Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-12-20 / 24. szám
XXIII-ik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1907. deczember 20 f // ■■ („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZEREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapest; kávéház; segédek egylete*, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-<egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és'az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek O’ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Xl Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-ép és 2f,-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. II Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ || Évnegyedre . . 3 „ | Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség es kiadóhivatal: VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ík szám Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Karácsonyi kép. Leszállt a szent karácsony este! A földön néma csend honol, Üres a falu kis korcsmája Egy kurjantás sincs ma sehol. Néma, kihalt a falu, város, Csak a zsolozsma hangzik el . . . Ki-ki meleg családi körben: Ma szent karácsonyt ünnepel! Kávéházakban, vendéglőkben Elült a köznapi zsivaj. A vig, a lármás vendégsereg Ma csendes otthonában van. Szinház, dalcsarnok, minden zárva A hegedű sutban hever, Czigány, grizett, dévaj bohém nép: Ma szent karácsonyt ünnepel! A gyári gépek mind megállnak S az, aki egész éven át Dolgozik is bár szüntelenül, Most fölkeresi otthonát. A bányamunkás, a sirásó, Egy pillanatra megpihen, Mert hisz a szegény favágó is Ma szent karácsonyt ünnepel! Csak ott, csak ott a vendéglőben Mely oly kihalt és néma lett, Ott szolgál ki egy árva pinczér Busongó agglegényeket. Lehorgasztott fővel tűnődik, Tudj’ ég, hogy merre gondol el: Tán arra, hogy a lánczravert is Ma szent karácsonyt ünnepel! Elbóbiskolgat ott magába, Majd néha föl, föl zörrenik, Ha a busongó agglegények A poharat megzörgetik. Tűnődve hozza az üveg bort: Hogy im hány könycsepp gördül el Mig sok millió boldog ember Ma szent karácsonyt ünnepel! Vendéglősök ébredése. Irta: GUNDEL JÁNOS. Ipartársulatunk elnöksége évtizedek óta mindig azt hangoztatta szóban és Írásban, hogy mennyire hasznos és dicső dolog lenne az, ha a vendéglősök mind egy táborba sereglenének s valamennyien egy zászló alá tartozva, egy közös czélért küzdenének, mert a tapasztalat bizonyítja, hogy az erők szétforgácsolása mellett nem lehet eredményeket elérni. A széttagoltság szakmánk gyöngeségének, tehetetlenségének bizonyítéka és legfőbb baja. Gyenge haderővel nem lehet győzelmet aratni. Mennyivel hatásosabb lett volna az ipartársulat fellépése minden előfordult esetben, ha mindenek tudják, hogy egy hatalmas, a közügyek terén is számottevő tábor áll mögötte. Sajnos, szavunk mindig a pusztába kiáltott szó maradt. Sem buzdítással, sem meggyőző érvekkel nem lehetett a megrögzött közönyt megtörni s egyedül ez volt oka annak, hogy iparunk érdekében kifejtett erőlködésünk nem bizonyult eléggé hatásosnak és a legtöbb esetben nem vezetett az óhajtott sikerhez. Soká kellett várnunk, sok türelmet kellett tanúsítanunk, még a közöny végre megmozdult. De nem csüggedtünk, ellenkezőleg, kitartottunk, mert hittük, hogy az idő mindent megérlel és beválik a régi közmondás: „Saját kárán tanul a magyar!“ A sok károsodás, a sok igazságtalanság, végre — ugylátszik — sorompóba szólítja kartársainkat. Legalább azt lehet következtetni abból az életrevaló mozgalomból, mely most már az ő körükben, tehát a legtermészetesebb alapon indult meg. Fellobbant tehát a tűz, melyet hosszú időn át hiába élesztgettünk. A vendéglősöknek egy lelkes csoportja gyújtotta fel és a borzongató novemberi időben kellemes meleget adott a lelkekbe és egy jobb jövővel biztat. Az az indítvány, mely ipartársulatunkhoz érkezett, azt kívánja, hogy simítsuk el a kicsinyes okokból táplálkozó ellentéteket és gyűjtsük egybe a vendéglősöket. Azt hisszük, nem kell bizonyítanunk, hogy mi örömmel fogunk hozzá e munkához, midőn régi tervünk megvalósítására, vágyaink beteljesedésére nyílik kilátásunk. Az indítvány lényege az, hogy szólítsuk fel a másik két testvér-ipar- társulatot, csatlakoznának ipartársulatunkhoz, mert az egybeolvadás egyszerre óriási erkölcsi erőt adna testületünknek. Senki — aki józan belátással bir — nem vonhatja kétségbe ezen állítás igazságát. Mi pedig felismerve e kérdés nagy horderejét, teljes készséggel állunk annak szolgálatába és minden erőnkkel rajta leszünk, hogy a megindult mozgalom minden ellenáramlattaí szemben diadalra jusson. Éppen azért a hivatalos utón már megtett kezdeményező lépéseken kívül azzal a szózattal fordulunk t. kartársainkhoz : legyen minden kartársunk lelkes apostola a megindult mozgalomnak, mely most már a népszerűség jellegével megizmosodva, a rideg közöny csöndjéből tört elő. Rajta hát! Rakjátok a tüzet, mert a szalmaláng hamar elalszik s a pernyét elfujja a hideg téli szél. FANDA ÁGOSTON HRLRSZME5TER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Elsó budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti föelárusitója
