Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-03-05 / 5. szám

4 Vendéglősök Lapja 1904. márczius 5. menetek alkalmából a templomok közelé­ben, illetőleg a körmenetek elvonulása helyén levő korcsmák és pálinkamérések az istenitiszteletek és körmenetek alatt zárva tartandók, kellően végrehajtva nincs, illetőleg kellőleg nem ellenőriztetik s mint- hogy közerkölcsiségi szempontból kiváló súlyt fektetek arra, hogy ezen rendelet a legnagyobb szigorral végrehajtassák: fel­hívom, hogy ennek betartását szigorúan ellenőrizze. Kávésok akcziója. A kávéháztulajdonosok igen el vannak keseredve a „Kávéfőzők szakegylete“ túlkapásai miatt. Több tekin­télyes kávés elhatározta, hogy memoran­dumba foglalják sérelmeiket s az ipar­társulatot fölkérik a kellő intézkedésekre. A memorandummal vagy a kávés-ipartár- sulat márczius 13-diki közgyűlése, vagy egy rendkívüli közgyűlés foglalkozik. Segítség-szállók. Lapunk múlt évi folyamában vetettük fel azt az eszmét, hogy társadalmi viszo­nyaink szükséges és hasznos vállalkozás­nak mutatják oly szállók létesítését, a me­lyek a szegény utasok s a lakásmizériákkal küzködők igényeit szolgálnák. Ezekre a szállókra akkor úgy mutattunk rá, mint oly vállalkozásra, a mely egyik czélja lehetne a vendéglős-szövetkeze­teknek. A hol egészséges vállalkozási szellem van, ott ez az uralkodó viszonyokat min­denképpen iparkodik kielégíteni és föl­használni. A mi társadalmunk a fokozódó szegény­ség, a nyomor jegyében áll; tehát a vál­lalkozásnak oda kellene irányulnia, hogy a szegénységet elviselhetőbbé tegye s emberséges módon a nyomort is adózó­jává tegye. Paradoxonnak látszik ez az állítás, pedig igaz, mert hát ezen az elven alapszik: adok, hogy adj. Budapesten, a hol a nyomor egyik fő oka a lakbér-uzsora, semmi sem volna a szegényekre annyira áldásos intézmény, mint a segitség-szálló, melyet népszállónak neveznek azokban az államokban, a hol már ilyenek vannak. Hogy a segítség-szállók mily humánus hivatást teljesítenek s mégis mennyire haszonhajtó vállalkozások, erre nézve idéz­zük Vadas Béla segéd-iparfelügyelőnek az „Iparegészségügy“ hasábjain megjelent le­írását a milánói „Albergo Popolo“-ról, a melyet a londoni Rowton-házak mintájára szerveztek. Hatalmas várszerü építmény emelkedik — írja Vadas — a milánói Via Marco d’Oggio-n magas földszinttel és öt emelet­sorral. Néhány lépcsőfok vezet a földszinti előcsarnokba, honnan jobbra a portás pá­holya és a felvonó, balra pedig a jegy­árusító helyiség nyílik. A falakon külön­böző feliratokat látunk, melyek morális szentencziákat, emlékmondatokat, ismert irók czitátumait és különböző figyelmez­tetéseket tartalmaznak és a melyekkel az egész épület el van árasztva. A kezelő hivatalban vétetnek fel a bér­lők, itt van a telefon és a 600 ruhaszek­rényhez tartozó 600 kulcs. A második előcsarnokból nyílik a két hosszú folyosó, melyek udvarokból kapják a kellő világosságot. Balfelé haladva, a tágas olvasóterembe érünk, mely öt ab­lakból világittatik és melybe két ajtó nyílik. 13 nagy olvasó-asztalon számos újság és közlemény, továbbá könyvtár áll a lakók rendelkezésére. Ugyanezen folyosó végén van az igazgató magánlakása, mely után a kertre nyíló tanácsterem követke­zik. Ezután kis folyosó visz az árnyékszé­kek felé, melyek külön felülvilágítóval el­látott épületben vannak elhelyezve. Ezután következik a fodrászterem. Az épület kö­zepén van a 600 szekrény terme. A sza­bályzat értelmében ugyanis a bérlők sem­miféle ingóságaikat nem hagyhatják nap­közben a szobákban, igy tehát ruháikat és egyéb csomagjaikat ezen szekrények­ben tartják. A jobb oldali folyosó végén vannak a tágas étkező termek, melyek mellett mosdó-helyiség van, hat márvány­mosdóval azok számára, kik sajátkezüleg akarván ételeiket elkészíteni, ezt tiszta kezekkel akarják megtenni. Ezek számára az étkező-termekben egy-egy nagy taka- réktüzhely áll rendelkezésre. — A do­hányzó- és étkező-termek között van a tálaló ételfelhuzókkal, melyek az alatta levő konyha-helyiségbe nyílnak. A do­hányzó-terem annál szükségesebb, mint­hogy úgy az étkezőben, mint a többi he­lyiségben a dohányzás szigorúan tilos. Az alagsorban van a podgyász-raktár, hol a szobabérlők azon podgyászdarabjai helyeztetnek el, melyek számára a föld­szinti szekrény-teremben nincsen hely. A lépcső előtti előcsarnok a mosókonyhába vezet, mely 45 öblögető tálat tartalmaz, melyek mindegyikébe két csap szolgál, hideg és meleg viz számára. Az épület tengelye irányában a folyosó túlsó oldalán van a lábfürdők helyisége, 14 mosóhely- lyel, hideg és meleg vízcsapokkal. Innen balra a czipész- és a szabó-műhely, to­vábbá a mosoda 8 öblögetővei, hol a lakók megmosathatják, vagy pedig megmoshat­ják a fehérneműiket. Ugyanitt van a ruhaszárító-, mángoló- és vasoló-helyiség. A fürdőhelyiség 4 fürdő- és 7 zuhanykamrát foglal magában a leg­tökéletesebb modern kivitelben. Folytatva utunkat, balfelé eljutunk egy helyiségbe, hol egy csatornán keresztül összegyűlnek mind az öt emeletről a mosásra szánt paplanok és lepedők. A túlsó oldalon van a szénraktár, a gépház a gőzfűtés előállí­tására, a konyhához tartozó mosóhelyiség, a tálaló és az óriási konyha, mely 15 m. hosszú és 6 m. széles, a jégtartó, raktár; borpincze, a szolgák helyisége, a személy­zet árnyékszéke, pincze, anyagraktár és az igazgató pinczéje. Az emeleteken vannak a vendégszobák. Minden szobában tiszta ágy, fogas, asz­talka, szék, a központi fűtés meleg árasz- tója és villamos lámpa. A lámpát csak a vétkezés ideje alatt szabad használni. A szobák a szabályrendelet értelmében csak esti 7-től reggel 9-ig használhatók. Az első emeleten van 125, a Il-on 125, a Ill-on 125, a IV-en 86, az V-en 69, össze­sen 530. Az ötödikről ki lehet jutni a háztetőn levő terraszra, honnan gyönyörű kilátás nyílik a város nagy részére. Az épület összköltségei 700.000 lírát tesznek, mely összegnek legnagyobb része nyilvánosan jelzett részvényért folyt be. Az intézet körülbelül két év óta van hasz­nálatban és közel 3 százalékot hajt az alapítóknak. Az intézet szabályrendeletéből, melynek határozmányait minden bérlő magára nézve kötelezőknek tartozik elismerni, idézzük a következő pontokat : A szálló csakis férfiak számára szolgál. A belépti jegyek vagy egy napra, vagy egy hétre szolgálnak és jogot adnak úgy a szobák, mint az összes többi helyiségek használatára a szabályzatok keretén belül. A napi belépti jegyek ára: 50 fillér, az egész hétre szólók ára 3 kor. 50 fillér. Dohányozni csak a dohányzóban szabad, köpni csak a köpőcsészékbe. Az éneklés, hangos játékok, zajos be­szélgetések tilosak. Az engedetlen tagok először megintetnek, azután kizáratnak az intézetből. A fegyelmi okokból kizárottaknak nincs joguk a jegyért járó pénzt visszakövetelni. Esetről-esetre azonban az igazgató azt visszaadhatja. Reggel 9 órakor mindenki elhagyni kö­teles szobáját és azt este 7-ig nem is hasz­nálhatja, abban semmi ingóságát meg nem őrizheti. Ételeiket a bennlakók esetleg maguk is elkészíthetik, sőt ekkor az ahhoz való se­gédeszközöket, sőt zöldséget az intézettől ingyen kapják, de 30 percznél tovább a tűzhelyeket senki sem használhatja. Újságokat bevinni az olvasóból tilos, könyvek külön engedélylyel el is vihetők, de 7 napon belül visszaszolgáltatandók. A dohányzóban csakis domino és sakk­játék van megengedve. A fürdő ára 20, a zuhanyé 10 fill., be­leértve a lepedőt és szappant; de 40 per­czen túl nem vehető igénybe. Az egész intézetnek az igazgató a ve­zetője, ki felelős az egészért és a kihez panaszszal fordulhatnak a bennlakók stb. Az intézetet fennállásának első két he­tében 978-an használták, a mi 70 napi átlagnak felel meg. Ezek közül tulajdon­képpeni munkás 242, azaz 25 százalék volt, körülbelül ugyanannyi kereskedő­segéd és egyéb alkalmazott, 104 iparos, 95 pinczér és kocsis, 28 diák stb. A leg­több lakó újra visszatér, bizonyítva, hogy meg van az intézettel elégedve. A sza­bályzatnak szívesen alávetik magukat és a legritkább esetben volt ok figyelmezte­tésre. 1902-ben az összes bérlők száma 125.641, 1903-ban pedig 143.643 ; előbbi napi 344, utóbbi 393 vendégnek felel meg. 1904-ben az egy napra szóló belépti jegy árát 50-ről leszállították 35 centesimire. Vadas azzal végzi érdekes és tanulságos ismertetését, hogy a főváros millénium- alapitványát ilyen nép-otthon, vagy segit­ség-szálló létesítésére forditsa. Minthogy azonban tudjuk, hogy a több­ségében élelmi árukkal és házbérrel spe­kulálókból álló bizottság a stájgeroló ház- tulajdonosoknak konkurrencziát egy világ­ért sem csinálna; minthogy továbbá azt is tudjuk, hogy a mig a székesfőváros tanul­mányozná a kérdést s megalkotná az in­tézmény tervét, addig Magyarország már jubiláns állama lehet Amerikának ; ennél­fogva fölelevenitjük azt az indítványunkat, hogy a vendéglősök létesítsenek ilyen se­gítség-szállót szövetkezeti vagy részvé­nyes alapon. Javasoljuk ezt annál is inkább, mert tapasztaljuk, hogy, a köznyomor növekvése folytán, nálunk immár csak azok a vál­lalkozások és üzletek jövedelmesek, a melyek a szegénységre támaszkodnak. Már ma csak ezeknek a garasából lesz a forint. Javasoljuk azért is, mert — a mint Vadas jelentéséből látjuk — a milánói segitség-szálló is szövetkezeti utón léte­sült s tekintélyes, egyre fokozódó ha­szonnal működik. Természetes, hogy a mi segítség-szál­lónkat viszonyainknak megfelelőleg kel­lene szervezni. Nem szabad szem elől té­Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. If I R Q P Ll I A N n Q sait-> vaÍ‘ ®s szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, i n II U O Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.

Next

/
Oldalképek
Tartalom