővárosunknak, a minővel ma még a kontinens egyetlen városa sem dicsekedhetik. i Az a körülmény, hogy fürdőink forrásai gyógyhatás dolgában különbözők s a legkiválóbbak, évszázadok óta ismeretesek s e mellett a természet minden szépségével megáldott környéken buzognak, szinte magukat kínálják, hogy Budapest jobblétének kincsbányái legyenek. E mellett még abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy modern nagy és gyönyörű város kebléből fakadnak, tehát téli és nyári kúrára egyképpen alkalmasak s vendégeik annyiféle szórakozásban részesülhetnek, amennyiben a világ egyetlen fürdőjében sem. Mégis gyakran kellett panaszolnunk, hogy a város maga mit sem törődik a tulajdonában levő fürdők fejlesztésével, sőt többet használatlanul hevedet. Így vagyunk a magántulajdont képező fürdőkkel is, az egy Lukács-fürdő kivételével. Végre talán mégis csak rájövünk arra, hogy mily kincs rejlik fürdőinkben s történik valami teljes kiaknázásukra. • Fürdőink építésénél eleve is három szempontot ajánlunk az illetékes körök figyelmébe. Először is, hogy a fürdők építkezése és berendezése ne annyira a helyi, mint inkább a külföld igényeire való tekintettel történjék s a környék használtassák ki úgy szépészeti, mint egészségi szempontból, a mire különösen budai fürdőink alkalmasak. Fa rí da Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ halászmester------------- BUDAPEST, föüzlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V , József-tér 4. szám, telefon: 62—39. -------------El ső budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József főherczegÓ fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ lmdapis'i fó’clárusitója.
