Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-11-20 / 22. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. november 20. P kauczió. Ismét botránya van á fővárosnak. Hullámai ugyan nem csapnak föl a magasabb régiókig, mert hát a politika izgalmai nyűgözik most a lelkeket; de annál közvetlenebbül érintenek bennünket. A rendőrség letartóztatott egv Andrássy- uti vendéglőst a főpinczérével; mert ezek kauczióval fizetőpinczéreket alkalmaztak s az igy fölszedett pénzt elköltötték. Az eset nem első s még sokáig nem lesz az utolsó úgy a mi szakmánkban, mint a társadalom más köreiben. Olyan bűn a kauczió-sikkasztás a mai világban, hogy már szinte megszokták az emberek, mint sok egyéb szennyet, mi a modern kor beteges viszonyaiból tapadott az emberiség lelkére s szinte divatos szep- lővé, majdnem szokássá lett. Amikor egy-egy ilyen sikkasztás fekélye fölfakad, bajos eldönteni, hogy a botrányos esetben minek van nagyobb szerepe, a köny- nyelmü, bűnös hajlamnak-e, vagy a viszonyok kényszerének, amelynek a gyöngébb, köznapi lelkek oly könnyen szoktak engedni. Bármint legyen is, bizonyos, hogy a kauczió-szédelgések legfőbb oka törvényeink hiányossága. Ha az óvadékok csakis közpénztárakban volnának kezelhetők, amint ezt már annyiszor jeleztük kívánatosnak, úgy a sikkasztások lehetetlenné válnának. Mig ez törvénnyé nem lesz, a kauczió-ragály meg nem szűnik pusztítani. A nehéz megélhetés egyrészt, az élvezetszomj és pénzvágy másrészt valóságos melegágyai ennek a nyavalyának. Az embernek élnie kötelessége s a legtöbb ember, hogy élhessen, kénytelen vállalkozni. Ami pénze, tudása és akaratereje van, belefekteti s ha számításában csalódik, ha sülyedni érzi lábai alatt a talajt, úgy — vagy mert jobb fordulatot remél, vagy mert tág lelkiismeretű — az immár nem szokatlan módon, a kauczióval iparkodik magán segíteni; mert hát tisztességes kölcsönhöz a szegény, megszorult ember mai napság nem juthat. Ha aztán ez a pénz is elúszik, úgy következik a botrány: a rendőrség és a börtön... Mentői gyakrabban ismétlődnek azonban ezek az esetek, annál kirívóbbá válik, hogy igen sokszor nemcsak a sikkasztó bűnös, hanem a károsult is. Ugyanis igen sok ember tudja, hogykau- cziónak adott pénzét elveszítheti; de mert a megszorult gazda nagy fizetést ad s mindent elnéz, tehát a dologtalanságra hajló egyének szívesen mennek bele a koczká- zatba, remélvén, hogy a komédia végén a törvényes következményektől rettegő gazda majd csak előteremti valahonnan a kau- cziót is s igy a néhány hónapi, csak úgy tessék-lássék megszolgált fizetés ingven nyereség lesz. Hogy igy van, legjobban kitűnik abból, hogy a károsultak legnagyobb része oly üzleteknél megv bele a koczkázatba, amelyeknél a laikus is első tekintetre észreveheti, hogy sülyedő hajóra lépett. A sikkasztó Andrássy-uti vendéglős üzlete is olyan volt, hogy ott egy pinczérnek is alig volt dolga, nemhogy több fizetőpinczérre lett volna szükség. Ezt látniok kellett a károsultaknak is, akik azonban arra számítottak, hogy a gazdától, aki az országház buffet-bérlője is, majd kivasalják a kauciót s e mellett néhány hónapig kényelmesen élhetnek. Az országgyűlés szünete miatt azonban a gazda egyre kritikusabb helyzetbe került s a kaucziós pinczérek, akik hiába követelték vissza a pénzüket, bűnvádi följelentést tettek ellene. Ez ugyan nem biztosítja az elköltött kauciók visszatérülését, de az elkeseredett alkalmazottak boszuját kielégíti. Az óvadék-szédelgések a mi iparunkban kétszeresen kártékonyak, különösen azért, mert a hivatottak kezéből kiveszi a kenyeret s olyanok kezébe adja, akik nem szak- képzettséget, hanem pénzt hoznak erre a pályára, hogy egy-egy megszorult vagy spekuláns vendéglőst a pillanatnyi zavarból kirántsanak. Ez az oka, hogy ma több érdemes fő- pinczérünk van megfelelő állás nélkül, mig alig gyakorolt vagy nem is pályánkra készült egyének jövedelmes pozicziókat foglalnak el a vendéglős-ipar színvonalának szemmel látható sülyedésére. A kaució-szédelgéseket, a hívatlanoknak szakmánkba való becsempészését az utóbbi időben előmozdítják azok a kisebb bankok, amelyek a pinczér-kaucziók letételével üzérkednek. Ezek, hogy üzletet csináljanak, a zavarban levő vendéglősöknek mindig készek nagyobb és nagyobb kauczióval uj főpin- czért szállítani, úgy, hogy főpinczéreink nem egy helyütt csak folytonos anyagi áldozattal tudják állásukat maguknak biztosítani. Mindig készen kell lenniök, hogy megszorult gazdáiknak kölcsönt adjanak, érettük jót álljanak s ha beleunva a dologba, végre helyüket ott hagyják, hát őket pörli a mészáros, a kereskedő, akiknél volt gazdájáért jót állt. A kaució-ügy rendezésére tehát magunknak is kell tennünk valamit. Erre alkalmas mód volna az ipartársulatok aegise alatt óvadék-bankok létesítése s úgy a főnökök, mint a pinczérek köteleztetnének, hogy csakis ennél a banknál kezelt, illetőleg szavatolt kaucziót adnak és fogadnak el. E mellett sürgetnünk kell, hogy a kau- czió-ügy országos törvénynyel rendeztessék. Házalás eczettel. A kereskedelmi miniszter f. évi 22.697/V1I. sz. rendeletével kimondotta, hogy miután a fűszerárukkal és italul szolgáló folyadékokkal való házalás el van tiltva, s az eczet is, mint az ételek főzésénél izt kölcsönző, a fűszeráruk közé sorozandó, ennélfogva az eczettel való házalás is tilos. fi vigadó. A «vigadó», ez a históriai emlékekből fölszentelt épület, melynek az alapját 1808-ban vetették meg s a mely mübecsü, sajátos alkotása a magyar építészetnek, fényesen restaurálta^ de sötét ablakokkal, elhagyottan áll a szép Dunaparton. Bérletére a minap tartottak árverést, de ajánlkozó nem akadt. Szomorú jele az időnek, hogy nem aka- dott vendéglős, a ki erre a gyönyörű s egy kis korszerű leleményességgel jövedelmezővé tehető helyiségre rá akarta volna tenni a kezét. Oka ennek egyrészt az, hogy a roppant s ritka fényességű helyiségeknek berendezése, a vendéglői üzlet minden kellékével való ellátása már magában is nagy tőkét igényel s hol van még a tanácstól követelt óvadék és a tetemes bér? Kétségtelen tehát, hogy a vigadó bérlője csak nagy vagyonú vendéglős lehetne; de ha akadna is mai napság ütve-vétve ilyen vendéglős, a válságos gazdasági viszonyok között nem mer belemenni a koczkázatba. A hangversenyek és elite mulatságok e méltó helye pedig üresen nem hagyható; tehát önként támad az emberben az a vélemény, hogy a fővárosnak uj alapot kell találnia a vigadó megfelelő értékesítésére. A régi alap, a régi bérleti rendszer csődöt mondott, a hajdan látogatott vigadó termei elnéptelenedtek s vendéglős vendéglős után bukott. Az ilyen bukások hosszabb-rövidebb időre diskreditálják az ilyen lokalitásokat s nem kis körültekintés és áldozat szükséges, hogy a közönség kedve és bizalma visszahódit- tassék. Ezt tudnia kell a tanácsnak s minthogy a vigadó inkább kulturális intézmény, ne akarja ezt nyerészkedési vállalattá sülyesz- teni. A tanácsnak, hogy a vállalkozókban 'Lizáimat keltsen s hogy a nagy tőkét követelő berendezésnél segítségükre legyen, áldozatot kell hoznia. Ezt úgy téhétné, hogy 1—2 évre teljesen lemondana a Bérről s talán később is a vendéglős haszon-bevallása, illetőleg a forgalom alapján szabná meg ennek összegét. Ily módon a tanács elérhetné azt, hogy a vigadó szakavatott, méltó kezekbe kerülne s o'íy biztosítékokat köthetne ki magának, a melyek biztosítanák azt, hogy a közönség minden osztálya örömest keresné fel a vigadót, mint a főváros vendéglőinek egyik speczialitását. Helyiség van bőven arra, hogy a közép- osztálynak elegáns étterem, a vagyonosaknak fényesen berendezett külön szobák, a szegényeknek pedig söröző és borozó rendeztessék be, a hol igazi, tiszta bor, és olcsó sör volna kapható. E végből a vendéglősnek rendelkezésére kellene bocsátani a székesfőváros úgyis alig értékesíthető borkészletét, nemkülönben összeköttetésbe lehetne lépni a szőlősgazHUTTL TIVADAR porczellángyáros, császári és királyi udvari szállitó BUDAPESTEN ** ** Gyár: VI. kér., Angyalföld. <$><$><$><$><$><£><$><$> Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza 14. ‘szám
