Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-20 / 18. szám
Vendéglősök Lapja 1905. szeptember 20. Herz Ármin Fiai szalámigyár Budapesten Ugyanott l~a pesti disznózsír és szalonna szerezhető be. Ajánlja kiváló minőségű magyar szalámiját, milánói szalámit és mortadellát. Minden egyes rúd ólompecsóttel van ellátva, melyen a gyár védjegye látható. ..— köz ül tényleg nem lett-e a községben valami eladva és vájjon az illető bormeny- nyiségek a község területéről tényleg ki is vitetnek-e Az a kereskedő, a ki magat alá akarja vetni, köteles volna minden egyes behozatalt és minden egyes kiszállítást a fogyasztási adóbérlőnek esetről- esetre bejelenteni és nem vihetne se ki, se be addig, mig a bérlő ellenőrzése nem történt meg. A törvény azt rendeli, hogy a raktár állagában történendő minden változás 6 órával előbb jelentessék be a fogyasztási adóbérlőnek, mielőtt az megtörtént. Hogy ennek keresztülvitele a munka mekkora megakasztását jelenti, azt bővebben nem is kell magyarázni, mert e mellett egész napon át dolgozni nem lehetne, hanem a kereskedő és egész személyzete egész nap egyebet sem tenne, mint az ellenőrzésre várna. Éppen ez idő- veszteség megváltása indítja tehát a kereskedőket arra, hogy fogyasztási adóátalányösszegeket mint tributumot, fizessenek a bérlőnek. Az említett helyen nagyobb czégekre 500—500 koronás évi átalányt is róttak ki és ebbe bele kellett nyu- godniok, hogy üzletüket zavartalanul folytathassák. Ez oly hallatlan magas adóösz- szeg, melynek megfelelő bormennyiséget még bármely nagy személyzettel sem lehet elfogyasztatni.“ „A szakmabeli körök panaszkodnak a m. kir. pénzügyminisztériumnak 1899-ik évről kelt 64.758. számú rendeletére, melynek 6-ik §-a az 50 liternél kisebb boreladásokat egy külön, kicsinyben való elárusitásra jogosító engedélyhez köti. Ezt a rendeletet oly borkereskedőkkel szemben a kik a bort vevőikhez vasúton szállították, tehát nem egy és ugyanazon helyen árusították el ötven liternél kisebb hordókban, eddig nem alkalmazták és a kereskedőnek teljes szabadságában állott, oly küldeményeket is máshova szállítani, melynek mennyisége kevesebb volt, mint 50 liter. Egy idő óta azonban a pénzügyőrségek beszerzik a föladóállomásoknál az adatokat, melyek ilyen kisebbszerü küldeményekre vonatkoznak és az illető kereskedőket azon az alapon, hogy nem bírnak engedélylyel ilyen kicsinyben történő elárusitásokra, rendszeresen megbüntetik, arra akarván őket ezzel kényszeríteni, hogy szerezzék meg a kicsiben való elárusitás jogát, mely még külön italmérési adóátalányösszegek fizetéséhez van kötve. Ez az igazságtalan eljárás a már amúgy is agyonsanyargatott borkereskedelmünkön még egyet üt, mert ismét korlátok közé akarják szorítani. A kereskedő más helységben, vagy esetleg külföldön lakó vevőinek nem szabhatja meg, hpsy mekkora mennyiséget vegyen nála| különösen akkor, ha olyan borokról van szez Pedjg a finom és drága boroknál fordul elő, melyeknek forgalma nem nagy. Az idézett rendeletnek intencziói érthetők akkor, ha arról van szó, hogy amaz üzletemberek érdekei védessenek meg, a kik bornak kicsinyben való eláru- sitasaval, vagy kimérésével foglalkoznak, mi alatt az ugyanazon városban lakó korcsmarosok, vendéglősök, vagy kisebb borkereskedők értendők, de nincs értelmük, ha oly eladásokra vonatkoznak, melyeket valamely bornagykereskedő külföldön es Ausztriában lakó vevőivel szemben eszközöl. Ez a külföldi vevő az esetben ha a borkereskedőnek kezét any- nyira megkötik, hogy nem engedik meg neki az 50 liternél kevesebb bor elszállítását, azért még mindig nem fog megrendeléseivel vendéglőshöz fordulni, hanem vagy egyáltalán nem veszi a rendelni szándékolt bort, vagy pedig magyar bor helyett majd másfajta bort vasáról. Az állam ezeknél a külföldre irányuló kisebb eladásoknál semmiképen sem károsodik adó, vagy illeték tekintetében, ellenben közvetve károsodik az által, ha a kereskedők ezektől az üzletektől elesnek.“ Az első panaszból is kitűnik, hogy a kereskedőknek vannak velünk közös érdekeik, különösen a mi az adózást illeti. Senki sem szenved az adóbérlők kapzsiságától annyit, mint a vendéglős; tehát ha a kereskedők ennek az áldatlan helyzetnek a megváltoztatását sürgetik, pár- tolniok kell a vendéglősöknek a fogyasztási adók leszállítására és reformjára vonatkozó törekvéseit. Tenniök kell ezt annál is inkább, mert bármint legyen is a dolog, az bizonyos, hogy legbiztosabb és legnagyobb fogyasztója a borkereskedelemnek még mindég a vendéglős. Okuljunk! Mig vendéglőseinket hiába buzdítjuk a szövetkezésre, hogy megvédjék magukat az üzérek túlkapásai ellen, addig világszerte alakulnak a szövetkezetek, kartellek és trösztök. Most már a gazdák is trösztöt formálnak. A délfrancziaországi szőlősgazdákat akarja Bartissol képviselő trösztbe egyesíteni, mely tröszt már a megvalósulás küszöbén van. Bartissol képviselő a szőlősgazdáknak Perpignan-ban tartott gyűlésén a következő programot fejtette ki: A tröszt ölelje föl Hérault, Aude, Gard, Pyrenées- Orientales, Bouches du Rhone és Var nagy BRVbortermelő megyéket. A trösztben résztvevő szőlősgazdák írjanak alá oly nzerződést, mely ötven évre köti le őket. A szőlősgazdák kötelesek bejelenteni a szőlővel beültetett területet, a melyet a tröszt engedelme nélkül nem szaporíthatnak. A résztvevő arra kötelezi magát továbbá, hogy pontosan bejelenti a szüretelt bor mennyiségét, úgyszintén a bor szesztartalmát is. A szőlősgazda arra kötelezi magát, hogy sem szőlőt, sem mustot el nem ad, a mit pénzbüntetéssel sújtanak. Ellenben meg van engedve a szőlősgazdának, hogy bizonyos mennyiségű bort saját szükségletére megtarthasson, de ezt a meny- nyiséget előre be kell jelentenie. A társaságnak augusztus 15. előtt át kell venni a termést. A társaság egy frankot fizet alkoholfokonként, még pedig részletekben: azösz- szeg negyedrészét deczember végén és a többit junius végén. Ez az ár a társaság évi nyereségében megnegyobbitható, a menynyiben minden résztvevő részletenkint a tiszta jövedelem 45 százalékát kapná, ez'en- kivül még tiz százalékot, hogy munkásai között szétossza. A tiszta nyereség a tőke öt százalékos kamatjának, valamint a tartalékkok és szükséges leírások levonása után állapíttatnék meg. A társaság a megromlott bort, valamint a nyolcz alkoholfoknál gyöngébb bort lepárolja. A tulajdonosok a különböző költségek levonásával az alkohol eladási árát kapják. Ha túltermelés állna be, a társaság az összes termés egy részét le- pároltatja. A tröszt tőkéje 300 millió frank volna, ha a szőlősgazdák húsz millió hektóKIRSCH JÁNOS Ä vaj‘ “ szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kei ^ Kiraly-utcza 53. sz., fiók: Ullői-ut 57. sz. TELEFON 29 liter bort biztosítanának, 150 millió frankot olyan pinczék építésére fordítanának, melyekben harmincz millió hektoliter bor fér el. Az összes bort lepecsételt üvegekben adják Ezt a tervet kedvezően fogadták, csak attól félnek, hogy a trösztön kívül álló öt megye versenyezni fog a tröszttel, miért is később ezeket is trösztbe akarják venni. Kedvezmény a mu5t5zőlőre. A vendégősöknek, a kiknek nagyobb városokban, főleg Budapesten, maguknak kell gondoskodniok arról, hogy szőlőérés idején mentői előbb s mentői tovább legyen hamisítatlan, jó mustjuk, drágán kell ezt megfizetniük. Ugyanis a magyarországi vasutak a mustszőlő szállítását minden kedvezmény nélkül eszközük nagy kárára szőlősgazdáinknak és a vendéglősöknek, nemkülönben a közönségnek is. Most, a mikor még mindig ott tartunk, hogy a kereskedők visszaélései miatt elvesztett borpiaczunkat visszahódítsuk, a mi nem könnyen megy az Európaszerte óriási arányban föllendült szőlőkultura s az osztrák uj bortörvény, valamint hiányos kereskedelmi szerződéseink miatt, úgy, hogy hazai boraink javarésze értékesittetlenül hever termelőink pinczéiben. Az állam s a székesfőváros árverés utján is alig tudnak túladni kitűnő, nemes boraikon; mert a közfogyasztásra kerülő lőrék nagyobb mennyisége még mindig a pin- czékben terem és nem a tőkén a lapunkban annyiszor sürgetett önálló egészségügyi rendőrség hiánya folytán. Ehhez járul még az antialkoholista agi- táczió, a melynek hatása alatt a közönség egyes rétegei mind szívesebben fogyasztják az alkoholmentes gyümölcsleveket, igy a szőlőmustot is. A mikor tehát termelőink méltán panaszkodnak boraik nehéz értékesithetése miatt, magától áll elő az a gondolat, hogy magának a szőlőnek a fogyasztását kell előmozdi- tanunk. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha úgy a csemegeszőlőt, mint a mustkészitésre való alkalmas szőlőt — főképpen ezt — díjkedvezményben részesítik közlekedési vállalataink. Ez nem jutott eszébe intéző köreinknek, mint a hogy semmi sem jut eszükbe, a mi a közönség könnyebbségére szolgálhatna. Végre is, a mustszőlő kedvezményezését illetőleg, egy bécsi borkereskedő sietett a kormány nehézfejüsége segítségére. Ez a bécsi kereskedő beadványt intézett Vörös László m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez, a melyben, hivatkozással a magyar lapok s főként dr. Hajdú Miklós közleményeire, a többi között ezeket Írja ^(Vagyok bátor a következőkben megokolni azt a kérésemet, miszerint a M. Á. V. vonalain kegyeskedjék a mustszükséglet kielégítésére szükséges szőlő számára ama szállítási kedvezményeket megadni, amelyek lehetővé teszik a magyar szőlő olyan értékesítését, amiben eddig csupán a tiroli szőlőtermésnek volt része. Amit e kérésem felölel az nemcsak a nyugatmagyarországi és bécsi borkereskedelem érdeke, de kiválóan fontos érdeke a magyar- országi szőlőtermelésnek s nem kevésbé jelentékeny érdeke a magyar királyi állámvas- utaknak, a mely e szállítási kedvezmény révén olyan bevételekhez jut, amelyek e kedLegjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
