Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-07-20 / 14. szám
1905. julius 20. Vendéglősök Lapja 3 Készülődjünk a szürethez! Két-három hónap múltán daltól hangosak lesznek a hegyek; kicsurrantják a gerezd lévé*. Borunk, ha Isten úgy engedi az időt, lesz bőven és jó; tehát idején való a figyelmeztetés, hogy a vendéglősök már most készülődjenek a szürethez. Gyűjtsék a pénzt, hogy mentői több mustot vagy szüretet foglalhassanak le; mert ettől függ a boldogulásuk. A hol jó, hamisítatlan bort öntenek a pohárba, ott sürü a vendég. Már pedig jó, tiszta bort csak úgy adhatunk, ha ezt közvetlenül szerezzük be a termelőktől. Hogy ezt megtehessük, gyűjtsük a fillért s ha lehet alakítsuk meg borvásárló szövetkezetünket, hogy igy összevetett pénzünk hatalmas tőkét képezzen. Ez fogja biztosítani nekünk a forgalom megnövekedését s a termelők támogatását. Ha pedig ezt elnyertük, meg vagyunk váltva a kereskedők igájától s elkövetkezik ma roskadozó iparunk boldogabb korszaka. Ügyeinkben nem leszünk magunkra ha- gyatottak, lesz hatalmas szövetségesünk a földbirtokosok tekintélyes osztálya, a mely befolyásának egész súlyával — saját érdekében — pártolni fogja jogos törekvéseinket. , I. Erre nagy szükségünk van, hiszen követeléseink eddig azért nem találtak visszhangra, mert érdekeinket nem kapcsoltak be a nemzeti élet erős lánczolatába. Hogy ez megtörténhessék, éppen ezért hangoztatjuk ily korán figyelmeztető szavunkat: készülődjünk a szürethez. Készülődjünk pénzgyüjtéssel, a termelőkkel való közeledés megtételével borvásárló szövetkezetünk megalakítása által. Ha a vendéglősök megfogadják intő szózatunkat, úgy az őszre vége lesz iparunk szomorú pangásának. A kamara az önállóság mellett. A „Budapesti kereskedelmi és iparkamara“ e hó 4-én bizalmas értekezletet tartott a vámterület kérdésében. A vámközösségnek csak egy szószólója volt: hatvani Deutsch Sándor. Az önálló vámterület mellett különösen Madary Gábor érvelt hatásosan. Az értekezlet végre a következő javaslatát fogadta el: Az értekezlet, illetőleg a bizottság e hó 11-én tartandó ülés elé a következő javaslatot terjeszti: A közös bizottság ajánlja a teljes ülésnek, hogy intézzen a kamara behatóan megokolt fölterjesztést a kormányhoz, előadván, hogy a kamara az önálló berendezkedésre való áttérést szükségesnek tartja, de kívánja, hogy e fontos lépésnél tartsa szem előtt — egyébb intézkedésektől eltekintve — az Ausztriához való viszonyoknak oly alapokon való rendezését, a melyek segélyével mindazok a hátrányok és gazdasági bajok kikerülhetők, a melyek máskülönben a nemzet gazdasági és kulturális jelenét és jövőjét generácziókra ki- hatólag fenyegethetnék. Kívánnia kell nevezetesen, hogy: 1. mezőgazdaságunk főbb terményei és mezőgazdasági iparunk készítményei Ausztriában nagyobb nehézségek nélkül elhelyezést találjanak; 2. állatainknak Ausztriába való szabad kivitele biztosittassék és czélszerü állategészségügyi egyezmény által gondoskodás történjék arról hogy e kivitel elé egyoldalú és indokolatlan akadályok ne legyenek gördithetők; 3. a valutászabályozás teljes befejezéséhez még hátralevő intézkedések megtörténjenek oly czélból, hogy a készfizetés rendszeresen felvétessék; 4. a jegybankkérdésben Ausztriával oly megállapodásra jussunk, amely alkalmas lesz elejét venni ama hátrányoknak, a melyek a jegybank kettéválasztása esetén a kamatláb alakulása és hiteligényeinek kielégítése szempontjából különben előállhatnának; 5. a már megkötött kereskedelmi szerződésekben elért kedvezmények, (a melyek bár igen csekélyek, de a jelenlegi viszonyok közt nagyobbakra számítani alig lehet) hazánk részére a különválás esetére is biztosíttassanak; másfelől pndig Ausztria részéről biztosíték szereztessék arra nézve, hogy más államok mezőgazdasági behozatalának nagyobb kedvezményeket nem ad, mint a minőket Németország ad a vele szerződő államoknak; 6. Ausztriával oly megállapodás hozassák létre a melynél fogva kereskedelmi érdekeinknek a külföldön való képviselete magyar közegekre ruháztatnék; 7. A vasúti és hajózási forgalomra nézve kölcsönösen egyenlő elbánást biztositó tarifa-konvenczió hozassák létre. A 11-én megtartott kamarai teljes ülés a javaslat értelmében határozott. De hát határozhat-e másképpen Magyarországon egy kereskedelmi és ipari forum? Önérzetes szavak. Zsolnay Vilmost, a magyar majolikaipar világhírű megalapítójának a fiát, a király megérdemelt kitüntetésben részesítette. Ebből az alkalomból Pécs városa általánosan ünnepelte a jeles férfiút, valamint gyárának személyzete is lakomával tisztelte meg. Ezzel az alkalommal mondotta ezt a szép, önérzetes beszédet, ?. mely méltó arra, hogy minden munkaadónak megszivlelésül megörökittessék. Alkalmazottaihoz az üdvözletét megköszönve, imigy szólt: Tisztelt uraim! Talán szokatlan az és kissé furcsán hangzik, amit most önöknek mondok, de a mai munkásviszvnyok, az általános munkásszervezkedések érthetővé teszik szavaimnak szükségességét. Én, Uraim, magam, — a legnagyobb szocziál- demokrata vagyok! Együtt dolgozom reggeltől estig önökkel, mint számra nézve a legelső és legutolsó emberem, azért, hogy önöknek kenyerük legyen. Ott lent a gyár falai között, abban a nagy családban, a hol egy test, egy léleknek kell lenni mindenkinek, csak a teljes egyenlőséget ismerem ; különbséget nem tettem soha munkaerő és munkaerő között — s itt magamat sem vonom ki; személyek, egyének soha sem vezettek; én mindnyájunkért vagyok s önök egyért vannak: a munkáért! A hogy önök dolgoznak, akképen áll fönt a gyár, mint egy intézmény, melynek én állok az élén; s ez az intézmény nem csak a magyar keramikai ipart föntartani van hivatva, hanem arra is való, hogy az önök keresetét biztosítsa; a mit önök munkaerőben befizetnek, mi azt, mint Zsolnay- gyárak vezetősége, pénzzé beváltva visszaadjuk. De sem én, sem néhai boldog emlékezetű édes atyám, a ki ennek az intézménynek a továbbvezetését reám bízta — soha egy árva krajczárt sem tartottunk vissza önöktől, hogy kifejezőbb legyek: az önök zsírján nem élősködtünk, abból a pénzből aranyat, gyémántot nem szereztünk, hanem, a mi az önök pénzén felül maradt, mint üzleti nyereség, azt ismét csak a gyárba fektettük bele, azért, hogy a reám örökségül hagyott intézmény nagyobb, hasznosabb, jövedelmezőbb legyen, vagyis: hogy minél több embernek adhasson a gyár kenyeret. Ebben áll az én szocziálpolitikáin ! Azt hiszem megértettek ! Dréher-társaság. A világ egyik leghirnevesebb serfőző czége megszűnt magánvállalat lenni. A tulajdonosok mind ausztriai, mind magyarországi gyáraikat részvénytársasággá alakították. A részvények nem is kerültek nyilvános aláírásra, mégis rapid módon tul- jegyeztettek. Bizonysága ez a Dréher-féle gyártmányok kitűnő hirének, megronthatatlan forgalmának. Örvendünk ennek, mert a Dréher-család magyarországi nagybirtokos is, nemzetünkkel érző indigena. A család sok vendéglős szerencséjének volt alapvetője. Ismervén a Dréher-familia hozzánk való jóindulatát, reméljük, hogy a megalakított részvénytársaságot csakhamar arra használják föl, hogy mielőbb megszüntessék a vendéglősiparra káros és méltánytalan kartell-megállapodásokat. Reméljük annál is inkább, mert ez a magyar söriparnak is főbenjáró érdeke. A magyar iparoktatás. A kereskedelemügyi minisztérium kiadásában Szterényi Józseftől terjedelmes, adatokban és eszmékben igen gazdag munka jelent meg. Minthogy a mi szakoktatásunk legújabb keletű, ennélfogva mind az oktatás irányát, mind a tananyagot és a módszert illetőleg a kísérletezés stádiumában vagyunk; tehát Szterényi könyvének tanulmányozása ránk különös fontosságú. Figyelemkeltés okából közöljük a nagy- értékű munkából a következő részt: Az inasoktatás szervezete tekintetében Magyarország a kötelező inasoktatás törvényes megállapítása folytán szinte vezető helyet foglal el, bár fontos feladatok várnak itt még megoldásra; igy az eredményesebb iskoláztatás biztosítása, az anyagi eszközök szaporítása, s a szakirányú inasoktatás fokozatás bevezetése; e téren a készülő uj ipartörvény lesz hivatva uj lendületet adni ez oktatási ágnak, mely 80.000 tanulójával fontosságára nézve közvetlenül az általános népoktatás után sorolható. Szakiskoláink és felső ipariskoláink csekély kivétellel felkarolják mindazon iparágakat, melyek a külföldi intézeteknél képviselvék; sokkal fejlettebbek azonban a nyugoti iparállamok azon intézetei, melyek a már alkalmazásban levő munkástömegek, részben felnőtt munkások oktatására szolgálnak. Meglepő eredményeket mutatnak fel az ily iskolák Angolországban, Fran- cziaorszagban és Belgiumban. E kérdés megítélésénél természetesen nem mellőzhető az eltérő viszonyok mérlegelése. Mindez államok a kötelező inasoktatást nem ismerik, s igy a hazai inasLegjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.. (IRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
