Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-07-20 / 14. szám
1907. julius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 9 Beck Márkus Kacsa-utcza 4, Bruzer József Baross-utcza 3, Csányi Péter Podmaniczky- utcza 5, Draskovich Miklós József-körut 14, Löwinger Gyula Nagykorona-utcza 70, Neumann Illés Lipót-körut 6, Pathy István Molnár-utcza 23, Stark F. Teréz-körut 43, Heinrich István Bulcsu-utcza 9, Deberle György^ Csalogány-utcza 11, Friedmann Jakab Ó-utcza 36, Kohn Izsó Vitéz-utcza 17, Mayer Anna Iskola-utcza 40, Nemes Rezső Bethlen-utcza 6, Rottmann József Fhg. Sándor-utcza 91, Weisz Ignácz Szondy- utcza 96, és még mintegy ötször annyi áldozat, akiknek neveit hamarjában nem tudtuk a névsorba foglalni. Nem tagadhattok meg tőlük legalább is a — gyászkeretet! Panaszok mindenfelől. A Kistály-váflalat egy volt alkalmazottja állitja és kész eskü alatt is vallani, hogy egyszer egy vendéglős szintén kapott egy fölszólító levelet, hogy menjen be a vállalat irodájába bírságot fizetni. Elpanaszkodott az alkalmazottnak és kijelentette, hogy ő szinét se akarja látni Palotaiéknak. Az alkalmazott telefonozott az irodába Palotai Ödönnek és kérte, intézze el valahogy a panaszkodó vendéglős ügyét. Mire az durván visszakiáltott a telefonban: — Hát jöjjön be az a fráter! így nézi le még ráadásul a szegény tőrbe csalt áldozatokat. A tisztességes vendéglős csak „fráter“ előtte. Nemcsák Mihály a Lipót-körut 21. szám alatt levő vendéglősnél háromszor is folytatott csábítási kísérletet a szerződés aláírására. De Nemcsák kihúzta mindig a terhes részeket és a felmondás megszabását. Ezért mindig visszaküldték neki újból a szerződést aláírásra. Egy napon aztán beállított egy vigécz és megfenyegette, hogy tönkre teszik, ha Kristályt nem árusít! így terrorizál ez a vállalat mindenütt és mindenkit! Egy rettentő vád Palotaiék ellen. („Modern üzleti brigantik11.) Egy borzalmas vád fekszik itt a Kristály-vállalat két mindenható ura, a Palotai testvérek ellen. Egy komáromi gyógyszerész vádolja meg őket, hogy mint akarták csalárd módon tönkre tenni és kiforgatni egész vagyonából. Mi minden kommentár nélkül és csak azért adjuk közre e nyilatkozatot, hogy ezzel is megvilágítsuk, mennyire fontos közérdekbe vágó jelen fölszólalásunk. A nyilatkozatért annak Írója felelős. Kiadta röpiratban is és küldözte mindenfelé még ez év elején. Mi csak annyit tartunk érdekesnek megjegyezni, hogy e nyilatkozat miatt a Palotai testvérek sajtópört nem indítottak: Postabélyeg kelte. Értesítés ! T. ez. A múlt század hatvanas éveiben néhai édesatyám, Schmidthauer Antal, Igmándon keserűvízforrásokat fedezett fel. Én, mint örököse, szakszerű kutatások által ezeket a felfedezéseket folytattam, az ott elterülő forrás-ereket szakértelemmel kikutatva világhírűvé tettem s ma már több ezer czéggel állok összeköttetésben úgy a bel-, mint a külföldön s Igmándi keserüvizem dicsőséggel tör előre a világversenyben. A Lukácsfürdő Részvénytársaság igazgatói Palotai (Hirschler) Testvérek irigy kapzsisággal szemet vetettek az Igmándi keserüvizre, s elhatározták, hogy apám örökét cselszövéssel magukhoz ka- paritják. Mit tettek tervük végrehajtására? Az Igmánd- dal szomszédos Kocs község határában én a nyár folyamán a kocsi gazdákiól megvettem egyes általam felkutatott, keserüvizet tartalmazó földeket, hogy az Igmándon gyönyörűen virágzó ke- serüviz-üzemet a kocsi határra is kiterjesszem. Ezen vételek telekkönyvi bekebelezését a kocsi jegyzőre bíztam. A Palotai Testvérek ennek utána felkerestek engem komáromi házamban s kérték, hogy adjam el nekik az újonnan megszerzett kocsi keserű- vizes földeket. Mikor én ez ajánlatot visszautasítottam, azt a további ajánlatot tették, hogy lépjek velük társas viszonyba úgy az újonnan nyitott kocsi, valamint a régi igmándi keserüviz-források közös kiaknázására, mert ha ezt nem teszem, kellemetlenségeket fognak nekem okozni. Mikor ezt az ajánlatot is visszautasitottam, a Palotai Testvérek a tisztességes üzleti világban hallatlan ama szörnyű cselekedetre vetemedtek, hogy leutazván Kocsra, megkörnyékezték a jegyzőt — az én tulajdon megbizoítomat — s ennek utján a kocsi gazdákat etetés, itatás, kérés, pénzelés és fenyegetés utján reá bírták, hogy a nekem már Írásbeli szerződéssel három hónappal azelőtt végleg eladott, kifizetett s általam birtokba is vett keserüvizes ingat- gatlanokat, amelyeken én már kutakat is ásattam, nekik hátam mögött mégegyszer adják el, s mikor igy sikerült a jámbor gazdák által a Palotai Testvérek részére a már egyszer nekem eladott földeket mégegyszer eladatni, beültek a telekkönyvbe s az én általam körülhatárolt parczellákat s az én általam ásott kutakat birtokba vették. Müveit nyugati jogállamban már ezért a cselekedetért börtönben ülnének a Palotai Testvérek, de nálunk még csak nyomozati stádiumban van az a bünügy, amit emiatt ellenük s a kocsi gazdák ellen a komáromi ügyészségnél csalás és okirathamisitás miatt indítottam. De még ez semmi ; üzletbarátaim, feleim nálam megtekinthető tömeges értesítéseimből s a hozzám jutott hírekből, valamint a „Füszerkereskedők Lapjáénak november 11-iki közleményéből megdöbbenésemre arról értesülök, hogy a kocsi határban elkövetett orvmerényletet a Palotai Testvérek gonosz furfanggal át akarják játszani a szomszédos Ig- mánd község határában levő régi Igmándi keserűvízforrásaimra is. Ugyanis, ámbár az újonnan felfedezett kocsi keserüviznek per abszolúte semmi köze az igmándi, regi üzemben levő szomszéd községbeli keserü- vizhez, mégis azon a czimen, hogy Kocs község Igmánd községgel határos, ügynökeik és a sajtó- közlemények a kocsi határban fekvő összes földeim ellen elkövetett alattomos merényletet úgy tüntetik fel ország-világ előtt, mintha ez a csaláson és okirathamisitáson alapuló kettős eladás valamiképpen az Igmándi keserüvizre is vonatkoznék, nyilván azon bűnös és ravasz czélzattal.hogy a kocsi határral szomszédos igmándi keserüvize- met a kocsi határbeli dolgok hamis színben való feltüntetésével elsajátítsák, vevőimet tőlem eltántorítsák, az Igmándi keserüviz hírnevét a bitorolni szándékolt kocsi viz javára elhódítsák, ekként igmándi keserüvizvállalatomat tönkre tegyék, s végül engem arra kényszerítsenek, hogy kegyelemre potomáron nekik adjam át régi igmándi keserüviz-forrásaimat. Látott-e, hallott-e a t. ez. ennél gonoszabb manővert az üzleti világ történetében ? Hát miben különbözik a Palotai Testvérek eljárása a középkori rablólovagok gonoszságától, akik váraikból lecsaptak az ártatlan utasra s mindenéből kifosztották ? Semmiben ! Eme modern üzleti brigantik eljárása mind ennél gonoszabb, mert egyrészt visszaélnek a modern jogrendszer fogyatékosságaival, másrészt erő helyett a hátmögötti alattomos furfanghoz s az üzleti világ megtévesztéséhez folyamodnak. Én bízvást hiszem, hogy régi összeköttetéseim visszautasítják azt, hogy apai örököm, egész életem fáradságának a gyümölcse eme kapzsi aknamunkások martalékává legyen. Én bízom abban, hogy van még törvény a világon s az igazság, a tulajdon szentsége s az üzleti tisztesség fegyvereivel a kezemben győzelmesen visszaverem a vállalatom ellen intézett orvmerényletet. De addig is felvilágositok mindenkit, hogy a Palotai Testvérek kocsi határbeli merényletének a világon semmi köze a szomszéd Igmánd község határában fekvő régi keserüviz-vállalatomhoz, amely természetesen régtől fogva telekkönyvileg is a nevemen van s Igmándi keserüvizemet éppen úgy szállitom tovább is zavartalanul, mint eddig, miután a kocsi határbeli dolgoknak az Igmándi keserüvizhez egyáltalán semmi köze. Kérem ezen tényállásnak addig is szives tudomásul vételét, amig ezen üzletembereknek csúfolt kapzsi aknamunkásokkal a bíróság utján végzek. Ezen értesítést nyilatkozat alakjában több fővárosi lap nyilterében is közöltem. Tiszteletlel Schmidthauer Lajos komáromi gyógyszerész, az „IgmáBdi“ keserüvizforrások tulajdonosa. Schmidthauer Lajos gyógyszerész nem lett öngyilkos. Pert indított a Palotai testvérek ellen. És elküldte a rettentő a vádat a szélrózsa minden irányába: — „Modern üzleti brigantik . . ./“ Csekélység! Elkeseredett hangok. Szakiparunk egyik kiváló tagja a következőleg jellemzi hozzánk intézett soraiban a vállalat üzelmeit: Valóban ázsiai állapotokat, a legsötétebb Afrikában meg nem történhető tényeket varázsol elő a Kristály-vállalat Budapesten. A vendéglős ipar tisztességes munkásait detektívekkel ellenőriztetik és jaj annak, ki valamit vét a felsőbb parancs ellen, hogy más vizet is ad kivételes esetekben vendégeinek. Mint a saskeselyü, ragadozó karmaival, leüt áldozatára, úgy a Kristály is azonnal megragadja a pillanatot és a legmerészebb hangú fenyegetést, üg/védi felszólitót és pert akaszt az ártatlan nyakába. A per folyama alatt az igazát védő alperes meg sem mukkanhat. Ott Po- lonyi Dezső a felperest védő ügyvéd és a tárgyalás menete elferdített tényeken alapuló erőszakosság. Alperes szava semmi. Tanúi nem kihallgathatok. Nyomós igazságai süket fülekre találnak és nem elég, hogy gúnyos iskoláztatásban van része, még ki is nevetik az igy kijátszott feleiket. Az ámulat fogja el az embert. Hát Budapesten a jogállamban, a „jog, igazság“ korszakában ilyen is lehetséges ? Nézzünk szembe a Kristály-vállalattal. Meglátjuk ki lesz erősebb. Ő, aki áruját el akarja adni jó pénzért, vagy mi akik megvesszük tőle. Mi nélküle megélhetünk, ő nélkülünk nem. Ha nem hagy fel ő kelme az erőszakossággal, úgy tömörüljünk zászlónk alá és húzzuk meg a vészharangot. * íme ezekben foglaltuk össze bizonyítékainkat. Azt hisszük a sajtóper eldőlt, tárgyalás nélkül ! A nagy közönség e per fölött már egész világosan, minden habozás nélkül — ítélhet!
