Vendéglősök Lapja, 1904 (20. évfolyam, 24. szám)

1904-12-20 / 24. szám

6 Vendéglősök Lapja 1904. deczember 20. Ugyanis Ferdinánd, hogy Szapolyai Já­nostól elhódítsa a magyarokat, kedvükben járt s mindenképpen hízelkedett nekik. Kellett is, mert a magyar urakkal János Zsigmond barátilag bánt s igy megszok­ták, hogy az udvarnál is fesztelenül vi­selkedjenek. Történt, hogy egy udvari ebéd alkal­mával Ferdinánd erősen borozott magyar vendégeivel, még pedig az ő kedvükért magyar borból. Perényi Balázsnak megoldódván a nyelve, igy szólt a királyhoz: Amondó vagyok király ur, hogy csak úgy fogod szerethetni a magyart, ha kö­zénk jössz, nálunk iszod a jó magyar bort, mert ez is megromlik itt a német földön. Az osztrák udvari emberek megdöbben­tek az őszinte beszéd hallatára ; ámde a király igy szólt: * Ilyen a magyar bor ! Az ember aj­kára hajtja, mi a szivében van. Ekkor vált közmondássá, hogy borban az igazság! * Régente a magyar nép csak orvosságul, kevésre használta a pálinkát. A burgonya-pálinka készítése után, 1520. körül, kezdték inni a pálinkát; de a nép jólétét szivükön viselő táblabirák bölcs intézkedésekkel lehetetlenné tették túlsá­gos élvezetét. A törkölyből és seprőből nem pálinkát főztek, hanem eczetet készítettek. A magyar eczet jóságának nagy hire volt és nagyban vették a külföldiek. Ak­kori adatok szerint az 1798. évben 15 ezer akó volt a kivitelünk. Egy akó eczet ára 25 forint volt. * Róbert Károly idejében az uj bort többre becsülték az ónál, annyira, hogy az urak nem is ittak mást, csak újat, cselédeiknek adván az ót. Még Bethlen és Bocskay idejében is na­gyobb kelete volt az uj bornak. CSARNOK. Dal az imádságról. Irta: Szabolcska Mihály. Nem az az imádság, Amit annak hívnak, Amit az iskoláskönyvek Lapjain tanitnak. Nem az az imádság Amit igy neveznek, Mikor sok-sok ájtatos szót Olvasóra szednek. Oh, más az imádság, Lélek az és élet . . . Nem kedveli Isten a sok Hasztalan beszédet ! — Ha igazsággal jársz Teljes életedbe, S becsületes munkássággal Töltőd a helyed be. Ha az elhagyotthoz Hajiasz a sziveddel, S könnyes képét fölszáritod Édes szeretettel. Ha minden emberben Csak az embert nézed, S bármilyen koldus megérzi A testvériséged. Ha nem gyűlölködtél Csak megbocsátottál: — Föl van írva az Istennél, Hogy jól imádkoztál ! r ) Ev utolsó estéjén. Az esztendőben e nap az utolsó, Elborul lelkünk és magába tér. Hajh, lepereg az idő, mint az orsó, És életünk fonala véget ér. Tündér szerencse, rózsaleveled Rohanó árvíz elsodorja itt, Szivünk e földön boldog úgy lehet, Ha Istenünkhöz fűz a drága hit! t . Az esztendőben e nap az utolsó. Úgy tetszik, a rög most is dübörög, A mint reád hull, könyázott koporsó A jóknak élte mért is nem örök ? ! Ma újra eltemetjük sorba mind, Kiket ez az év a sírba fektetett ; De fent a hűek koszorúja int: A halálnál erősb a; szeretet! Az esztendőben e nap az utolsó. Forrjon a szív a szívhez e napon Békére hívjon az esti harangszó, S a nap le ne menjen a haragon ! A nap lement. Megnyugszom édesen Abban, a ki a kezdet és a vég, Mert beszövi álmomba fényesen A múlt idők szép emlékezetét ! Sántha Károly. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások, Vendég­lősök és Korcsmárosok ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a kö­vetkező helyeken tartják: Deczember 23-án : Fürst Tivadar ven­déglőjében IV., Vármegyeház-utcza 1. Deczember 30-án: Kommer Ferencz ét­termében „Vadászkürt“ szálloda IV, Kis- hid-uteza 5. KÜLÖNFÉLÉK. Figyelmeztetési T. olvasóinkat, külö­nösen vidéki előfizetőinket értesítjük, hogy a kik újévi üsdlwözSetüket lapunkban a szokásos módon közölhetni óhajtják, czimüket s a 2 korona közlési dijat deczember 25-ig küldjék be kiadóhivatalunkhoz, mert újévi szá­munk nem január 5-én, hanem elsejére már Szilveszter-napjára — jele­nik meg. A budapesti pinczéregylet ünnepélye. A „Budapesti Pinczéregylet“ helyiségében e hó 7-én kigyultak a szeretet lángjai. Te­kintettel a kemény téli időre, ekkor tar­totta meg gyermek-felruházási ünnepélyét. A karácsonyfával ékesített termet zsúfo­lásig megtöltötték a tagok és családaik, valamint a jó meleg gúnyával megörven­deztetett gyermekek. Mittrovátz Adolf elnök mélyen átérzett, megható beszédben ecsetelte a nap jelentőségét, a Krisztusi szeretet sziveket összeolvasztó melegét. Megköszönte mindazok jóságát, a kik ál­dozatkészségükkel lehetővé tették a szű­kölködő gyermekek felruházását, majd a gyermekekhez fordult, arra intve őket, hogy majd, ha felnőnek, ők is ha- sonlókepen cselekedjenek a szegényekkel! Az egylet jótékonyságáért méltán illeti el­ismerés a legbuzgóbbakat, Mittrovátz el­nököt, Ebenhő Károlyt, Csermák József körgazdát, Skaliczky Károly titkárt, Krassy Bódog alelnököt, Mayr Józsefet és az egész választmányt. Elismerés Igaz örömünkre szolgált, hogy egyszerre több helyről kaptunk kiváló szaktársainktól megelégedésüket tolmá­csoló levelet Tóth István cs. és kir. udvari szállító, billiárdgyáros és mü-asztalosnál rendelt készítmények felől. Úgy a billiár- dok, mint a nála készült más bútordarabok úgy csin, ízlés, művészi kivitel tekinteté­ben, mint szilárdságra és a hozzá adott anyag megválasztására ritkítják párjukat. Örvendünk e jeles hazai ez ég diadaiának, annál is inkább, mert — a mint meggyő- j ződtünk — Tóth István hire már a kül­földön is hódit, különösen Ausztriában, a hol éppen az asztalosmunkák a legslen- ! driánabbak. Ajánljuk Tóth István ezégét I olvasóink- figyelmébe ! Ünnepély Lippertnél. Ragyogó estéje volt Lippert Lajosnak f. hó 5-én. Ragyogott e lokalitásban minden. Ragyogtak a virág- diszcs asztalok, ragyogott Lippert régi, hii pinezéreinek az arcza s öröm ragyo­gott egy csapat szegény gyermek szemei­ben. A VII. kerületi asztaltársaság, mely Ehrlich G. Gusztáv ismert buzgalmával oly jelentékeny tényezője a székesfőváros hu­mánus mozgalmainak, ekkor tartotta ka­rácsonyi gyermek-felruházó ünnepélyét. Az estélyen ott volt az erzsébetvárosi in- telligenczia szine-java. Az asztalokon Tip- pert konyhájának és pinezéjének remekei párologtak a szegény gyermekek meg- uzsonáztatására s az összecsendült poharak zengették a szeretetben egyesült társaság dicséretét. Petöfi-kávéház Győrött. Hörömpő Ferencz megvette a Stack-féle „Központi“-kávé- házat s azt díszesen átalakítva, a múlt hé­ten nyitotta meg „Petőfi“-kávéház ezég alatt. Régi uj egylet. A M. O. P. E. szatmári választmánya kimondotta feloszlását, de újból megalakította a régi „Szatmári pin- czéregvlet“-et. Borozó. Bárány Lajos kecskeméti ven­déglős Bethlen-utcza 4. szám alatt borozót nyitott, a hol hamisittatlan kecskeméti borokkal szolgál vendégeinek. Gáíszécs szállodája. Gálszécsen a tűzvész által elpusztult szálloda helyén épült uj szálloda elkészült s „Nemzeti szálloda“ czimet kapott. Díszes és kényelmes be­rendezésű. Bérlője az előnyösen ismert Spira József. A kolozsváriak gyásza. Régi, köztisztelet­ben álló polgára dőlt ki Kolozsvár városá­nak. Tardoskeddi Bogyó István szaktár­sunk, városi bizottsági tag, 67 éves korá­ban elhunyt. Halálát, özvegyén és gyer­mekein kívül, kis unokái és előkelő roko­nok gyászolják. A megboldogult buzgó munkása volt a közéletnek, dísze iparunk­nak. Áldott legyen emlékezete ! Változás. Sztanoj Miklós, hírneves bil- liárdmesterünk, Teréz-köruti kávéházát el­adta Kallós Márkusnak, a „Király-Kávéház“ volt tulajdonosának. Reméljük, hogy Sztanoj ezután annál nagyobb buzgalom­mal szenteli magát közügyeinknek. A szakácsok köréből. A szakácsok köré­nek választmánya az elnök vezetése alatt testületileg tisztelgett ipartársulatunk leg­utóbbi választmányi ülésén, hogy a tár- 1 sulat támogatását kikérjék, különösen az elhelyezés dolgában. Gundel János elnök szívesen fogadta a küldöttséget, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom