Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. január 1. HERRMANN J.L cs. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüst chinai ezüst s alpaccából szálloda, káveház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költség?, díjmentesen. Alapítási év 1819, s annyi hasonló torzszülött társa, amelyeket senki fia meg nem ért, mert ezek csinált szavak, amelyek nem terjedtek el. Ismeretes dolog,, hogy a magyar konyha ép úgy, mint a német konyha, tele van franczia kifejezéssel, az ételek nevei közt rengeteg sok a franczia. Németországban e franczia neveket kiküszöbölik s lassan-lassan németekkel helyettesítik. Ezt úgy teszik, hogy van egy német nyelv- tudományi társaság, amelytől véleményt, útmutatást kérnek a szakácskörök, pinczér-egyletek. Az én felszólalásomnak is az a cz-^lja, hogy Szerkesztő ur vegye programmjaba az agyonnyomoritott vendéglői magyar nyelvet. Küzdjön amellett, hogy a vendéglőkben ne csak magyar szavakkal, hanem magyarosan is beszéljenek. Pinczér, vágás, fizetni, konyha főnök, csirág s annyi társuk magyar szavak ugyan, de nem magyaros kifejezések. Különösen pedig a magyar étlapon levő magyar szöveg legyen magyarosan megfogalmazva. Van ám az olyan szavakra, mint bouil!on-\eves, jó magyaros szó is, csak keresni kell. S hogy a mi derék, hazafias érzésű vendéglőseink ne maguk keressék a megfelelő kifejezéseket, arra is van egy tanácsom. Tegyenek úgy, mint Németországon a német vendéglősök tesznek. A mi vendéglőseink ugyanis forduljanak tanácsért, útmutatásért a a Magyar Nyelvtudományi Társasághoz, melynek elnöke méltóságos Szily Kálmán min. tan., akad. főkönyvtar- nok ur (Budapest, V., M. T. Akadémia) ; e társaság folyóiratában, melynek czime : „Magyar Nyelv“, ingyen ad felvilágosítást minden ilyen ügyben. A Szerkesztő ur becses lapja eddigi irányából merítem a reményt, hogy Szerkesztő ur programmjába veszi, hogy a vendéglők műnyelve necsak magyar legyen ; az a hazafias közönség pedig, amely Szerkesztő urat olyan odaadással annyi éven át hűen támogatta, bizonyára szívesen veszi, ha helytelen magyar szavak helyett jó magyarosakat kap. Én pedig, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaság fáradozásunkat jutal- jutalmazva látjuk, ha a vendéglői műnyelvet Szerkesztő ur segítségével csak kismértékben is megjavíthattuk. Kelt Budapest, 1906. decz. 16. Metich János dr. egyetemi magántanár, a M. Nyelvt. Társaság tagja. * Midőn a fenti nagybecsű és közérdekű levelet kartársaink figyelmébe ajánljuk, egyúttal felhívjuk az igen tisztelt kartárs urakat, hogy minden ilyen : vita tárgyát képezhető és a magyar nyelv tisztaságából kifolyólag fontos kérdésekben szerkesztőségünket megkeresni szíveskedjenek és mi a Nyelvtudományi Társasággal összeköttetésbe lépvén, a legnagyobb előzékenységgel mindenkinek rendelkezésére állunk. (Szerk.) A befizetett illeték visszakövetelése. A közigazgatási bíróság pénzügyi osztálya meghozta XXV. sz. döntvényét, mely így szól: a befizetett illeték, amely nem a közigazgatási bíróság által lett megállapítva, tartozatlan fizetés esetében a befizetéstől számított 3 éven belül visszakövetelhető. Indokok: Általános jogi elv, hogy aki másnak kárába jogalap nélkül jut valamely vagyonértékhez, azt visszatartozik téríteni. Ez az elv jut kifejezésre az 1887:XLV. t.-cz. 19. §-ában is, amely egyfelől jogot ad a kincstárnak, hogy ha a közvetlenül lerovandó illetékekre vonatkozó kiszabási iratok felülvizsgálása alkalmával megállapittatik, hogy a kincstár helytelen kiszabás által kárt szenvedett, az az összeg, amelylyel az államkincstár megrövidül , pót ó ag beszedhető, viszont azonban kötelezi az államkincstárt, hogy a menniben a eflyülvizsgálat alkalmával az tűnnék ki, hogy az illetékköteles fél rövidült meg, a helytelenül kiszabott és befizetett összeget hivatalból térítse vissza. A törvénynek ebből a határozott rendelkezéséből, hogy a fölösen beszedett illeték hivatalból térítendő vissza, kétségtelenül folyik a félnek az a joga is, hogy a fölösen befizetett illetéket tartozatlan fizetés czimén maga is visszakövetelheti azon az elévülési határidőn belül, amelyet az 1881-ik évi XXXIV. t.-cz. 38. §-a, nemkülönben a közadók kezeléséről szóló 1883:XLIV. t.-cz. 90. §-a, s a már korábban is érvényben állott törvényesített ille- téki szabályok is visszakövetelésére nézve a befizetéstől számítandó három évben külön állapítanak meg. Általános jogi elv áz is, hogy a biróilag megítélt követelések tartozatlan fizetés czimén vissza nem követelhe- tők. Ebből folyik, hogy a közigazgatási bíróság által megítélt illetéki tartozások visszakövetelésének helye nincsen, másfelől azonban, hogy a jogorvoslatok igénybe nem vétele, valamint a pénzügyigazgatóságoknak határozatai a tartozatlan fizetés visszakövetelésének akadályát nem képezhetik, mert jogrendünk értelmében a követelés bírói megítélésnek nem tekinthetők. Megerősíti közvetve ezt a felfogást a fentebb is idézett 1887: XLV. t.-cz. 19. §-ának harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy a közigazgatási bíróság által megállapított illetékek után póti leték követelésének helye nincsen, mert ez által a rendelkezés által közvetve az is ki van mondva, hogy csakis a közigazgatási bíróság által eszközölt ille- tékmegállapiiások tekinthetők Ítélt dolognak. Az osztrák bortörvény. Gyümölcs-, édes (csemege)-, pezsgő- és gyógyborok. 6. §. Műbőrt, gyümölcs- és gyógybort, édes (csemege)- és pezsgőbort, diaetetikus borokat, aromatikus és gyógyszerekkel kevert gyógyborokat készíteni, hirdetni, árusítani és kimérni szabad. Fűszerezett, aromatikus és diaetetikai borokat, valamint édes (csemege)- és pezsgőborokat csak mint teljes borokat szabad készíteni, viz hozzátétele nélkül. Gyógyborokra külön határozmányok bo- csátandók ki, amennyiben már nincsenek benn a pharmakopaeában. 7. §. Fűszerezett italok vagy gyógyborok gyanánt forgalomba hozandó borok készítésénél meg van engedve aromatikus vagy gyógyanyagok használata. Édes (csemege) borok készítésénél alkalmazni lehet bel- és külföldi apró szőlőt és czukrót és hozzá lehet keverni szeszt. Az ilyen borokat olyan elnevezés alatt kell hirdetni és forgalomba hozni, melyek világosan megjelölik azoknak édes (csemege)- vagy pezsgőbor voltát. Édes (csemege)-, pezsgő- és gyógyborokra, valamint gyümölcs- és bogyóborokból készített pezsgőborokra a jelen törvény határoz- mányai az értelmük szerint alkalmazandók. 8. §. Az édes (csemege)- és pezsgőborok elnevezése tekintetében a következő határozmányok állanak fenn: A «szemelt» vagy «eredeti» elnevezés a csemege- vagy édes bor elnevezéssel kapcsolatban fenn van tartva a palaczkokban eladott azon édes- vagy csemegeboroknak, melyek külföldi aszúszemek felhasználása és czukor vagy szesz hozzátétele nélkül hazai szőlőből készíttetnek. Más módon készített édes- vagy csemegeborok, mint «aszú», «szalmabor» és más efféle elnevezés alatt hozhatók forgalomba, de a «szemelt» vagy «eredeti» szó nem fordulhat elő az elnevezésben. Pezsgőborok, melyek nem palaczkon való erjedés által készültek, nem nevezhetők pezsgőboroknak és nem árusíthatók «champag- nei» vagy «valódi pezsgőbor» elnevezés alatt. Ezek az elnevezések a palaczkban való erjedés által készített pezsgőboroknak vannak fentartva. De használható a «pezsgőbor» elnevezés a «valódi» szó hozzátétele nélkül. Borkeverés. 9. §. Tilos a szőlőczefrét, szőlőmustot vagy bort aprószőlő-czeírével, édes- vagy pezsgőbort törkölylyel (1. §), gyümölcs- vagy bogyóborral keverve kimérni, árusítani vagy cserébe kínálni. Tilosnak nyilvánított anyagokat tartalmazó keverékeket (3. és 4. §§) élelmi vagy élvezeti czikk gyanánt szolgáló borral nem szabad keverni sem az elkészítésnél sem az elkészítés után. (Folyt, köv.) „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb' — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentYe. S/ÍTORI, FRdNK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű ts épüiet-diszitmenysk gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kíméltén, szállodán, vendéglői és kávéházi helyiségek részére.
