Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-03-05 / 5. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. márczius 5 A mélyen tisztelt vendéglős uraknak közvetlen szállít W asztalnemüeket, törülközőket, törlőruhákat, pinczérkendőket, vászonárukat, sifonokat, ágyhuzatokat, paplanokat, lepedőket, matraczokat valamint teljes vászon és fehérnemű berendezéseket a hírneves WEISZ és H E IIY1 L E R-féle pozsonyi ipartelep. Árjegyzékek, költségvetések és minták bérmentve küldetnek. Utánvételes megrendeléseknél 2°/o engedmény Mintaszerűn éltél teljes életedben, Méltó törzse voltál annak a családnak, Mely annyi derék, jó, nemes és hű fiat, Adott e szeretett, imádott hazának. Fogalom nevetek e szép fővárosban, A minta — hazafi és polgár fogalma, Nincs olyan Maloschik egy se a családban, Aki köztünk ismert s köztiszelt ne volna. Szeretett Isten is, nemes munkásságod Végtelen irgalma meg is jutalmazta, Munkád gyümölcséül adott hosszú éltet És vagyonodat is meggyarapitotta, Kiemelt a sorból és ide helyezett, Nemes például a polgárok élére Akik most köszöntnek igaz szeretettel, Kívánva minden jót Isten szent nevébe! * S ama testületnek, mely nemes tagjául Büszkén és örömmel vall mindenkor téged, Az óhaja, vágya, hogy neked kínálja Egyik legszebb tisztét: az alelnökséget. A vendéglős ipart szolgáltad sokáig, Híven, becsülettel s minden nemes tetted E szakhoz fűződik, ebben a munkában Vonult el hatvan év küzdelme feletted. * Adja ég, hosszú kor aranyozza élted S légy még soká disze a vendéglősségnek ! Maloschik Rntal ünneplése. — Hatvanadik születésnapján. — Kezdjük egy megkapó egyszerű történeten : Egy serdülő kis fiúcskának kezébe ad az édesatyja hat forintot, jóformán a mesebeli tarisznyát a hamuba sült pogácsával, bucsu- csókot lehel a homlokára és elbocsájtja a nagyvilágba, hogy menjen vándorolni, küzdjön meg a sors viharaival és igyekezzék idővel derék emberré lenni. A kis fiú eltévedt egy paradicsomi földre, a tejjel mézzel folyó szép Magyarországba. Itt mi lesz, mi nem lesz, a favágáshoz gyönge, beáll egy kis vendéglőbe egy iczi-piczi kis pinczérnek. Sürög, forog, szorgalmaskodik, serényen hordja a habzó sört és a fröcscsöt, zsebre rakosgatja a garaskákat, mig fölötte hömpölyög az idők árja . . . Éppen vagy ötven esztendeje ennek a történetnek. És ma ez a kis egykori pinczérfiucska deresedé hajjal, mint tiszteletet parancsoló hatvanéves fővárosi polgár, többszörös háztulajdonos, dús vagyonú és köztisztelt férfiú ott ül a magyar vendéglős-világ két legkitűnőbb alakja, Gundel János és Glück Frigyes közt, diszesen terített asztal mellett. Az asztalon ezüst billikom, melyet az ő tiszteletére1 készíttettek a magyar vendéglős-világ legelőkelőbb tagjai, tisztelő barátai. Fölemelkednek a szónokok szépen sorban, rendben és poharat emelvén az ünnepelt egészségére, felsorolják az ő érdemeit és kívánnak néki még hosszu-hosszu életet, kérve az Urat, hogy hallgassa meg imáikat. Müller Antalnak a Semmehveis-utczai vendéglőjében volt ez a pazar fényes születésnapi ünnepség, melyet Maloschik Antal tiszteletére rendeztek, aki február 25-ikén töltötte be szorgalmas munkában és közbecsü- lésben eltöltött életének hatvanadik esztendejét. Maloschik évtizedeken keresztül a legnép-’' szierübb vendéglősök egyike volt a főváros- j ban. Csak nem rég vonult nyugalomba az öreg ur, átadva Népszinház-utczai vendéglőjét egyik öcscsének, Ferencznek, virágzó borkereskedését pedig sógorának Rumpa Ferencznek. Az egész Maloschik-család különben nevezetes ,a vendéglős-iparban. Köztük az öreg ur a törzs, aki páratlan szorgalmával kartársainak szeretetét, tiszteletét és becsülését vívta ki. Most, hogy elközelgett életének hatvanadik évfordulója, barátai azzal akarták leróni az ő munkás élete iránt való elismerésüket, hogy ünnepet szenteltek születése napjáank. A vendéglősök már korábban egy gyönyörű müvü ezüst serleget készíttettek számára, melybe a következőket vésették be: «Maloschik Antalnak hatvanadik születésnapja alkalmából barátai és tisztelői. Budapest, 1907. február 23.» Február hó 25-ikén az országos kaszinó vendéglőjének egyik pompásan földiszitett külön termében tartották meg a tiszteletére íadott lakomát. A lakomára, mely este fél 9 órakor vette kezdetét, az ünnepelt arczképével ellátott művészi kivitelű meghívókkal hívták össze a vendéglős-világ jeleseit. Ott voltak Gundel János, Glück Frigyes, Stadler Károly, Glück Erős, Francois Lajos, Kommer Ferencz, Petánovits József, Pelzmann Ferencz, Brückner József, Dömötör Sándor, Rajágh Lajos, Salacz Nándor, Fischer Miksa, Párizs Vilmos, Kriszt Károly, Horváth Nándor, Müller Antal, Blaska István, Kamarás Mihály, Fürst Tivadar, Schnell József, Wilburger Károly, Lippert János, Krajcsovits Rezső, Ehm János, Hack István, Leheti István, Horváth Dániel, Putnoki István, Aich János, Hölle Márton, Palády László, Kutassy Imre, dr. Solti Ödön, Popper Miklós, a sajtó képviseletében Bartha Béla, F. Kiss Lajos és Ihász György, lapunk felelős szerkesztője. Az első felköszöntőt Gundel János mondta az ünnepeltre és átadta az ezüst serleget, amelyet az ünnepelt mélyen meghatva fogadott. Majd Glück Frigyes tartott gyönyörű beszédet és ezután megindult a pohárköszöntők szakadatlan árja. Petá- inovits József, Lippert Lajos, Barta Béla, dr. Solti Ödön, Poppel Miklós, F. Kiss Lajos, Francois Lajos, Ihász György tartottak lelkes szónoklatokat, miket az ünnepelt imeghatva köszönt meg. Érdekes volt mikor Gundel János második szónoklatában felolvasta Maloschik Antalnak azt az alapitványlevelét, amelyben ez ünnepség alkalmával Maloschik tizenkétezer korona alapítványt helyez le, az elszegényedett vendéglősök özvegyeinek és árváinak segélyezésére. Az alapitvány-levél még úgy intézkedik, hogy ez összeg kamatait évenkint az ipartársulat osztja ki azok között, akiket segélyezésre legérdemesebbnek talál. Ihász György, lapunk felelős szerkesztője emelkedett szónoklatban emlékezett meg az ünnepelt nejéről, Maloschik Antalné úrnőről, poharat ürítve egészségére. A megható, szép ünnepély sokáig emlékezetében marad mindazoknak, akik azon resztvettek. Meg kell dicsérnünk Müller Antalt is, az országos kaszinó derék vendéglősét, aki (ugyancsak kitett magáért. Kitűnő borokat adott és pompás konyhájával valóban remekelt. A lakoma étrendje a következő volt: Consommé en Tasse, Supréme de Schille Ar- ichiduc, Filets de Boeuf Parisienne, Cha- pon á la Broche, Saladé Espagnole, Bombe Antoine, Fromage, Ananas au Kirsch. Zenepör a „Kató“ miatt. Megint felsült egy zenekiadó czég. A vendéglősök és kávésok ellen az utóbbi években egyes élelmes spekulánsok furcsa trükköt találtak ki, hogy megzsarolhassák őket. Egyes zenekiadók port inditottak kávésok és vendéglősök ellen, hogy üzleteikben a czigányok olyan zenedarabokat adnak elő, melyet a szerzői jog véd és követelték, hogy az eljátszott dalokért fizessék meg az előadási jogot. Valami meghibbant jogász elméből pattanhatott ki az első gondolat, hogy mint a színdarab után, a nóta után is lehet pénzt kirevolverezni és igy ügyvédi költségeket szerezni. És csürt- csavart okoskodással beadott keresetlevelekben akarták bizonyítani, hogy egy ismert dal lejátszása is szerzői jogbitorlást képez. Ha a bíróság ennek az okoskodásnak helyt adott volna, hát előállhatott volna az az eset, hogy pl. a „körösi lány“ vagy a „kutya-kutya tarka“ szerzője fülön csípi a suszterinast az utczán, amiért a szerzői jog megváltása nélkül fütyörészte. Majdnem olyan az a per is, amelyről a bírói ítéletet alább közöljük. Az ítéletet dr. Magyar Nándor ügyvéd ur volt szives közlés végett rendelkezésünkre bocsájtani, aki sok tudással és dicséretes eredménnyel védte az alperest, hogy a vendéglősök és kávésok tudomást szerezzenek rőla, őrizzék meg és hasonló esetekben szolgáljon nekik védelmül és bizonyítékul. Az egész per nevetséges. Egy is„Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FRANK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű is épület-diszitmény^k gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek] részére.
