Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-03-20 / 6. szám
XXI-ik évfolyam. Budapest, 1905. márczius 20. 6. szám. VENDÉGLŐSÜK LAPJA („F2MCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK. KÁVÉSOK PINCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDÉKÉIT FELKAROLD SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- fejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ az „Aradi pinczér-egylet “-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székes- fejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos pínczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A magyar nép mentése. Rongyosodunk, pusztulunk. Föl-föl- jajdulunk a sajtóban, az ország házában s a megyék és városok gyü- léstermeiben, sürgetve nemes, derék népünk megmentését. Mindössze annyit tettünk, hogy a felvidéki nyomor enyhítésére kormánybiztost küldöttünk ki, a kinek a révén szétosztottunk néhány száz tehenet a lelketlenül kifosztott nép között s megkönnyítettük a kivándor- Jását az éhséggel küzködőknek, a helyett, hogy munkát adtunk volna nekik. A földet engedjük kirángatni lábaink alól; tűrjük, hogy idegen, hozzánk ellenséges népek tagjai eladósodott uraink és parasztjaink birtokait, a kik ezekre fajtájukból nyelvünket nem értő, velünk nem érző tiszteket és munkásokat telepítenek be. Már majdnem az egész Tátra német kézen van, mig Erdélyben s a délvidék egy részén az oláh emissá- riusok foglalnak helyet. Bár tudjuk azt, hogy ezek az uj földesurak politikai törekvésekkel jönnek közénk a magyar államiság megőrlésére, mégis késik az a törvény, a mely kimondaná, hogy földet nálunk csak magyar honpolgár vásárolhasson s a birtokosok csak Magyarországon képesített tiszteket és munkásokat alkalmazhassanak. Az éjji homályban késik a bevándorlási törvény is s összetett kézzel nézzük, hogy a vagyontalan, produktiv munkára képtelen, alig tűrhető üzérkedésből élősködő galicziai hordák mint tódulnak közénk, fosztogatva a föld népét, szemérmetlen koldulással zaklatva, zsarolva derék hazai zsidóságunkat. Idegen gyárosoknak milliókra rugó állami támogatást adunk s elnézzük, hogy ezek mellőzzék s kiűzzék gyáraikból a magyar munkásokat, sze- dett-vedett csőcseléket zúdítva ránk, a kik az eltorzított szoczializmus örve alatt jól kieszelt czélzattal irtják népünkből a nemzeti érzületet. De hát nincs terünk arra, hogy mindazt elsoroljuk, a mit szándékosságból vagy ostobaságból elmulasztottunk Istentől annyi kiváló tulajdonnal megáldott, jó magyar népünk megmentésére. Minket ezúttal még csak egy érdekel, a pálinka kérdése. A pálinka az, a mely gyilkos fegyvere a parazita bevándorlóknak, a mely testben és lélekben elnyomorit bennünket s néhány évtized alatt jobban szétüzött bennünket, mint Dsingis és Batu kán hordái. Akkor még voltak Ázsia mesgyéin fajtánkból tartalékcsapatok s a nagy szellemű IV. Béla király feltámaszthatta nemzetünket a kunmagyarok törzsökéből. Ma már csak gyér romok mutatják a Kaspitó Magyarvárától Babilonig-s a khinai falig, hogy a hun- magyar nép évezredeken át élt azokon a tájakon, műveltségben megelőzve Ázsia és Európa népeit. Már többé friss gallyat nem ojthatunk nemzetünk vihartépett fájába. Valahányan vagyunk, mind itt vagyunk ; tehát az itt levőket kell megótalmaznunk; csak magunkból regenerálódhatunk. Erre pedig nagyon szükséges, hogy a testsorvasztó, lélekölő pálinka ne legyen a szegénység kényszeritala. Lapunk évek óta sürgette, hogy a pálinka kimérése korlátoztassék, ára az adózással megdrágittassék, ellenben a bor ára, adója eltörlésével a a minimumra sürgettessék. Unszoltuk a kormányt, a székes- fővárost, hivatkozván a statisztika megdöbbentő adataira; ámde hiába. A kormány a fináncziális érdekek dísztelen palástjába burkolózva eluta- sitólag viselkedett, a székesfőváros pedig süketnek színlelte magát. Végre megszólalt. Üdvözölnünk kéne, hogy nagy nehezen kimondotta a szót: a pálinkamérések zárva tartását. Üdvözölnünk kellene ezért, de nem tehetjük; mert hát voltak a kik ellene szóltak ennek a humánus és népmentő indítványnak. Mert voltak, ez azt mutatja, hogy a magyarországi spekuláczió szemérmetlen. Szemérmetlen és lelketlen, a mit az a hivatalosan konstatált tény is bizonyít, hogy a budapesti drágaságot is ugyanez a spekuláczió okozza. Ebben az évben több élelmiszert hoztak a vásárcsarnokokba, mint azelőtt bármikor, de azt mind a spekulánsok „biztos kezei“ kaparintották magukhoz, ezek aztán csak apránként s méregdrágán adják ki, mint a patikaszert. Tehát a spekuláczió éhezteti a néTeefon: 63—90. FANDA ÁGOSTON haUszmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok) Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József Ágost fóherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy száilodáinak és vendéglőseinek szállítója.
