Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-20 / 18. szám
1905. szeptember 20. Vendéglősök Lapja 3 Innen Balaton-Füredre rándultak, a hol gazdag vacsorában volt részük. Másnap délután mentek Révfülöpre, majd Badacsonyba, a hol elragadtatással szemlélték herczeg Esterházy Miklós borgazdaságát, melynek hatalmas pinczéjé- ben nem ritkák a 100 éves borok. A «Hableányában ebéd és táncz fejezte be a szép napot. Délután Keszthelyre ment a társaság, a honnan a Balaton-vidék varázsával széled- tek haza a kongresszus tagjai. Rpróságok a kongresszusról. A szegedi Csezry Mihály az egyik győri újságban kicserzette, azaz mumizálta a vendéglősök néhány tagjának érdemeit az örök emlékezet számára, persze, a saját ! gusztusa szerint. Sok érdemesről megfeledkezett, ellenben minden pajtásáról készitett egy kis reliefet, már a milyen tellett tőle. Egyet azonban bebizonyított magáról, azt, hogy se tímárnak, se historikusnak nem jó; maradjon meg hát a borotva mellett. * A Balatonra rándult kongresszusi társaság egy része tengeri betegséget kapott, pedig nem hajón, hanem kocsin mentek Füredre. * Minden kongresszuson panasz van az elszállásolás miatt. Széthányják az ismerősöket, idegeneket összezsúfolnak s egyi- ket-másikat olyan helyre telepitik, a melynek álattenyészete van abból a fajtából, a mely különösen a czigány-sátrakban otthonos. * Badacsonyban valaki azt mondotta, hogy a vendéglősök örömest megisszák a jó bort, de nem veszik. (Ez nem áll! Szerk.) * Mikor a vendéglősök fürödni mentek a Balatonba, egy jókedvű ur felkiáltott: „No, hát ezeken is fogott az antialkoholista agitáczió!“ De csak kívülről! jegyezte meg egy fogadós. * A kongresszusnak legnagyobb baja a titkárság, agyon-jelentésezik. Kevés legyen az üres szó, több a mag! Az antialkoholisták kongresszusa. A X-ik, kiállítással kapcsolatos nemzetközi szeszellenes kongresszus f. hó 12-én nyílt meg Budapesten a képzőművészeti csarnokban. Az első ülésen Bókay Árpád egy. tanár elnökölt. A felolvasók sorát Laitinen T. helsingforsi egyetemi tanár nyitotta meg az alkoholnak a szervezetre gyakorolt befolyásáról szóló értekezésével. A következő felolvasó Liebermann Leó budapesti egyetemi tanár volt, a hamis borok higiénikus jelentőségéről beszélt. Este diszla- komát rendeztek a Lukácsfürdőben. Másnap Karsovitz bécsi tanár „Helyettesitheti-e egy méreg a táplálékot“ ^czimü előadása jött sorra. Utána Forel Ágost az absti- nenczia „apostola“ beszélt az alkoholról és nemi életről. Délután Bleulec zürichi tanár olvasott fel az alkohol bűncselekményekkel való elbánásról. A f. hó 14-iki előadások az ifjúsággal foglalkoztak. — A 15-iki előadások az állam kárpótlásáról szóltak a szeszes italok fogyasztása esetén, nemkülönben az alkoholnak a fizikai képességre szóló hatásáról. A következő kongresszust valószínűleg Londonban tartják meg. Rrpád apánk. Szivdobogtató hangok, nemzet-ébresztő szózat zendült végig az országon a magyar rónáról, a szőke Tisza mentéről. Ott, a hol őseink bölcsesége alapját vetette ezer éves alkotmányunknak, apusztaszeri Árpádemléknél az idén is kegyelete- sen ünnepelte meg a magyar közönség a honalkotás dicső munkáját. Az ország minden részéből, de különösen Szegedről kocsin és gyalog zarándokolt a nép, hogy leróva a kegyelet adóját, ősi nagyságunk ihletétől szive fölemelkedjék a főnkéit lelkek ragyogó régió- j jába, a honnan honszerző szellemeink glóriája áraszt fényt szomorú jelenünk homályára. Innen hangzott el ?z a szivdobogtató szózat, a melytől ifjúi erővel pezsdül föl bennünk a vér s új virágokat nyilladozik régi reménységünk, Ezen a magasztos ünnepen Szalay Károly budapesti tanár megemlékezett róla, hogy két év múlva lesz ezer éve Árpád halálának. Az összes történeti kútfők megegyeznek abban, hogy Árpád vezér 907-ben halt meg, de nép sincs, a mely ki tudná mutatni, hogy országának alapítója ezer esztendeje hunyta örök álomra a szemét. Ezt a napot meg kell ünnepelnie a magyarnak világra szóló ünneppel. Legyen az világtüntetés ezer éves alkotmányunk mellett, a mit számtalanszor el akartak ravasz módon, sokszor erőszakkal kobozni, de a mi ma is áll még sziklaszilárdan, a második ezer esztendő küszöbén túl hivatva a végleges megerősödésre. Ez a jövendő működés — melybe mintha már belekezdtünk volna — el kell hogy söpörje azokat az omladékos köveket, a melyek olykor veszélyeztetik az egész épületet. Legyen az megtámadhatatlan, megközelíthetetlen, dicsőséges díszünk. A lelkesedés akkor érte el tetőpontját, mikor Szalay elmondta, hogy két év múlva lesz Árpád vezér halálának ezeresztendős fordulója, azt a napot világhírűvé kell tenni. Perczekig tombolt az éljenzés és ezrek ujja emelődött a levegőben esküre, szent fogadalomra. Az Árpád-ünnep semmivel sem lesz kisebb, mint a millennium volt. Gyásznap, a melybe azonban az öröm hangjai vegyülnek, örömrivalgása egy agyonsanyargatott, meggyötört, léte gyökerében any- nyiszor megtámadott nemzetnek. A Pusztaszeri Árpád Egyesület már a legközelebbi alkalommal hozzáfog az eszme népszerűsítéséhez s értesülésünk szerint Szeged város hatóságának kebeléből indul meg a nagyobb mozgalom. A jelenleg még embrióban levő tervről, természetesen, csak általánosságban lehet beszélni, mert részletesen ily gyorsan lehetetlen kidolgozni — annyi azonban bizonyos, hogy foglalkozni fog az eszmével az országgyűlés is, mert súlya csak úgy lehet egy ilyen óriási ünnepnek, ha a parlament, a kormány ismeri el elsősorban a jogosultságát, a megjelenésével, részvételével is bizonyságát adva annak, hogy Árpád népe még él, sőt csak ezután akar igazán élni.“ Leljen visszhangot ez az Isten-sugallta szózat minden magyar szívben különösen a vendéglősökében. Legyen nagy, világra szólló ez a szent ünnepünk! Budapesten indítsunk mozgalmat, hogy a budai hegyek alatt levő „Fehéregyházánál, “ a hol, a hagyományok s a történelmi nyomok szerint, Árpád apánk sírja van, neki méltó emlék, nemzeti bucsujáróhely létesittessék ! Helyes intézkedés. Rudnay Béla 7445/97. szám alatt erélyes rendeletet intézett a dalcsarnokok és orfeumok igazgatóihoz, hogy műsorukat ha már túlnyomó részben nem is, legalább felerészben tegyék magyarrá, a mint ezt a szabályban levő szabályok megkívánják. A mennyiben ezen rendeletének sem tennének eleget a tulajdonosok, nemcsak a kihágási eljárást fogja ellenük az 1879. XI. t. ez. 76. §-a alapján megindítani, hanem a makacskodóktól engedélyüket is kész megvonni. Egyúttal elhatározta a főkapitány, hogy ezentúl csak tiszta magyar mulatókra ad engedélyt. Borkereskedőink panasza. A borkereskedelem fontosságát hazai bortermelésünkre ki sem tagadhatja s tiszteletünket a lelkiismeretes borkereskedőktől sohasem vonták meg; de — a mint köztudomású — annál élesebben támadtuk a borkereskedelem filloks/éráit, ezeket a rajtunk uzsoráskodó pancsolókat, a kik megrontói a magyar bor jó hírének s aláásói borkereskedelmünk tekintélyének. A mi tehát nem e hitvány csoport védelmére szolgál, hanem a tisztes borkereskedelem jogos kívánalma, örömest beismerjük mi is. Mint nálunk mindenkinek, a jóravaló borkereskedőknek is van sérelmük és panaszuk elég, a miknek az orvoslása már csak a bortermelés érdekében is kívánatos. A „Magyar Borkereskedelem“ visszapillantást közöl az 1904. évre: „A szakkörök egyik panasza az a régi, már évek óta visszatérő panasz, hogy azon helységekben, amelyekben a fogyasztási adók bérbe vannak adva, az évi áta- lány-öss'egeket, melyeket az egyes kereskedőkre kivetnek, mindig magasabb- és magasabbra felcsavarják a fogyasztási adóbérlők. Budafokon például, a hol is a község maga bírja a fogyasztási adóbérletet, az év elejétől kezdve az ottani bor- kereskedőket ismét nagyobb adóátalányokkal terhelték meg, mint a mennyit a községben való borfogyasztás után törvényesen fizetni kellett volna. Tudvalevő, hogy mindazok a borkereskedők, a kik Budafokon tartják raktárukat, ott helyben nem árusítanak el semmit, hanem legfölebb csak az esnék fogyasztási adóilleték alá, a mit az illetőknek munkásai munkaközben megisznak. Az átalányösszeg fizetésébe csak abból az okból mennek bele, hogy a fogyasztási adóbérlő ne gyakorolja velük szemben a törvény által részére lehetővé tett zaklató ellenőrzést, mely abból áll, hogy a bérlő ellenőrizhesse azt, vájjon az illető pinezébe behozott bormennyiségek Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. IfIDQPE-l I A M H Q sa)t-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, IMnOUn JHIIUO Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.