Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-06-20 / 12. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. junius 20. Paprika király! 1**-' Nemesített 48-as édes paprika egyedül: ’T_0 ViwSlfT I Kovács Sándornál Mokrin. Sr* JSSmST**' * “P**-11 diy 1 fektetett tőkéjük, egész vagyonuk elvesztésétől félhetnek; mert a hatóságtól semmi gyámolitásban nem részesülnek, sőt botorul és lelketlenül fölcsigázott adókkal sujtatnak. Pedig egy Holtzspach és mások vállalkozása nagy szolgálatot tett a székesfőváros perifériái föllendülésének, a közönség egészsége növelésének s a város kellemes gyarapodásának. A székesfővárosi hatóság tehát végre valahára megszívlelhetné ezeknek a „zöld vendéglősöknek“ évről évre megújuló följajdulását, mely a rossz forgalom miatt veszélyeztetett existencziájukért s megterheltetésük súlyossága miatt hangzik ajkaikról. A város legyen méltányos pártfogója a közjót szolgáló vállalkozásoknak s maga is kenje meg fináncz- politikájának tengelyét egy kis vállalkozási szellemmel s ne csak az adóprés véres zsírját alkalmazza. Közgazdasági teendők. A budapesti kereskedelmi- és iparkamara megokolt fölterjesztést intézett az uj kormányhoz. A föliratban a kamara kiemeli, hogy olyan kérdések hosszú sorozatára nézve tett annak idején előterjesztéseket, a melyek alapján az előkészülő munkálatok annak idején folyamatba tétettek, sőt részben pozitív törvényjavaslatok is kidolgoztattak, ez az előkészítő munka azonban, mely számos irányban üdvös alkotásokat Ígért, az időközben beállott politikai zavar és a törvényhozás munkájának szünetelése miatt megakadt. Szükséges közgazdasági életünk zavartalan fejlődésének élősegitése és biztosítása érdekében, hogy mindezek az ügyek a legsürgősebben újra napirendre tétessenek és gyorsított egymásutánban a kielégítő megoldás stádiumába tereitessenek; első sorban szükséges és kívánatos azonban, hogy mindazok az ügyek, a melyek rendezése korábbi években már annyira haldt, hogy azok tekintetében konkrét törvényjavaslatok is elkészültek, a törvényhozó testületnek leg- közelebbre várható megalakulása és a különféle legelső rangú államszükégletek kielégítése után, alkotmányos tanácskozás tárgyává^ tétessenek. Megfelelő kormány- intézkedések által megindíthatok az 1903. évi beruházási törvényben tervbe vett közmunkák; az emlékiratban sürgeti továbbá a kamara a munkás balesetbiztosítási törvénynek, megfelelő strájktörvény- nek az alkotását, a betegsegélyző pénztárak válságos viszonyainak rendezését, az évek óta várva-várt ipartörvény módosítást, a hiteltörvények keretében a csődtörvény^ módosítását, a kényszeregyezségről és az üzletátruházásokról intézkedő törvényeket, valamint a vasárnapi munkaszünet tekintetében évek előtt kilátásba helyezett végleges rendezést. Mindezekre az ügyekre nézve a kamara arra kéri a kormányt, hogy azok még a most megnyíló átmeneti időszakban megoldassanak, s törvényhozási utón rendeztessenek. R „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületiének! Egyesületünk hivatalos közlönye, a «Borászati Lapok», május 27-iki, 21-iki számában «A bécsi «borászati: napok»-ról czik- kezvén, panaszos megjegyzései eszünkbe juttatják a «Vendéglősök Lapja» hosszú küzdelmének, szerkesztőnk törekvésének néhány érdekes momentumát, amelyek azzal a reménynyel kecsegtették, hogy a magyar közönségnek a tiszta, jó hazai bort s ezzel a magyar bortermelőknek a hazai piacot biztosíthatjuk. Ez a kettős cél vezérelte lapunkat, amikor a legvehemensebb agitációt üztük avégből, hogy a vendéglősök borvásárló szövetkezeteket alakítva, magukat emancipálhassák a megbizhatlan közvetítők jármától. Eleve utaltunk ennek egyetlen módjára, ami — szerintünk — nem lehetett volna és nem lehet más, minthogy a vendéglősök borvásárló szövetkezetei nexusba lépjenek a bortermelők borértékesitő szövetségével. Ennek a szükségét abban, a körülményben találtuk, hogy a gazdák hiába szövetkeznek boraik értékesítésére, ha nem lesz hol és kinél; viszont a vendéglősök hiába akarnak vásárolni, ha nélkülözniük kell az összeköttetést a termelőknél. Ezt az eszmét szakadatlan és önzetlen propagálásunkkal, évek során át tartó erőfeszítésünkkel sikerült annyira népszerűsítenünk, hogy a «Borászati Lapok»-nál is figyelmet keltett s ennek nagyérdemű szerkesztője, dr. Drucker Jenő, egyesületi igazgató ur buzgólkodása révén komoly tárgyalás alapjául fogadtatott el a bortermelők és a vendéglősök között. Ebből az alkalomból lépett szerkesztőnk a «Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete» tagjai közé s nemsokára mind a szőlősgazdák, mind a vendéglősök legkiválóbb tagjaikat küldötték ki, hogy kölcsönösen tanakodjanak az általunk megpendített eszme realizálásának lehetősége és módozatai fölött. Ünnepnapunk volt, amikor ezt hírül adhattuk, mert eloszlott minden kétségünk, hogy a szőlősgazdák értékesítő! s a vendéglősök vásárló mozgalma sikert ne arathasson. Ám csalódtunk, több híradással a gazdák és vendéglősök közeledéséről nem szolgálhattunk s már-már fájdalmas csalódással szinte végképpen feledtük volna ezt az akciót, ha nem olvassuk a «B. L.» idézett cikkelyét. Minthogy nevezett lap a bécsi borvásárról, illetőleg — mint az osztrákok elkeresztelték — «borkóstolóról» szerzett tapasztalataiból konstatálja, hogy Alsó-Ausztriában a szőlőterület ma is többet, mint 70,000 kát. holdat tesz ki, melyen átlagban 11/4:—11/2 millió hektoliter bor terem. Tehát ha területileg ezen tartomány szőlőmivelése nem is nagyon jelentékeny, már mennyiség tekintetében majdnem felét produkálja annak, amit a szorosan vett Magyarország 22 borvidéke együttvéve. Ez tehát éppenséggel nem oly «quantité négligeable», mely felett egyszerűen napirendre térni jogosultak volnánk. «Az a hit sem alapos, hogy Alsó-Ausz- tria főhercegség borai nagyon alacsony minőségűek. Klosterneuburg, Gumpoldskirchen, Nürnberg, Mailberg, Pfaffsteppen, Retz, Vöslau borainak hírneve a tartomány határain túl is elterjedt, egyes jó márkák a világforgalomban is megállották helyüket. Ez az oka, hogy Alsó-Ausztriában a bortermelésnek óriási közgazdasági jelentőségét nemcsak elismerik, de állam, tartomány és társadalom mindent elkövetnek, hogy e gazdasági ág továbbfejlesztése biztosítva legyen. Minden termelés jövedelmezőségét elsősorban a fogyasztás biztosítván, nagyon helyesen az irányadó körök minden igyekezetüket odaforditják, hogy a borfogyasztás minél erősebb gyökeret verjen és hogy a közvetítési költségek kiküszöbölésével a termelő lehetőleg kapja meg azt az összeget a szorgalma révén előállott termékért, melyet a fogyasztó érte megfizet. «Ezt a célt szolgálja állandóan a bé- csi városház helyiségeiben létesített borpince és szolgálják időlegesen a koron- kint rendezett borvásárok és borkóstoló k.» Miután a mi «országos borvásárainkkal» szemben konstatálja ennek az osztrák «tartományi» borkóstolónak nagy arányát, gazdagságát, majd elsorolja a busás erkölcsi és anyagi támogatást, amelyben az udvar, a földmivelési kormány s Alsó-Ausztria helytartó-tanácsa, Bécs városa s az osztrák szőlészeti egyesület részesítették a borvásárt, konstatálja a «B. L.», hogy a b é c s i vendéglősipar együttes munkálkodásának köszönheti óriási anyagi és erkölcsi sikerét ez a borvásár, mely május hó 19-én és 20-án folyt le Bécs városában. „Asbestoid“ Ä legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FRANK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű is épület-diszitmény^K gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek részére.
