Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-20 / 10. szám
XXIV-ik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1908. május 20. VENDÉGLŐSÖK A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre. . . 12 kor. Félévre . Háromnegyedévre 9 „ Negyedre 6 kor. 3 . Laptulajdonos és felelős szerkesztő IHÁSZ GYÖRGY. Uj ipartársulati tagok. Farkas István bátyánk buzgósága révén újabban a következő kartársaink léptek be budapesti ipartársulatunk tagjai közé : Pfneiszl Frigyes, VIII., Rökk Szi- lárd-utcza 10. Biemann Jakab, VI., Lehel-tér 7. Hartmann György, IX., Szvetenay- utcza 39. Ipartársulatunk hivatalos helyisége, IV., Ferencz József-rakpart. 16. szám (I. emelet) alatt van. Hivatalos órák délután 4—7-ig. Kerülő utón. — Gundel János elnök urnák ajánlva. — Valószínű, sőt bizonyosra vehetjük, hogy az ipartörvény revíziójával szakmánk nem kerül a képesítéshez kötött iparok sorába. Ezzel egyik cardinális kívánságunk szenved évtizedekre kiható mellőzést. Az élet kérlelhetetlen követelménye, hogy a csalódások el ne csüg- gesszenek, az akadályok vissza ne riasszananak; mentői nehezebb helyzetbe sodródunk, annál nagyobb erély- re, annál nagyobb küzdő kedvre van szükségünk. Most is igy kell tennünk. Tekintsünk körül, nézzünk a dolog mélyére s állapítsuk meg, mi és hogyan volna megmenthető, miképpen enyhíthetnénk a kedvezőtlen helyzeten. Először is adjunk számot arról, hogy miért kívántuk és kívánjuk a képesítést? Kívántuk ezt három okból. Először azért, hogy szakmánk szűnjék meg bitang terület lenni, a hova szabad a betolakodás s igy a mértéktelen verseny lehetetlenné teszi a tisztes ipar boldogulását. Másodszor azért, hogy a szakképzettség növelje szakmánk intelligencziáját s ezzel társadalmi tekintélyét, mindnyájunk megbecsültetését. Harmadszor kívántuk és kívánjuk a közjó érdekében, mert csak szakképzett vendéglősök tudnak megfelelni azoknak a sokszerü és kényes követelményeknek, amiket az idegen forgalom, közegészség és nemzeti művelődés, erkölcsiség támasztanak iparunk iránt. Az első két ok tehát ipari a harmadik közérdek. Éppen ez a harmadik ok az, amely különös sulylyal bírhat a kormány és a közvélemény előtt. Minthogy ez sem dönthette javunkra a mérleget, be kell látnunk, hogy ebben a kérdésben nem szocziálpo- litikai tekintetek diadalmaskodtak. Ezek a kereskedelmi és az agrárius érdek, főleg az első. A merkantilisták, akik a szabad kereskedelem elvét annyira széles alapon óhajtják érvényesíteni, hogy az ipari foglalkozás is a kereskedelem szabad vállalkozása lehessen, minden áron azon vannak, hogy szakmánk valahogy meg ne szűnjék a szabad kalózkodás területe lenni. Különösen a borkereskedők fáznak attól, hogy iparunk képesítéshez köttessék; mert akkor ők nem nyithatnak kényre-kedvre apró csapszékeket pancsaik elpocsékolására. Az agráriusok pedig, látván azt, hogy a vendéglősök, különösen a kisebbek, többnyire a borkereskedők rabszolgái, azért ellenzik a képesítést; mert attól félnek; hogy a vendéglősök mai emberei mellett a termelők teljesen elvesztik a hazai piaczot, ha a képesítés lehetetlenné I teszi boraik közvetlen kimérését. Ha mérlegeljük e két osztály aggodalmát, úgy be kell látnunk, hogy a merkantilistáknak nincs igazuk; mert ha ők hűséges sáfárai volnának a magyar bornak, úgy a kereskedők és a termelők érdeke nem volna ellentétes. Be kell látnunk azt is, hogy a mikor a borkereskedők fölhasználták nyomasztó helyzetünket, kényszerből mert pancsaikkal iparunkat is rossz hírbe keverték. Az agrár aggodalmak tehát nem alaptalanok, de azért nem helyeselhetek; mert a képesitetlenséggel csak szaporítják a veszedelmet, a koldusvendéglősöket, akik kész zsákmányai a lelkiismeretlen, uzsoráskodó borkereskedőknek. Az agráriusokat tehát fel lehetne világosítanunk, meg lehetne győznünk iparunkról, ha közelednénk feléjük, a mire lapunk gyakran biztatott, sőt a mire már egy Ízben alkalmat is szerzett. Ezt az alkalmat újból visszasze- rezhetnők. Az említett alkalomszerzés a „Vendéglősök borvásárló szövetkezetének“ eszméje volt, amely a termelők irányító köreiben nemcsak figyelemre, hanem tetszésre is talált. Ez az eszme ma is időszerű, sőt megvalósítása talán szükségesebb, mint akkor volt. Elevenítsük föl, fogjunk a kiviteléhez úgy hogy a mi szövetkezetünk contaktusban legyen a borértékesitő szövetkezetével. Ha igy járunk el, meglesz az érintkezés alkalma az agráriusokkal, sőt a kormány támogatására is bizton számíthatunk, hiszen a kormány óhajtja a borértékesitő szövetkezet létesülését; ennek a sikerét pedig a mi szövetkezetünk biztosíthatná. Ezen az utón, ezzel a ránk sok haszonnal járó kerülővel elérhetnők azt, hogy a képesítés elejtésének káros hatásának enyhítésére több intézkedést vehetnénk be. így, például azt, hogy a vendég- lősség ugyancsak engedélyhez kötött iparág, ámde ezt az engedélyezett csak akkor gyakorolhatja, ha már eddig gyakorolta, vagy ha 1. ebben az Telefon a 63—80. FANDA ÁGOSTON házmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok]). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, [valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti főelarusitója.
