Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-06-20 / 12. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. junius 20. mesékké a pálinkások taktikájára s hadd lássák, hogy a vendéglősök, a mikor saját érdekükért szállnak síkra, a mikor saját iparuk fejlesztésén fáradoznak, tekintetük elől nem veszítik el a közérdeket. Ha igy járunk el, törekvésünk rokonérzést kelt s szövetségeseket találunk a társadalom mérvadó rétegeiben. Ha figyelmeztető szavunkat azonban most is hiába emeljük föl, úgy menthetetlenül bekövetkezik iparunk romlása a pálinkások által, úgy, a mint megjósoltuk. Uj pinczérek. — A budapesti pinczér-szakiskola vizsgája. — Junius 5-én, szép meleg verőfényes nyári napon folyt le a budapesti pinczér-szakiskola ezidei vizsgája. Megint egy sereg reményteljes ifjú hagyja el az iskolapadokat, mint kész pínczér keresni boldogulást ezen a sok tövissel megrakott, nehéz és háládatlan pályán. Igaz: van előttük ideál elég. Ott van mindjárt jó példaként előttük köztisztelt, derék védnökük Glück Frigyes, ott van Gundel János, Stadler Károly és egy egész sereg köztisztelt, tekintélyes és dúsgazdag magyar állampolgár, a kik úgy, mint ők, ifjan, keblükben ezer reménnyel ragadták kezükbe az első pohár italt, hogy felszolgálják a parancsolgató vendégnek s tör- hetlen szorgalmuk e pályán, a legmagasabb piadesztálra emelte őket. De a fény mellett ott van az árny is. Ott van az a sok ezer ijesztő példa, mely a pinczéri pályától könnyen elkedvetlenítheti az ifjú lelkeket. Az örökös rabszolgai élet, az alárendeltség, a bizonytalan jövő sötét képe. Ámde azért vagyunk reményteljes ifjak, hogy a jövendő elé mindig a legszebb reményekkel induljunk s az életben ne a végczélokat, a megsemmisülést, de az élet örömeit, a boldogságot keressük s igyekezzünk megszerezni tulajdonunkul. Hiszen különben is a pinczérpálya már most is sokkal előrehaladottabb, mint volt hajdanában. Emelkedett szervezettségben, kultúrában, kvalitásban és kvantitásban egyaránt. A pinczérségben egy társadalmilag mind jobban szervezkedő, élethivatott testületet látunk. Létesített magának nyugdíjintézményt, képezte, művelte magát. Maholnap ki fogja vívni magának mindazon bajok orvoslását, melyek e pályát szinte elviselhetetlen súlyossá tették. Nagyarányú mozgalmak vannak már forrongásban, melyek a pálya lealázó hiányainak pótlását tervezik. Igv hát tényleg elég szép reményekkel indulhatnak rögös pályájuk elé azok az ifjak, a kik már egy szebb, szabadabb jövő küszöbén állanak. A pinczérpálya hatalmas fejlődését bizonyítja a kitűnő budapesti pinczér-szakiskola is. Nem is gondolná senki, hogy az egész ország kulturális előnyére szolgál a pin- czérség e gondos, szakszerű kiképzése. Nagy szükségünk van úgy elméletileg, mint gyakorlatilag kiképzett pinczér-testületekre mert a pinczérség korántsem abból áll csupán, hogy a konyhából kivigyünk egy tál ételt az étterembe. Az ismeretek műveltté teszik a pinczért s a külföld is máskép ítél rólunk, ha egy ily képzett ^stülettel akad dolga. A budapesti pinczér-szakiskolában kitűnő képzett szaktanárok képezik, oktatják a növendékeket. Azért ez a szakiskola az egyetlen, melyet mintául állíthatunk a külföld elé. Nemrégiben Aradon kimondották, hogy a pinczér-szakiskolába szaktanárokat nem alkalmaznak. Ezt itt azért említjük meg, hogy rámutassunk, milyen helyes nyomon halad a budapesti pinczérképzés, mert hisz az csak elvitathatlan tény, hogy szaktanárok nélkül szakiskola nem létezhet. Üdvözöljük meleg szívvel az újonnan képzett ifjú pinczér-sereget a mai alkalommal. Merítsenek reményt és erőt tövises pályájukhoz azokból a nemes példákból, amelyek előttük állanak. A vizsga alkalmából fényes bankett is volt a Pannónia szállodában. Glück Frigyes a pinczér szakiskola érdemes védnökének tiz éves jubileumát ülték meg tisztelői és barátai. Igyekezzenek az ifjú pinczérek, hogy rögös pályájukon mind a köztisztelet ily magas polczára jussanak, mint jubiláló védnökük. A közgyűlésről. Budapesti ipartársulatunk idei közgyűlésének ugyanaz a képe volt, mint az eddigieknek. A szaktársak távolmaradásban nyilvánuló közönye, melynek sivárságát nem tudja el- enyésztetni a vezetőség igyekezete. Még akkor sem panaszkodhatnánk, ha a vezetőség sem teljesítené hivatását, hiszen a hol az egyik fél nem teljesiti kötelességét, ott félig-meddig a másik is absolválva van ez alól. Csodálkozhatunk-e a miatt, ha ilyen körülmények között a vezetőség eljárásában és felfogásában egyoldalulag mutatkozik, a mit némelyek oly örömest hánytorgat- nak. Hát lehet-e másmilyen, a mikor a melytől direktívákat kaphatna, eszméket nyerhetne, a szaktársak hallgatnak s a közgyűlési asztal helyett a kártyaasztal mellé telepednek. A válságos idők sem indították arra a vendéglősöket, hogy végre-valahára komolyan neki álljanak saját ügyeiknek, mindössze 46 szaktárs akadt, a ki érdemesnek találta, hogy jogait gyakorolja s kötelességét teljesítse. Ilyen indolenczia mellett bátran állítható, hogy Magyarországon, illetőleg Budapesten, ha van is valamelyes vendéglősiparnak látszó üzérkedés, de nincs hivatásos, öntudatos vendéglős-iparosság. Valamint egy fecske nem csinál nyarat, úgy 46 ember sem képezhet egy társadalmi osztályt. Nem természetes-e, hogy bennünket számba sem vesznek s kérelmeinket, kívánalmainkat fönt és lent olybá veszik, mint néhány magára hagyott alkalmatlankodó kiabálását. Mig össze nem tartunk, mig ügyeink iránt általános nem lesz közöttünk az érdeklődés, addig meghallgattatásunkról, iparunk szakszerű, czéltudatos fejlesztéséről ne is álmodozzunk. * Az ujjunkon számlálhatjuk el, a kik voltak és vannak, már t. i., a kik megteremtették és fentartják a vendéglősipar közéletét. A mi történt és történik iparunk javára, iparunk egész fejlődése nekik köszönhető. Alig egy tuczat ember, vezérek és közkatonák, tervezők és kritikusok, vállalkozók és napszámosok egy személyben, ez volt nekünk ez a nehány ember. Áldassanak, a kiknek már csak emlékük él s metuzsálemi kort érjenek, a kik még köztünk vannak; mert ki tudja, lesz-e a jövőnek ennyi munkása is. Hálátlan és lehangoló dolog a vendéglősökért dolgozni. Lehetséges-e egy nemzetért a nemzet nélkül harczolni? A mi apostolaink ezt cselekedték meg ; tehát a siker, minden siker koszorúja az övék, kizárólag az övék ! * Volt egy kemény, de jó tanárunk. Mikor a hanyag nebuló felelet helyett pityergőn ezzel a diák-fogással állott elő: „Tanultam, kérem szépen!“ — „Nekem ne tanulj, de tudj!“ Nálunk soha annyit nem tanulmányoztak, mint az utolsó decenniumokban, különösen Budapesten. Talán éppen ezért tanúskodnak intézkedéseink oly kevés tudásról. Ez a diák-nyavalya — úgy látszik — ragadós, mert a székesfőváros kupak-tanácsáról átragadt a mi ipartársulatunkra is. Már itt is tanulmányoznak, tanulmányozzák a pálinkások becsempészését iparunkba; pedig csak ki kell néznünk az ablakon s láthatjuk szemeinkkel, hogy a piktori művészet hogyan maszkírozza a kaftános galicziait magyar korcsmárossá! Nincs idő a tanulmányozásra, a kézzelfoghatóban csak bolond kételkedik ; cselekedjünk — gyorsan, erélyesen ! * Merjen vádolni bennünket valaki, hogy nincs diplomatái talentumunk. A mi ipartársulatunk is szövetséget koholt a pálinkásokkal, a pálinkások ellen. Meglátszik, hogy bécsi reczept után indult. Az osztrák szokott az ellenségével szövetkezni: muszkával a muszka ellen. De hát ilyenek is ám az osztrák sikerek ! Ipartársulatunk ne vágyakozzék idegen babérokra! Ne kezeljen, hanem bunkót ragadjon a pálinkások ellen ; mert különben vagy kiteszik a szűrünket saját hajlékunkból, vagy fölfalnak. Tertium non datur. Termelőhelyen fekvő borkészleteit melyek a helyszínen megtekinthetők és átvehetők ajánlja Szeifricz Antal utódai részvénytársaság bornagykereskedö ) BUDAPEST, VI. kér., Andrássy.ut 4. szám.
