Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-10-20 / 20. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. október 20. HORVÁTH és CSILLAG Mű-tekeasztal és dákó gyára. BUDAPEST, VI., Király-utca 19. sz. Káveház berendezések s egyéb diszmü asztalos munkák vállalata. Nagy választékú raktár tekeasztalokban. A legjutányosabb árakban pontos és jó kiszolgálás és jótállás. TELEFON 95—3i. Magi. kir. tiirv. bejegyzett czég Árjegyzéket és bővebb értesítések bérmentesen. az a komikus eset, hogy ma már Németországban a munkaadó és a munkás annak a törvénynek és jogi szabályozásnak eltörlését vagy megváltoztatását követeli, amiért csak rövid idő előtt epedve sóvárgott. Eny- nyire nem vált be a kérdésnek elhamarkodott szabályozása és a törvény által való rendezés egy olyan kötött helyzetet teremtett, hogy ma már mozogni sem tudnak. Ebből az a tanúság, hogy a kérdés telejs megoldására a kölcsönös és méltányos egyezkedés és megállapodás vezet és azért a jövőre nézve ezt kell irányadó szempontnak venni. Mindezen aggályaimat akkor elő is adtam Varga urnák, aki belenyugodott abba, hogy a dolognak megvitatását, a kérdés megoldását, amely mindenképen számíthat a mi jóakaratunkra és igazságos elbánásunkra, télire fogjuk halasztani. Időközben aztán megindult az az áramlat, amelynek eredményeként előttünk áll ezen memorandum. Hát én ennek a memorandumnak elintézésére nézve magamévá teszem mindazokat, amiket előttem szólók kifejtettek és teljesen helyeslem, hogy a dolgot előkészítés czél- jából küldjük azokhoz az illetékes tényezőkhöz, amelyek a különleges viszonyok respektálásával vannak hivatva állást foglalni, határozni és ezzel a szövetség központjának javaslat tételére támpontot nyújtani. Amidőn azonban ezen álláspontomat kifejezem, nem veszik az urak rossz néven, ha egynémely részletkérdésre nézve mondok egy-két megjegyzést. Ha veszszük a szabadnapot, szükséges, hogy az az egész országra egyöntetűen mondassák ki, ami törvénybe iktatás mellett lehetséges. Kötelező intézkedés hiányában mindenütt más és más irányú megoldás lesz és nem mindig a munkaadó és a munkás érdekeinek összeegyeztetése mellett, hanem sokszor úgy, hogy egyik a másiknak lett kiszolgáltatva, ami nem egészséges állapot, mert egymásnak az érdekét kölcsönösen méltányolni és tiszteletben tartani kell. Áttérve az elhelyezés kérdésére, én teljesen osztom azt az álláspontot, amelyet a hely- közvetités kérdésében a szakkörök hangoztatnak. Viszont azonban osztom azt az aggályt is, amelyet Gundel János, tisztelt barátom hangoztatott. Az elhelyezési ügyet úgy kell rendezni, hogy ne egyoldalulag egyik vagy másik jusson előtérbe, ne legyen a munkaadó a munkásegyesület szeszélyéhez kötve, viszont a munkás se legyen a munkaadóval szemben védtelen. Mindakettőnek legyen befolyása az elhelyezésbe és adandó esetben legyen meg a munkaadónak jogosultsága, hogy a vitás kérdések elintézésébe befolyhasson. Egy ilyen forum megalkotása elsőrendű érdeke az iparnak; össze kellene állítani ezt a szakbizottságot az iparnak minden egyes szakágazataiból, munkaadóból és alkalmazottból egyaránt. Ami a borravaló kérdését illeti, ez borzasztó tárgyfogalom. Ezelőtt 35 évvel magam is czikket Írtam Svájczban a borravaló eltörlése mellett. Azt tartottam, hogíy a borravaló nem szükséges, nem kell, hogy fentar- tassék és benne egy bizonyos lealázás is van arra nézve, akinek adják. Akkor nagy7 mozgalom volt ebben a dologban és csodálatos, a pinczérség nagyobb része nem kívánta a borravaló eltörlését. (Folyt, köv.) R lábfájósok mentője. (Egy csodaszerü találmányról) Egy derék magyar czipésziparos olyan becses találmánynyal ajándékozta meg a világot, hogy külföldön bizonyára megtisztelnék érte a «doktor»-i czimmel. Minálunk sok kiváló, jeles embert tüntettek ki már tiszteletbeli doktorátussal, akik irodalmi munkásságukkal kiváló tanujelét adták láng-szellemüknek; Jókai Mórt is örökbecsű műveiért a doktori czimmel tisztelték meg, de iparos ember akármit talál ki, nálunk még csak elismerésre sem méltatják. Azért a találmányért, amely Rytkó Győző fővárosi czipész-mester agyából pattant ki, jobban megérdemelné a tudorságot sok egyetemet végzett professzornál. Mert a szenvedő emberiséget váltja meg, gyógyít egy nagy betegséget, melynek számos végzetes következménye szokott lenni. A vendéglős-ipart űzők vannak leginkább kitéve a lábbántalmaknak, mert ők talpalnak kora reggeltől késő éjjelig legtöbbet. Őket érdekli tehát legjobban az a találmány, amely csodás, hasznos volta daczára még most lsem ismeretes a szélesebb rétegekben s alig veszik igénybe. Rytkó Győző egy olyan egészségi czi- pőt talált föl, amely a szenvedő lábakat teljesen meggyógyítja s az egészségeseket a bajoktól megóvja. Az ő csodálatos czipője egy érdekes anyaggal van bélelve, melynek titkát ő bírja. Csak annyit tudunk belőle, hogy a belső talpakhoz a méh által készített sejt anyagot használja, mely anyag a testből a rheumát kihúzza, a tyúkszemeket megöli és még a lábizzadást is megszünteti. Dr. Horváth Sándor, fővárosi orvos, e czipőket megvizsgálván, terjedelmes orvosi jelentésben tárgyalja azoknak gyógyító erejét és felette kívánatosnak tartja, hogy ezen találmányt a társadalom minden rétegie a maga javára fölhasználja. Ezen czipők sokkal könnyebbek a rendeseknél, a láb természetes melegét egyenletesen tartják, külső behatások: hideg és nedvesség ellen védik, a láb kóros anyagait fölveszik és elvezetik. Szóval Rytkó Győző megérdemli, hogy hálával emlékezzünk meg róla, mint egy olyan derék czipész iparosról, aki ipari találmányával lefőzve sok doktor-professzort, uj gyógyszert talált föl az emberi szenvedés enyhítésére. Rytkó üzlete Kerepesi-ut 29. szám alatt van. Társas reggelik: Október 26-án: Müller Antal éttermében, („Országos Kaszinó“) IV., Ujvilág-utcza 1. November 2-án: Kiss Henrik vendéglőjében, VI., Teréz-körut 43. November 9-én: Petánovics József éttermében, „Metropole“-szálloda, VII., Kerepesi-ut 58. szám. „Jó barátok“ összejövetelei. Október 24-én: Eisenbacher György vendéglőjében, Vili., Teleki-tér 8. , Október 31-én: Nesztor Jánosnál, Vili., Or'vás-utcza 10. Sörgyári dühöngés. (Babiloni zűrzavar.) Volt egyszer egy hőbörtös ember, aki a fejében kitalált egy repülőgépet. Minthogy az ilyesmihez pénz kell, neki meg nem volt egy fabatkája se, keresett gazdag embereket, akik a repülőgépet megépíttették. Akadt is több tekintélyes gazdag ember, aki készséggel vállalkozott volna az áldozatra, de előbb látni akarta a tervet. Hanem a hőbörtös ember épp ezt nem árulta el. Aki csak hajlandó volt neki pénzt adni rá, arra azt kiabálta, hogy megvesztegette a kínai császár és a kezére akarja játszani a nagy titkot. Utoljára annyira belekeveredett a dühöngésbe és a mindenki gyanúsításába, hogy be kellett csukni szegényt az őrültek házába. Körülbelül ilyen áldozata egy rettentő rögeszmének egy jobb sorsra méltó volt pin- czér, Flór Győző, aki néhány év előtt fölcsapott betüvető embernek és most «F o- gadó» czimen ad ki egy pinczér-ujságot. Ez az újság régóta több mulatságot szerez olvasóközönségének, mint a «Bors- szem Jankó» vagy a «K a k a s 1M á r t o n», már t. i. annak, aki ilyen szempontból élvezi végig szellemi kirugaszkodásait. Mi, akik komoly emberek vagyunk és éber figyelemmel kisérjük a szaksajtót, — imely- nek nagyon fontos hivatása van, — már régóta sejtettük a lap zavaros stílusából, hogy a szerkesztés mögött meghibbant lelki egyensúly lappang. Korántsem mulattunk rajta, inkább aggódva szemléltük, mi lesz ennek a vége. Türelmünknek gyümölcse lön. Flór Győző végre fejébe vette a repülőgépet. Aki a «Fogadó»-t mostanában olvassa, (kevés van ilyen) tapasztalja, hogy a szerkesztő állandóan egy jeles találmányát propagálja, országos sörgyárat akar a vendéglősöknek fölállítani. Olyan terv ez, akár csak a repülőgépé. Tudniillik ehhez is pénz kell! Mi az eszmét komoly körökben hallottuk pengetni és első percztől fogva czélszerütlen- nek és fölöslegesnek találtuk. Akadt azonban mégis néhány tekintélyes és vagyonos emberbarát, aki hajlandó lett volna a F1 ór Győző sörgyárát megvalósítani. És pedig a legelőkelőbb, legtiszteltebb emberek, igy: Petánovits József, Molnár Sándor, az «Orient» szálloda tulajdonosa, Boros Antal ügyvéd. Ők hajlandók is egy ily sörgyárat grün- dolni. De ettől aztán komolyan megijedt Flór Győző. Elkezdett magában töprengeni, hogy most ezek a nagy urak belefeküsznek a pénzükkel a nagy ideába, magukhoz kaparintják, kezére játszák a kínai császárnak és uram segíts! őt talán még csak vezérigazgatónak se teszik meg a repülő sörgyár élére. Kiadta tehát a nagy jelszót: Le a vagyonos osztálylyal! Le a milliomosokkal! Ez a magyarázata mindazoknak a támadásoknak, zagyva és értelmetlen kifakadások- nak, amiket most a humoristák gyönyörködve olvashatnak a «Fogadó»-ban. A «F o g a d ó» átalakult sörgyári kikiáltóvá. A vezérczikktől a szerkesztő üzenetig
