Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2 Vendéglősök Lapja 1905. január 1,

Beszámoló.

Az 1904. év immár a múlté, csak az emléke a miénk.

Ha visszatekintünk az eltemetett esztendő eseményeire, nyugodt önérzettel számolhatunk be olvasóinknak működésünkről.

A múlt esztendőt a nyomasztó politikai i és financziális viszonyok folytán az ipari pangás jellemzi. Az építés csaknem teljesen szünetelt s ezt a mi iparunk is megérezte.

Üzleteink rosszul mentek s még szerencsének mondhatjuk, hogy a teljes bukást elkerülhettük.

A súlyos anyagi helyzettel való köny- nyebb megbirkózás okából vendéglőseinknek a szövetkezést ajánlottuk.

Ismertettük a szövetkezeti szervezeteket és czéljait s mindenképpen propagáltuk, hogy a vendéglősök is alakítsanak fogyasztó szövetkezeteket főleg a borszükséglet beszerzésére.

E végből ajánlottuk a bortermelőkkel való cooperácziót és lapunknak sikerült is részükről közeledést elérni. Sajnos azonban, hogy buzgó agitácziónknak nem volt meg a kellő eredménye.

Történt ugyan kísérlet szövetkezet alakítására, de minthogy a kezdeményezők a klikk-szellemtől megtévesztve, személyeskedésre ragadtatták magukat, törekvésük az első lépésnél meghiúsult.

Erősen agitáltunk a pálinka-ivás terjedésének megakadályozására szükséges intézkedések megtételére, főleg a bor-adó eltörlésére, illetőleg leszállítására.

Szavaink visszhangot keltettek a gazdakörökben és a sajtóban, úgy, hogy a kormány előbb-utóbb kénytelen lesz ebben a tekintetben eleget tenni a közvéleménynek.

Nehéz harczunk volt a sörügyben is, mely a hazai gyárak áremelése folytáu kellemetlen alakot kezdett ölteni.

Az áremelés s főleg a sörkartellnek ama megállapodása, hogy a vendéglősök egyik gyártól ne mehessenek a másikhoz vásárolni, felzuditotta a vendéglősöket s elkeseredésüket az élelmes külföldi serfőzdék ki akarták zsákmányolni.

Mi jóakarattal teljesen mindent elkövettünk, hogy a sörkartell ejtse el a vásárlási szabadságot korlátozó megállapodását; másrészt pedig meggyőzni iparkodtunk zúgolódó szaktársainkat, hogy a sérelem megtorlását nem szabad az idegen, különösen a hozzánk álnok és ellenséges Ausztria iparának pártolásával tenni. Figyelmeztettük őket arra is, hogy a nyakunkra hozott sörök rosszak s hogy a külföldi gyárak oly feltételekkel akarnak bennünket behálózni, a milyenek anyagilag megronthatnak bennünket.

Felfogásunknak csakhamar igazat adott a tapasztalás s a külföldi invázió csakhamar visszahúzódott.

A képesítés kérdését állandóan felszínen tartottuk és sikerült a közvéleményt any- nyira tájékoznunk, hogy az országos iparegyesület s több kamara helyeslőleg nyilatkozott iparunknak képesítéshez kötéséről.

Ez nagy eredmény, melynek hatása nem fog elmaradni az ipartörvény módosításánál.

Ezek voltak főbb vonásokban múlt évi munkálkodásunk kiemelkedő részei. Ezek mellett figyelemmel kisértünk minden eseményt s azoknál iparkodtunk érvényre juttatni a vendéglősök érdekeinek megfelelő felfogást.

Igazságszeretettel Ítéltünk a történtek fölött; jóakaratu szigorral ostoroztunk, a hol kellett; dicsértünk, buzdítottunk, a mi erre érdemes volt.

Összeköttetést létesítettünk külföldön tartózkodó szaktársainkkal s ezek érdekes és tanulságos czikkelyekben ismertették szakmánk állását a külföld országaiban, annyira, hogy olvasóink már ma tisztában vannak az amerikai viszonyokkal csak úgy, mint az afrikaiakkal.

Élesztettük a hazafiság tüzét, istápoltuk a magyar szellemet s arra iparkodtunk, hogy szaktársaink ékeskedjenek polgári erényekkel, hogy igy ne csak virágzóvá, hanem becsültté is tegyük iparunkat.

Egy szóval, híven betöltöttük tisztünket, zászlóhordozói, éber őrei, védelmezői voltunk a magyar vendéglősöknek, a mint hogy ezek maradunk az uj esztendőben is.

Az 1899. VI. t.-cz. hatályának meghosz- szabbitása. A városok fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló 1899 : VI. t.-cz., a melynek hatálya 1901-ben további három évre meghosszabbittatott, folyó évi ’deczember 31-ikén lejár. A pénzügyminisztériumban most uj törvényjavaslat van készülőben, a mely ezen törvényczikk hatályának újból való meghosszabbítását czélozza. Még nincsen meghatározva, hogy milyen időtartamra és milyen módozatok mellett fog ez a meghosszabbítás javaslatba hozatni.

Az uj bortörvény.

Vámterületünknek Ausztriával való közössége, mindig újabb és újabb bajok kut- forrása. Egyik az, hogy érdekeinknek megfelelő törvényeink, ha azok nincsenek harmóniában az osztrák törvényekkel, illuzóriussá válnak, mert könnyen kijátszhatók.

így vagyunk a bortörvénynyel is. Mig a mi törvényeink szigorúan tiltják a bőrgyártást és a borpancsolást, addig erre Ausztriában nincs hasonló törvény s igy a vámközösség folytán Ausztriából köny- nyen eláraszthatnak bennünket pancsolt, vagy egészen gyártott borokkal is.

A mi, hogy megtörténik, eléggé panaszolják termelőink és kereskedőink. Éppen ezért nálunk határozottan fölmerült s mind sürgetőbben hangzik az a kivánalom, hogy a kormány hasson oda, hogy Ausztriában is alkottassák a miénkhez hasonló bortörvény, különben hazai bortermelésünk a mi törvényeinknek csak a hátrányait fogja érezni, de nem az előnyeit.

Ennek a kívánalomnak a teljesítését nemcsak termelőink szorgalmazzák, hanem — a mint már hírül adtuk — kereskedőink is kérelmezték.

A mint legújabban jelentik, a magyar- országi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége a minap ismét kifejezést adott annak az általánosan érzett és már gyakran nyilvánított óhajnak, hogy a bortörvény Magyarországban és Ausztriában unifikáltassék. A szövetség felterjesztést intézett a kormányhoz, a melyben a monarchia mindkét államára vonatkozó, mindenben azonos törvény elkészítését megsürgette s egyúttal egy szakértekezlet egybehivását kérelmezte. Reméljük, hogy ez a kívánság mielőbb teljesül, annyival is inkább, mert Ausztriából érkező jelentések már a tárgyalások előkészítéséről lesznek említést, az osztrák képviselőház szőlőmivelési bizottsága decz. 9-én ülést tartott, a melynek napirendjét a bortörvény reformjának megbeszélése képezte. Marciiét képviselő a müborkérdést adta elő. A vita során Portele udvari tanácsos, a kormány képviseletében és annak nevében kijelentette, hogy a kormány a Magyarországgal való közös eljárás iránti }

lépéseket már megtette, a mübortörvény szükségét elismeri és érdeklődik is iránta és mindent meg fog tenni, hogy már a közel jövőben egy erre vonatkozó javaslat kerüljön a parlament elé. Erre felkérték Marchet képviselőt, mint előadót, hogy a törvény alapelveit a lehető legrövidebb idő alatt dolgozza ki s megvitatás végett a bizottság elé terjessze. Az előadó kijelentette, hogy kész a megbízásnak eleget tenni.

Tehát, ha ugyan a parlamenti béke nálunk és odaát helyreállana, teljesülhetne a gazdák és kereskedők óhaja, a mi a vendéglősöké is s Ausztriában rövid idő múlva becsukódnának a bőrgyárak.

Ez nagy előny lenne ránk, mert az osztrákok nemcsak a mi határos megyéinket árasztják el müborral, hanem — a mi nagyobb baj — különösen a galicziaiak a külföldet is elárasztják soha tőkét nem látott tokaji, badacsonyi stb. borokkal, elrabolva a nemes s páratlan jóságu magyar borok jó hírét és külföldi piaczait.

Ezt a gazságot, megfelelő osztrák törvény hiánya miatt meggátolnunk és megtorolnunk nem lehet.

Eminens dolog tehát ránk, hogy Ausztria törvényhozása ezen a hiányon segítsen ; a mit annál is inkább remélhetünk, mert az osztrák bortermelést is sújtják ezek a czudar visszaélések. Semmi kétség tehát, # hogy megszületik az osztrák törvény is, de azért mégis tartanunk kell attól, hog-y a harmónia kedvéért majd a mi törvényünk paragrafusait enyhíteni fogják a pinczében szüretelők kedvéért.

Ez pedig baj lenne, mert a tapasztalás szerint nem ártana, ha törvényünk ebben a tekintetben még szigorúbb lenne, különösen ha végrehajtására nagyobb éberséget és lelkiismeretességet követelne.

Ezért szükséges, hogy a kormány eleve tájékozva legyen ebben a tekintetben a hazai közvélemény egyértelműségéről s megalkuvást nem tűrő merevségéről. Kisérjük tehát nagy figyelemmel, hogy az osztrák bortörvényt minő elvekre akarják alapítani.

Az osztrák bortörvény. Most, hogy Ausztriában a bortörvény munkában van, az érdekelt körök ugyancsak mozognak, hogy kívánalmaikat érvényre juttassák. Ott is, mint nálunk, szemben áll a kereskedők és a termelők érdeke. Éles kifejezésre jutott ez a bécsi mező- és erdőgazdasági clubban, a hol Portele Károly tanár, ndvari tanácsos ismertette a német bortörvényt. Az előadáshoz többen szólották, különösen arra nézve, hogy a megalkotandó bortörvény minő mintára készüljön. A merkan- tilislák nézetével szemben Reckendorfer alsó-ausztriai szőlészeti igazgató határozottan úgy nyilatkozott, hogy sem a német, sem a franczia bortörvény nem alkalmas arra, hogy az osztrák bortörvénynek bármiben is mintájául szolgálhatna. O azon állásponton van, hogy a bortermelőknek kötelessége, hogy a termett bornak bárminemű javítását ellenezzék. Szerinte a bor javítása kérdésében minden konczesszió a bortermelők kárára a kereskedelemnek adott egyoldalú kedvezmény. Azt a tételt állítja fel, hogy a fogyasztó csakis oly állapotban kívánja a bort, a hogy azt a jó Isten megteremtette és ezért soha, de soha sem jöhet létre oly bortörvény, mely a bor javítását megengedné.