Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-06-05 / 11. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. junius 5. különböző érdekkörökből meghívottak elé bocsátotta megvitatás végett. Megelégedéssel jelentjük, hogy a szakértők meghívásánál a mi iparunkat sem mellőzték, amennyiben budapesti ipartársulatunk és országos szövetségünk érdemes elnöke, Gundel János képviselte ott álláspontunkat. Az uj törvényjavaslat lényegét a következőkbe foglaljuk: A szesz használata csak az okszerű pin- czekezelésnél elismert eljárások korlátái közt, pl. hordók, vagy palaczkok tisztítására borderito szerek előkészítésére stb. engedtetik meg, ellenben tisztán a bor szesztartalmának emelése végett a borba szeszt adni tilos. A czukrozás csak a mustnál, csak hatósági engedélylyel s csak oly czélból lesz megengedve, hogy kedvezőtlen időjárás miatt be nem érett szőlő mustjának czukortartalma legfeljebb annyira legyen emelhető, mint a normális években lenni szokott. Törkölyburt csak házi szükségletre lesz szabad készítenünk. A törköly bor forgalomba hozatala tilos. A mazsola- szőlő használatát a javaslat teljesen eltiltja a borkezelésnél. Fontos intézkedések tétetnek a tokaji borok érdekében. A tokaji borvidék zárt területté alakittatik. Oda más bort csak a helyi fogyasztás czéljaira lesz szabad bevinni és tilos kivinni onnan olyan bort, amely nem a tokaji borvidéken termett. A földmivelésügyi miniszter külön megbízottakat fog kiküldeni a bortörvény rendelkezéseinek ellenőrzésére és a pincze- vizsgálatok foganatosítására. A borkereskedők kötelesek lesznek a minisztérium által kiadandó mintának megfelelő „borkönyvet“ vezetni s azt a borbiztosnak bármikor bemutatni. Darányi miniszter hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat nem irányul egy foglalkozási czég ellen sem, mert amennyiben javát czélozza a termelőnek, annyira érdekében áll a reális kereskedőnek s más ismételadónak ; pusztán a magyar bor hírnevét, a nemzetnek ebben rejlő roppant anyagi értékét akarja megoltalmazni. Erre a szakértők behatóan megvitatták a javaslatot s a vita során nem csak a termelők és kereskedők nézete jutott kifejezésre, hanem a miénk is, ami ősz elnökünk érdeme. Ugyanis Qundel János több Ízben felszólalt oly határozottsággal, ami nemcsak érdekeinknek felel meg, hanem a vendéglősipar reputácziójának is használni fog. így férfias nyíltsággal kijelentette Gundel, hogy a borhamisítás ellen irányuló minden intézkedést örömmel fogad. Változatlanul elfogadja a III-ik fejezetet. Érdekes megjegyzései a következők : Budapest sok kis korcsmájában 28 krajczárért mérnek bort, még 26 krajczárért is. Vidéken csak 35—40 krajczárért. Ez másként nem lehet, mint hogy ezek az álkorcsmá- rosok, akik tulajdonképen pálinkamérők, pancsolnak. Lőrét árulnak. Törkölyt, seprőt hozatnak, kipréselik, ellátják czukorral és szeszszel és kész az „analysenfest“ bor. Fogyasztási adót persze nem fizetnek. Vegyészeket is tartanak. A borvizsgáló-bizott- ság a legtöbb esetben a hamisítást nem tudja kimutatni, mert ezek a borok még az alsó határon felül vannak, így persze tönkre kell mennie a tisztességes vendéglősnek Budapesten. A borvizsgáló szakértő bizottságok változatlan fenntartását kéri. Amint látható, Gundel ezen a helyen, a honnan szava országgá hallatszott, egyik legnagyobb sérelmünkre mért halálos csapást, rámutatva a korcsmárosokká csempészett pálinkások lelkiismeretlen üzelmeire. Ezek a pénzügyi közegek belátás- talanságából elszaporodott lebujok temérdek kárt okoztak a tisztes vendéglősiparnak és a szegény nép egészségének legnagyobb veszedelmei. Bölcsen tette tehát Gundel János, hogy társadalmunk rákfenéire határozottan rámutatott. Fokozta szavainak súlyát, amikor a törvényjavaslat büntető határozatainál Oppenheim enyhítést kívánó felszólalásánál közbevágott: „Nem 2 hónapra, hanem 6 hónapra kell elzárni a hamis bort árusítókat.“ Állásfoglalását teljesen kidomborította beszédének ez a része is: „ Szerinte az is baj, hogy a borellenőrző bizottságok nem járnak el a kellő titoktartás mellett. Sok vendéglős vagy kereskedő előre tudja, mikor jön hozzá vizsgálatra a bizottság. így persze elkészül a — váratlan látogatásra. Úgy kellene hogy legyen, hogy az utolsó pillanatig ne tudja senki, hogy mikor jön a bizottság.“ Valóban, igy gondolkodik minden tisztes vendéglős; mert a hamisítók elrabolják tőlünk a közönség bizalmát s pancsaik értékesítésére nyitott le- bujaikkal közvetlenül is megrontásunkra törnek. Most tehát Gundel ajkairól hallhatta a törvényhozás, az egész közönség, hogy a vendéglősök nem pendülnek egy húron a hamisítókkal; sőt inkább existencziális érdekük, hogy ezek a lelketlen üzérkedők tüzzel-vassal ki- pusztittassanak. Köszönetét érdemel Gundel János őszinte, hatásos megnyilatkozásáért! R vendéglősnek is, a kávésnak is. — Minisztériumi határozat. — A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium 11.870/906. szám alatt a következő határozatot bocsátotta ki: Budapest székesfőváros tanácsának. — Ifj. Roith György és Holczer József budapesti lakosok ellen heti piaczon jogosulatlan kávéárusitás miatt indított iparkihágási ügyben a székesfőváros tanácsa részéről 1905. évi november 25-én 182145—905. I. ü. o. szám alatt hozott s az elsőfokú iparhatósági ítélettel egybehangzó másodfokú Ítéletet, tnelv vádlottakat az 1884: XVII. t.-cz. 4. £-ábá ütköző kihágás miatt ugyanezen törvény 156. §. a) pontja alapján 5—5 korona pénzbüntetéssel, illetve behajthatatlanság esetében megfelelő elzárással bünteti, a marasztaltak részéről törvényes határidőben bejelentett és Holczer József részéről Írásban is indokolt felebbezés következtében felülvizsgálat alá vettem., ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet megváltoztatom és vádlottakat a terhűkre rótt kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentem. Felmentendők voltak vádlottak a terhűkre rótt kihágás vádja és következményeinek terhe alól, mert nevezetteknek, kiknek egyike az iratok szerint vendéglős, másik a kifőzési üzletet is folytató korcsmáros iparos, a tárgyalási iratok szerint kiderített abban az eljárásban, hogy a Martinovics-téren, hol üzletük van, a piaczi árusoknak rendelésére reggeli kávét szolgáltatnak, illetve küldenek ki, a kávéházi vagy a kávémérési ipar jogosulatlan gyakorlásának ismérvei meg nem állapíthatók. A vendéglői és kávéházi iparok üzletköre között ugyainis a kiszolgáltatott étel- és italnemüek tekintetében a fennálló jogszabályok alapján szoros határvonalat vonni nem lehet. Ez iparok üzletköre sem az ipartörvényben, sem az ezen iparok gyakorlása tárgyában az ipartörvény alapján a székesfőváros törvényhatósága által alkotott szabályrendeletben szorosan megállapítva nincsen, különösen nem található törvény és tilalom arra nézve, hogy vendéglősök kávéházi italokat és viszont kávéháztulajdonosok a kávéházi italokon kívül hideg vagy meleg ételeket vendégeiknek ki ne szolgálhassanak. így csak a gyakorlat és az üzleti szokások és ezenkívül a fogyasztóközönség igényei azok, melynek alapján ez idő szerint az említett üzletek különös ismérvei felállíthatok. Ezek az ismérvek pedig, melyeket közelebbről körülírni nem is szükséges, első sorban csak külsőek és az egyik üzletágnál ételeknek és italoknak vendéglőszerüleg, a másik üzletágnál pedig kávéházi italoknak és hideg vagy meleg ételeknek kávéházszerüleg való kiszolgáltatásánál feltétlen követelmény, hogy az egyik üzletág a másik üzletág készítményeinek előállításával és kiszolgálásával csak mellékesen foglalkozzék, ebből azonban absolut tilalom bizonyos ételek vagy italok tekintetében egyik üzletágra nézve sem állítható fel és igy a vendéglős iparos nem lépi át az iparűzési jogosultságát azzal, ha vendéglői üzletében kávéházi italokat készít és azt vendégeinek kiszolgáltatja és viszont a kávéháztulajdonos is szokásos és jogos üzletkörében marad, ha kávéházi üzletében vendégeinek vendéglői berendezés nélkül kívánatra hideg vagy meleg ételt ad. Alkalmazva a jogszabályt a fenforgó esetre, vádlottak azzal, hogy üzletükből rendelésre kávét szolgáltattak ki, vendéglői, illetve ki- főzői üzletük üzletkörét nem lépték túl és igy őket a kávéházi vagy kávémérési ipar jogtalan gyakorlásának vádja és következményei alól fel kellett menteni. A folyó évi január hó 31-én 17216. sz. alatt kelt fel- terjesztésével bemutatott ügyiratokat megfelelő további eljárás végett leküldöm. Budapest, 1906. évi márczius 12-én. Téglássy s. k. miniszteri tanácsos.
