Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-05-05 / 9. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. május 5. talajával a legridegebb és leghangtalanabb zord tájak egyike volt. Pedig ellenkezőleg. A legbarátságosabb és legvidámabb élet lakott itt. A csikágói bennszülött urak egypár törzsfönök és kaczika, még jó bo- hém-vérü mágnás is akad köztük, olyan patriárkális életet honosítottak meg itt, hogy bárki méltán megirigyelheti. Délután ott szürcsölgetik a feketéjüket, a kávéjukat, a Lónyai-ban és Riviérában, este ott iszogatják a zamatos zöld szilványit meg az obiigát fröcscsöt a „Putzer“-ban és a „Gerber“-ben, vidám anekdoták mellett. Éjszaka zenétől, kaczajtól hangos hosszában az Aréna-ut és meleg barátságos tanyák lámpa fénye szűrődik az éjbe. A „Putzer“ és a „Gerber“ vendéglőkben igen vig zajos élet folyik. A „Putzer“ vendéglőjét Musnyák Károly, a közszeretett kedves, nyájas házi gazda vezeti. A vendéglő főpinczére pedig sógora Putzer Ferencz, aki maga is igen ügyes és kiváló szakember. Igen népszerű kedvelt pinczérek Bors Mihály és Lovay. A kitűnő konyhát a házi gazda bájos leánya Musnyák Adél vezeti. Gerber vendéglős is nagy látogatottságnak és népszerűségnek örvend. Mindkét vendéglő kitűnő konyhát és pompás borokat tart. A „Lányai“ kávéház nemrég igen népszerű gazdát cserélt, Oskola József és Re'my Zsigmond személyében, akik régi, jónevü emberek a szakiparban. A „Csikágó“ egyik legszebb kávéháza még az ujjonnan megnyílt „Riviera“, melynek derék tulajdonosa igen sokat áldozott, hogy a modern kor igényeinek megfelelően rendezhesse be. A a pazar szép kávéháznak sok is a látogatója. A zenét most szabadkai Pege Károly kitűnő zenekara szolgáltatja. A kiszolgálás is mintaszerű, amit legjobban bizonyít az, hogy állandóan telve van. így vigan folyik az élet a barátságtalan zordnak képzelt örökké vidám „Csikágó“-ban, ahol a bennszülöttek a télből is egy darab tavaszt csináltak. Részeg emberek alkonya. A derék jó pesti korhelyekre, korcsmákból kidülöngő részeg emberekre, akik eddig nyugodtan botorkáltak az éj sötétében, méregették az ut- czát egyik oldalától a másikig, ugyancsak szomorú idők következtek. Most már nem lehet poharakat földhöz verni, fölösleges spricczereket lenyelegetni, korcsmaasztalt veregetni, sikoltozni, hujjogatni. Leáldozott a Hajmási Pétereknek is, a bicska meg pláne kikerül teljesen a szürke korcsmái forgalomból. Mert a főkapitány szigorú rendeletet adott ki, hogy a részeg embernek nem szabad italt adni, a garázdálkodást nem szabad tűrni. A berúgott embert, mint egy arkangyal csípi nyakon a sarki rendőr és viszi irgalmatlanul a dutyiba. Azonkívül a nyakába sóznak egy bonyodalmas kihágási eljárást is, ami viszont fölös pénzbe kerül. Ez a rendelet pedig abból az alkalomból kelt, hogy egy részeg csorda leszúrt a Szegényház-téren két gyanútlan hazatérő embert. A rendelet mindenesetre üdvös, csak azután a rend éber őrei ne éljenek vissza vele, ha véletlenül ők is betalálnak spricczerezni. Glück Frigyes jótékonysága. Glück Frigyes, vezérkarunk e derék, jószívűségben kifogyhatlan oszlopos tagja ismét szép tanu- jelét adta nemeskeblüségének. Ahol csak lehet, mindenütt segélyére siet a sorssujtot- takriak. Legutóbb a budapesti VIII. kér. általános közjótékonysági egyesületnek április hó 29-ikén rendezett estélyén tartott érdekes felolvasást a szakácsokról, a közjótékonyság szent jelében. Persze mondani sem kell, hogy nagyon szép hallgatóságot vonzott oda közkedvelt, népszerű, szimpátikus egyéniségével. A józsefváros előkelő közönsége már napok előtt lázas érdeklődéssel tekintett az estély elé és mondanunk sem kell, hogy az elöljáróság diszterme, ahol az estély végbe ment, zsúfolásig volt töltve hallgatósággal. Glück Frigyes zajos tapsokat és viharos óvácziókat aratott. A felolvasás után teát szervíroztak, majd czigány- zene mellett vidám táncz következett. A felszolgált ételek és italok a józsefvárosi hölgyek és urak közadakozásából került ki és a sorssujtott szegényeknek igen szép jövedelmet biztosított. A korcsmák vasárnapi szünetelése. Az első fecske már megjelent. Az idei évben született meg az első község, melynek korcsmái nem nyílnak mega mulatozók számára. A biharmegyei Tamásda község az, melynek képviselőtestülete határozatba hozta, hogy a korcsmák vasárnap szüneteljenek. A határozatot a belügyminiszter is megerősítette és igy Tamásda község korcsmáiból február óta nem hallatszik ki vasár- naponkint a vig kurjongatás, zeneszó és pohárcsengés, nem mulatozhatnak atamásdai legények. Ehhez a furcsa határozathoz, akármilyen helyesnek látszik is, némi szó fér, ha éppen vesszük. Mert a bölcs kupaktanácsnak ugyan egyrészt igaza van, mikor azzal indokolta a határozatot, hogy a falu legénysége nagyon rakonczátlan, duhaj természetű és igy a „vasárnapi ivások veszélyeztetik a közbiztonságot“, de másrészt elfelejtette, hogy a dolgos munkásnépnek ős idők óta hat napi verejtékes munka után csak egynapi pihenője van, a vasárnap, a mikor a fiatalságnak alkalma van egy kis vigalomra egybegyülni. Hisz a legény s leány alig várja, hogy ünneplő ruhába öltözhessen és elmehessen egyet tánczolni ott a csárda cserlombos félszere alatt. Egy régi szép ős szokás az, melynek hasznos voltát még a középkorban is fel tudták fogni, a mikor oly szigorúak voltak erkölcsök dolgában, hogy a pipázókat egyházi átokkal suj1 ották és a czéda lányt pöhölybe hempergetve állították ki fakalitkába a piaczi nép csúfjára. A szegény falusi népnek olyan a vasárnapi csárdabeli mulatozás, mint a nagy uraknak a bálozás, konczerte- zés és színházba járás. Az érdemes kupaktanács tehá\ kissé elhibbintotta a dolgot ezzel a drákói szigorú határozattal, amikor nem jutott eszébe, hogy a falu dolgos népének épp csak egy napja van a mulatósra,- a vasárnap. Hogy a legények egymás fejét beveregetik, az afféle ősi virtus, amit nem is kell nagyon zokon venni, mert azért nem igen esik kár senkiben sem. Két nap alatt kiheverik rendszerint, ritkán végződik szomorúbb eredménynyel és ez előfordul elvégre az egész világon. Az urak párbajoznak, a földmives legények bicskáz- nak. Ki-ki a maga módja szerint. Ezért kár becsukni a korcsmát, a mely épp oly szórakozása a falusi népnek, mint a villám- fénytől áradó báli termek az úri közönségnek. Itt fejlődik ki a szerelem is leginkább legény és leány között, itt van legtöbb alkalmuk összejönni, egyet tánczolni, ismerkedni, ezt tehát az ó-korba illő nevetséges okoskodással kár megakadályozni. Azt hisz- szük, maga a tamásdai képviselőtestület lesz az első, mely leghamarabb megfogja unni az unalmas vasárnapi korcsmái csendet. A magyar borok száz év előtt. A magyar föld borai, amelyek már a régi rómaiak előtt oly nagyrabecsültek voltak, a török háborúk izgalmai és nyomorúságai miatt lassan-las- san elfeledtettek s jókora idő kellett hozzá, amig ismét visszafoglalták méltó helyüket a yilág asztalán. Száz év előtt azonban már megint ismert és keresett volt. Érdekes statisztikai adatokat találunk Lichtenstern jegyzeteiben a régi időből. Szerinte a magyar borok között háromszázféle minőségű volt ismeretes s a legismertebb legjobb minőségűek a következők voltak: tokaji, tarczali, zombori, tállyai, mádi, keresztúri és bényei borok, amelyek mind «Tokaji» néven kerültek forgalomba; azután a ruszti, az egri vörös, a budai vörös, melyekből a 2—3 éves ó-bornak akója 20—24 forinton is elkelt; a balatonvidéki borok közül még külföldön is hires volt a szentgyörgyhegyi, badacsonyi és isomlyói, azután a neszmélyi, villányi, szikszói, miskolczi és sziráki borok, amelyeket külnöösen Sziléziába vittek ki. Angliába a tokaji boron kívül a balatonvidéki szentgyörgyhegyi aszubort is szállították, ahol e kétféle bor volt nagyon kedvelt, mig a vörös budai s egri borok a Balkánon találtak jó piaczra; a hegyaljai borok általában Euró- paszert eismertek és keresettek voltak, de legjobban vitték Oroszországba. Az első aszubort Szentgyörgyhegyen 1720-ban készítették; eleinte hamisításnak tartották s korábbi piaczán — Boroszlóban — nem is vett- ték, mivel czukorral és festékkel preparálnak hitték. Utóbb Bél Mátyás német nyelven irt egy terjedelmes védelmet, mire lassanként újból megjött a bizalom s később Douglas «Henciii Silesiographia»-ja szerint Hamburgon keresztül Angliába is szállították azt s ott is igen kedvelt ital lett. Rokkant munkások segítése. A Magyar országi Munkások Rokkant- és Nyugdijegy- lete most bocsátotta ki 14-ik évi működéséről szóló évi jelentését, melyből látjuk, hogy ez a hézagpótló és úttörő munkásjóléti intézmnyüénk eddig már több, mint százezer koronát fizetett ki 143 rokkant és elaggott tagjainak állandó hetisegélylyel való ellátására; ezenkívül 33 árvát és ezá- mos özvegyet részesít gyámolitásban. Az 1906-ban belépett 13.250 uj taggal immár 44 ezer rendes fizető tagot számlál az egylet. A vagyon az elmúlt évben 545 ezer koronával szaporodott s a vagyon összege jelenleg a 2,450.000 koronát meghaladja. Az évi jelentés bemutatja az egylet Jó- zsef-utcza 23. számú házának rajzát, s fölemlíti, hogy a múlt év végén kérvényt intéztek a kormányhoz, hogy ezt a közhasznú munkásjóléti intézményünket a megérdemelt erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse. Legutóbb gróf Zichy Gyula pécsi püspök, a Debreczeni Keresk. és Iaprka- mara és a Wein Károly és Társai késmárki szövőgyára léptek be 200 koronával, az egylet pártolótagjai sorába. Az idei küldöttgyűlést április 21-ikén d. e. 9 órakor tartják meg Budapesten, a váczi-utczai uj viársháza dosiztermében. Czigányzene nem jogbitorlás. Többször megemlékeztünk arról a próbálkozásról, amivel néhány élhetetlen osztrák zeneszerző a magyar vendéglősöket és kávésokat megadóztatni akarta. Azt kívánták a hosszuhaju jelesek, hogy a védett zenedarabok megváltása czimén évi 500—1000 koronákat fizessünk nekik. Hogy mily óriási veszedelmét jelentette ez szakiparunknak, könnyen megítélhető abból, hogy az évi zeneilleték annyi társaságnak lett volna fizetendő, amennyi éppen megalakul, mert hiszen a vendéglős és kávés sohasem tudhatja, hogy ennek vagy annak a társaságnak mik a zöngeményei. Ipartársulatunk derék ügyészének, dr. Solti Ödönnek köszönhető, hogy ez a veszedelem szakiparunkról elhárult. A budapesti vendéglősökre és kávésokra zúdított jogbitorlási perekben ritka szakavatottsággal, nagy jogászi elme-éllel mutatta ki a felsőbb bíróság előtt, hogy az osztrák próbálkozásnak sem jogi, sem erkölcsi alapja nincsen és hogy szakiparunk ilyenformán néhány naplopó által könnyen tönkretehető. A budapesti kir. ítélőtábla teljesen magáévá tette ügyészünknek, dr. Solti Ödönnek jogi érvelését és az alább közölt ítéletben kimondotta, hogy a vendéglős és kávés nem felelős az üzlethelyiségében előadott czigányzenéért.
