Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-09-20 / 18. szám
1907. szeptember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 CONSUM” PINCZEREK RESZVENYTARSASAGA Kávésok, vendéglősök és pinczérek bevásárlási helye. BUDAPESTEN VII KFRTFS7-II AB Saját szipkagyárában mindennemű csinos kivitelű, jó minő DUtiHrcoicn, VII., ^Lnitot-U. H-O. ségü szivarszipkák készülnek, kivánságra czégnyomással Saját gyártmányú szivarkahüvelyek nagy választékban. Állandóan raktáron: „CONSUM“ svéd gyújtó, azonkívül minden más fajta gyufa is: kréták táblák, szivacsok, fogvájók, gyertyák, kénlap, fémtisztitó szerek és tekeasztal-kellekek legnagyobb választéka. Játékkártya gyár raktara Árjegyzék ingyen és bérmentve. Telefon-szám 80—14* Szózat a magyar vendéglősökhöz, legújabb pártütés ellen. Mi történt Szabadkán ? Egyes szerepelni vágyó egyének egy uj országos szövetséget akarnak Alkotni a már meglevő szövetségünk ellen. A vendéglősipar megrontására törekesznek. Hasson oda az ipartársulat, hogy a belügyminiszter ne hagyja jóvá az e czimen beadott alapszabálytervezetet, a vendéglősök pedij utasítsák vissza ezt a legújabb aknamunkát, mert a már szépen virágzó vendéglősipar teljes szétzüllésére vezetne. Aggodalommal és fájó szívvel nézhetjük mi, magyar vendéglősök hogy egyes névtelen emberek, szereplési viszketegük kielégítésére, immár a legcsunyább aknamunkát folytatják a saját védelmére egyesült magyar vendéglősipar szétbontására és külön táborokra való szakadására. Nem elég, hogy egyes emberek saját önös czéljaik sikeres kivitelére kitalálták azt a fonák és képtelen megkülömbözte- tést, hogy a „kis11-vendéglős más fogalom alá tartozik, mint a „nagy“-vendéglős, holott egy iparágat űznek és semmiképpen sincs meg köztük az a külömbség még halvány árnyékában sem, ami megvan más iparágakban a kis és nagyiparos közt. Ekkép lehetne „külömböztetni“ a végle- tegik és meglehetne allapitani harmincz- negyven fokozatot a vendéglősök között. Hová vezetne ez ? A vendéglősipar teljes szétzüllésére. E lapok hasábjain többször felszólaltunk már e csúnya aknamunka ellen. Jól tudtuk, hogy ez a „kis“ czim csak ürügy egyes szerepelni vágyó emberek számára, akikben még csak a szellemi, vagyoni és erkölcsi garanczia sincs meg arra, hogy egy nagy vendéglős testület vezetői lehessenek. Mert pl. maga az „elnök“ Janura Károly is teljesen vagyontalan ember, sőt még vendéglője sincs és nem is vendéglős. Hogy pedig nem a vendéglősök mostoha helyzete izgatja, hanem egész más érdekek, azt nem mi mondjuk, hanem tettei, spe- kulácziói, mert a vendéglősöknek örökké külömböző gyárakat akar gründolni. Nemrég vallott csúnya kudarczot egy tervezett jéggyárával, most pedig szikvizgyárat és sörgyárat akar alapítani. Azt hisszük a vendéglősöknek más kell érdekeik védelmére, mint szikvizgyár. És azzal még nem mentette meg őket Janura Károly, ha szikvizgyárat alapit nekik. Hisz szikvizgyáruk van is. Alapos tehát a következtetés, hogy nem a vendéglősöknek kell a szikvizgyár, hanem Janura Károly- nak. Bizonyára nem Gundel Jánost szánta a gyár élére jól dotált vezérigazgatónak! Látható ebből, hogy nem a kisvendég- lősok érdeke, hogy ők külön csoportosuljanak „kis“ czégér alatt, hanem azoknak, akik őket spekulácziókra felakarják használni. Ez oly világos, mint a kétszer-kettő négy! Ez pedig bűn és vétek, mert hiszen isteni igazság, hogy egyesülésben rejlik az erő. Ha valamit kiakarunk küzdeni, egyesült erővel, imponálólag kell fellépnünk. A szétvonás, a pártütés országokat gyilkolt meg. Magyarország négyszázados szolgasággal bünhődte meg, hogy valamikor kétfelé szakadva gyülésezett sorsa felett, Zápo- lyával Fehérváron, a stíriai herczeggel Pozsonyban. Aggódva néztük, hogy egyes névtelen emberek országos szövetségünk közgyűlései ellen pártot ütöttek és már másodízben, most Szabadkán bontották ki a gyűlölt ség, pártütés és szertevon ás zászlaját a pécsi országos közgyűléssel szemben. I De eddig még a pártütést bizonyos ürügyek alatt szították. Eddig azt mondták a „kis“-vendéglősöket szervezik. Most már Szabadkán ledobták magukról az álarczot is. Nem használják a „kis“ elnevezést, hanem, mint ahogy a pártütők szokták, a tábor megtévesztésére ugyanazt a zászlót tűzték ki, ugyanazt a czimet vették fel, vakmerő szemérmetlenséggel. A szabadkai gyülésezők kimondták, hogy megalakítják a „Vendéglősök és korcsmáro- sok országos szövetségét. Magyarországon még egy skatulya gyufát sem szabad ugyanazzal a czimmel ellátni, amelylyel már egy másik gyártmány ellátva van. A törvény tisztességtelen versenynek minősiti és a köztudat elitéli, megveti az ilyen szédelgést. És kik ’ csinálták meg ezt a legújabb trükköt Szabadkán? Egy pár félre vezetett vendéglős. De különben pedig jellemző, hogy gyűlés vezetők, szónokok, indítványozók csupa fiskálisok voltak. Mit nem csinál meg egy fiskális jó pénzért? Mit törődik azzal a szabadkai dr Plesz- kovits Lukács ügyvéd, hogy amikor ezekben az aknamunkákban részt vesz, egy régi, meglevő, eredményesen működő, tekintélyes nagy szövetség alapjainak ássa a sírját? Neki az a fő, hogy széleskörű ismeretségre és igy jövedelmező klientúrára tegyen szert. Nekünk az nem imponálhat, ha Ples~- kovits ügyvéd megvédi fanuráék aknamunkáját, mert hisz ügyvédi munkadijért megvédheti a legelvetemültebb gaz rablógyilkost is. Ellenben a saját érdekünk szólít sürgősen csatasorba, hogy fojtsuk el a pártütést és mentsük meg a szétzüllés veszedelmétől a magyar vendéglősipart. Lépjen tehát akczióba az ipartársulat és járjon közbe a belügyminiszternél, ne hagyja jóvá ennek a szövetségnek a létesülését, mely régi érdemes országos szövetségünk ellen, a vendéglősipar egységének megbontására tör, ízléstelen módon és fonák utakon. A vendéglősök pedig ragaszkodjanak rendületlenül az anyaipartársulathoz és fennálló országos szövetségükhöz. A pártütők csábításait utasítsák erélyesen, undorodva vissza. Jusson eszükbe mindig, hogy valamikor a pozsonyi és fehérvári pártütést Magyar- ország négyszázados rettentő szenvedéssel és szolgasággal sínylette meg! Bojkott a „Vendéglősök Lapja“ ellen. jaaajjj de fáj! Szabadkán Januráék fogtak egy fiskálist dr. Pleszkovits Lukácsot. Ez a derék fiskális szónokolt, indítványozott mindent a világon, ami csak a keze ügyébe került. Miért ne? Mit fájjon az ő fejének az, hogy vájjon nincs e ártalmára egy nagy vendéglőstestületnek, ha tisztességes ügyvédi munkadijért egy s más ügy vitelére vállalkozik. így történt, hogy Szabadkán azt is , indítványozta, hogy a „Vendéglősök Lapját“ bojkottálni kell. Az ő „érdemes“ működésűket „roszindulatulag“ támadja és ezért nem tartja cziméhez méltónak és ki mondja rá a bojkottot — Janura Károly rögtön megszavazta. Csak egy a baj, hogy ezt a szabadkai gombát nem volt kinek beadni. Mert a szabadkai vendéglősöket csupa fiskálisok képezték, azok pedig külömben se fizettek elő soha lapunkra. Szabadkára lapunk nem is igen járt. a vidék közönsége pedig nem értesülhetett róla, mert ez a kis szabadkai pikantéria ellenünk a „Fogadódban jelent meg. így aztán senki se tudja, mert hisz a „Fogadó“, amely ellenünk a bojkottra izgat, — bojkott alatt áll. Nagy pechje szegénynek, hogy senki se olvassa! így tehát egyetlen ember lesz, aki hűségesen betartja a bojkottot, ez Janura Károly! Végre is jól teszi! Tizenkét korona sok pénz egy előfizetésért! Soha se fizetett elő! Tehát csak következetes! Hazánk közgazdasága terén észlelt újabb társulási irányokról és azoknak gazdasági életünk fejlődésére kiható fontosságáról. A birtok megvételébe befektetett tőkét p gazdaságból nem kell kivonnia a gazdálkodónak. A kölcsönvett tőkét munkakedvvel és szakértelemmel az állami birtokok beható művelésének mintájára gazdasága körében annak terjedelmében, arányában tetszése szerint eredményesitheti, hasznára fordíthatja. A nagy arányokat öltő kivándorlás kell hogy foglalkoztassa az állami hatalmat is. A kivándorlás évről-évre nagyobb számú munkaerőt von el azon áldásos munkától, mely a természetet a gazdálkodó szándékának szolgálatba állítására — a nemzet közgazdaság megteremtésének munkaadó és munkás együttes közreműködésével — meghódítani igyekszik. Nagy földbirtokok parczellázásá- val, műveletlen és lakatlan puszták, (erdőségek betelepítésével művelés alá vételével, munkásházak, munkásotthonok és munkás- menhelyek létesítésével igyekeznek a munkaerőt lekötni és igy lekötve munkálkodása révén biztos keresethez jutván az ország közgazdaságának fejlesztésében tevékeny részt vesz. Mindenesetre ajánlatos volna |és a szegényebb népben nagyobb izalmat gerjesztene, ha az eladás alatt álló nagyobb földbirtokokat, földterületeket a fentemlitett okból az állam vásárolná meg és mint kisebb nagyobb területű járadék birtokokat osztaná ki. A telepítettek a föld vételárát nem egy-
