Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-11-20 / 22. szám
XXI-ik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1905. november 20. A HAZAI SZÁLLODÁSOK. VENDÉGLŐSÖK. KÁVÉSOK, PINCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- fejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székes- fejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának. A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társaságamint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre" A „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. -^| Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. Ij Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. (Jjabb fogás. Minthogy nemcsak a könnyelmű hiradásu újságok, hanem a legkomolyabb lapok is közlik, mint a milyen a „Budapesti Hirlap“; ennélfogva igen is behatóan kell foglalkoznunk ezzel a jelentéssel: Rövid idő múlva Budapesten is megalapítják a husnagyvágót. Ugyanis egy pénzcsoport ajánlatot tett a fővárosnak a husnagyvágó megalapítására. Értesülésünk szerint a husnagyvágó független lesz a vásárpénztártól, a mely benne sem lesz az alapításban. A husnagyvágót négy millió korona alaptőkével részvénytársasági alapon akarják megcsinálni s a tervezet szerint a főváros is egy millió koronával résztvesz az üzletben. Az alapítók már biztosították az egész alaptőkét s a részvénytársaságba bevonták az összes érdekelteket. A husnagyvágó nemcsak a marhahúst, hanem a sertéshúst is beveszi üzemébe. Kétségtelen, hogy a főváros közélelmezésének helyes irányba való terelésére a legalkalmasabb eszköz a husnagyvágó, de természetesen csak akkor, ha jól csinálják meg. A vásárpénztár intézménye is bevált a külföldön s nálunk a szerencsétlen szerződés olyan monopóliumot teremtett a vásáron, a mely a mészáros-ipartestület kijelentése szerint is legfőbb oka és okozója a budapesti piacz nagy drágaságának. Hát mi is azt mondjuk, hogy minden jó, ha jó; csak az a baj, hogy nálunk ritkán üt be az, ami másutt akármilyen hasznosnak bizonyult is. Ennek a keserves tapasztalatunknak sokféle oka lehet, de kettő feltétlenül van . . . Egyik az, hogy nálunk minden közalakulásba belejátszik a magánérdek s az ennek meghódított hivatalos befolyás, a melynek veszélyét növeli a tájékozatlanság, magyarán: a tudatlanság. Másik oka, hogy nálunk nincs vállalkozási szellem s igy majd minden alapításunk, mint a vásárpénztáré is, idegen tőkével, idegen törekvések leplezett szolgálatára történik. Ha a „husnagyvágónak“ elkeresztelt vállalkozás is ilyennek Ígérkezik, úgy jobb annak mindjárt kezdetben nyakát szegnünk; mert ha ma is van drágaság és szükség Budapest pia- czain, úgy még inkább lesz ezután. Ettől pedig mentsen meg minket az isten! Mentsen meg, mert ha a vásárpénztár koldusbotra juttatta egykor jómódú mészárosainkat s temérdek kárt okozott nekünk, úgy teljesen tönkre tesz bennünket is a „husnagyvágó“, ha ez — mint a vásárpénztár — úgy kéz alatt, szintén Bécs javára dolgozik.. Éppen ezért eleve sürgetjük, követeljük, hogy kik a „husnagyvágó“ kezdeményezői; mert az az ajánlatuk, hogy maga a székesfőváros is részvényese lesz az uj vállalkozásnak, kevéssé nyugtathat bennünket. Ott vannak, hogy egyebet ne említsünk, közúti vasutaink. Mennyivel támogatta ezt a székesfőváros s mégis ez szerződéses jogait mily gyatrán tudja érvényesíteni. Nincs város Európában, amelynek közúti közlekedése drágább és bo- szantóbb lenne, mint a mienk; pedig hát ennek az olcsóságától és megfelelő beosztásától nagy mértékben függ az élelmezési mizériák megszűnése. Mi tehát a „husnagyvágóra“ vonatkozólag kijelentjük, hogy ezt szükségesnek tartjuk, ha ezt a közérdek kielégítésére szervezik s kizárják belőle az idegen befolyást. Evégből a közönség megnyugtatására s az igazságnak is az volna a legmegfelelőbb, ha a „husnagyvágó“ domináló részvényesei tősgyökeres mészárosaink és henteseink volnának, a kiknek az elődjei hajdan e két-egy város patriczius családai között díszelegtek. Nekünk, vendéglősöknek, minden bizonynyal ügyelnünk kell arra, nehogy a „husnagyvágók“, a hatósági husszékektől megriadt, s a vásárpénztárral czimboráló üzérek legyenek, vagyis nehogy jó üzleti fogássá kupálódjék ez az akczió is. Az asztaltársaságoknak nem kell alapszabály. A belügyminiszter tavaly rendeletet adott ki, mely szerint minden asztaltársaság, akár politikai, akár társadalmi avagy jótékonysági funkcziót végez, egyesületnek tekintendő és alapszabály-köteles. Ha pedig pénzt is kezelnek az asztaltársaságok, a kereskedelmi és váltótörvényszéknél bejegyzendők. A főváros rámutatott e miniszteri rendelet tarthatatlanságára, mert lehetetlen olyan asztaltársaságokat, amelyek korcsmákban tartják összejöveteleiket, alapszabályokhoz kötni. A miniszter belátta a főváros igazát és már leérkezett leiratában értesíti, hogy rendeletét visszavonja. Az asztaltársaságok visszanyerték szabadságukat. Telefon: 63—90. FANDA ÁGOSTON halászmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok) Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József Ágost föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.
