Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
Éppen ezért a karácsonytól ihleteden, a gyermekek örömnapjaiban gondoljunk a szegényekre, az örömtelenül ünneplő gyermekekre, főleg a mi tanonczainkra, Vájjon nem létesithetnénk-e számukra internátust, a hol tisztaságban s jó erkölcsben neveltetnének. Mindennél humánusabb intézmény lenne ez itt a fővárosban, a hol a szegénység oly egészségtelenül lakik s annyi a bűnre csábitó alkalom. Méltó alkotás lenne ez Glück Frigyeshez s hogy nem lehetetlen, nem elvisel- hetlen áldozatba kerülő, annak igazolásául közöljük a Moskovits és Társa czég- nek a M. I.-hoz intézett következő levelét: Az elhagyatott gyermekek védelméről és gondozásáról alkotott törvény egyike ama nagy és magasztos alkotásoknak, a melyek hivatva vannak arra, hogy hazánk társadalmi szervezetében, a modern haladást a szociális követelmények és a humanizmus jegj^ében szolgálják. Épp oly kétségtelen azonban, hogy e nagy és nemes munka csak akkor válik teljessé és áldásossá, ha a társadalom minden tagja legjobb tudása szerint támogatja az államot e törekvésében. E tudatban kész örömmel karoltuk fel méltóságos dr. Ruffy Pál urnák, a gyer- mekmenhelyek országos felügyelőjének azt az eszméjét, hogy az állami menhelyek gondozása alatt levő elhagyatott gyermekeket, kik 12 éves korukat betöltötték, a gyakorlati életben könnyen értékesíthető kézműiparra kiképezzék és a kiképzésükkel párhuzamosan testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükről is gondoskodjanak. E czél megvalósitására ipartelepünkön — szerény tehetségünkhöz mért áldozatok árán — egy tanonczképző internátust létesítettünk, melyben a legszerényebb —- hogy ne mondjuk, szegényes — eszközökkel, de nagy buzgósággal és az ügy iránti lelkesedéssel igyekeztünk azt a nemes czélt elérni, hogy az elhagyatott gyermekekből képzett szakiparosokat és hazánk társadalmának hazafias és munkás polgárokat neveljünk. A tanonczképző internátust egyelőre 24 gyermek befogadására rendeztük be, de évről-évre fokozatosan fejleszteni szándékozunk. A gyermekek az internátusbán lakást, éleimet és ruházatot kapnak és egy fő- és egy algondozó állandó felügyelete alatt állanak. Ipartelepünkön szakavatott mesterek oktatják és tanítják a gyermekeket a szabászati rajzra, szabászatra, bőranyagisme és feldolgozásra, felsőrész-tűzés, ragasztás és készítésre, aljazási szeges és varrott munkára, valamint teljes lábbelieknek kisiparszerüen való elkészítésére. Szellemi oktatást a nagyváradi iparostanoncz-iskolában nyernek, a melyet hetenkint háromszor gondozójuk vezetése mellett egy csoportban látogatnak. Bent az internátusbán az elemi tantárgyak ismétlésére, ének és torna tanítására külön tanítót alkalmaztunk. A gyermekek egészségi állapotának és erkölcsi életének állandó ellenőrzését a nagyváradi gyermekmenhely gyakorolja. A gyermekek minden vasár- és ünnepnapon — felekezet szerint — látogatják a templomokat. Az étkezés történetéből. Mig az emberek a természethez közelebb éltek, keveset törődtek az ételek elkészítésével. Módjuk sem volt hozzá. Ha megehültek, ettek gyökeret, gyümölcsöt, félig nyers húst; a fő dolog az volt, hogy — mint a magyar mondja -— megverjék a gyomrukat, azaz mentői ! hosszabb időre jóllakjanak. A harczos, a vadászó, halászó ember nem ért rá naponta többször gyomra kielégítésével bíbelődni; tehát a mikor evéshez látott, nyakig eite magát, hogy huzamosabb ideig győzhesse lankasztó éhség nélkül a fáradalmakat. A művelődéssel az ember mindinkább eltávolodott a tnrmészettől, egyre többet henyélt s ez fölkeltette benne az Ínyencséget. Több ízben kívánt enni s többfélét többféleképpen elkészítve; mert a falánkból nyalánk lelt. Ki tudná megállapítani, vájjon az élelmes amerikaiaknak nem azért oly gyalá- zatos-e a konyhájuk és rontják el a leg- fölségesebb nyers anyagot, hogy mint ifjú hősök álljanak a korhadt Európával szemben ? Fiatal és uj nemzet az étkezésnél olyan, akár a gyermek; nem az étel minősége, hanem a mennyisége határoz. Erzsébet angol királynő udvarhölgyei még csak heringet reggeliztek; XIV. Lajos, a ki különben egész életmódjában a kényelmet tekintette első szempontnak és élvezte mohón mindazt, a mit az élet nyújthat, az étkezéssel nem sokat törődött, sokat evett, de az étel jósága másodrendű kérdés volt rá nézve. Csak utóda, XV. Lajos emelte a konyha nívóját Francziaország- | ban; talán ez volt bosszú uralkodásának egyetlen maradandó ténye. A közlekedő eszközök aránylag hirte- lenül gyors haladása lehetővé teszi, hogy távoli országok termékeit közelebbre hozzák ; főleg a halat, melyet messze tengeri útról is még frissen és élvezhetőén kapunk. A tudománynak sikerült idegen világrészek állat- és növényvilágát nálunk is meghonosítani, olyanokat is, melyek annak előtte csak exótikus csemegék voltak, az eper például elhanyagolt kis csenevész gyümölcs volt, itt-ott az erdőben lelték, ma már az ananász méltó versenytársa. Sok uj dolgot fogyasztunk ma, a mit ezelőtt nem ismertek; sokat elhagytunk a konyhából, például a hattyút, mely azelőtt minden lakoma diszpecsenyéje volt. Az ünneplő lakomán, melyet Páris városa 1549-ben Medici Katalin tiszteletére rendezett, 36 hattyút tálaltak föl, mert a mészáros marháját az előkelők meg nem ették. Ugyanily sors érte a pávát. Ma mind a kettő csak díszmadár. A pávát, miután nyakát kitekerték és megkoppasztották, megsütötték és tollát nagy vigyázattal a tálra rakták, sőt fehérbe öltöztetett apródok hordták föl rendesen utolsó fogásul. Húsa nem jóizü, inkább az asztal fényét emelte, ha a páva is megjelent. Az előbb említett diszlakomán a kócsag is szerepelt; ez a madár nagyon kedvelt vadpecsenyéje volt hajdan a királyi asztaloknak; mikor sütötték, fejét gondosan bekötötték, hogy tolla meg ne sérüljön. A gólya is kedvelt vadhús volt, sőt a daru királyi csemege volt. 1548. körül honosították meg Európában a fajd-tyu- kot és a gyöngy tyúkot. A fajd-tyuknak ize pompás, Közép-Amerikából került hozzánk, hazája Mexikó, a hol valóságos nemzeti madár, mint nálunk — a turul. Eleinte olyan mesés ára volt, hogy a velenczei tanács kimondotta, hogy csak az előkelők asztalán szabad föltálalni. Brillat-Savarin szerint az indiai tyuk Amerika legszebb ajándéka. Sokkal későbben vált szokássá, hogy a békát is megették az emberek. Egész kétségtelen, hogy a háború nyomorúsága vitte rá őket. Biztos adatok szerint ezer darabot tálaltak föl egy diszlakomán, ontos vendéglősöknek! BORSZÜRŰ! ujbor al j bor, palaczkhor és betegbor leggyorsabban, legtisztábban szűrhető a sza„M ALOV ICH-S? borszürővel, mely legkönnyebben kezelhető Kapható minden nagyságban. Ára darabonként 16 koronától feljebb. Kimerítő árjegyzék ingyen és bérmentve SCUOTTOLA El!9) BUDAPEST, ff, Andrássy-nt 2. szám.