Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2 Vendéglősök Lapja 1905. január 1, Beszámoló. Az 1904. év immár a múlté, csak az emléke a miénk. Ha visszatekintünk az eltemetett esz­tendő eseményeire, nyugodt önérzettel számolhatunk be olvasóinknak működé­sünkről. A múlt esztendőt a nyomasztó politikai i és financziális viszonyok folytán az ipari pangás jellemzi. Az építés csaknem telje­sen szünetelt s ezt a mi iparunk is meg­érezte. Üzleteink rosszul mentek s még szeren­csének mondhatjuk, hogy a teljes bukást elkerülhettük. A súlyos anyagi helyzettel való köny- nyebb megbirkózás okából vendéglőseink­nek a szövetkezést ajánlottuk. Ismertettük a szövetkezeti szervezeteket és czéljait s mindenképpen propagáltuk, hogy a vendéglősök is alakítsanak fo­gyasztó szövetkezeteket főleg a borszük­séglet beszerzésére. E végből ajánlottuk a bortermelőkkel való cooperácziót és lapunknak sikerült is részükről közeledést elérni. Sajnos azon­ban, hogy buzgó agitácziónknak nem volt meg a kellő eredménye. Történt ugyan kísérlet szövetkezet ala­kítására, de minthogy a kezdeményezők a klikk-szellemtől megtévesztve, személyes­kedésre ragadtatták magukat, törekvésük az első lépésnél meghiúsult. Erősen agitáltunk a pálinka-ivás terje­désének megakadályozására szükséges in­tézkedések megtételére, főleg a bor-adó eltörlésére, illetőleg leszállítására. Szavaink visszhangot keltettek a gazda­körökben és a sajtóban, úgy, hogy a kor­mány előbb-utóbb kénytelen lesz ebben a tekintetben eleget tenni a közvéleménynek. Nehéz harczunk volt a sörügyben is, mely a hazai gyárak áremelése folytáu kellemetlen alakot kezdett ölteni. Az áremelés s főleg a sörkartellnek ama megállapodása, hogy a vendéglősök egyik gyártól ne mehessenek a másikhoz vásá­rolni, felzuditotta a vendéglősöket s elke­seredésüket az élelmes külföldi serfőzdék ki akarták zsákmányolni. Mi jóakarattal teljesen mindent elkövet­tünk, hogy a sörkartell ejtse el a vásár­lási szabadságot korlátozó megállapodását; másrészt pedig meggyőzni iparkodtunk zúgolódó szaktársainkat, hogy a sérelem megtorlását nem szabad az idegen, külö­nösen a hozzánk álnok és ellenséges Ausztria iparának pártolásával tenni. Fi­gyelmeztettük őket arra is, hogy a nya­kunkra hozott sörök rosszak s hogy a külföldi gyárak oly feltételekkel akarnak bennünket behálózni, a milyenek anyagi­lag megronthatnak bennünket. Felfogásunknak csakhamar igazat adott a tapasztalás s a külföldi invázió csakha­mar visszahúzódott. A képesítés kérdését állandóan felszínen tartottuk és sikerült a közvéleményt any- nyira tájékoznunk, hogy az országos ipar­egyesület s több kamara helyeslőleg nyi­latkozott iparunknak képesítéshez köté­séről. Ez nagy eredmény, melynek hatása nem fog elmaradni az ipartörvény módosítá­sánál. Ezek voltak főbb vonásokban múlt évi munkálkodásunk kiemelkedő részei. Ezek mellett figyelemmel kisértünk minden ese­ményt s azoknál iparkodtunk érvényre juttatni a vendéglősök érdekeinek meg­felelő felfogást. Igazságszeretettel Ítéltünk a történtek fölött; jóakaratu szigorral ostoroztunk, a hol kellett; dicsértünk, buzdítottunk, a mi erre érdemes volt. Összeköttetést létesítettünk külföldön tartózkodó szaktársainkkal s ezek érdekes és tanulságos czikkelyekben ismertették szakmánk állását a külföld országaiban, annyira, hogy olvasóink már ma tisztában vannak az amerikai viszonyokkal csak úgy, mint az afrikaiakkal. Élesztettük a hazafiság tüzét, istápoltuk a magyar szellemet s arra iparkodtunk, hogy szaktársaink ékeskedjenek polgári erényekkel, hogy igy ne csak virágzóvá, hanem becsültté is tegyük iparunkat. Egy szóval, híven betöltöttük tisztünket, zászlóhordozói, éber őrei, védelmezői vol­tunk a magyar vendéglősöknek, a mint hogy ezek maradunk az uj esztendőben is. Az 1899. VI. t.-cz. hatályának meghosz- szabbitása. A városok fogyasztási adó ter­mészetű jövedelmeinek ideiglenes rende­zéséről szóló 1899 : VI. t.-cz., a melynek hatálya 1901-ben további három évre meghosszabbittatott, folyó évi ’deczember 31-ikén lejár. A pénzügyminisztériumban most uj törvényjavaslat van készülőben, a mely ezen törvényczikk hatályának újból való meghosszabbítását czélozza. Még nin­csen meghatározva, hogy milyen időtar­tamra és milyen módozatok mellett fog ez a meghosszabbítás javaslatba hozatni. Az uj bortörvény. Vámterületünknek Ausztriával való kö­zössége, mindig újabb és újabb bajok kut- forrása. Egyik az, hogy érdekeinknek meg­felelő törvényeink, ha azok nincsenek harmóniában az osztrák törvényekkel, illuzóriussá válnak, mert könnyen kijátsz­hatók. így vagyunk a bortörvénynyel is. Mig a mi törvényeink szigorúan tiltják a bőr­gyártást és a borpancsolást, addig erre Ausztriában nincs hasonló törvény s igy a vámközösség folytán Ausztriából köny- nyen eláraszthatnak bennünket pancsolt, vagy egészen gyártott borokkal is. A mi, hogy megtörténik, eléggé pana­szolják termelőink és kereskedőink. Éppen ezért nálunk határozottan fölmerült s mind sürgetőbben hangzik az a kivánalom, hogy a kormány hasson oda, hogy Ausztriában is alkottassák a miénkhez hasonló bor­törvény, különben hazai bortermelésünk a mi törvényeinknek csak a hátrányait fogja érezni, de nem az előnyeit. Ennek a kívánalomnak a teljesítését nemcsak termelőink szorgalmazzák, hanem — a mint már hírül adtuk — kereske­dőink is kérelmezték. A mint legújabban jelentik, a magyar- országi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége a minap ismét ki­fejezést adott annak az általánosan érzett és már gyakran nyilvánított óhajnak, hogy a bortörvény Magyarországban és Ausztriá­ban unifikáltassék. A szövetség felterjesz­tést intézett a kormányhoz, a melyben a monarchia mindkét államára vonatkozó, mindenben azonos törvény elkészítését megsürgette s egyúttal egy szakértekezlet egybehivását kérelmezte. Reméljük, hogy ez a kívánság mielőbb teljesül, annyival is inkább, mert Ausztriából érkező jelen­tések már a tárgyalások előkészítéséről lesznek említést, az osztrák képviselőház szőlőmivelési bizottsága decz. 9-én ülést tartott, a melynek napirendjét a bortör­vény reformjának megbeszélése képezte. Marciiét képviselő a müborkérdést adta elő. A vita során Portele udvari tanácsos, a kormány képviseletében és annak nevé­ben kijelentette, hogy a kormány a Ma­gyarországgal való közös eljárás iránti } lépéseket már megtette, a mübortörvény szükségét elismeri és érdeklődik is iránta és mindent meg fog tenni, hogy már a közel jövőben egy erre vonatkozó javas­lat kerüljön a parlament elé. Erre felkér­ték Marchet képviselőt, mint előadót, hogy a törvény alapelveit a lehető legrövidebb idő alatt dolgozza ki s megvitatás végett a bizottság elé terjessze. Az előadó ki­jelentette, hogy kész a megbízásnak eleget tenni. Tehát, ha ugyan a parlamenti béke ná­lunk és odaát helyreállana, teljesülhetne a gazdák és kereskedők óhaja, a mi a ven­déglősöké is s Ausztriában rövid idő múlva becsukódnának a bőrgyárak. Ez nagy előny lenne ránk, mert az osztrákok nemcsak a mi határos megyéin­ket árasztják el müborral, hanem — a mi nagyobb baj — különösen a galicziaiak a külföldet is elárasztják soha tőkét nem látott tokaji, badacsonyi stb. borokkal, el­rabolva a nemes s páratlan jóságu magyar borok jó hírét és külföldi piaczait. Ezt a gazságot, megfelelő osztrák tör­vény hiánya miatt meggátolnunk és meg­torolnunk nem lehet. Eminens dolog tehát ránk, hogy Ausztria törvényhozása ezen a hiányon segítsen ; a mit annál is inkább remélhetünk, mert az osztrák bortermelést is sújtják ezek a czudar visszaélések. Semmi kétség tehát, # hogy megszületik az osztrák törvény is, de azért mégis tartanunk kell attól, hog-y a harmónia kedvéért majd a mi törvé­nyünk paragrafusait enyhíteni fogják a pinczében szüretelők kedvéért. Ez pedig baj lenne, mert a tapasztalás szerint nem ártana, ha törvényünk ebben a tekintetben még szigorúbb lenne, külö­nösen ha végrehajtására nagyobb ébersé­get és lelkiismeretességet követelne. Ezért szükséges, hogy a kormány eleve tájékozva legyen ebben a tekintetben a hazai közvélemény egyértelműségéről s megalkuvást nem tűrő merevségéről. Ki­sérjük tehát nagy figyelemmel, hogy az osztrák bortörvényt minő elvekre akarják alapítani. Az osztrák bortörvény. Most, hogy Ausztri­ában a bortörvény munkában van, az ér­dekelt körök ugyancsak mozognak, hogy kívánalmaikat érvényre juttassák. Ott is, mint nálunk, szemben áll a kereskedők és a termelők érdeke. Éles kifejezésre jutott ez a bécsi mező- és erdőgazdasági club­ban, a hol Portele Károly tanár, ndvari ta­nácsos ismertette a német bortörvényt. Az előadáshoz többen szólották, különösen arra nézve, hogy a megalkotandó bortör­vény minő mintára készüljön. A merkan- tilislák nézetével szemben Reckendorfer alsó-ausztriai szőlészeti igazgató határo­zottan úgy nyilatkozott, hogy sem a né­met, sem a franczia bortörvény nem al­kalmas arra, hogy az osztrák bortörvény­nek bármiben is mintájául szolgálhatna. O azon állásponton van, hogy a borterme­lőknek kötelessége, hogy a termett bor­nak bárminemű javítását ellenezzék. Sze­rinte a bor javítása kérdésében minden konczesszió a bortermelők kárára a keres­kedelemnek adott egyoldalú kedvezmény. Azt a tételt állítja fel, hogy a fogyasztó csakis oly állapotban kívánja a bort, a hogy azt a jó Isten megteremtette és ezért soha, de soha sem jöhet létre oly bortörvény, mely a bor javítását megengedné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom