Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-20 / 2. szám
XXIIl-ik évfolyam. 2. szám. Budapest, 1907. január 20. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY, „Az első magy. érsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéház; segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek (P3T HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. II Félévre . . . . G kor. J Háromnegyedévre í) „ || Évnegyedre . . 3 „ jj Laptulajdonos és felelős szerkesztő: j IHÁSZ GYÖRGY. ! i Szerkesztőség es kiadóhivatal: VII., kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide íntézendők. vendéglősipar s a társadalmi átalakulás. Nagy kérdések izgatják a nemzetet, nagy szándékokkal vajúdnak államférfiaink; de a forrongásból mi sem tud kialakulni. ígéret, várakozás, ebből áll a jelenünk ; közéletünkre szürkeség, jö- vőnkre köd borul. Ebben a gyötrő bizonytalanságban csak egy jelenség ölt mind határozottabb alakot s ez a társadalom osztályainak szervezkedése. Munkaadók és munkások, kereskedők és iparosok, gazdák és hivatalnokok, mind tömörülnek, hogy egyesült erővel védjék meg magukat és érdekeiket. És szervezkedésük nem homályosan látott czélra történik, hanem nagyon is éles világításban áll előttük haladásuk iránypontja. Mindegyik jólétének fokozására s ezzel erkölcsi tekintélyének emelésére törekszik. A munkaadók, a tőkések, ellensztrájkra szövetkeznek; a munkások több fizetést, kevesebb munkaidőt és politikai jogokat követelnek. A társadalom ez átalános, összetorlódó áradatában lápokként úsznak az egyes osztályok specziális törekvései. A munkaadók sem, a munkások sem képeznek egyöntetű tömeget, hanem mozaikként áll össze a legkülönfélébb érdekcsoportokból foglalkozás, nem, faj s nem ritkán vallás szerint; ámde mindegyik anyagi helyzetének a javítására iparkodik a leg- vehemensebben. Legszerényebbek közöttük a mezőgazdák, akik egyesületükkel immár behálózták az országot s száz meg száz szövetkazetet alapítottak hitelük növelésére s a fogyasztás olcsóbbá tételére. A hivatalnokok is nagy lépést tettek s immár hatalmas fogyasztási és kölcsönző szövetkezeteik vannak. Az iparosoknál már sem ily kedvező a kép. A szándék és a biztatás náluk sem hiányzik, de a széthúzás sem hiányzik, de a széthúzás miatt nehezen tud közöttük testet ölteni az eszme; alig van néhány életerős termelő- és fogyasztó-szövetkezetük. A kereskedők országos szervezkedése csak az imént történt meg s a szövetkezeti eszme is csak most merült fel náluk a borkereskedők között. A munkások politikai czéljaikra erős szervezettel rendelkeznek, de a szövetkezet terén alig vannak túl a betegsegélyezésen, egyedül rokkant- és nyugdíjintézetük van imponáló alapon. Házépítő szövetkezetük a kapzsi spekuláczió miatt meghiúsultnak tekinthető. Mindebből látható, hogy a szövetkezeti élet, különösen az iparos-osztályban, nálunk vajmi elmaradott a külfölddel szemben. Igaz, hogy ott, különösen Angliában, maguk a municzipiumok fáradoznak a szövetkezetek létesítésén, egyrészt, hogy polgáraik terhét csökkentsék, másrészt, hogy a maguk jövedelmét gyarapítsák. A mi városaink a bürokratikus vas- kalaposság és lelketlenség miatt még nem jutottak idáig, itt a közjövedelmek emelésére csak egy eszközt is mernek, az adócsavart. Ez már-már annyira szorongat bennünket, hogy a nyelvünket öltöget- jük, éppen ezért, hazánkban szükségesebb, mint bárhol, hogy nehéz helyzetünkön összetartással, szövetkezéssel segítsünk, máskülönben összeros- kádunk s elhárithatatlanul bekövetkezik népünk szétzüllése. A viszonyok súlya különösen minket, vendéglősöket nyom s mégis mi vagyunk azok, akik a szövetkezés terén legelmaradottabbak vagyunk iparostársaink között: Mozgalmaink élettelenek, az életnek mit sem adnak s attól mit sem vesznek. Gyülekezeteink alig emelkednek felül a barátságos lakmározások színvonalán ; társulati működésűnk pedig merőben gépies s néhány szaktársunk kényének bélyegét viseli magán. Eszmékkel nem szolgálnak, előrelátást, a jövőbe pillantást nem tanúsítanak. Ennek nagy kárát valljuk majd mi, de leginkább utódaink ; mert kétségtelen, hogy a társadalom nagy és mathematikai pontossággal bekövetkező átalakulása teljesen megváltoztatja a mi iparunk kereteit. Hogy a változás ne lepjen meg bennünket készületlenül, elmélkednünk kellene, hogy a társadalmi fejlődés sodra mely irányban mutatkozik. Ez mai napság az iparnál a munkafelosztásban nyilvánul, ami az egyetemes termelésre vonatkoztatva a köz- gazdasági deczentralizácziónak felel meg. FANDA ÁGOSTON hmSSsto — BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.
