Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-07-05 / 13. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. juliu ; 5. Herz Ármin Fiai szalámigyár Budapesten, IX., Soroksári-ut 16. szalámiját, " milánói szalámit és mortadellát. Minden egyes rúd ólumpecséttel *5$: van ellátva, melyen a gyár védjegye látható. £ Ugyanott I-a pesti disznózsír és szalonna szerezhető be. Az ilyetén felelősség a munkásegyesületeket visszatartaná a könnyelmű sztrájk- rendezésektől s árra kényszeritenék a munkásegyesületeket, hogy a sztrájkokat ne engedjék felhasználni a közbiztonságot veszélyeztető kihágásokra. Nagy szükség van erre, mert a mai viszonyok között a sztrájkvezetők a munkások egyéni szabadságát valósággal eltiporják s vérlázitó terrorizmusukkal, a köny- nyelmüen kimondott, sikertelen sztrájkokkal mesterségesen fokozzák a munkások nyomorát. R hirdetés szükségessége. Milanóban kiállítás lesz, amely iránt mezőgazdáink, különösen bortermelőink között nagy az érdeklődés. A „Borászati Lapok“ fejtegetvén a kiállításon való részvételünk hasznos következményeinek föltételeit, a többi között erre a concluzióra jut: „Az egyes (nagyobb) pinczegazdaság, főleg olyan, mely palaczkborüzlettel is foglalkozik, bizonyos, nagyobbarányu reklám nélkül borait meg nem ismertetheti. Ahhoz, hogy valamely márka a nagyközönség emlékébe vésődjék, hogy valamely czimke stb. közismertté legyen a szakértők, gour- mandok előtt, ahhoz évek kitartó munkája kell. Mindig és mindenütt meg kell jelenniük, minden alkalmat megragadniok, hogy észrevétessék magukat, hirdetni, utaztatni, ingyenes mintákat kell küldeniök stb. És azután egy évtized vagy még hosszabb idő után meg lesz az eredmény, ha a kiszolgálás is jó és egyenletes volt. Nem kell messzire mennünk példákért. A „Chateau Tarányi“-t, a „Chateau Sza- lay“-t, a „Chateau Palugyay“-t, a Domány- féle „Szikla-bort“, a Központi Mintapincze, az „Erdélyi Pinczeegylet“, a gróf Apponyi Sándor, dr. Szabó Gyula üvegjeit, vignettáit hazánkban mindenütt ismerik, de külföldön is már igen sok helyen. De tessék megkérdezni, hány kiállításon, vásáron, kóstolón, banketten, hajón, vasúton, lapokban szerepeltek ezek a borok, illetve ezeknek hirdetései, mig végre köztudatba mentek át. Az ily renoméé megteremtése bizony csinos kis tőkét emésztett fel, de becsületes kiszolgálás mellett meg is hozza idővel kamatját.“ Tehát a hirdetés az üzlet lelke, emelője, akár termelőről, iparosról vagy kereskedőről van szó. És nálunk mégis kevesen és ritkán élnek a hirdetéssel; a termelők, iparosok és kereskedők nagy zöme még mindig luxus-kiadásnak tekinti a hirdetési költséget. Amig ez igy lesz, nem is várhatjuk hazai termékeink nagyobbb fogyasztását; mert hát ezeket ritkán hirdetik, míg a külföldi czégek elárasztják lapjainkat hirdetményeikkel. A magyar termelő, iparos és kereskedő vegyen költségvetésbe állandó összeget a reklámozásra. Országos korcsmaros kongresszus- Ugyan mit akarnak? Hiú törekvés! Egy érdekes felhívást kaptunk. Szól az összes korcsmárosokhoz. A felhívásból kivesszük, hogy az országos kongresszus a kisvendéglő- sök bajainak orvoslása czéljából hi- vatik össze. Mielőtt a kongresszushoz hozzászólnánk, eszünkbe jut a régi mese az apáról és fiairól, akiknek okulásból egy köteg venyigét adott át. A venyige egy csomóban nem törhető szét, egyenkint azonban igen. Nincs értelme annak, hogy a vendéglős iparosok széttagolva, külön- külön keressék boldogulásukat. így nem érnek el semmit. Furcsa dolog az, hogy évek óta szervezkedünk, minden évben kon- gresszusozunk, most ez év szeptemberében Miskolczon lesz kongresz- szusunk s lám, ahelyett, hogy összetartva, ott beszélnénk meg közös bajainkat, impozáns erővel fellépve igyekeznénk kivívni valamit, a régi regeként, széttagolódunk és külön- külön, szálankint engedjük megtördelni a nagy venyige problémát. Ilyen ez a törekvés is, amelybe most a Budapesti Korcsmárosok Ipartársulata fogott bele. Nincs semmi kifogásunk az ellen, hogy mozogjanak, szervezkedjenek a saját érdekeik megóvására. De ne csináljanak ferde vonást, ne akarjon egy zászlóalj több diadalt kivívni, mint amit kivívhat egyesült erővel egy hadtest. A budapesti korcsmárosok ipartársulata egyedül a leghelyesebbet teszi, ha a régi hatalmas nagy ipartársulattal csatlakozva, egyesült erővel igyekszik harczolni közös érdekeikért. A nagy testületben jobban érvényesül, mintha igy külön utakon jár. A felhívásban, melyet az ipartársulat a korcsmárosokhoz intéz, a következőket olvassuk: „A vendéglős- és korcsma-ipar napról- napra mindjobban hanyatlik. Tekintélyes iparág volt egykor, de most nem más, mint közterhekkel tulrakott szerény foglalkozás, mely a korcsmárosok nagy többségének nem nyújt többé módot a lét fentartásá- hoz. Vendéglők és korcsmák nap-nap után gazdát cserélnek. Tönkre ment az előd ; szerencsét próbál az utód, akire ugyanaz a sors vár. Ennek oka leginkább az italmérési törvény elavult, hiányos rendelkezése. Az italmérési illeték aránytalan beosztása és kivetése, az indokolatlan magas kereseti adó és a kincstár által nyújtott mód a tisztes ségtelen versenyre. A korcsmárosok tűrtek, szenvedtek és hallgattak. Azt remélték, hogy jobbra fordul a helyzetük. Ez a remény azonban ábrándnak bizonyult, mert az évek óta tartó gazdasági válság tetemesen csökkentette a nép fogyasztási képességét. Az élelmiszerek drágasága annyira befolyásolja a korcs- máros-ipart, hogy a kisebb és középfor- galmu üzlet a konyhára ráfizet és ami még az italforgalomból megmarad, azt oda kell adni adóba, illetékbe, házbérre és egyéb üzleti költségre. És ha önmagunkkal számot vetünk, hogy megtudjuk, tulajdonképen miért is dolgozunk, miért vesződünk, hát bizony sivár eredményt mutat a számvetésünk. Ezen közös bajaink megbeszélésére és az orvoslásra alkalmas eszközök és módok közös megállapítására, elhatározta ipartársulatunk, hogy /. évi szeptember 4. és 5-re Budapestre Országos korcsmáros-kongresszust hiv egybe. Felkérjük tehát úgy a fővárosi, mint a vidéki korcsmáros- és vendéglős-kartársa- kat, valamint az országban levő vendéglős- és korcsmáros ipartársulatokat, miszerint szíveskedjenek a folyó évi julius hó 15-ig írásbeli nyilatkozataikat aziránt hozzánk beküldeni, hogy vájjon a kongresszus megtartására nézve velünk egyetértenek-e és hajlandók-e a kongresszuson résztvenni, illetőleg magukat azon képviseltetni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a kon- resszus napirendjét ideiglenesen a következőkben állapítottuk meg: 1. Az italmérési törvény módosításának sürgetése és pedig a következő irányban: a) italmérési engedélyt kizárólag az italméréssel hivatásszerüleg foglalkozó korcsmáros és vendéglős kaphasson. Ehhez képest: b) Ne adassék ezentúl fűszeresnek, szatócsnak, fogyasztási szövetkezetnek stb. engedély bor- és sör-mérésre. c) Pálinkamérés jellegével biró üzlet ne nyerjen ezentúl jogot bor- és sörmérésre. d) Az italmérési-illeték osztályainak arányosabb beosztása és a magánfogyasztó, ki nagyobb mennyiségben hoz be bort a vámteiületre, vonassák be az ital-illeték viselésébe, miáltal a korcsmáros illeték- terhe a kincstár károsodása nélkül önmagától is csökkenni fog. Az ital-illeték a zárt fogyasztási vámterületeken már az ital behozatalánál rovassák le a fogyasztási adóval együtt. Budapesti főpinczérek óvadék letéti társaság mint szövetkezet e=a BUDAPEST, IX. kér., Baross-tér 18« Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.
