Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-04-20 / 8. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. április 20. melynek a külföldi portéka, ha mindjárt drá­gább is, vagy épen azért mindig becsesebb. Pedig a pezsgőgyártás egyik legjövedel­mezőbb foglalkozás, ha a tőke mellett a megfelelő szakismeret is megvan s igy nem lehet csodálni, ha újabb időben gomba­módra szaporodnak úgy a privát, mint a részvénytársasági pezsgőgyárak. Ezen uj hazai alapítók közt mint kurió­zumot érdemes felemlíteni Mercier E. épernay-i hírneves pezsgőgyáros vállalko­zását, aki Magyarországon akar gyárat fel­állítani. Eddig a dolog rendben van. Mer­cier bizonyára kellő vagyonnal és nagy ta­pasztalattal megy bele ezen vállalkozásba és igy nagy ipartelepével és jó készítményei­vel egészséges konkurrencziát fog te­remteni. Csakhogy Mercier nem magyar borból akarja a pezsgőt itt Magyarországon készí­teni, hanem franczia borból. Körlevelében különösen hangsúlyozza, hogy «csakis Fran­ciaországból behozott kitűnő borokból, me­lyek feltétlenül tiszta állapotban jönnek be Champagneból, osztrák vagy magyar bor lozzákeverése nélkül kívánja pezsgőjét ké­szíteni !» Ez ellen kettős kifogásunk van. Az egyik íz, hogy az oly iparvállalatból, melyet kül- öldi tőke létesít hazánkban külföldi nyers- íru feldolgozására, s melynek jövedelme smét külföldre vándorol, a mi közgazdasá­gunknak édes kevés haszna van. A másik >edig az, hogy abban az állításban, misze- int magyar bort nem fog a gyáros használni, nzonyos inszinuáczió foglaltatik a magyar )or ellen. Az ilyenfajta reklám árt a többi pezsgő­gyárnak, mely tisztán magyar bort dolgozik el, de árt a magyar bor reputácziójának is. Ha Mercier komolyan utána néz és em garasoskodik a vásárlásnál, fog az or- zágban elég olyan bort találni, mely pezs- őbor-gyártásra kiválóan alkalmas és mély­nél a versenyt nemcsak a magyar, de a anczia pezsgőborokkal szemben is fel­eheti. Ezért nem szükszéges idegen toliakkal keskednie, melyekről különben is még két- éges, hogy valódiak lesznek-e? * Mi is osztozunk laptársunk véleményé- en, hogy nem pártolható oly vállalkozás, mely a magyar borokat mellőzni akarja. Tény ugyan is, hogy igen sok magyar őrvidék termel olyan borokat, a melyek pezsgőgyártásra éppen oly alkalmasak, int a francziák s igy mellőzésük nem tür­ítő a hazai gyárosok részéről, különösen most, a mikor nagyarányú szőlőrekon- rukcziónál fogva, borkészletünk nagyobb szükségesnél. Legalább a hazai borpiaczot kell biztosi­nunk a magunk borainak. Így hát, bár pezsgőgyártásunk emelke- ísét örömmel látjuk s szívesen látunk köz- nk tökével és hivatottsággal dicsekvő vál- lkozókat, Mercier vállalkozását, amely izai borainkat mellőzni akarja, nem pár- lhatjuk; sőt tekintettel arra, hogy hazai 'árosaink pezsgői, a francziákkal egyenlő inőségüek, továbbra is ezek mellett kell egmaradnia közönségünknek. Külföldre. Másfél évtizeddel ezelőtt egy szép tavaszi napon elhatároztam magam egy jó bará­tommal, hogy Londonba, onnan Párisba uta­zunk a nyelvek elsajátítása végett. Akkori­ban az angolkirálynő szálloda szobapinczéri állást töltöttem be, sorsom nagyon jó volt, de beláttam, a franczia és angol nyelv nél­külözhetetlenségét s tudva azt, hogy fiatal éveimben könnyebben tanulom meg a nyel­veket s ezért tervemet végre hajtottam már- czius hó 10. napján. Előzőleg váltottam a (menetjegyiroda Vigadó-tér 1. szám alatt je­gyet Budapest-Bécs—Bécstől-Londonig). Volt egy csomoó londoni czimem, egynéhány száz forint készpénz, mert pénz nélkül bizony, ha nincs szerencséje és nem tavaszkor megy ki az ember, más évszakban nem igen taná­csos, hamar elfogy pár fillérje és vége a kitartásnak, azután jöhet haza. Vittem magammal fehérneműt, 2 pár czi- pőt kimenőre és két pár üzleti czipőt, ezt jó vinni, különösen annak, ki fájós lábbal bir, vagy lábai a könnyű czipőhöz vannak szokva, máskülönben egy olyan, ki nem tudja jól a nyelvet, nehezen vásárol. Mindig kell kisérő tolmács, ez pedig pénzbe kerül és be is csapja s igy jobb várni a vásárlások­kal, mig az ember magányosan eszközöl­heti, fehérnemű sok kell, miután London ködös a sok gyár füstje, a nedves levegő által sülyed, gallér 2, sőt 3 darab is elkél naponta. A bőröndök zárja Wertheim-lakat- tal legyen ellátva, erős, könnyen nem ki­nyitható, mert ki tudja, hová kerül az ember és kivel kerül össze. Jó szolgálatot tesz egy nagy bőrönd mellett egy kisebb kézi táska, melyben a legszükségesebb holmit maga elviheti. Soha sem kell az egész podgyászt oda vinni, mert sokkal hamarabb megesik, hogy nincs rá szükség, azaz nem felel meg az állásnak, vagy viszont. Londonban pedig nincsen az utczasarkon a pirossapkás hor­dár, mint nálunk. Ott minden ember a maga hordára, ezen pedig senki meg nem ütkö­zik, a nép nem áll meg az utczán, sőt nem is csodálja. Ott mindenki dolgozik, nincsen olyan sok kávéház, annyi sok ur és hölgy­gyei, kezükben magyar figaró. Megvan a rendes munka és annak ideje, de a munka­idő alatt dolgozni kell, sokat, de nagyon sokat. Azért, a ki kimegy, legyen elkészülve mindenre, söpörni, mosni tányért, súrolni padlót, czipőt tisztítani, szóval nincsen olyan jó dolga, mint egy 6 forintos minde­nes leánynak egy budapesti zsidó családnál. Most pedig térjünk vissza. Este 10 óra 30 perczkor a keleti pályaudvarról indul a vo­nat. Bécsbe érkezik 6 óra 20 perczkor reg­gel. Bécs elég szép város és megérdemli, ha van pénz, hogy az ember 2 napot ott tölt­sön, de nem vendéglőkben, vesz egy kis 20 filléres kalauzt és végig nézi a szép ut- czákat, parkot, Schönbrun-Burg stb. Bécs- ből este 10 órakor a Mariahilferstrasseról indul Passaunak a vonat. Oda délelőtt fél 10 órakor érkezik. Itt van a vám vizsgálata. Egy negyed 12-kor indul a vonat tovább Nürnberg, Würzburg, Frankfurt, Köln, Achen, Brüssel, Calaisig. A ki még tengert nem látott, el van ragadtatva az igazán szép fekvésű várostól. A nagy víztömeg óriási hullámai, a jó friss tengeri levegő felvilla­nyozza a vért s nyugtalanul várja a hajó in­dulását. A hajónál van sok gyerkőcz, ki szí­vesen Viszi a podgyászt a nem messze lévő hajóállomáshoz. A hajójegyet jó azonnal meg­váltani, mert van eset, hogy a hajó túlsók utast kap. Ezek a fiatal emberek el-elviszik a podgyászt, de ha reá nem vigyázunk, többé nem látjuk podgyászunkat. A rövid hat órai tengeri útra nem kell nagy előkészület. Jól étkezzen, de ne nagyon sokat, különösen oly ételeket, amitől undorodik, ne egyék. Jó bort, vagy likőrt vigyen az útra. Reggel hat órakor érkezik Doveren át Londonba; egy órával előbb, mielőtt az állomásra beérke­zik a vonat, meglátjuk Londont, azt a várost, melyet oly rég vártunk, végre jön az állomás, Victoria Station, ott legjobb átszállni a Port- land-Street állomásra, mert ez a központ s a legrövidebb ut a klubokhoz. Leipzig-Lon­don Club-Charlotte Street 84. — a genfi egyesület — vele szemben, jobbra és balra, tele csupa helyszerző és elhelyező, — kik szintén lakást ajánlanak — van még szám­talan helyszerző, akik mind pénzt követel­nek. Ha van üzlet és elfoglalhatja, nem sza­bad nézni egy pár shillingre, mert jobb mind­járt állásba menni, mint később a legnagyobb szükség és nélkülözések után már pénz nél­kül nyomorognia; akkor már szívesen adna, de nincs miből. Azért a legelső és legfonto­sabb dolog állásba jutni s inkább eltűrni mindent, csakhogy a nyelvet valamennyire megértse. Később előkelőbb szállásokban ke­reshet alkalmazást, hogy a terítés és étel­nemek különlegességeit láthassa. Külföldön egészen más minden, mint minálunk. Az üz­letek nincsenek éjjel-nappal nyitva, megvan a rendes munkaidő és rendes pihenő, dél­előtt 11 órakor van az úgynevezett dejönéur és este 6 órakor souper. Nagyon előnyös, ha menü-kártyát és étlapot gyűjt mindenki, aki külföldön jár, mert ebből megtanulhatja az ételek és italok neveit, melyek mi előt­tünk majdnem mind ismeretlenek. Franczia, magyar és angol nyelvtan okvetlen legyen és szótár. Ezekben megtalálható minden és ehez sem kell más, mint jó fej és akkor könnyen boldogul. Csepreghy Gyula. Drágább a külföldi szivar. A vámtarifa dohánygyártmány tételeinek emelkedése folytán, az importált gyártmányok ára áp­rilis hó 1-ével felemeltetik. A szivaroknál a felemelés a mai árnak átlag 10%-át teszi, az egyiptomi és török szivarkák ára körülbelül szintén ily arányban emelkedik. Glück Frigyes az Urániában. (Folytatás.) Miként a persáknál, úgy a kínaiak és ja­pánoknál is, a nép nagyon ragaszkodik az ősi szokásokhoz, de a müveit osztályokon gyorsan és könnyen vett erőt az idegen be­folyás. Ezen a képen az európai kultúra örök dicsőségére a jámbor rizs- és teafogyasztó kínai már pezsgőspohárból iszik exet s úgy látszik, szívesen felejti el mámorában a kí­nai nemzeti konyha lehetetlennél lehetetle­nebb fogásait, körözött hernyókat, a szűz anyaföldben hónapokon át párolt tojást stb., hasonló inyenczségeket. No, de legyünk nyu­godtak, a nyugati kultúra emlőin nevelkedő generáczió már nem fogyasztja e szörnyűsé­geket, hajlik — a háttéren is láthatjuk — a zene felé, sőt maga is résztvenni óhajt japán mintára, idővel az európai konczer- ten is. Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet. ^ » JUDAPEST, VII. kerület, Baross-tér 18. szám. udatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg eiönyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom