Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-09-20 / 18. szám

1905. szeptember 20. Vendéglősök Lapja 3 Innen Balaton-Füredre rándultak, a hol gazdag vacsorában volt részük. Másnap délután mentek Révfülöpre, majd Badacsonyba, a hol elragadtatás­sal szemlélték herczeg Esterházy Miklós borgazdaságát, melynek hatalmas pinczéjé- ben nem ritkák a 100 éves borok. A «Hableányában ebéd és táncz fejezte be a szép napot. Délután Keszthelyre ment a társaság, a honnan a Balaton-vidék varázsával széled- tek haza a kongresszus tagjai. Rpróságok a kongresszusról. A szegedi Csezry Mihály az egyik győri újságban kicserzette, azaz mumizálta a vendéglősök néhány tagjának érdemeit az örök emlékezet számára, persze, a saját ! gusztusa szerint. Sok érdemesről megfeledkezett, ellen­ben minden pajtásáról készitett egy kis reliefet, már a milyen tellett tőle. Egyet azonban bebizonyított magáról, azt, hogy se tímárnak, se historikusnak nem jó; maradjon meg hát a borotva mellett. * A Balatonra rándult kongresszusi társa­ság egy része tengeri betegséget kapott, pedig nem hajón, hanem kocsin mentek Füredre. * Minden kongresszuson panasz van az elszállásolás miatt. Széthányják az isme­rősöket, idegeneket összezsúfolnak s egyi- ket-másikat olyan helyre telepitik, a mely­nek álattenyészete van abból a fajtából, a mely különösen a czigány-sátrakban ott­honos. * Badacsonyban valaki azt mondotta, hogy a vendéglősök örömest megisszák a jó bort, de nem veszik. (Ez nem áll! Szerk.) * Mikor a vendéglősök fürödni mentek a Balatonba, egy jókedvű ur felkiáltott: „No, hát ezeken is fogott az antialkoholista agitáczió!“ De csak kívülről! jegyezte meg egy fo­gadós. * A kongresszusnak legnagyobb baja a titkárság, agyon-jelentésezik. Kevés legyen az üres szó, több a mag! Az antialkoholisták kongresszusa. A X-ik, kiállítással kapcsolatos nemzetközi szesz­ellenes kongresszus f. hó 12-én nyílt meg Budapesten a képzőművészeti csarnokban. Az első ülésen Bókay Árpád egy. tanár elnökölt. A felolvasók sorát Laitinen T. helsingforsi egyetemi tanár nyitotta meg az alkoholnak a szervezetre gyakorolt be­folyásáról szóló értekezésével. A követ­kező felolvasó Liebermann Leó budapesti egyetemi tanár volt, a hamis borok higié­nikus jelentőségéről beszélt. Este diszla- komát rendeztek a Lukácsfürdőben. Más­nap Karsovitz bécsi tanár „Helyettesitheti-e egy méreg a táplálékot“ ^czimü előadása jött sorra. Utána Forel Ágost az absti- nenczia „apostola“ beszélt az alkoholról és nemi életről. Délután Bleulec zürichi tanár olvasott fel az alkohol bűncselek­ményekkel való elbánásról. A f. hó 14-iki előadások az ifjúsággal foglalkoztak. — A 15-iki előadások az állam kárpótlásáról szóltak a szeszes italok fogyasztása esetén, nemkülönben az alkoholnak a fizikai ké­pességre szóló hatásáról. A következő kon­gresszust valószínűleg Londonban tartják meg. Rrpád apánk. Szivdobogtató hangok, nemzet-ébresztő szózat zendült végig az országon a ma­gyar rónáról, a szőke Tisza mentéről. Ott, a hol őseink bölcsesége alapját ve­tette ezer éves alkotmányunknak, apuszta­szeri Árpádemléknél az idén is kegyelete- sen ünnepelte meg a magyar közönség a honalkotás dicső munkáját. Az ország minden részéből, de különö­sen Szegedről kocsin és gyalog zarándo­kolt a nép, hogy leróva a kegyelet adó­ját, ősi nagyságunk ihletétől szive föle­melkedjék a főnkéit lelkek ragyogó régió- j jába, a honnan honszerző szellemeink glóriája áraszt fényt szomorú jelenünk homályára. Innen hangzott el ?z a szivdobogtató szózat, a melytől ifjúi erővel pezsdül föl bennünk a vér s új virágokat nyilladozik régi reménységünk, Ezen a magasztos ünnepen Szalay Ká­roly budapesti tanár megemlékezett róla, hogy két év múlva lesz ezer éve Árpád ha­lálának. Az összes történeti kútfők mege­gyeznek abban, hogy Árpád vezér 907-ben halt meg, de nép sincs, a mely ki tudná mutatni, hogy országának alapítója ezer esztendeje hunyta örök álomra a szemét. Ezt a napot meg kell ünnepelnie a magyar­nak világra szóló ünneppel. Legyen az világtüntetés ezer éves alkotmányunk mellett, a mit számtalanszor el akartak ravasz módon, sokszor erőszakkal kobozni, de a mi ma is áll még sziklaszilárdan, a második ezer esztendő küszöbén túl hi­vatva a végleges megerősödésre. Ez a jövendő működés — melybe mintha már belekezdtünk volna — el kell hogy sö­pörje azokat az omladékos köveket, a melyek olykor veszélyeztetik az egész épületet. Legyen az megtámadhatatlan, megközelíthetetlen, dicsőséges díszünk. A lelkesedés akkor érte el tetőpontját, mikor Szalay elmondta, hogy két év múlva lesz Árpád vezér halálának ezeresztendős fordulója, azt a napot világhírűvé kell tenni. Perczekig tombolt az éljenzés és ezrek ujja emelődött a levegőben esküre, szent fogadalomra. Az Árpád-ünnep semmivel sem lesz kisebb, mint a millennium volt. Gyásznap, a melybe azonban az öröm hangjai ve­gyülnek, örömrivalgása egy agyonsanyar­gatott, meggyötört, léte gyökerében any- nyiszor megtámadott nemzetnek. A Pusztaszeri Árpád Egyesület már a legközelebbi alkalommal hozzáfog az eszme népszerűsítéséhez s értesülésünk szerint Szeged város hatóságának kebeléből indul meg a nagyobb mozgalom. A jelenleg még embrióban levő tervről, természete­sen, csak általánosságban lehet beszélni, mert részletesen ily gyorsan lehetetlen kidolgozni — annyi azonban bizonyos, hogy foglalkozni fog az eszmével az or­szággyűlés is, mert súlya csak úgy lehet egy ilyen óriási ünnepnek, ha a parlament, a kormány ismeri el elsősorban a jogo­sultságát, a megjelenésével, részvételével is bizonyságát adva annak, hogy Árpád népe még él, sőt csak ezután akar iga­zán élni.“ Leljen visszhangot ez az Isten-sugallta szózat minden magyar szívben különösen a vendéglősökében. Legyen nagy, világra szólló ez a szent ünnepünk! Budapesten indítsunk mozgalmat, hogy a budai hegyek alatt levő „Fehéregyházá­nál, “ a hol, a hagyományok s a történelmi nyomok szerint, Árpád apánk sírja van, neki méltó emlék, nemzeti bucsujáróhely létesittessék ! Helyes intézkedés. Rudnay Béla 7445/97. szám alatt erélyes rendeletet inté­zett a dalcsarnokok és orfeumok igazgatói­hoz, hogy műsorukat ha már túlnyomó rész­ben nem is, legalább felerészben tegyék ma­gyarrá, a mint ezt a szabályban levő szabá­lyok megkívánják. A mennyiben ezen ren­deletének sem tennének eleget a tulajdono­sok, nemcsak a kihágási eljárást fogja ellenük az 1879. XI. t. ez. 76. §-a alapján megindítani, hanem a makacskodóktól engedélyüket is kész megvonni. Egyúttal elhatározta a fő­kapitány, hogy ezentúl csak tiszta magyar mulatókra ad engedélyt. Borkereskedőink panasza. A borkereskedelem fontosságát hazai bortermelésünkre ki sem tagadhatja s tiszteletünket a lelkiismeretes borkeres­kedőktől sohasem vonták meg; de — a mint köztudomású — annál élesebben támadtuk a borkereskedelem filloks/éráit, ezeket a rajtunk uzsoráskodó pancsolókat, a kik megrontói a magyar bor jó hírének s aláásói borkereskedelmünk tekintélyének. A mi tehát nem e hitvány csoport védel­mére szolgál, hanem a tisztes borkeres­kedelem jogos kívánalma, örömest beis­merjük mi is. Mint nálunk mindenkinek, a jóravaló borkereskedőknek is van sérelmük és panaszuk elég, a miknek az orvoslása már csak a bortermelés érdekében is kí­vánatos. A „Magyar Borkereskedelem“ vissza­pillantást közöl az 1904. évre: „A szakkörök egyik panasza az a régi, már évek óta visszatérő panasz, hogy azon helységekben, amelyekben a fogyasz­tási adók bérbe vannak adva, az évi áta- lány-öss'egeket, melyeket az egyes ke­reskedőkre kivetnek, mindig magasabb- és magasabbra felcsavarják a fogyasztási adóbérlők. Budafokon például, a hol is a község maga bírja a fogyasztási adóbérle­tet, az év elejétől kezdve az ottani bor- kereskedőket ismét nagyobb adóátalányok­kal terhelték meg, mint a mennyit a köz­ségben való borfogyasztás után törvénye­sen fizetni kellett volna. Tudvalevő, hogy mindazok a borkereskedők, a kik Buda­fokon tartják raktárukat, ott helyben nem árusítanak el semmit, hanem legfölebb csak az esnék fogyasztási adóilleték alá, a mit az illetőknek munkásai munkaközben meg­isznak. Az átalányösszeg fizetésébe csak abból az okból mennek bele, hogy a fo­gyasztási adóbérlő ne gyakorolja velük szemben a törvény által részére lehetővé tett zaklató ellenőrzést, mely abból áll, hogy a bérlő ellenőrizhesse azt, vájjon az illető pinezébe behozott bormennyiségek Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. IfIDQPE-l I A M H Q sa)t-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, IMnOUn JHIIUO Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.

Next

/
Oldalképek
Tartalom