Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
1907. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 R hami5 borok üldözése. A «Borászati Lapok» Írja a következő, figyelmet keltő sorokat: A borok természetes mivoltára újabban világszerte nagyobb súlyt helyeznek, nem- Gsak azok az államok, melyek maguk is termelnek, hanem azok is, ahová a bor csak csak mint importczikk kerül. Látjuk ezt Angliánál, Belgiumnál, Dániánál stb., melyek mind uj bortörvényeket ragy rendeleteket léptetnek életbe vagy a régieket szigorítják. Könnyű ezt felfogni. Az ilyen országokban a bor magától értetődőleg drága. A szállítás, a vám, a sokféle közvetítés költségei magukkal hozzák, hogy olcsó minőségű bort oda nem szá lit senki; jogos kövelelménye tehát az állami adminisztrácziónak, hogy lakói — drága pénzért — meg ne csalassanak; de a közvéleménynek is, mely fizet, mint a köles s igy joggal hamisittatlan italt kíván. Éz a szempont dominált az északamerikai Egyesült-Államokban is, midőn a borvám felemelése mellett szigorú minősítési követel- ménveket állítottak fel. A yankee-nek van annyi esze, ho^y erjeszíe t czukrosvizért, melyhez egy kis gliczerint, borkősavat meg caramelt kevernek, nem fizet méregdrága árat, Elég indiskrét követelni, hogy már a palaczkon legyen feltüntetve, sőt kisérő okmányon igazolva, a bor eredete, az, vájjon nem lett-e czukrozva, szeszezve és mily mértékben, mily más vidékü vagy országbeli borral házasittatott, a kénezés, a savtalanitás stb. mily mértékben történt? Hogy ezek a követelmények nemcsak papíron vannak meg a vámkezelési utasítások közt, hanem azt kérlelhetetlenül végre is hajtják és kellő kisérő levelek nélkül előbb a bort vegyvizsgálatnak vetik alá, mielőtt a félnek kiszolgáltatnák, erről a német borkereskedők az utolsó esztendőben sok kellemetlen tapasztalatot szereztek. Fel is jajdul a szaksajtó ezekért az amerikai szekatúrákért minduntalan és hajmeresztő dolgokat közöl róla, hogy mily keservesen lehet borral odaát üzletet csinálni. A német borkereskedelem a legnagyobb anyagi áldozatokkal képes csak eddigi poziczióját megtartani, daczára az ő szigorú és lelkiismeretesen végrehajtott bortörvényének, melytől elsősorban azt remélte, hogy a külföld teljes bizalmát lesz képes termékei iránt meghódítani. Vájjon elképzelhető-e, hogy mindezeket az akadályokat a magyar borgazdaság játszva fogja legyőzni? Biztosra lehet-e venni, hogy egy amerikai «kirendeltség» felállításával a borrendeiések felvétele úgy fog menni, mint a parancsolat és a vámkezelési nehézségek egyszerre maguktól leomlanak? Mi nem tartjuk valószínűnek. A mi kereskedelmi relá- cziónk Amerikával (az emberexporton kívül) csak tört részei a német birodalom forgalmának s igy, ha Németországgal szemben oly vexatorius módon bánnak el odaát, velünk még kevesebbet fognak mókázni. Azután a mi mübortörvényünk tehetetlensége, borkereskedőink tetemes hányadának rossz reputá- cziója odaát nem ismeretlen s igy bizony nekünk is uj alapok lefektetésénél kell a vállalkozást kezdenünk. Azért ezeknek a bajoknak az elhárításánál az amerikai «kirendeltség» aligha fog babérokat aratni, de esetleg szolgálatot tehet azj által, ha a vámkezelési okvetlenkedéseken ! próbál könnyíteni. Mert különben magánczé- gek, melyek nagyobb koczkázatot tengerentúli összeköttetések létesítésére el nem viselhetnek, néhány meddő, vagy sok alkalmatlansággal járt kísérlet után bizonyára csakhamar elkedvetlenednek és nem erőltetik többé a transzatlantikus borkivitelt. Boraink bevezetését, népszerűsítését odaát véleményünk szerint jobb sikerrel szolgálhatná egy nagyszabású borkiviteli részvénytársaság, mely már eleve tőkéjének egy részét ezen czél elérésére szánja. Ily részvény- társaság eszméje már régebben kisért és újabban egy bécsi borászati szaklap foglalkozott vele. Előre is kijelentjük, hogy mi egy uj közös osztrák magyar intézmény létesítésének barátjai nem vagyunk, még ha tényleg javára is szolgálna hazai borászatunknak, Újabb kapcsokat e két állam között létesíteni helytelen, nem is szólva arról, hogy az osztrák gallizált, petiotizált, chaptalizált stb. boroknak bajos lesz odaát salvus conductus t szerezni. Az osztrák borokat pedig a mieinkkel könnyen összetévesztenék. > * ■ A hamis borok üldözése immár mind nagyobb arányokat ölt s ma már alig van müveit ország, a hol ezek az ártalmas pancsok megtüretnének. Éppen azért itthon nagy figyelemmel legyünk a borokra s kérlelhetetlenül üldözzük a hamisítókat, a kik rontják boraink jó hírét, igy hát kétszeresen károsítják a termelőket s valóságos méregkeverői a társadalomnak. Különösen a vendéglősök legyenek nagy figyelemmel vásárlásaiknál boraik tisztaságára, főleg azok, a kik nem közvetlenül a termelőktől, hanem a kereskedőktől vásárolnak. Ha igy járnak el, úgy a kereskedelemből csakhamar kipusztulnak a hamisítók s a közönségnél csakhamar visszatér a vendéglői borok iránt való bizalom. Élelmezésünk reformjához. Sok baja van a székes főváros piacának s ezek között a drágaság nem a legnagyobb. Nagyobb az, hogy piaczunknak nincs magyar jellege s a fővárosban alig lehet magyar ízlés szerint étkezni. Ha bejárjuk vásárcsarnokainkat és pia- czainkat, hát találunk ott bécsi kolbászt és rongyot, nyúzott libát á la Tarnopow; de ha keresek tordai pogácsát, kunsági száraz kolbászt, debreczeni szalonnát, szamosuj- vári angazsábot, hát szemembe nevetnek a kofák, mintha csak a pirizsi csarnokokban járnék. A főváros, a mely piaczait elzárta a kicsiben szállított élelmiszerek elől, azt érte el, hogy piaczunk rosszabbul van ellátva s hiányzik onnan minden vonzó specialitás. Ez nem jól van; mert hát a főváros lakossága, amely növekvő szaporodását még mindig a vidéktől kapja, hazai ízlésének kielégítése nélkül nehezen tud megszokni s hiányosan táplálkozván, különféle betegség martalékául esik, De ha már saját népünk jólétére kevés is a gondunk, már az idegenforgalom emelkedéséhez fűződő fináncziális érdekek annál inkább parancsolják, hogy a székes-főváros piaczain szembeszökők legyenek a magyar speczialitások. Ha már nem tudjuk mennyiségre háttérbe szorítani az idegent, hát legalább minden spe- czialitásunknak csináljunk helyet, még pedig első sorban észrevehetőt, hogy az idegen, a ki nálunk jár, rögtön észrevehesse a mi különlegességeinket termékékben és élelmi- készitményekben. Ha ekként szerveznők piaczainkat, úgy a falvak házi készítményeinek fölöslege is utat találna hozzánk, sok magyaros, háziasán készült, izes falat kerülhetne asztalainkra. A környék, sőt a messzebb vidék népe is uj tért találna a keresetre s speczialitása- saival lassan-lassan üzletszerüleg fölkeresne bennünket. Mily sajátos, ethnograíiaiiag is érdekes látványt nyújtanának piaczaink, a melyek igy felkeltenék az idegenek figyelmét s idők múltán hozzánk is csábítanák előbb kíváncsiságból, azután pedig üzleti okokból, mint másutt fel nem található bevásárlási góczpontra, Körültekintéssel megcsinálva piaczunknak ezt a kívánatos reformját, nagy anyagi nyereséget látna belőle a községi pénztár, sok hasznot a magyar mezőgazdaság, ipar és a kereskedelem s minden esetre elérnők azt, hogy henteseink kirakatában nem csupán braunschweigik, mortadellák és prágai sonkák díszelegnének; sőt a különböző kereskedések kirakataiban is mellőzhetlenek lennének a hazai áruk s megszűnnének azokban a bécsi rongy és vaczak uralma. így vázlatosan is káprázatos ez a terv a gondolkodók előtt, különösen azok előtt a kak a hazai ipar föllenditését komolyan akarják. Ámde mentői szingazdagabb az elénk tárult kép, annál kevésbbé remélhetjük, hogy ezt a mai szürke egyformaságba vakult városatyáink megvalósítják. Éppen azért egyszerűsítsük a dolgot. Maradjunk a mindennapi, általános követelmények határai között. így csak egyet említünk. A magyarok perzselni szokták a sertést s vágóhidunkon nem lehet perzselni; pedig nem kellene hozzá egyéb, mint egy holdnyi szabad tér. Hát miért nem szerzi meg ezt az alkalmat a városi tanács, holott úgy a tanács urak, mint a főváros egész magyarsága sóvárog a perzselt sertés-áruk iránt. A perzselés megengedésére tehát a kivánalom általános s az okok, a mik mellette szólnak, még nyomosabbak. Röviden soroljuk el: A perzselés egészségesebb, mert a serték gyökereit is kiégeti s igy a rajtuk és a bőr felületén levő baczillusokat elpusztítja. Tisztább, mert a perzselt disznót külön is le kell kaparni s vízzel lemosni. A perzselt sertés húsa, szalonnája izesebb és tartósabb, mint a forrázotté, melynek a sertéjét mintegy leborotválják s a felbőr alatt érintetlen marad, úgy hogy, mint az köztudomású, a forrázott disznó, ha rögtön páczba vagy üstbe nem kerül, a serték tovább fejlődnek. Joggal követelhetjük tehát, hogy a főváros közélelmezési intézményeinek berendezésénél legyen tekintettel a magyar Ízlés követelményeire, különösen, ha ezek, mint a disznó- perzselés, a közegészséget is előmozdítják. Szállodások figyelmébe ! vas- és rézbutorban olcsó árban és kedvező fizetési feltétellel. PRCJCK J. HENRIK , VI, Andrássy-ut 32. sz. IX., Liliom-utcza 8. sz. (saját házban.) vas- és rézbutor-gyára BUDAPEST:
