Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-10-20 / 20. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. október 20. HERRMANN J.L. cs. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüs; chinai ezüst s alpaccából szálloda, kávéház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költségv. díjmentesen. Alapítási év 18i9‘ pontjából — miként azt a végrehajtás tár­gyában kiadott pénzügyminiszteri utasítás maga is kiemeli — kiváló fontossággal bir, hogy az egyes üzletek italforgalma a lehető pontossággal megállapittassék. E végből ugyanezen utasítás elrendeli, hogy a pénzügyőri biztosságok a három évi kivetési időszakot megelőző év junius 30-áig gyűjtött egész évi forgalmi adatok összeirási jegyzékét 8 napig terjedő közszemlére való kitétel, az érdekeltek értesítése és az osztály- basorozásra vonatkozó saját véleményük köz­lése végett az elöljáróságokhoz áttenni köte­lesek. Ezen kötelességüket a székesfőváros te­rületén működő pénzügyőri biztosok a pénz­ügyminisztérium által Budapest területére kü­lön engedélyezett határidőben pontosan tel­jesítik, úgy nemkülönben a kerületi elöljárók is, amennyiben a hozzájuk beérkezett ezen jegyzékeket közszemlére kiteszik. Ámde a 'kerületi elöljárók, kik pedig amint tudjuk, minden hónapban tartanak közös értekezletet, tehát módjukban lett volna ezen több ezer családot érdeklő felette fontos ügy­ben bizonyos egyöntetű eljárásban megálla­podásra jutni, a közszemlére való kitétel és a meghirdetés körül csaknem mindannyian egymástól eltérő eljárást követnek. így, miként azt most, midőn a reánk követ­kező időszakra terjedő előmunkálatokról van szó, tapasztaltam, az V. kerületi elöljáróság anélkül, hogy utczákon kiragasztott hirdet­mények vagy meghívás utján hívta volna fel az italmérők figyelmét a közszemlére kitett összeirási jegyzék megtekintésére, elégnek találta, ha a nagyterjedelmü füzetet az elől- járósági épület bejáratánál kifüggesztett hir­detési táblába helyezi el, mely tábla azonban sodronyhálózattal lévén ellátva és kulcscsal lezárva, még ha tudta volna is valaki, hogy a jegyzék ott rejtőzik, azt meg nem tekint­hette s ellene észrevételeit az adott 8 nap alatt be nem terjeszthette. Ezen kerület területén lakó italmérők tehát évek óta el voltak zárva attól, hogy az üz­letükre vonatkozó italforgalmi adatokat meg­tekinthették s azokra észrevételeiket megte­hették volna, minek következtében az osztály- basorozásra hivatott pénzügyigazgatóság a pénzügyőri biztos által hozzája felterjesztett és saját javaslatával ellátott jegyzék záradéko­lásából meggyőződvén arról, hogy az adatok ellen senki észrevételt be nem adott, az ille­téket ezen egyoldalú és mindenesetre felüle­tes munkálat alapján vetette ki. Ezen visszás és az italmérőkre felettében sérelmes eljárásra nagyságos Gundel János ipartársulati elnök urat figyelmeztetvén, szo­kott buzgósággal azonnal sietett az említett elöljárósághoz, ahol is sikerült kieszközölnie, hogy a már záradékkal ellátott és aláirt jegy­zék 8 napon át az irodavezető hivatalos helyi­ségében közszemlére újra kitétetett s erről az összes italmérők kézbesített felhívásban értesítettek. A IV. kerületi elöljáróság hasonlókép a kapu alján levő hirdetménytáblába zárva tette közszemlére a jegyzéket, de hirdetményeket éppen úgy nem bocsátott ki, mint az előbbi, hanem azt megtette, hogy midőn a kapu alól a jegyzék hozzája visszakerült, sokakat behívott és élőszóval közölte velük az üzle­tükre vonatkozó italforgalmi adatokat. Ezen eljárás sem mondható helyesnek, mi­vel számosán nem voltak a kitételről érte­sülve. A III., VIII. és X. kerületekben utczákon kiragasztott hirdetmények utján lettek figyel­meztetve az italmérők a szükséges tudni­valókról. A meghirdetés ezen módja azonban még sem oly biztos, mert az idő rövidsége és az illetők más elfoglaltsága miatt a hirdetmény többek figyelmét kikerülheti. Az I., II., VI. és VII. kerületi elöljáróságok minden egyes italmérőt kézbesített határozat vagy kézbesített végzéssel hívják fel, hogy a 8 napon át kitett jegyzéket az előljárósági épület melyik helyiségében s mely időben szemlélhetik meg. Ez már sokkal helyesebb módja ezen ügy kezelésének, mint az előbbiek. Die a legteljesebb elismeréssel és köszönet­tel mégis a IX. kerületi elöljáróságnak tar­tozunk, mely elöljáróság felismerve az ügy egyesekre kiható nagy fontosságát, követésre méltó példát adott többi tiszteletreméltó tár­sainak is a követendő eljárásra nézve. Ezen elöljáróság ugyanis, amint azt a töb­biekkel együtt ide mellékelt «Értesítő» mu­tatja, (Lásd alább a közlemény után. Szerk.) kinyomatott és házhoz kézbesített «Ér- tesités»-ben tudatta miként már ez előtt, úgy most is az italmérőkkel mindazt, amit tud- n|io'k kell s közli egyszersmind az italforgalmi adatokat is. Az ügy ilyetén módon való kezelése mellett az italmérők idejében értesülvén az őket ér­deklő italforgalmi adatokról, meg vannak kiméivé attól, hogy, különösen távolabb eső helyekről az elöljáróságokhoz fáradozzanak, hanem ha nincsenek megelégedve, bélyeg­mentes kérvénybe foglalt észrevételeiket a nélkül, hogy munkakörükből távozniok kel­lene, egyszerűen posta utján is beküldhetik. A fentebb elmondottakból világosan kitű­nik, hogy ezen fontos ügy kezelése körül az annyira kívánatos és czélravezető egyöntetű eljárás, daczára annak, hogy Budapest, habár 10 kerülete van is, mégis csak egy város és hogy a törvény már 6 évvel ezelőtt életbe lépett, még mindig hiányzik. Amiért is, hogy ezen visszás állapotnak vége vettessék, helyénvalónak tartanám, ha a tekintetes Ipartársulat felkérni méltóztatnék a polgármester urat: hatna oda az összes kerületi elöljáróságoknál, hogy az italfor­galmi adatokról az italmérőket úgy a három évi időszakra, valamint az időközben kelet­kezett üzletekre nézve is mindig a IX. kerü­leti elöljáróság által használt mintaszerű «Ér- tesités»-sel értesítsék. Hiszem, hogy sem a polgármester, sem az elöljáró urak nem fognak mereven elzár­kózni ezen kérelem teljesítése elől; mert hi­szen mindannyian nagyon jól tudják, hogy a főváros italméréssel foglalkozó hasznos pol­gárai, adófizetésük és a község iránti más egyéb kötelezettségük teljesítése által nagyon is rászolgálnak árra, hogy őket a kerületi elöljáróságok ezen csekély kedvezményben részesítsék. Felkérendő volna továbbá a polgármester ur annak kieszközlésére is, hogy az italfor­galmi adatok közszemlére való kitételéről — ha ugyan eddig meg nem történt — ne csu­pán az italmérőket, hanem a tekintetes Ipar­társulatot is mindenkor értesítsék, hogy — ha ezen jogával élni kíván — észrevételeit szükség esetén az ipartársulat is megtehesse. Nem volna helyes, ha a tekintetes Ipar­társulat a törvényben és a végrehajtás tár­gyában kiadott utasításban biztosított jogá­val élni nem kívánna; sőt nagyon is kívánatos, hogy ezen úgy egyesekre, valamint magára az Ipartársulatra is oly fontos jog gyakor­lásában közömbös magatartást ne tanúsítson, mert ezen jog gyakorlása által az üzletek osz- tálybasorozásának véleményezésénél az elöl­járóságok és pénzügyőri biztosságok köré­ben, sőt még a pénzügyigazgatóságnál is bi­zonyos befolyást nyer, hatásköre és tevékeny­ségének tere némileg kibővül, tekintélyét emeli, a társulati tagoknak esetleg hasznos szolgálatot is tehet. Nem sikerült teljesen kiderítenem azt, hogy az elöljáróságok mily eljárást követnek az egyes üzletek osztálybasorozásának vélemé­nyezése körül, vagyis, midőn a már 8 napon át közszemlére kitéve volt összeirási jegyzék hozzájuk visszakerül, egymaguk végzik az osztálybasorozás véleményézését, vagy pedig mások meghallgatásával állapodnak meg? Több elöljáróságnál hallottam azonban, hogy ezen műveletet többnyire maguk az elöljá­rók vagy helyetteseik a tanácsjegyző urak végzik. Hát ha ez valóban igy van, akkor ezt sem lehet helyes eljárásnak mondani, mert hi­szen a főváros egyes kerületei nem megyei községek, melyekben csak néhány korcsma van és amelyeknek italforgalmát az azokat látogató községi elöljárók saját tapasztalatuk­ból nagyon jól ismerik, az osztálybasorozás műveletét tehát könnyen véleményezhetik, hanem nagy területeken fekszenek, melye­ken rengetegen foglalkoznak italméréssel, de amelyeket előkelő társadalmi és hivatali ál­lásuknál fogva a kerületi elöljárók és helyet­teseik a tanácsjegyzők soha meg nem láto­gatnak, tudvalevő ez ügyben tehát teljesen tájékozatlanok s egymagukra hagyatva ala­pos véleményezést nem is adhatnak. Szerény véleményem szerint az egyedüli czélravezető mód az volna és ez bár nem ugyanazon hatáskörrel, de némileg mégis pótolná a kivető bizottságokat, melyekben tudvalevőleg szakértők is foglaltak helyet, ha sikerülne ugyancsak a polgármester utján kivinni azt, hogy a kerületi elöljárók az ipar­társulat által minden kerületre külön kikül­dött és ott lakó 2—3 szakértő ipartársulati tagból alakítanának saját elnökletük alatt egy bizottságot, s ezek meghallgatásával vélemé­nyeznék az osztálybasorozás! Hogy mennyire szükség volna a szakértők közreműködésére, azt beigazolja a következő eset: 1900-ban, Budapest egyik legelőkelőbb szálloda tulajdonosa szállóbeli kisterjedelmű kávéházára a pénzügyőri biztosság nem ke­vesebb mint 400 hektó bort, 1000 hektó sört, és egy regement pálinkát irt elő. „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. S/ÍTORI, FRANK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű épület-diszitmény^k, gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek] részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom