Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-03-05 / 5. szám
1905. márczius 5. Vendéglősök Lapja 3 Múlt évi forgalmunk közel 10.000 koronával eredményezett több bevételt az 1903. évinél; ez eredmény elérésében jelentékeny része volt a sörforgalomnak, mert mig 1903-ban eladtunk 797 hektolitert, 1904-ben már 1135 hektolitert, vagyis 338 hektoliterrel többet. “ íme, a szerény győri szövetkezet öt év alatt majdnem megháromszorozta törzsvagyonát, majdnem megnégyszerezte évi bevételét, a mely már 1904-ben 86 ezer koronánál többre rúgott, 5 százalék nyereségosztalékot fizetett s a helyi piaczon lenyomta a sörárakat. És mindezt csekély 14.984 korona alaptőkével kezdette. Ebben van a szövetkezetek ereje; igy varázsolja a szegény emberek filléreit nagy tőkévé, igy teszi a vagyonialanokat folyton hatalmasabbá váló vállalatok uraivá; a koldusokat gazdagokká. Hogy ezt elérjék, a győriek módjára nem szövetkezhetnének-e Budapest s a többi városok vendéglősei is? Nem tudnának 10—20 ezer koronát összehozni, hogy sört raktározhassanak, szikvizet gyárthassanak, zsírt, lisztet, tüzelőt nagyban vásárolhassanak, úgyszintén bort is szövetkezeti pinczéjükbe. A győri példa mutatja, hogy sikerrel tehetnék. Ily módon vendéglőseink kezéből kiesnék a koldusbot, pinczéjükből eltűnnék a kereskedők pancsbora, nagyobb haszonra dolgozna a konyha s vendégeink megszaporodnának, becsült lenne a vendéglősnév, mert megint tiszta bort önthetnénk a pohárba s izes, jó ételt adhatnánk az asztalra. Óhajtjuk és reméljük, hogy az országos szövetség fölkarolja a szövetkezeti eszmét, támogatni fogja a vendéglős-szövetkezetek alapítását, hogy szegény szaktársaink is jólétnek örvendhessenek. A borügynökség szabályozása. A termelők, valamint a vendéglősök és kereskedők a magyar borértékesitési viszonyok áldatlan voltának egyik főokául azt tartják, hogy a borügynöki intézmény nincs törvényesen szervezve s nem áll hatósági ellenőrzés alatt. Ezen a helyzeten kíván segíteni a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete, a mely több hozzá intézett beadvány, úgy szintén a kereskedelemügyi miniszter leirata alapján elhatározta, hogy a kérdést napirendre tűzi. Úgy hallatszik, hogy a borügynöki intézmény rendszabályozását a földmivelésügyi miniszter is tervezi s az erre vonatkozó tervezet kidolgozásánál szintén igénybe veszi a M. Sz. O. Egyesülete közreműködését. Ez egyesület igazgatósága máris érintkezésbe lépett több külföldi borkereskedő és bortermelő egyesülettel, hogy az ott szokásos rendszabályokkal megismerkedjék s a melyek alapján megfelelő konkrét javaslatot terjeszthessen az egyesület közgazdasági szakosztálya elé. — A borügynöki intézmény szabályozása valóban szükséges; de csak akkor lesz eredményes, ha kimondja a szakértelem beigazolását s az ügynöki felelősséget, vagyis, hogy az ügynök is büntethető legyen, ha hamisított vagy csinált bort ajánl. A német kereskedelmi szerződésről. Hogy ennek nem valami nagyon örvendhetünk, hogy a kormány éppenséggel nem tudta megvédeni a magyar érdekeket, ez kitűnik a német kommentárokból. így egyik legtekintélyesebb német lap a következőket Írja: Az uj kereskedelmi szerződés az első, a melyben a magyar érdekek egyáltalában nem vétettek figyelembe, a mit a kormánynak a német mezőgazdák érdekeiért való erélyes föllépése okozott. Ha ez nem történt volna igy, a kereskedelmi szerződés bizonyára megint a magyar érdekekre lett volna szabva. így most már kénytelen lesz a magyar mezőgazdaság arra, hogy terményeit olcsóbban szállítsa Ausztriának, mialatt Magyarország kénytelen lesz drágábban megfizetni az osztrák ipartermékeket. Ez az a kemény próba, melyet Magyarországnak ki kell állania, mielőtt agrár államból ipar államá lesz. Természetes, hogy az uj szerződési viszony nagyon kedvező a fejlődésben lévő magyar iparnak, a mely bizonyára még erősebb támogatásban fog részesülni a kormány által, mint eddig. Egy bizonyos, az, hogy sem miniszteri támogatással, sem kereskedelmi szerződésekkel nem lehet képzett gyári munkásokat elővarázsolni a földből. Ha Magyarországnak gondja lett volna arra, hogy mezőgazdasági munkásai ne vándoroljanak ki Amerikába, hanem ipari munkásokká nevelte volna őket, úgy az osztrák- magyar-német kereskedelmi szerződés által Magyarország valóságos igéretföldje lett volna a vállalkozóknak. Isten ujja. Sokszor a gondviselésnek kemény csapása kell ahoz, hogy az embereket észre térítse, belátásra bírja. Például, hiába bizonyítottuk a beszédesnél beszédesebb érvek egész seregével, hogy a vendéglő, szálloda nemcsak köz- gazdasági tényező, hanem kulturális intézmény is. A közönség s a bürokráczia csak igy gondolkodott: — mint Bokros Károly mondja — „Eh, mit! a kocsma, kocsma!“ Mennyi kár, szégyen ért bennünket e stupid felfogás miatt. A rendőri intézkedések, a helyhatósági szabályzatok s a finánczpolitika mind ezt a középkori felfogást tükrözik. Nemzetünk csodás szerencséjének tulajdonítható, hogy ily megalázó körülmények között önérzetesebb, műveltebb szellemű emberek is vállalkoztak a mi iparunk üzé- sére s igy mégsem egészen kocsma a kocsma. Tisztultabb, méltányos felfogás, jöjjön el a te országod! Mert el fog jönni, az Isten ujja jegyezte föl reménységünkül. Az Isten ujja, a mely oly keserves lecz- két adott a magyar közönségnek Győr városában. Ez a szép, impozáns fejlődésü város csak nem rég nyert méltó helyet az idegen- forgalom számára. Régi, érdemes szaktársunk, Meixner Mihály, egy emberöltőt kitevő fáradozásával szerzett vagyonán, hosszú élete gazdag tapasztalataival s finomabb Ízlésével fölépítette Győr első modern szállodáját, a „Royal“-t, a mely fényénél és kényelmes berendezésénél fogva bármely világvárosnak díszére válhatott volna. Nagy és általános volt e miatt a győriek öröme. Ámde az öröm csakhamar búra vált. Tűz pusztította el a szálloda egy részét s csak kicsibe múlt, hogy az egész el nem porladt. A szerencsétlenség nemcsak a derék tulajdonost sújtotta, hanem a győrieket is szivén találta. A csapás, az Isten ujja, egyszerre fölvilágosította őket. Belátták, KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09. hogy nemcsak kocsma a kocsma, hanem igen gyakran fontos, humánus és kulturális intézmény is. Ezt a felfogást hangoztatta a sajtó, ezt a város atyái, a mikor elhatározták, hogy közerővel kell a tulajdonosnak a szálloda felépítését lehetővé tenni. így hát az uj szálloda megint előbbeni fényében fog ragyogni, jeléül annak, hogy az az üzlet, a hol testi szükségleteinket egészségünkre kielégíthetjük, a hol a fáradt utas pihenőt, otthont találhat, megbecsülendő humánus és kulturális intézmény; munkásai pedig hasznos, tiszteletreméltó polgárok. Igaza van tehát Bokros Károlynak, midőn e szomorú alkalomból igy irt a „Győri Hírlap“ szerkesztőségének: Tekintetes szerkesztő ur! A „Győri Hírlap“ 37-iki száma véletlenül a kezembe került, abban ön egy czikket közöl a „Royal“ égéséről vezérlő helyen. Sem az igen tisztelt szerkesztő urat, sem a Royalt, sem pedig Meixner urat nincs szerencsém ismerni, tehát teljesen érdek nélkül irom azt, a mit irok. Jól esik nekünk, a kik a mindennapi kenyérért, éjjelnappal lótunk-futunk, ha akad egy oly tiszteletreméltó munkása a magyar sajtónak, ki európai felfogással bírál és ismertet egy szállodát és meg meri mondani, írni, hogy az olyan modern berendezésű és építkezésű szálloda, mint a „Royal“, egy város értékét az utazó közönség előtt nagyban növeli és mindez a becsületes munka anyagi eredményéből lett meg Győrben — Írja ön, szerkesztő ur. Higyje meg nekem m. t. szerkesztő ur, nagyon kevés van kollégái között, a ki ezt igy fogná fel: Eh, mit, kocsma, kocsma, kiált fel és egyet rúg szóval a szerencsétlen tulajdonoson. Fogadja m. t. szerkesztő ur azon szives és igaz részvétről tanúskodó czikkeért hálás köszönetemet. A „Royal“ nemcsak Győr, de az egész magyar vendéglős-kar büszkesége volt és adja Isten, hogy mentői előbb ismét az legyen. Miskolcz, febr. 14. Bokros Károly. Rendelet a korcsmák zárvatartásáról. A belügyminiszter 21.534/1904. szám alatt a következő határozatot adta ki: Az italmérési üzleteknek vasárnap és ünnepnapokon részben egész napon át, részben csupán az istentiszteletek alatt való zárvatartása iránt némely törvény- hatóság részéről hozzám, illetőleg a képviselőházhoz intézett és innen hozzám áttett felterjesztések alkalmából kijelentem, hogy az összes italmérési üzleteknek vasárnap és ünnepnapokon való köteles zárva- tartását elrendelhetőnek nem tartom, mert a munkásosztály egyedül csak a vasár- és ünnepnapokat fordíthatja pihenésre és szórakozásra s igy az italmérési üzleteknek épp az étkezés ideje alatt való zárvatartása magának a fogyasztóközönségnek érdekeivel sem lenne összeegyeztethető. Minthogy'azonban a hozzám tett jelentésekből arról értesültem, hogy az állami italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-cz. 37. §-a alapján az italmérésnél és italelárusitásnál követendő egészségügyi rendszabályok és az azok áthágására kiszabandó büntetések, valamint a rendőri és orvosrendőri felügyelet gyakorlása tárgyában még 1899. évi decz. hó 2-án 78.543. sz. alatt kiadott itteni körrendelet 14. §. 3. bekezdésében foglalt azon rendőri rendelkezés, hogy istenitiszteletek és körLegjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
