Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-07-05 / 13. szám

1906. julius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. c£> <#> c&> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és QEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. <6 4 n Kapható mindenütt. <6 *6 £ Telefon 40—97 Az ember, aki eszközévé tette a fényt, a hőt, a villamosságot s a természet min­den erejét, még ma sem ment a babo­náktól. Nincs meg általánosságban a tudomány iránt való érdeklődés, a széphez való fo­gékonyság. Még mindig kelleténél több a nyerseség és a durvaság bennünk. Élve­zeteket hajszolunk és nem tiszta gyönyö­rökre vágyunk. A természet, amely annyira fenséges és beszédes, még mindig nem tud kielégíteni csöndes, szűzies örömeivel; szenvedélyeink egyre visszahajszolnak bennünket a mér- téktelenség tivornyaforrásaihoz. Pedig az az ember, akinek a technika csodái annyi izompuhitó kényelmet, annyi idegfinomitó élvezetet és szellemfejlesztő alkalmat nyújtanak, mégis csak más le­hetne nemcsak külsejére, hanem belsejére is, mint a XVIII. századnak primitiv vi­szonyok között is magas szellemiségre emelkedett embere. Sem erkölcs, sem szellem tekintetében nem finomodtunk, sőt mintha sülyedtünk volna. Ha a technikai haladással szemoen ilyen viszás képe lesz a belső, a morális ember haladásának, akkor mily szörnyek lesznek majd utódaink a jövő századokban. A repülő ember, mint a mesék életre kelt vámpírja, a felhők között dalos ma­dárkákból szívja ki a vért, az életet. Az aetherikusan illő eledelkivonatokkal táplálkozó ember, a sok finomság ellen- súlyozásául, idegfeszitő élvezetül sodomi- taságba sülyed. Ha igy lenne, hát a szellemivé vált em­ber pokolbeli szellem lenne, oly gonosz, a milyen szellemek az ősregékben kisér­tenek. De hát nem igy lesz. A külső viszonyai­ban szinte túlvilágias fokra emelkedő ember belsőleg sem maradhat el, nem is sülyedhet, hanem csak emelkedhetik. A jövő zenéjét nem hallgathatják kanni­bálok. , A jövő zenéje, a mely valósággal a sphaerák zenéje lesz, legalább a mint az „A. Review of Reviews“ Írja. Egy új, bámulatos találmányról van szó, amely dr Taddeus Cahill müve, mely ki­tünően megoldja a zenei hangok távolba vitelének kérdését. A jövőben nem kell majd a zeneművésznek városról-városra járni, hanem bárhol lehet a földön, s a telharmónium segítségével egyszerre élvez­hetik játékát miden városban, a nélkül, hogy a hangversenyteremben kellene szo­rongania. Ez a találmány azonban csak akkor érvényesülhet ha a sürgönydrótok még jobban behálózzák a földet, mert ezek lennének a vezeték. „A telharmonia — írja a czikkiró — az elektromosság legnagyobb vívmánya, mely minden hang­szert ki fog pusztítani, mert ezt minden­hová be lehet majd vezetni, a lakásba, gyárba, vendéglőbe, színházba. Bellamy álma a Visszapillantás a kétezredik évből, teljesedésbe ment. A gép kétszáz tonna súlyú és vagy egy millió koronába kerül. Főelve az, hogy a hangrezgést nem a levegő segítségével, hanem elektromos rezgés utján továbbítja. A szerkezet öt oktáv terjedelmű. Tehát jó dolguk lesz a jövő vendéglő­seinek és kávésainak. Közönségüket szó­rakoztathatják a világ legjobb művészei­nek zenéjével, de nem kell gyötrődniök a muzsikusok szeszélyeivel és igényeivel. No, de akkor mindenképpen jó dolguk lesz a vendéglősöknek, mert nem lesz kcnyha, pincze, az éteLket és italokat illatok és extractumok alakjában automa­ták szolgáltatják, ők csak a pénzt vágják zsebre, anélkül, hogy boszankodniok kel­lene a vendégek ócsárlásain és szidalmain. Azonban ez még csak a messze jövő zenéje. R becsület. Mikor a napilapokban időközönként olvasom, hogy kigolyózták egyik vagy másik gentlement valamelyik klubból, vagy kaszinóból, mert kártyaadósságait meg nem fizette, — önkéntelenül is min­dig eszembe jutnak azok a gentlemanok, akik szállodai és kávéházi adósságaikat meg nem fizetik, de azért tovább is vígan élvezik a kaszinói tagságot. Ezen a fel- forditott morál-logikán aztán óraszámra eltűnődöm, de sehogysem tudom meg­érteni. Nem tudom megérteni, hogy miért kell a vesztő gentlemannak a kaszinóból való kizáratás terhe mellett záros határidő alatt megfizetni oly adósságot, melyért a másik fél, a — a nyerő gentleman — a legcsekélyebb ellenértéket, vagy ellen­szolgáltatást sem nyújtotta és miért nincs a kizáratás terhével szigorítva a pinczér- nek, vagy szállodásnak járó összeg meg­fizetése, holott ezért a kaszinótag regge­lizett, ebédelt, szállást kapott stb. Csak azért talán, mert a nyerő gentle­man is rendszerint kaszinótag, a szállodás «?s pinczér pedig rendszerint nem az és ihert a kaszinók szigorúan morális sza­bályzatait a kaszinotagok, nem pedig a pinczérek és szállodások alkotják? Hát ez teljesen meg is felelne annak az elvnek, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze“, de semmi esetre sem felel meg az általános morál szempontjának. Már pedig minden kaszinó fennen hirdeti, hogy tagjai csakis kifogástalan erkölcsű, becsületes gentlemanok lehetnek és irgal­matlanul kizárják a kártyaadósságait meg nem fizetőt, ellenben megtűrik kebelükben az ételért, italért és szállásért nemfizető nagyságos és méltóságos urakat. Még kirívóbb ezen ellentét a katona tisztek erkölcsi testületéinél, ahol tudva­levőleg még szigorúbbak az erkölcsi bot­lásokra vonatkozó paragrafusok, de arány­lag még sokkal több azon uniformisos gentlemanek száma, kik az aranyos tiszti kardbojtot büszkén hordják oldalukon, daczára a töméntelen kifizetetlen pinczér- számlának, mely a fényes atilla zsebében rejlik. Mit következtethet tehát mindezekből minden okos és józan gondolkozásu ember? Azt, hogy azoknak a gentlemenekből álló testületeknek halvány sejtelmük sincs a becsület fogalmáról, akik becsületbeli ügyet csinálnak abból, ha valaki közülök nem kapja meg oly követelését, melyhez min­den jogalap nélkül, a puszta véletlen sze­rencse által jutott (eltekintve attól, hogy a kártyázás ténye már magában véve is inmorális dolog), ellenben nem tekintik becsületbeli ügynek azt, ha valamely gentleman nem fizeti ki a pinczér, vagy vendéglős által neki hitelezett ételt italt, vagy szállást. Ennek a hamis disztinkcziónak, ennek a téves logikának pedig igen igen sok szegény pinczér és vendéglős issza meg a levét; — és ezeknek érdekét némileg megvédendő ajánlatosnak tartanám ha az igen tisztelt polgári és katonai — úri clubbok és kaszinók épp oly diífamáló dolognak mondanák ki a vendéglői — mint a kártyaadósság meg nem fizetését. Ez által azt hiszem csökkenne azon gentle­manok száma, akik a főbelövésig mennek el a kártyaadósságból folyó becsületbeli kérdésben, ellenben fittyet hánynak min­den vendéglői és szállodai adósságra. A pinczéreknek és vendéglősöknek pedig azt ajánlom, hogy ha megtudják, hogy egyik vagy másik adósuk tagja valamely úri clubbnak, jelentsék azt annak be. Hátha foganatja leszen?! Molnár Sándor az „Orient“ szálló tulajdonosa. Sztrájktörvény, Nálunk a munkásegyesületeket anyagi felelősség sem terheli a sztrájk alatt tör­ténő túlkapásokból származó károkért. Nem igy Angliában, ahol oly súlyos anyagi felelősséget állapított meg a tör­vény a munkásegyesületekre, hogy szük­ségesnek mutatkozik a törvény intézkedé­seinek enyhítése. Az angol alsóház egyik utóbbi ülésén Lawson Walton főügyész törvényjavaslatot terjesztett elő a Trade Unionra vonatkozó törvényes intézkedéseknek és sztrájkról szóló határozatoknak megváltoztatásáról. Az indítványozó kifejti, hogy a javaslatot az teszi szükségessé, hogy a bíróságok ítéletük meghozatalánál abból indultak ki, hogy valamely sztrájk következtében be­állott bár egy-egy Trade Union vagyonából akkor is megtérítendő, ha a büntetendő cselekményt nem az illető szövetség végre­hajtó bizottsága, hanem annak valamely tagja követte el, a főügyész kijelenti, hogy a törvényjavaslat értelmében a törvény­ellenes cselekmények által okozott kár megtérítése nem követelhető az illető szö­vetség vagyonából, ha a káros cselekményt a Trade Union végrehajtó bizottsága nem hagyta jóvá. Állást foglal a munkásképvi­selők ama követelésével szemben, hogy a Trade Union vagyonát teljesen megvédel­mezzék a kártérítési igények ellen és azt mondja, hogy nem privilegizált proletariá­tust teremteni. A munkáspárt szónoka kijelentette, hogy pártja nincs megelégedve a törvényjavas­lattal. A kormány megígérte a választások alkalmával, hogy megvédelmezi a munkás­párt követeléseit. A vita során úgy a kor­mány, mint a munkáspárt több szónoka azt fejtegette, hogy a törvényjavaslatot ki kellene terjeszteni abban az irányban, hogy az ipari szövetkezetek vagyonával szemben egyáltalában ne legyen érvényesíthető a sztrájk által okozott kár megtérítésének igénye. Végül a javaslatot első olvasásban elfogadták. Nem ártana, ha a sztrájk-okozta károk­ért az anyagi felelősséget nálunk is kiter­jesztenék a munkásegyesületekre a méltá­nyosság határai között. |jrnn|ll| A MM I I CS. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüst, nLnmflHmt J. L. chinai ezüst s alpaccából szálloda, kávéház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költségv. díjmentesen. Alapítási év 1819.

Next

/
Oldalképek
Tartalom